Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-14 / 74. szám
74. szám. •---------------------------• Sz erkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-ntcza, Matheovics-féle ház, hová a la)) szellemi részét, illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: еВсгиМ'е'т Ölcátít KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Csütörtök, szeptember 14. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Л „Miniimszékii háziípaiNegjesülleft™ KiivaitalcDS közlönye. XII. évfolyam. è - ë Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. . ---------г I N yilatkozat. Több helyről azon értesítést véve, hogy az én tulajdonomat képező „Nemere“ czimii politikai, társadalmi és közgazdasági lap kiadását a Sepsi-Bztgyörgyön alakult uj nyomda-részvénytársaságnak bocsátottam volna át, ezennel kijelentem, hogy én a „Nemere“ tulajdonjogát továbbra is fentartom, azt jövőre nézve is ugyanezen czim alatt kiadom és minden a jelen nyilatkozatommal ellenkező állítás a közönség, az előfizetők és politikai pártkörök félrevezetésére, mistificájására történik, mert én lapomat az ujonan alakult nyomda-részvénytársaságnak át nem adtam. Egyidejűleg felkérem mindazon t. szerkesztőségeket, melyek a, „Nemerédnek uj alakban és más kiadásában való megjelenéséről szóló Iliit átvették, ezen nyilatkozatom közzétételére. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. szept. lö. Bernstein Márk, a „Nemere“ kiadótulajdonosa. A mi lapunk. Sepsi-Szcntgyögy, 1882. szept. 13. (?) Nt'S, hát itt is volt már az ideje, hogy átlói a kél „humánus“ kormánypárti laptól, mely a humanitás terén már annyira vitte, hogy vagy elaludt, vagy megszökött tőle a közönség, megszabaduljunk. Goromba őszinteség ez, hanem igazságon alapuló, és a ki azt akarná elhitetni a világgal, hogy az „Ellenőr“ meg a „Hon“ az utóbbi időkben is megfelelt a közönség igényeinek, az kinevettetné magát. Soha unalmasabb két lapot nem láttam még, és telt benne az ellenzéki sajtónak rettenetes nagy kedve, mert attói ugyan aihatott bátran, hogy az vizet zavar, avagy hogy neki ártani fog. Csak elnéztem, hogy mikor a legsarkalato sabb tárgyak voltak szőnyegen, és verte az ellenzéki sajtó a kormányt meg a pártot, mint a két b nekii dobot, hát akkor az „Ellenőr“ a kokinclii- nai pénzügyet ismertette, a „Hon“ pedig azzal foglalkozott, hogy: „Maczonka“ van-e csakugyan a világ közepén, vagy „Piripócs.“ Egyedül a vidéki lapok tettek, a mit tehettek, s bizony nem lett volna csoda, ha csak imitt-amott volnánk most. Hát ha még azt az elkényesedést, elgőgösö- dést tekintjük, melyet a főváros ellenzéki sajtója tett magáévá, látván, hogy nincs más legény a csárdában. Mert ha úgy vesszük a pártsajtót, mint egy-egy hadtiszt mérnöki és tüzéri karát, mely a sereg előtt utat csinál, hidat, ver, a telepet egyengeti és ütegeivel a támadást és ütközetet fedezi : akkor bizony a kormánypárt fővárosi battériáitól csinálhatott az ellenfél, a mi neki tetszett. És ha most már be kell vallani az igazat, hát a merre jártunk, a merre keltünk, mindenütt csak a panaszt hallottuk, hogy pártunknak nincs valamirevaló fővárosi lapja, hogy magok a pártemberek más, ellenzéki lapokat kénytelenek jártatni. Ha tehát áll is az, hogy az emberek szívesebben olvassák az ellenzéki lapokat, még inkább áll, lia azok az ellenzéki lapok többet is adnak, jobbak is. Ámde kisértse meg azt a szabadelvű párt és adjon többet is, meg jobbat is, mint az ellenzéki lap — hát nem mondom azért, hogy leveri amazt, de annyit, igen, hogy sikerrel fog vele versenyezni. Hanem persze a jóság még nem egészen abból áll, hogy nagy lepedőket nyomtassunk tele, hanem áll legfőképen az élénkségből. Mindent úgy adni, hogy jól nézzen ki és szívesen lássa, olvassa a közönség. A hírlapirodalom szellemi vendéglő s igy a tálalási rendszer sokat tesz itt is. Mikor a „Nemzet“ első száma megjelent, megijedtem tőle. Ott volt benne reggeli lapnak a régi „Hon“ és esti lapnak a régi „Ellenőr.