Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-08-20 / 67. szám
67. szám. Sepsi-Szentgyörgy 1882. Vasárnap, augusztus 20. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheoviés-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: CD<Z m-btzxn 0ÍCázE KÖNYVX YOMDÁJA, hová a hirdetések és ’előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és Holtterek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. hivatalos közlönye. Megjelenik ezen lap heteu- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A király erdélyi útja. Sepsl Szentgyorgy, 1882. augusztus 19. (?) Pár nap előtt liiríil hozták a lapok, hogy a magyar király le fog jönni Gőrgénybe vadászatra. Azok, a kik ismerik uralkodónk utazásának czéljait, tudni fogják, hogy Magyarország koronás királyának látogatása nem csupán a vadászat kedvéért történik ; magasabb, sokkal szebb és önzetlenebb czélja van annak: atyai szeretet a népe iránt. Kevés alkalommal jut erdélyrészünknek azon szerencse, hogy koronás királyát bérczei közt fogadhassa ; de valahányszor alkalma nyílt e népnek hódoló tiszteletét és ragaszkodását kifejezhetni, oly ünnepélyes alakban nyilvánult az mindig, melynek párját más országok uralkodói hasztalan keresnék. S épen azért, mert e páratlan ragaszkodás, e hagyományos szeretet ily fényes jelekben nyilvánul a magyar nemzetnél, megdobban a szivünk az öröm miatt, ha azon boldogságra gondolunk, midőn Ferenc/ József királyt az erdélyi magyarság kebelében üdvözölheti. A király erdélyi utjának tehát az lesz a czélja, hogy ezt az odaadó, meseszert! hódoló szeretetet atyai megjelenésével viszonozza, hogy részesítse a magyar nemzetet, habár kevés időre is, azon várva- várt szerencsés óra gyönyöreiben, midőn a leghívebb alattvalók a legszeretőbb király lábai elé tehetik le ragaszkodásuk és rendületlen bizodalmuk zálogát. Ezen mélységes, benső viszonynak, melyben Magyarország királya és a magyar nemzet egymáshoz állanak, történeti hagyományos múltja van. Meg nem törik az az erő, mely az alkotmányos királyt a magyar nemzettel összetartja, az idegen elemeknek semmi razkódása alatt. Szent István birodalmában a magyar királynak olyan gyermekei laknak, kik szívok vérével pecsételték meg annyiszor már azt a szeretetet, melynek, fényes nagy eredményei a történelem lapjaira letö- rülhetlen betűkkel vannak bevésve. Hogy ne volna hát nagy a mi örömünk, midőn olyan uralkodó lépi át a Királyhágó bérczeit, ki ezen odaadást méltányolni is tudja, ki ezt a határtalan bizalmat jósággal, kegyelmes szívvel viszonozza. Ez a látogatás újabb igazolása annak, bogy I. Ferencz József a magyar nemzetnek valóban atyja, ki leszáll a magas trónról, hogy övéit tűzhelyei mellett lássa meg, hogy mutes ;a meg alattvalóinak, miszerint nincs oly magasságban a király koronája, a hová fel ne tudna hatolni a népek millióinak szeretete. . . . Ötvenkét éve már, mióta apostoli királyunkért minden esztendőben zsolozsmák szállanak fel s a lélek az ima szárnyain fölemelkedik a min- denség urához, hogy tartsa meg a magyarok királyát, nyújtsa hosszúra életét népei boldogitására. Magyarország királyának ma ötvenkettődik születési napját ünnepeli a nemzet s azon templomi áldozatok, melyeket ma a nép királyáért bemutat, nem a rideg kötelesség vagy tartozó udvariasság kifejezései, s nem is a hatalom előtt porba hulló alattvalók tömjénezései, hanem a léleknek elszál- lott legtisztább fohászai azon királyért, a kit szive teljességéből szeret. El fog jönni uralkodónk bérezés hazánkba. Látni fogja, hogy ez a nép, melynek nincsenek fényes palota-sorokkal büszkélkedő városai, melynek lalvain sok tekintetben a szegénység egyszerű nyomai látszanak, ez a nép nem cserélne hatalmasok városaival, ragyogó paloták fényével, mert sokkal gazdagabb amazoknál, van egy olyan kincse, mely többet ér a