Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-14 / 74. szám
294 — teendő befektetésekre nagyobb összegeket fognak kérni. E követelések nagysága iránt azonban ma még senki sincs tájékozva. Panier igazságügyi miniszter visszalépésének birét elevenítik föl a bécsi lapok az alkalomból, hogy Fábry István, a kúria másodelnöke meghalt, s a „W. Л. Ztg.a határozottan tudni akarja, hogy a megüresedett állást P au 1er miniszter foglalja el. — A „Nemzet“ erre nézve azt jegyzi meg, pedig ugyancsak Boszniában és Herczegovinában hogy Fábry állását tudvalevőleg nem is akarják többé betölteni, a mi már maga is elléggé jellemzi az egész kombinácziót, de még kalandosabbá válik a? által, hogy a bécsi lapok Hodossy Imrét, az ellenzék e kitűnő tagját kandidálják az igazságügyminiszteri székre. Egy kutholikus egye'nm felállítisa tárgyában a fő-papság tagjai között élénk eszmecsere foly, és a „Pressb. Ztg.u értesülése szerint Eszterházy István gróf pozsonyi főispánnak a napokban hosz- szabb értekezése volt e tárgyban Simor bibornok- érsekkel, s ez értekezés eredményét a főispán elő is fogja terjeszteni e hó i8ra összehívott ülésében a bizottságnak, melyet Pozsony város és megye a harmadik egyetem ügyében kiküldött. A reformátusok nlkotmáiiyo ó zsinata vasárnap ült össze Debreczenben, hogy fontolóra vegye a múlt év végén készült egyház szerkezeti munkálatra nézve a kormány és illetőleg a király által kifejezett kívánságokat. A zsinat feladata lesz megtalálni ama módokat, melyekkel az eddigi öt egyházkerületből igazán egységes magyarországi reformált egyház létesülhet és a már egyszer megállapított munkálatra a kormány által tett módosítások tekintetében álláspontot kell foglal nia. E módosítások nem olyanok, hogy elfogadásuk iránt kétség lenne, és a „Nemz.“ értesülése szerint a dunántúli egyházkerület küldöttei egyhangúlag el is fogadták már a kormány módosításait ; remény van tehát, hogy a tárgyalandó fontos culturális kérdések úgy az egyház, mint az állam érdekeinek megfelelő módon fognak megoldatni. Külföld. Az angol-török egyezmény létrejötte nem hiába lepte meg a politikai köröket, mert kapcsán az a váratlan fordulat is történt, mely a szultán és az angol kormány közt, Eyyptom végleges szervezetét és közigazgatását illetőleg titkos szerződésre vezetett. A porta — igy szól egy konstantinápolyi távirat — igen sok engedményt adott Angliának az egyptomi kérdés végleges rendezését illetőleg s hogy az egyptomi háború befejeztével valamelyik angol királyi herczeg látogatást tesz a szultánnál, hogy Törökország és Anglia jó egyetértését kifejezésre juttassa. Az angol polotika tehát ugyanakkor, midőn Bismarck azon volt, hogy Egyptomot az angol és franczia hatalom alól kivonja s a szultánt helyezze vissza régi hatalmával, fényes sikert aratott s a Törökországgal kötött titkos szerződés — hir szerint — Anglia egyptomi hatalmának jövőbeli szféráját a Cyprusra vonatkozó szerződés mintájára állapítja meg. Lépésröl-lépésre vas következetességgel jár el tehát Anglia s ha Arabit a törökökkel egyesülve levernie sikerül, akkor Egyptomot illetőleg befolyása és hatalmi állása megingathatlanul erős. Csak az együttműködés sikerüljön és konv plikácziókra ne vezessen, akkor az egyptomi ügy rendezése már nem nayy idő kérdése lehet. Az orosz kés/й fülesekről két különböző forrás tesz ma említést, a mi elég alkalmas arra, hogy gondolatokat támaszszon az emberben az iránt, vájjon e készülődések nem tényleg folynak-e. Egy londoni levél szerint az angol kormánykörökben attól