“ — Na mondom, — atyafiak, igy nem igen fogtok konkurrálni az ellenzéki sajtóval. Hanem az első szám után jött a második, a második után a harmadik és azóta mindinkább látszik rajta az egyesült erő nyoma, sőt ma már ott áll, hogy hívjuk fel a világ bármelyik elfogulatlan szakértőjét és ki fogja mondani pártkülönbség nélkül : hogy ilyen lap, beosztását, szerkesztését és tartalmát illetőleg, Magyarországban nincs több. igazán szerkesztve van. Olyan nagy, mint bármelyik legnagyobb magyar lap, de felhalmozottságot, Ízléstelenül összehányt betű garmadát nem látsz henne sehol. Kínálva kínálja magát olvasásra az egész tartalom. Vezérczikk-irói megannyi hires tehetségek. Л legkedvesebb iró Jókai Мог, a legmagvasabb Csernátony Lajos ; a kitünően képzelt pénzügyi tehetség, Hegedűs Sándor, a finom irmodoru jeles fiatal nemzetgazda Láng Lajos, az erőteljes, ha kell csípős, ha kell élezés tollú Visi Imre, Beksics, a nagy tanulmányú komoly publiczista, György Aladár, kire Kossuth maga is azt mondta: ez az ember sokat tud; szóval annyi tehetség egy lapnál sincs most csoportosulva, mint itt, kik ha akarják, bizonnyal megcsinálhatják a legjobb lapot. Most pedig úgy látszik, hogy akarják. Mintegy versenyeznek egymással, és ha ez a „Nemzet“, nevezett tehetségeknek valóban versenytere leend, igazi hasznára leend annak a nemzetnek, mely már-már a fél re \ e etés martalékává kezdett lenni. A velünk egy párthoz tartozó elvtársaknak pedig semmi okuk most már arra, hogy jó lapot keresni más táborba menjenek, mert ilyet ugyan nem találnak sehol. Egy megjegyzésünk azonbau még van, és ez a „Nemzet“ szerkesztőségét illeti. Ne tartózkodjanak a sensafiós dolgok közlésétől se. A szőnyegen forgó érdekes dolgokat mindég bőven kell adni, mert akár adják, akár nem, a közönség foglalkozik vele mégis, mert más lapokhoz megy, és azokból olvassa. Hát inkább olvassa a „Nemzet“-bői. Még ez keli. És akkor a „Nemzet“ olyan magyar lap lesz, a milyet csak kívánni lehet. Belföld. A delegácziok jövő ülésszaka elé terjesztendő államköltségvetési előirányzat s egyéb javaslatok megállapítása végett e hó utolsó napjaiban — mint már említettük — Budapesten közös miniszteri tanácskozások lesznek. Az ez alkalommal tárgyalandó javaslatok és illetőleg a budget mérve felől ma még bizonyosat nem tudni, de egy cseh lap jól értesült bécsi levelezője azt jelenti, hogy minden valószínűség szerint igaznak fog bizonyulni az a hir, hogy a hadügy min, a megszállott tartományokban való erődítésekre, Kállay közös pénzügyminiszter A „Nemere“ tárc/ája. A hol a Tisza ered. Irta Tóvölgyi Titusz. (Folytatás ) Ls mentünk a lonkai benyomással tovább. A két ezoezó meg birta, s kaftános po'gártársunk oly pokoli sebess “ggel bocsátotta őket a Tisza felett a leghajmeresztőbb m “redélyeken lefelé, miszerint mar azt kezdtük hinni, hogy f.onka után a gyehenna következik s ez a Galicziából származott magyar az ördögnek akar átliferálni bennünket. Egyik lova meg is rántotta lábát valahol s a galoppiro- zásból nemsokára trap)) lett, a mi lépegetésbe kezdett átmenni, hogy délutáni négy óra volt mire Rahára értünk. Tehát három óra helyett hat óra alatt. . . . Mindenütt a Tisza pariján, mindenütt az a vadregényes táj, szűk sikátor, meredek hegyláncz és a sebesen rohanó tajtékzó fo'yó, mely itt már nem nagyobb a Zagyvánál vagy Sajónál. falut errefelé már nem lehet látni, egy-egy f.aház a hegyek tövében, hol tudniillik egy kis megállható hely is akad, mely az ún körül van kerítve és beültetve ló-babbal, tengerivel, meg búr gúnyával. A házak kicsinyek és alacsonyok, egyik végében az istálló, másikban a lakószoba, de inkább néz ki