Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-09-10 / 73. szám
73. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882- Vasárnap, szeptember 10. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheoviea-féle liáz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: t иП'С i И 01cdt к KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. MERE. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. Ж „Haramszèki házîîpar-egfyesületJ1 hivatalos közlönye. XII. évfolyam. • ■ ....... —é M egjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. “Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre tí írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díj ért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. • ....-------------------• A Kozma esete. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. szept. 8. Tulestünk rajta. Л szenzációsnak Ígérkező összekoczczanás, hála az intéző kezeknek, nem vert fel se a sajtóban, se a társadalomban nagyobb hullámokat. Kienyészett szépen, elsimult csendesen, a nélkül, hogy az „eseményeken“ kapva kapó ellen zéki sajtó botrányokkal táplálhatná olvasóit ez alkalommal. Az „Üstökös“ szerkesztője, S/.abó Endre nemrégiben egy to"zképet hozott, melyben Kozma főügyész akép volt feltüntetve, mintha a tisza-esz- Jáii eset alkalmával a zsidóság őt is megvesztegette volna. Л becsületére és államhivatalnoki tisztaságára féltékeny főügyész eme félremagyarázhat- lan értelmű torzképeléssei szemben kínos helyzetben volt. Л kik ismerik őt, azok jól tudják, hogy hivatalos functiójában bozzáférbetlen, szilárd jellemű ember, és igy bátran elhallgathatta volna az „Üstökös“ incselkedését. Ámde épen az adott esetben, midőn a már is hosszúra nyúlt bünper vizsgálata nem egy hivatalnok gyanúsítására adott alkalmat, a közönség legnagyobb része nagyon is hajlandó a roszat feltételezni, s igy Kozma főiig ész minden tisztasági daczára is legalább bizonyos fokig benne maradt volna. Л közvé'eménynek hallgatása által azt a kérdést adta volna szájába : „Miért nem czáfolta hát meg a vádakat?“ Kozma még árnyékát sem akarta fennhagyni a gyanúsításnak és sietett elégtételt kérni. Nem ment a sajtóbirdság elé, nem hivatott össze esküdtszéket, hanem rábízta ügyét azon testületre, a melynek hivatása fönntartani a hírlapirodalom tisztességét, mely maga magának szab törvényt a sajtó túlkapásai megakadályozására; —- oda bizta magát a hírlapírók egyesületének Ítélete alá. Egy világi államhivatalnok újságírókhoz fordul elégtételért újságíró e 11 e n. Szokatlan, feltűnő esemény — de egészen igazságos. Es a hírlapírók egyesülete teljes élégtételt szolgáltatott a megsértett becsületnek. Kinyilatkoztatta az itélőszék, hogy roszalja, kárhoztatja Szabó Endre eljárását. Ebben a nyilatkozatban látjuk mi »e jes biztosítékát annak, hogy a sajtó terén megtámadott becsület elégtételt nyer. Ha Kozma, a már megbízhatatlan és erkölcsi értékében mindenesetre kétes esküdtszék elé viszi ügyét, igen nagy valószínűséggel ott is megkapja Szabó Endre elmarasztaló ítéletét, mely pár havi fogságot és néhány száz forint pénzbírságot rótt volna ki a magáról megfeledkezett lapszerkesztőre. Ámde Köz- maflák nem arra volt szüksége, hogy Szabó Endrét. elitéljék, hogy a tçrvény betűi értelmében m e g b о sz u 1 j a m a g á t. sértőjén, hanem igen is az kellett neki, hogy maga a hírlapírók választott bírósága helytelenítsen egy oly eljárást, mely a tisztaságában feddhetlen államhivatalnok becsületét teszi ki nyilvános pellengére meggondolatlanul gunytárgygyá. És ezt Kozma megkapja. Ebben áll azon Ítéletnek erkölcsi értéke. Kozmát az összes fővárosi sajtó üdvözölte egyenes fellépéséért és azon bizalomért, melyet a hírlapírók egyesületébe helyezett. Es az egyesület megmutatta, hogy e bizalomra nem is volt érdemtelen. Kétszeres örömmel jegyezzük fel ezt s kettős örömünknek adunk kifejezést e tény felett mi is, vidéki hírlapírók. Epen mi vagyunk sokszor