millióknál: tud szeretni. Ez a nép szivét adja oda királyának, azt teszi ajándékul lábai elé s ez az ajándék a legdrágább egy oly uralkodó előtt, ki népét úgy szereti, mint I Ke- rencz József. A király látogatása örömmel tölti el szivünket; hozza isten bű népe körébe minél előbb! * A bárom8zékmegyei főjegyző választás fölött, úgy látszik, sehogy sem akar napirendre térni az ellenzéki hajlamokkal megáldott része a közönségnek. Addig, a mig csupán korteskedni kellett, nem merték bevallani, hogy politikai elvek csoportosítják őket báró Apor Gábor mellé; nagy hangon deklamálták, hogy egy megyei választásnak nem szabad politikai jellegűnek lennie. Es eb ben mi is tökéletes igazat adtunk nekik. Most aztán, hogy megvan a választás, nem győznek eltelni örömmel az ellenzéki pártok s főkép a szélső baloldal közlönye, a kolozsvári „Ellenzék,“ hogy mily nagyot nyert a párt Apor báró személyében s mekkorát bukott a szabadelvű párt. Az „E ien- zek“ szerdai száma plane úgy tünteti fel a választást, mintha az Apor báró pártja az utolsó szálig szélső baloldali vitézekből állott volna, a kik „leszavazták a kormánypártot.“ így van az ott megírva. Ugyanezen lap szemérmetlensége még attól sem tartózkodik, hogy a főispán magatartásáról ez ügyben egy szemenszedett hazugságot is napvilággá bocsásson. A kik ismerik a helyzetet, jót mosolyognak a szélsŐbali igazságszeretet emilyen enun- cziacioi fölött, mert igen jól tudják, hogy Apor személye mellé nem politikai érdekek csoportosultak, a minthogy választóinak nagv többsége szabadadé Ívű pártiakból állott. Azt is tudja még az „Ellenzék“ is nagyon jól, hogy ennél a választásnál, a dolog természete szerint, a főispánnak nem volt pártja, tehát vereség-et sem szenvedhetett ; hanem azért üti a dobot, szabdalja a levegőt, hogy lássa meg a világ, mire jó az ő politikája. Tőlünk füllenthet az „Ellenzék“ ennél még nagyobbakat is, nem fogunk rá észrevételeket tenni, nem tartván egyenes eljárásnak a rendes mederbe terelt viszonyokat zavarni a közügy, a törvényhatóság kárára. Apor Gábor igen helyesen nyilatkozott a közgyűlés előtt, hogy uj állásában nem kívánja érvényesíteni politikai elveit. Ez elég érthető magyarázat arra, hogy az Ellenzék politikai ternót épen nem csinált e választással. Hagyjuk tehát ezek feszegetését s ne zavarjuk mendemondákkal a közvélemény nyugalmát s egy tisztviselő helyzetét ne tegyük nehézzé a nélkül is ter - hes hivatalának lelkiismeretes betöltésében. A czár külföldi utazásáról e napokban felmerült hirt Szt. Pétervárról is többszörösen megczáfol ják, és jól értesült körökben azt hiszik, hogy a czár ~~ ki egyátalán nem barátja a hivatalos látogatásoknak — kényszerítő ok nélkül nem határozhatná el magát hosszas utazásra. Ellenben а кого názást illetőleg közölt hírek úgy látszik, alaposabbak, mert szt.-pétervári távirat jelentése szerint a szent zsinat által felülvizsgált hirdetményeket árusítottak Pétervár utczáin, melyek arról adnak hirt, hogy a császári pár koronázására javában folynak az előkészületek. E szerint nagyon valószínűnek látszik az a hir, hogy az augusztus 4-dikén Pétervárott tartott családi tanács abban állapodott meg, hogy a koronázást még ez év szeptember havában megtartja. Erre az elhatározásra Koszlov rendőrfőnöknek az a biztatása bátoritá az uralkodó családot, hogy ő kezességet vállal a rendért s a czár életéért. Aztán meg a czárné fivére, a dán trónörökös is nagyon sürgeti a koronázást. Koszlov legközelebb Moszkvába utazik, hogy megtegye a kellő intézkedéseket. letőleg azt kívánja, hogy az ottomán csapatok működési szabadsága a katonai műveletek tekintetében fennmaradjon s az angolok csak bizonyos meghatározott te» iiletet szállhassanak meg. Erre pedig az angol kormány bajosan fog ráállani, tehát ismét a huzavona régi stádiumában állunk. Nevez* tes, hogy