rozzant ónak az egész Rusznyákok lakjak e tájt, egy-egy falu egy mértföldön van szétszórva, az iskola és temp'om, meg a helység haza valahol a központon összetákolva. Inkább vari indiánokat képzel itt az ember, mint polgáriasuk népet, kik a „vigvammokw-ban elszórva laknak. Egy helyen pedig azért nem lehet nekik letelepedniük, mert a sziklás vadonban itt-о t, mint ^ёУ'еёУ °áz, akad egy pár vékás termőföld s a tulajdonos mindjárt oda építi galibáját. Különben sem a löld terméséből élnek, s nem annyira, földművelők, mint pásztorok, kik a magas havasok felhőboritotta ormai körül lökik a nyarat s csak a viharral, meg a fergeteggel társalognak. Minden lejtőn patakozó forrás zuhog alá a hegyoldalon, megmászhatlan meredélyek bazaltjain pattog a viz s elosztva lévén a vadonban az a moraj, a mogorva hegyek zsörtölődő zúgásának képzelheti az utazó. Növényzet az alföld leglapályo- sabb vidékéről, melyek a vízesések szikláin ülnek s ellepik a meredélyt, felkusznalc a kőhalmokra s csodálatos szépen lengeti alá a sziklacsucsról sárga szirmú fehér virágát a vizi liliom, s itt ott a gyékény fekete huzogányos csoportja sötétlik az ő idegen kinézésével, mint egy, az alföldről id érkezett karaván. A hegyek nyilasai közt villogva, suhog a légben a vizi sirály s csapdos le a csevegő Tisza kristály fodrai közé, mig e vidéknek valódi lakója s levegőjének uralkodója, a sziklai sas, megmérhetetlen m igasban lebeg a havasok felett s messze látó szemeivel büszkén tekint át vad regény es birodalmán A természet e szokatlan szépségeinek szemlélésével foglalkozva, a minden lépten-nyomon található faházikók őrszemei közt nem vettük észre, hogy a ezoezók már csak lépésben haladnak, s hogy a mi kaftános polgártársunk úgy tesz, mintha ez a dolog egészen rendén menne. Szerencsére megpillantottuk Eahót, mely rendezett mezőváros és a kincstári föerdész székhelye, ki itt fejedelmi tekintélyt élvez. A rusznyák megemeli kalapját, ha tnevét említésbe hozza, de máskülönben is a rusznyák ezen a tájon legalább rettenetesen alázatos. Kaputos embert, plane urat, nem igen lát erre felé, s ha egyszer-egyszer arra vetődik valami úri kinézésű utas, kinek például sárga óra- láncza van, azt megsüvegeli és megbámulja úgy, a hogy csak tőle telik. Végig léptettük tehát Ranót, ünnepélyesen, annak rendje és módja szerint, noha valami nagy urat nem igen nézhettek ki belőlünk, mert a fogat oiy dísztelen valami volt, a milyenen a koldusok szoktak járni Mária-Pócsra a búcsúra, polgártársunk libériája pedig azt engedé gyanittatni, hogy jó magunk is abból az osztályból valók vagyunk. Csak mikor a rahói korcsma előtt leszálltunk, s a rusznyák sárga óralánczainkat megpillantotta, vette észre, hogy itt tulajdo.nképen süvegelnie és bámulnia alkalma vagyon, a mihez hozzá is fogott min- d n további gondolkozás nélkül. II. Hogy a rahói korcsmában való meghálás gondolata mennyire nem volt csábitó,, tanúsítja sógorom azon határozott kijelentése, hogy inkább eszik kősziklát és iszik rá felhőt, mintsem hogy e korcsma eledeleitől és italaitól elevenen meghaljon, hálni pedig inkább hál a Tisza medrében, mint a rahói korcsmáros ágyában. Ehhez járult még a kaftános polgártárs azon vakmerő biztatása, hogy t. i. a két szédelgő czoczóval bevisz bennünket Körös-Mezőre még éjfél előtt. Származott pedig ezen jólelkü biztatás onnan, hogy én még az utón tudtára adtam a dominusznak, hogy Rahón más fuvarost fogadunk. De minek más fuvarost fogadni, — mondá ő, — mikor én beviszem az urakat Kőrös-Mezőre úgy, a mint parancsolják. — Ugyan ezt mondta Bocskón is. Tekintve pedig, hogy Boc^kóról három helyett hat órát jöttünk, hogy az egyik lova n.eg- sántult, a másik meg nem hirt menni, hogy az ostorát már egészen elnyütte, de azért a lovakat már nem volt képes trapba venni, hát komoly kilátásunk
