Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-10 / 73. szám
— 290 — Külföld. Л szcnzácziós Iliiéit hazájából Oroszországból kelt figyelemre méltó értesítést közöl a táviró. Az egyik égy a czár eilen tervezett merényletről szól, mely szerencsére nem járt a czéíba vett következménynyel. Szentpétervárról értesítik ugyanis a „P. N.“-t, hogy a mérnökkari csapatok nagy gyakorlatai alkalmával az isitorai táborban egy mély vizen átvezető hid omlott össze köz vetlenül azután, hogy a czár, a czárné és a trónörökös rajta ha ladtak el. A czár kísérete a vizbe esett, köztük Mihály nagyherczeg, Kosztanda tábornok és Wan- novszki hadügyminiszter. Utóbbiak oly sérüléseket szenvedtek, hogy jó ideig ágyhoz lesznek kötve. Hogy ez a merénylet-kísérlet nem fogja-e a koronázásra való kedvet lelohasztani, arról a távíró nem jelent ugyan semmit, de valószínű, hogy a czár amúgy sem nagy kedve nem erősödik az ilyen kedélyes meglepetések után. A második érdekes hírt Lcinbergből jelentik, a hol úgy tudják, hogy a szomszédos Volhinia s Podolia vidékén tömérdek orosz katona van összpontosítva a brestkievi és balta-odesszai vasútvonalon. Luckban, Ó Konstantinovban és Vinniczába sok élelmi és lőszert halmoztak össze. Az oroszok egész nyíltan készülnek háborúra s nem is tagad ják, hogy Auszcria-Magyarország ellen akarnak harczol. Ignatiewnek, ugyanezen jelentés szerint, még mindig nagy 'befolyása van az orosz udvarnál. Elmázditását csak Németországnak adott pil- lanyatni kedvezményül tekintik. Ignatiévet nemcsak az orosz elégületlenek, de a magasabb állású személyiségek is felkeresik porzeczei birtokán. — Meglátogatta őt nemi ég Voronzov-Daszkov főudvarmester, (Hitrovoszófia főkonzul s Dobrzanszky Miroszláv, ki a felől tudakozódott, hogy mennyire terjessze ki Galic/.iüban és Magyarországon az orosz propagandát. Hát hiszen nem ijedünk meg nagyon a készülődésen, annál kevésbé, mert orosz kacsa hireszteli. Az afrikai liiircztérről újabb hir ma sem jött. Az angolokról mais csak annyit jelentenek, hogy elhatározó csapásra készülnek, Arabi pedig hadállását erősiti. Londonba érkezett táviratok szerint rn'md a két fél nagyon vigyáz, és az előőrsök naponkint lődöznek egymásra, komoly dolgok azonban nem történt. F. hó 4-én délben az angol ősapátok támodó mozdulatot tettek, de bővebb részleteket még nem tudnék Londonban sem. Az angol lapok, köztük első a kTimes“ szidják a katonai hatóságot, és fejetlenséggel ivádolják őket, okolva azért, hogy Wolseleynek még több napig várnia kell, inig komoly előnyomulá ra vállalkozhat és e halasztás Arabinak kedvez, ki az alatt rendkívül megerősíti táborát. Az angol-török katonai egyezmény még mindig ioglalkoztatja a politikai köröket, s túlnyomó a? a vélemény, mely szerint az egyezmény meg- kitéie igen lehetséges. A két állam szövetségéről pedig alig lehet szó, mert a szultán vonakodig Arabit lázadónak nyilvánítani, Angliát csak az vissza conventio határozott visszautasításától, hogy a conferenc/.ia megbízást adott Sörökországnak. Azzel szemben egy konstantinápolyi távirat azt jelenti, hogy a porta elfogta Angolország azon rint megemlítsem, hogy a sógorom Nagy-Bocskón lakik, a havasok előcsarnokában. Nagy-Bocskó! Még ilyen nevű hely is van a világon! Még pedig kincstári székhely, a márma- rosi fenyőkereskedelem kulcsa, ide nyilik a Tisza és itt kezdődik az a szűk völgy sikátor, mely 2—3000 