oly helyzetben, hogy a kevésbé ellenőrzött vidéki zsurnalisták részéről egyikünk-másikunk oly bán- talmaknak van kitéve, a melyek ellen orvoslást hasztalan keresnénk sajtóbiróság előtt; az ily köny- nyelmü vétségek megítélésére valóban egyedül a hírlapírók egyesülete van hivatva. Az ítélet tehát, mely Szabó Endre eljárását kárhoztatta, hatással van lefelé s mintegy önkénytelenül utasítja a vidéki sajtót komolyabb eljárásra, higgadtabb tárgyalására a napirenden lévő eseményeknek s általában figyelmezteti őket a magánbecsület szentségére, melyet könnyedén megtámadni nem szabad; s szégyenfoltot pedig többé nem ejthet senki azon a nélkül, hogy önmagát meg ne bélyegezné a társadalom előtt. Ez volt a Kozma esetéből reánk nézve a tanulság. Ez a mi erkölcsi nyereségünk. A. M. Belföld. Közegészségügyi adminisztrácz'ók kérdése foglalkoztatja ma a fővárosi sajtót az alkalomból, hogy Fodor József egyetemi tanár nagyérdekü felterjesztését, egészségügyünk szomorú állapotának okairól, a közoktatásügyi miniszterhez benyújtotta. Ez a felterjesztés azt az elszomorító tényt konstatálja, hogy hazánk lakossága ijesztő mérvben fogy, s nagyon élénk viszhangra talál mindenfelé a tudós tanár azon kijelentése, hogy a közegészségügyi bajokon csak tervszerű, ” erélyes közegészségügyi adminisztráczió segíthet, a mi ma nincs. Nem csoda tehát, ha e nagyfontosságu ügy- valóságos mozgalmat idézett elő a lapokban, melyek erélyesen szólalnak fel a reform sürgős eszközlése érdekében, s többek közt a „P. N.“ odavetve javaslatokat is tesz az egészségügyi kormányzat összpontosítása, a vidéki szervezés stb. módjai iránt; de legfontosabb az a javaslata, mely szerint egészségügyi enquettet hívjon egybe a kormány, mert csak ez Jenne képes szisztematikusan összehordani azt az anyagot, melyből a szükséges reform alakja s annak gyakorlati alkalmazása levonható. Erről a kérdésről szól egy alábbi czik- künk is. Feloldott katas/.te i biztosítékok. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminisztériuma az ottani tartományokban teljesített felmérési munkák helyességéért letett összes kataszteri biztosítékokat a szavatolástól felmentette, valamint a m. kir. pénzügyminisztérium valamennyi kataszteri biztosítékokra, melyek a magyar álíamban teljesített felmérési munkákért 1875. évi deczember végéig lekötve vannak, a feloldást megadta Erről a pénzügyminiszter oly felhívással értesíti az illető kataszteri biztosítékok tulajdonosait, hogy a felszabadítás iránt szükséges lépéseket tegyék meg. A hoivát közigazgatás reformjával foglalkozik a „Hűd. Corr“. jelentése szerint a horvát kormány, s először is az eddigi alispánságoknak nagyobb megyékké való átalakításra kerülne sor, miután e kis közigazgatási testületek nem bizonyultak czélszerüeknek. Ezenkívül valószinüleg annak szüksége fog bekövetkezni, hogy úgy mint Magyarországon, a közigazgatási bizottságok egy neme állittassék fel, hogy közös ügyekre nézve, nevezetesen adókérdésekre nézve, egy hasonnemü iorum alakittassék. A „Nemere“ tàrczàja. A hol a Tisza ered. Irta Tóvölgyi Titusz. I. Voltam Rómában, láttam a pápát; voltam Mármarosban és láttam a Tisza eredetét. Ezt nem minden ember teszi meg. Nagyon sok ember fordult már meg Rómában, ki a pápát nem látta, annál több ember fordult meg Mármarosban, ki a Tisza eredetét nem látta. Többet mondok! A* már- marosiak kilencztized része nem látta, pedig hát ■csak egy Tisza folyó van a világon, az is magyar ! Hanem bizony messze van a világ közepéhez a mi tulajdonképen Budapest, és nagy viszontagságos élet volna az, ha gyalog kellene megtenni az. útját a la Párisból, s merem állítani, hogy az illető gyalogló inkább vissza mehetne Párisba kétszer, mintsem, hogy a Hortobágyon, a debreczeni • •rd őségen, a szatmári síkságon és mármarosi fenyveseken keresztül gyalogoljon egyszer. A hol sem laíu, sem vendéglő, de meg már csárda sincs, miután hogy azt a cziviüzáozió kimenesztette divatból; a