tartanak, hogy az egyptomi politikát (lásd fentebb) illetőleg Oroszország nehézségeket fog támasztani s előnyös helyzetéből majd hasznot akar huzni. Ezt érzik Konstantinápolyban is, és arra gondolnak, hogy Angolországtól biztosítékokat vegyenek. A szultán miniszterei és Dufferin lord közt e végből már megbeszélések voltak, mi megállapodással, azt a levél nem mondja. A másik hirt egy berlini nagy lap közli Sz nt- Pétervárról, a honnan azt köz.lik, hogy tekintettel ! az egyptomi bonyodalmakra, négy hadtest mozgósítása van kilátásba helyezve. Parancsnokok lesznek Gurkó, Hradeczki és Csernajev, a kaukázu i hadtesnél pedig Loris-Melikov. Csak azt kellene már most tudni, hogy kibe köt belé a muszka. Az orosz к gy bőven kijut Montenegró fejedelmének, ki — mint nem régen említők — a min den oroszok czárjánál hódoló látogatást tesz, s ez jól is fog esni Nikitának, a ki előbb Becsben járt, de ott édes keveset törődtek vele. Szentpé- tervárott ellenben a kormánykörök buzgón foglalkoznak azzal, hogy Montenegró fejedelmét a fogadtatás szeretetreméltósúga által lehető legnagyobb mértékben meglepjék. A kormány hivatalos közlönye egész hasábot szentel azon ova'iok leírásának, melyekben a fejedelmet a határon ré szes'.tették. Az utazás Varsótól kézivé a tűn tetősek szakadatlan lánczolata. A fejedelmet több állomáson kenyér és só átnyujtásával fogadták. A hatóságok élén állók mindenütt megjelentek a fogadtatásnál s az iskolák növendékei virágokkal árasztották el a fejedelmet. Pleskauban az üdvriadal nem akart véget érni. Mindazonáltal úgy tetszik, hogy az ovatiók a Pleskauban való fogadtatással mégis befejeztettek, mert arról mi hir sem hallatszik, mintha a székvárosban is külön ünnepélyes fogadtatás készülne. Az antiszemita kongresszus. Drezdában az antiszemiták nemzetközi kongresszusa a napokban lesz a Ilelbig-féle Elbe helyiségek ft-hér termében. A kongresszus feladata, mint a programm mondja a zsidóellenes mozgalom legközelebbi czéljainak, valamint annak is megbeszélése, mik legyenek azon utak és módok, melyek választandók azon czélból, hogy a zsidóság állása ellen a magas financziában úgy, mint a lehetett arra, hogy az utón hálunk. Rábán nem kapván más fuvarost, este hat órakor felkapaszkodtunk a nyikorgó járműre és vérmes reményektől ragadtatva, kiléptettünk Rahó mezővárosából. A. mint a városkából történő kimászásunk alkalmával a főerdész rezidencziájáfa tekintettem, melynek magas fehér kéményéből vigan emelkedett fölfelé a kék füstgomoly, s eszembe jutott az a valószínűség, hogy ott vacsorát sütnek-főznek, a nyitott ablakok fehér függönyei mögött pedig kényelmes ágyakat képzelék, hát megvallom, az a meggyŐzödés támadt bennem: hogy inkább len nék kincstári főerdész Rahón, mint Luvingstone a lagonyika tópartján. Hát még a féle ezoezók után kötött rongyos kocsi béllései, mint mi voltunk, kikre azon napon már nem várakozott egyéb, mint rengeteg sötét vadon, rengeteg sötét éjszaka, s talán egy rengeteg sötét medve. Hát ha azonfelül megtalál érkezni még a tnenydörgös meny kő is, a mennyiben nagyon pipáztak a havasok óriás boszorkányai, melyek közül ha valamelyik leköp, le vagyunk söpörve a I isza mélységes fenekére. Remélem, hogy ennél szebb kilátások nem lehettek a Taganyika tó partján sem! Nagy katona-revolveremet Balló rajztanár- jelölt urnák a nyakába akasztottam, ki a kocsis mellett ülvén, az avant-gardát képezte, a sógorom rozsdás puskája meg volt töltve madársöréttel, az enyém hasonlóképen, s igy mír a lábas elemektől akár nem is félhettünk volna ; hanem a ferge- tegtől bezzeg, a mi az ilyen három négyezer lábas mélységben jól veheti ki magát, — attól már jobban. Ment pedig a két ezoezó egé<z önfeláldozással, a mennyiben egyre püföltetett, hanem azért nem haladt, mikor az ut fölfelé vezetett, akkor azért nem haladt, mert a szekeret kellett húznia, mikor pedig lefelé lejtett, akkor meg azért men haladt, mért a szekeret kellett tartania, a laposokon meg pihenőket tartott. Mellettünk nem egy gyalog lépésben menő rusznyák haladt el nagy sebességgel, hogy alig bírtunk utána nézni. így telt el ismét vagy két óra, hogy a nap már régen fölfelé világított a havasokra, a mi csilagászati felfedezés szerint annyit jelent, hogy csúcsaik magasabban álltak a napnál, mely velünk lehetett egy színvonalú kategóriában, hanem azért oly barátságtalan sötét kezdett terjedezni a völgyben, hogy a ezoezók jónak látták még csendesebben haladni. Esti nyolc/, óra volt, és Rahótól lehettünk már egy mértfölduyire, Kőrös Mezőhöz, pedig négyre. E szerint a számítás szerint épen hajnali négy órányira volt tőlünk Kőrös-Mező, föltéve, hogy egy óra múlva nem nekünk kell a lovakat a szekérbe ültetnünk, .és a szekeret húznunk. A kaftános atyafi pedig nem emlékezett arra, hogy az apja nőtelen korában jött e be erre Galicziából, ő pedig azon kívül nem járt ezen az utón soha. így voltunk megállapodva ott, a hol e szerint nem tudtuk, hogy hol vagyunk. A felhők nagyon gyülekeztek, a vidék meg nagyon sötétedett, s úgy kezdett rémleni, mintha valahol a kulisszák mögött villámlásokat csinálnának. No sógor — mondám — még bekövetkezbetik a sziklaevés és feihőivás. A sógor azonban nem szólt semmit, puskájára támaszkodott és nagyon komolyan mérte a feketülő rengeteget, talán azt képzelé, hogy ő most Rinaldo Rinaldini. Hát tanár ur, mit müvei? kérdém a tanárjelölt urat, látván, hogy irgalmatlanul hegyedre készíti p'ajbásza végét, talán medvét akar gyilkolni, vagy vi lámháritót készít? Nem, — válaszolá ő mosolyogva, — most nincs egyéb dolgom. A mint igy beszélgettünk, a két czoc/.ójmég- is hurczolkodott valahogy, s egyszer csak a sűrű södő félhomályban feltűnt előttünk valami fehér felkiáltó-jelféle, a mi úgy nézett ki, mint egy torony. Már ekkor kopogott az eső a gyékény ernyőn. Nem mertünk hinni szemeinknek. (Folytatása következik ) kereskedelemben, a mezei gazdászatban úgy, mint a kézműiparban, a politikában úgy, mint a községi viszonyokban, a sajtóban úgy, mint a művészet és tudomány terén nemzetközileg sikeresen lehessen küzdeni. A kongresszuson I s t ó c z у Győző és Ónody Géza képviselők előadást) fognak tartani a magyarországi viszonyokról, s az utóbbi tisza-eszlári esetet fogja ismertetni, bemutatva Solymosi Eszter arc/képét, s az is t-rvben van, hogy Solymosi Já- riosné részére, ki Tisza-Eszláron szükséget szenved, gyűjtéseket rendezzenek . A d rez.dai kongresszusra Budapestről utazó tagokat f. hó 8-án a pozsonyi pályaudvarban nagy közönség várta, s éljennel fogadta. Az egybegyűltek nevében Okolicsányi György földbirtokos és ügyvéd üdvözölte az antiszemita mozgalom elöhar- ezosait. I’ölemlité a zsidóság üzelmeit, melyeknek gátat vetni egyedül a kongresszus van hivatva. Istóczy e beszédre igy válaszolt: „Tisztelt uram! Valóban mélyen meghatott bennünket azon szívélyes fogadtatás, melyben bennünket részesíteni szívesek voltak. Tanúsítja ez azt, hogy elveink iránt Pozsony város lelkes közönsége ragaszkodással viseltetik. Kérem önöket, tartsák meg irántunk szives rokonszenvüket és szilárdul ragaszkodjanak továbbra is azon elvekhez, a melyeknek győzelemre jutásáért küzdünk. Isten éltesse a pozsonyi polgárságot !