láb magasságú hegyláncz fenekén kanyarog a Jászával ósszekapaszkodva fölfelé, be a fenyő- rengetegbe, a hol már megszűnik a föld, nincs más, csak hegy, szikla és hegyoldal, a hegyoldalokon в8'У'е&> faház oda szúrva, mint gombostű a kalaphoz. Nagy-Bocskó Mármaros-Szigeten túl egy mért- földre fekszik, rendezett nagy falu; közepét keresztül szeli a Lisza, mely itt még elég nagy és széles mederrel bir. A mármarosi fenyvesek utazója előtt Nagy-Bocskó az a hely, hol a karavánoknak be kell szerezniük mindent, mert ha innen aztán bele merülnek a hegy vadonba, eltelhetnek vadregé- nyességgel, de enni már alig kaphatnak valamit. Mi is úgy tettünk. Elláttuk magunkat paprikás szalonnával, szalámival, sajttal, szivarral, bor helyett pedig „valódi szirmai szilvoriummal“, mert a boros kosár nagy helyet foglalt volna, a mi pedig szűkén volt a kaítános izraelita polgártárs szekerén, ők képezvén itt a fuvaros osztályt is. Azonfelül meg rósz két gebéje volt a dominusznak. Ezen a tájon úgyis nagyon aprók a lovak, na de hozzá az övé még olyan sovány is volt, miszerint az a gondolat támadt bennem: hátha jobban elbírnám én őket, mint ők engem. Pláne hárman voltunk. A sógorom, egy tmdapesti rajztanár-jelölt, ki rajzokat volt készítendő, én és a bagázsia. — Nem bir el ez a két ló, — mondám a kaf- tár.os polgártársnak, mire az megneheztelve válaszolt : — Micsoda? Úgy megyek, a hogy parancsolják. Es a szavakat oly önérzettel ejtette ki, hogy elhittük neki. Nagy-Bocskónoz Rahó jól menve három óra, indítványát, hogy a török csapatoknak nyilvánító kiáltvány tárgyában is megegyezés iött létre: e kiáltvány a török csapatoknak Egytomban való partraszállitása előtt fog kihirdettetni. Remélik, hogy a katonai egyezséget még e hét folyamán aláírják. Az angol-török egyezmény alapos kétséggel várt létrejöttének hire lép ma előtérbe az egyptomi ügyekre vonatkozó táviratok sorozatában. Egv londoni távirat lakonikus rövidséggel jelenti, hogy a katonai egyezmény f. hó 5-én aláíratott és hogy .5000 török katona azon- nal Egyptomba indul. Némileg kiegészíti e szóíu kar értesítést egy konstantinápolyi távirat, mely azt is közli, hogy az Arabi pasát lázadónak nyilvánító hivatalos kiáltványt a szultán már szentesi- sitette és az a „Vakít“ hírlapban meg is jelent már. A katonai szerződés példányai ugyané távirat szerint aláírattak és e napokban ki fognak cseréltetni. Az egyptomi török expeditionális hadtest második parancsnokává az angol szá rmazásu Ba kér pasa neveztetett ki. Az egyezmény létrejöttére nézve diplomác/iai körökben már minden reményt feladtak s fentebbi hirt magát közvetlen megelőzte egy londoni távirat, mely azt mondotta, hogy ott — Londonban — már senki sem hiszi, hogy az egyezség* létrejön. Hogy mégis megtörtént, annak okairól —a mit legérdekesebb volna tudni — nem jött semmi hir, csak egy konstantinápolyi hir szerint a szultán azt óhajt ja, hogy az angol-török csapatok közötti viszony egészen oly módon rendeztessék, mint az a krimi háborúban volt. A „Pol. Corr.