gyalogolónak pedig nagyon jó, ha pénze nincs, mert ha van, akkor sem kap érte, mert nincs hol, hanem elvenni elveszik tőle, mert olyan nye- rekek mar akadnak ott, hol a nád és bibicz terem. Hanem felül az ember Bud ipesten a vasútra egyik reggel, és Mármaros-Szigeire ér másik reggel; keresztül vágja a Tisza derekát Szolnoknál, a vége táján megy át rajta Királyházánál, s hajnalok hajnalán, mikor sötét szürke égboltozat kelet feli* pity- mallik s a hajnalcsillag megelőzvén a napot, már a kékülő égen hirdeti annak közeledtét: akkor ér a vonat a gyönyörű szép, vadregényes huszti völgybe. Ki még szép vidéket nem látott, ki még jó levegőt, balzsamozott szellőt, szálló harmatot nem szítt, az itt felnyitja szemét, száját és élvez, mint élvezhet az az elfáradt vándor lélek, mely végre limbusok, purgátoriumok, éhezések és szomjuhozá- sok után benyit a menyek országába. Gyönyörű, felséges egy látvány! A völgy hosszas, tojásdad alakú, két oldalt ezer láb magas hegyekkel, sürü vad erdőkkel szegélyezve, szemben a havasok kopasz ormai nyúlnak be a felhőkbe; a völgy lapos, mint az asztal és ennek az asztalnak a közepéből, mint egy czukros süveg, emelkedik ki a hegy, melyen a Rákóczyak egy kori sasfészkének, Huszt várának csontvázai mereszkednek: s koponyáinak ablakszemei világítanak az érkező előtt. Ez a Huszt, ez a várhegy fogadja a völgybe lépőt és kíséri figyelve a távozót, az ö tekintete uralja az egész lapályt, és mikor még a jRákóczyak figyelő hadteste villogtatta fegyverét itt várfokon, hát nem volt német, ki a harisnyáját behozhatta vagy ki vihette volna innen a vár úr akarata nél kül. Úgy is áll ott Huszt, mint egy hűségben megmaradt vén csatár, kinek tépett foszlányok képezik már öltözetét; szakáll helyett megnőtt rajta a csipke- és a galagonyabokor ; sisakja megrepedezve, összetörve, sovány csontos tagjai közt rág a vihar foga és csikorog a fergeteg : de azért nem hagyja el állomását; ha már egyszer oda állították és nem parancsolják el onnan, hát ott várja be a világ végét, akár november 15-kén legyen az anno jS8j., akár százezer esztendő múlva, ez a a kis időköz ő előtte már nem tesz kii öubséget és nem tántorítja meg hűségében. Husztot elhagyva, jobbra, a viski fürdő fehér házai csillámlanak elő az erdők sűrűjéből, a sötét lombszőnyeggel borított hegyoldal gyöngye ez a fürdő, egészséges, tiszta a levegője, gyönyörű a kilátása, hatalmas gyógyerővel bir a vize, szépek épületei, csak a vendég kevés. Messze van a világ közepétől, de még talán orvosaink nem is sokat tudnak felőle, s küldik betegeiket a gyönyörű huszti völgy helyett, hol az ember nemlehellte ózon szüzén lebeg a fák lombjai alatt, valami zsúfolásig telt, egymás hátán lakó emberekkel spékelt miáz- más külföldi fürdőbe, a mint az nálunk lenni szokott. Ide pedig már nem messze van Mármaros- Sziget, az utolsó valamirevaló város az ország ezen részén, hol a zsidó turbánt visel, a közönség pedig: — magyarul beszél. Igazán úgy van! Es ez engemet meglepett. Nem számítottam sem túr- bános izraelitára, a ki földön huzza a kaftánját, sem olyan közönségre, mely csak magyarul akar tudni idegen országhoz ilyen nagyon közel, végtagja már a testnek, s forróbban lüktet benne a magyar vér, mint igen sok tekintetben: — a szive táján! Hát ilyen legyen egykor a világ vége is, csak azt kívánom ! Magyar érzelemről, kaftános és turbános izraelitáról azonban be fog telni egy egész önálló tárcza, hanem ezt a Tisza eredetének kedvéért kezdettük meg, s igy menjünk tovább. Tulajdonképen pedig azt lehet mondani, hogy a sógorom meglátogatására jöttem ide, noha, azt hiszem legalább: ha a sóbányák nincsenek, ha Ti- sza-forrás nincs, mármarosi havas nincs és a többi : a látogatás el is maradhatott volna, de azért mégis csak a sógoromnak köszönhetem e tárezít, nn-rt az meg már megint igaz, hogy soha se láttam volna Mírmarost, ha őt nem mentem volna látogatni, s e szerűit az illedelem úgy hozza magával, misze-