“ A közönség Istóc/yt és Onodyt éltette, miközben a vonat megindult. A^czár koronázása. Szentpétervár, szept. 10. Woroniow udvari miniszter hivatalos ügyekben tett körútjáról visszatérvén, illetékes helyen az a nézet emelkedett túlsúlyra, hogy a koronázást október i én uj styl szerint fogják megtartani, ámbár utóbbi időben inkább arra voltak hajlandók, hogy ez ün nepélyesség az idénröl teljesen elmarad. Ep ezért tanácsos, a koronázás időpontjáról fölmerülő különböző híreket egyelőre csak olybá tekinteni, mint az udvar gyorsan változó szándékainak hangulat-kifejezését. Hí végleges határozatot hoznak, azt nem fogják titokban tartani, mert azt legalább is az idegen uralkodókkal közölni kell. Másrészt hírlik, hogy a czárnuk az a színdéka. hogy a ko- zonázást csendben, szinte a nyilvánosig kizárásával hajtatja végié s igy meglehet, hogy az egész ünnepiesség a rögtönzöttség jellegét fogja magán viselni. Az állami pénz verőben a koronázási emlékérmek verését a legbuzgóbban folytatják. Egy moszkvai távirat az ottani uj metropolita, Ivániki megérkezését j-lenti, a kinek a koronázást eszközölnie kell. Ha az a hir, hogy a czár a moszkvai kiállítást annak hivatalos bezárása után meglátogatja, megvalósul, akkor a koronázás is nagy valószínűséggel várható. Berlin, szept. 10. A „Berliner Montagsblatt“ jelenti, hogy a czár koronázása szeptember iy-én lesz (ó-styl szerint) Nyolcz nappal e'Öbb a czár kiáltványt fog kibocsátani. A debreczeni zsinat. Debreczen, szept. 10. A zsinat vezérférfiai abban állapodtak meg, hogy ma délután 5 órakor — mire az összes ta gok megérkeznek — zárt értekezlet tartassák. A megnyitás után a confeiencziák addig folynak, mig a nyílt ülésben, a kölcsönös eszmecserék után, — mindenki teljes tájékozottsággal szólhat a szőnyegen lévő tárgyhoz. Ha a zsinat többsége a főbe elvi kérdésekben egyetértésre juthat; ha sikerülni fog, a zsinat által hozott törvények és a leiratban foglalt módosítások egyeztetett megállapítása és szövegzése : a zsinatnak egy pár delegátusa felküldetik Budapestre, hogy a kormánynyal kompromissumot hozzanak létre. Ha pedig ajkormánynyal kölcsönös bizalom és jóakarat utján nem sikerülne egyetértésre jutni: abban az esetben, a zsinat nem fog a részletes tárgyalásba, és a törvény újra szövegezésébe bocsátkozni, s egy a koronához intézendő memorandummal szét fog oszolni. Habár a zsinat vezérférfiait és többségét a leg- higgadtabb komoly törekvés hatja át, — kétségtelen, hogy a sorompók megnyitásával éles nézet- eltérések és tán keserű viták fognak felmerülni. Mind az államra, mind a két millió magyar reformátusra nézve végzetes baj lenne, ha néni ér- tenők meg egymást. A megnyitó ülés d e. 11 órakor megtartatott. A jelenlevők igazolása után \ a y Miklós elnök az ülést megnyitottnak nyilvánította, a jegyzőkönyv vezetésére Tóth Sámuel tanárt és jegyzőt, a szólók neveinek feljegyzésére Véghelyi Dezsőt, Vesz- prémmegye alispánját szólította fel. Ezután Tóth Sámuel jegyző felolvassa a kir. leiratot mely már részletesen volt ismertetve. A felolvasás után Va y elnök megnyitó beszédét mondta el, mely után Beöthy Zsigmond, dunántúli főgondnoki helyettes, röviden indítványozza, hogy mielőtt a zsinat a leirat tárgyalásába fogna, alakulna zártkörű értekezletté. Ez vitassa meg a leiratot, s csak ha megállapodásra jut, akkor folytassa az ülést és nyilvános tárgyalásait. (Zajos helyeslés.) Az értekezlet első ülését d. u. 3 órakor tartja.