“ nak pedig ugyancsak Konstantinápolyból azt jelentik, hogy az Angliával kötendő katonai egyezményből még nem következik, hogy a török hadcsapatok közvetlen ak- czióba |fognak lépni. IJgy látszik, hogy inkább csak az a szándék forog fenn angol részről, hogy a török katonaságot Arabi leveretése után a rend helyreállítására alkalmazzák Egyptomban. Míg egy fontos hir érkezik Londonból, mely- lyel nehezen lehet összegyeztetni az egyezmény létrejöttét, s valószínűbb is, hogy mirez után jöttek tudomásra annak, a miről a „Times“ értesül, hogy t. i. az angol kormány birtokába jutott a szultán és Arabi pasa közt folyt levélváltásnak, mely által a szultán és Arabi kö t uralkodó titkos egyetértés teljes megerősítést nyer. H1 ez a hir való, akkor a török csapatoknak ugyancsak a „körmükre kell, hogy nézzenek“ az angolok, ha együtt mu- kÖdendnek. Rabétól Kőrös-mező, a hol a Tisza ered, jól menve, ismét három óra, etetési idő két óra, tehát nyolcz óra, és az atyafi vállalkozott, hogy még az nap elvisz bennünket Kőrös-Mezóre. Nagy volt benne a kurázsi, ha gyenge oldalbordája szekere is oly nagy lett volna, tágasabban megfértünk volna benne, hanem az bizony nagyon szűk volt, a lószerszám kenderből, de mir tépett, a gyeplők madzagból, de már toldozva, a nyaklók csombókos toldozott kötelekből, hogy kívánat volt rájok nézni. Es az atyafi ezzel bele indult a rengeteg sivatagba. Tíz óra volt délelőtt s a júliusi fcrró hőséget enyhére tették a havasokon átsziirődő szellők. Bátran indult meg a mi polgártársunk az ő galicziai uniformisában, a két gebe neki rugtat^tt s mozgott minden csinja-binja akkor a szekérnek, melyen ültünk, nyikorgóit a gyékény ernyő rudja, s haladtunk olyanféle ’érzéssel, m ntha a világ végére szállítanának bennünket. Húsz perez múlva bem.t voltunk a rengeteg sikátorban, mélyen folyt a Tisza alattunk, kristály tiszta vize tajtékzott és csergect a kavicsokon. Két oldalt magas hegycsúcsok pislogtak le a keskeny völgybe, mintha az óriások a Petőfi Kukoricza Jancsijára néznének, a ki ott csörömpöl a sirkuk mögött. Lomb-üstöküket megvilágitá a nap s egy bizonyos fény vonal választotta el a verőfenyt az árnyéktól, mely lent a völgy fenekén már mythosi sötétté s fokozatosan regényesebbé tette a vadon e kísérteties táját, hol egyszerre csak felfedűztünk egy történeti nevezetességű rusznyák falut, L о n- kái, melyben a legenda szerint Lonkay szent Antal született Mély áhítattal hiladtunk el a fator nyu fatemplom előtt, s önkénytelenül arra gondoltunk: mily kis helyen teremhetnek nagy -emberek ! . . (Folytatása következik. ) Még csak ezután fogunk élni! (Vonatkozással a Dr. Fodor József jelentésére.) — 1882. szept. 6-án. ( f1-) Mint a hogy a termésre igen nagyon igénybe vett magyar földnek szüksége lenne egy unesztetikus esőre, éppen oly szüksége lenne a mi kormányzatunknak egy pénz-esőre. Értem én, hogy miért volt 48 előtt elégedettebb a magyar ember, mint most, noha akkor a mai kényelmeknek és élvezeteknek egy tized részét sem ismerte. Hát éppen azért, mert nem ismerte. Mikor a falusi magyar gazda szahna-fedeles hazának széles tornáczán még az ősökről reá maradt zsölyeszékben elveti magát és nagyokat pö- tökölve büszkén nézi, hogy áll be tágas udvarara egy ház nagyságig megrakott szekérrel a hat ökör, csendes megelégedéssel gondol arra, hogy: van e különb ur a világon ? Persze, mert nem lát különbet maga körül. Mikor a mezőváros utczáján végig feszit a a szolgabiró, és utána a hajdú kardosán, forgós csákóval, csengő-pengő sarkantyus csizmában, a bajusz meg persze kifenve, hát azt mondja rá Misa czigány a ki földig emeli előtte a kalapját, hogy : De már a császár cság mig sée sugabiró! Hát meg az alispán a megyei székvárosban, kinek már négy a lova, hajdúja ruháján pedig még egyszer annyi a sujtás, mint a szolgabiró hajdújáén ; ehez képes már a chinai császár is csak Marczi lehet. Es ha mind ezek az urak feljönnek Budapestre, veszik és/re, hogy; de hányszor nagyobb utak vannak még ott! De hányszor külön.» fogatok, meg huszárok, épületek és bútorok, ruhák és eszközök, melyek nélkül, úgy elvolt a magyar ember addig, a mig nem ismerte, mintha soha és semmi szüksége nem lett volna rájuk, most pedig ime azt veszi észre: hogy de nagyon czélszerüek ám, s bizony nem ártana ezt a tisztaság, azt az egészség, amazt a kényelem, pláne takarékosság- szempontjából megszerezni, csak volna hozzá elegendő „ner/us“ . . . Hát a 48 -di кi idők előtt otthon, a falun, a mezővárosban, a megvei székvárosban sat. hat- ökrözött, két és négy lovazott még az egész ország, és azt hitte, hogy a kinek az van, mindene van; ámde a mint a vasutak megnyíltak és az ország járogatni kezdett a külföldre, vu te észre magát és csapta össze kezét: hogy az, a mije az. ábéczéből van, legfölebb is a ez-ig mehet. De ha azt látta volna lie, hogy a mije nine-;, az nem is szükséges? Csak hogy éppen azt látta be, hogy szükséges, hogy azok nélkül a tisztességes államok társaságában mai napság nem Uh -t már ellenni, éppen úgy, mint a tisztességes társadalmi helyeken csizma, nadrág és a legszükségesebb öltönyfélék nélkül. . . Ámde, hogy lehessen most már beszerezni ezt a tömérdek szükségeset, mikor se pénz, se posztó! Pedig kell hozzá mind a kettőből még pedig rémséges sok. Nosza kormány uram, in igyar kormány uram! Most mutassa meg, hogy mit tud! Es megindul a magyar ember külföldre járni és látott sokat. Ez is kell, meg az is kell! Jön haza és üt nagy lármát: miért nincs ez, miért nincs az ? Jön a tömérdek sok újság a külföldről és egyik ezt írja, a másik azt írja ; ilyen és olyan intézkedésekről, rendszabályokról, építkezésekről sat. beszél. A sok magyar újság lefordítja és kérdezi a kormánytól: hát mi nálunk miért nincs így ? Es rá kezdi a sok ellenzéki tag, hogy: ilyen-olyan teremtette. . . Megy a sok fiatal ember a külföldi egyetemekre és ott lát, tanul, tapasztal : haza jön és követel. Külföldi tanulmányozásokra küldi a kormány az ő szakembereit .és azok jönnek haza hosszú orral, mondván : Jaj uram ! ha mi azt mind meg- akarnók csináltatni! . .. De csak a legszüksége- besebeket is. Az ám, de a közönség, a sajtó, a tudomány, mind követeli. A vicz pedig az benne: hogy adó nélkül! Meg azt is mondják, hogy: Boszniára nem kell! Mert ime, a társadalmi szükségleteket már ismerik, de mert csakis azoka^ ismerik, hát mindent egyoldalúan követelnek, ámde ismernék csak az állam biztonságának szükségleteit is! Azt kell mondanunk: szerencse, hogy nem isméiik, mert akkor kergetnének Salonikiig. Persze: adó nélkül! Reményiem tehát, hogy elég nagy feneket kerítettem a Dr. Fodor József egészségügy, leveléhez T r e for C miniszter ugyanis azt kérdezte a tudós tanártól: Vájjon ml kellene ahhoz hogy egészségügyi viszonyaink a művelt küllőid egészségügyi viszonyainak szinvoaa’ára emelkednének? Mire a tudós tanár azt feleli: Mind -n ! Es mennyink van már e mozgalomhoz? Semmink ! Méltóztatnak-e rnosc már megérteni, hogy ennek a „semmidnek, miért kerítettem ilyen nagy féneket ! Tesz is a tudós tanár ur a kormánynak nagy szemrehányást: hogy eddig mindenre gondoltak, csak az emberek egészségére nem. Hullunk, mint a legyek!