Arabi most a porta remélt támogatásának meghiúsultával egyenesen a szultán ellen fordul. Alexandrából jelentik ugyanis, hogy Arabi pasa az ulemák által vasárnap tartott gyűlésen két fetvát eszközölt ki, melyek által a szultán letétetik és a mekkai Sherif a szultán utód- jáyá neveztetik ki. Arabi tehát ugyancsak felülkerekedett s az őt lázadónak nyilvánító prokla- máczióra — тэ1у még nem is szentesitetett — azzal felelt, hogy simpliciter megfosztja a kalifát trónjától. Nem tagadhatjuk el e ténynyel szemben azt a meggyőződést, hogy a rebellis Aiabi mégis csak „fenegyerek.“ Egyptomban a hadseregek újabb mozdulatot nem tettek s valószínű, hogy a hadjárat tulajdon- képeni megindulása e hó vége előtt nem is igen fog végbemenni. A porta és Anglia közt folyó tárgyalásokról eddig hallatszott kedvező híreket most az a meglepő fordulat váltja fel, hogy tulajdonkép a kritikus kérdések egyike sincs még megoldva, sőt Pe- rából és Londonból egybehangzóan jelentik, hogy a katonai konvenczió dolgában megadatnak a tárgyalások, és hogy a porta vonakodása oly világos kifejezésekben nyilvánul, hogy a konvenczió létrejötte nagyon kétséges. Az Arabi pasa ellen kibocsátandó proklamáczíót sem hagyta még jóvá a szultán, s e halogatást arra vezetik vissza, hogy még mindig reményük, hogy az egyiptomi felkelők vezére megadja magát. A porta fel is szólította Arabi pasát, tegye le a fegyvert, s mielőtt e felhívásra válasz érkezik, nehezen fogja a szultán azt a kiáltványt szentesíteni, mely Arabit lázangó- nak mondja ki. A helyzet komolyra fordulását s a kedvező megoldásra nézve felmerült nehézségeket még növeli az is, hogy a porta a katonai egyezményt il A Székely Nemzeti Muzeum. Bronzkori tárgyak. Az emberiség fejlődésének egyik legfonto sabb mozzanata az érczek megismerése és használatba vétele volt. Minden körülmény a mellett bizonyít, hogy a fémek között legelébb is az arany lett ismeretessé, mely a föld felszínén tisztán is előfordulván, oly helyeken, melyek aranyban bővelkednek, ragyogásával csakhamar magára vonta az emberek figyelmét. Az arany azonban sokkal ritkább, semhogy a mindennapi használatra alkalmas lehetne s á’vehette volna az ősember háztartásában a kő helyét. A fémek korszakalkotó szerepe csak akkor kezdődött, midőn a réz is ismeretessé vált. Európában több helyen található; van Magyarországban, Németországban Franc zia-, Spanyol-, Angol- és Svédországban : de semmi nyoma sincs annak, hogy hazánkon kívül azon réztermő országok valamelyikében egy önálló rézkultura fejlett volna ki. Európában a kőkorra mindenütt a bronz, egy rézből és ónbul álló fémkeverék használata következeit ; de kétséget sem szenved, hogy mielőtt e fémkeverésre rájött volna az ember, a rezet tisztán is kelle használnia. Magyarország őslakói használták. Nemcsak a nálunk lelt réz eszközök nagy száma — mely több, mint az Európa többi részében talált réz tárgyaké együttvéve — hanem azok készitésmódja is bizonyítja ezt. A tiszta réz időnkénti használatát az ón hiánya is megmagyarázná ; az ón ugyanis hazánkban épen nem, Európában is csak három helyen, Cseh- és Szászországban s Walesben fordul elő nagyobb mennyiségben. E'lenben határozottan egy külön, közvetlen a kőkorbul kifejlődő s a bronzkort megelőző rézkulturára mutat azon körülmény, hogy a magyarországi rézeszközök, a lapos vésük, a nehéz kalapácsok, csákányok és balták nem — mint a bronzeszközök — öntés, hanem kalapácsolás által készültek s alakjuk egészen megfelel a hason- nemü kőeszközök idomának, mig a szokott bronzkori formáktól, mint a peremes és tokos vésüktől (palstab és celt) meglehetősen eltérnek. Hogy a rézkorszaknak a székelyföldén is maradtak emlékei, azt egy a múzeumban levő, a csernátoni csonka várban talált kétélű csákány ( bizonyítja. Egy a helybeli Mikó tanoda birtokában j levő díszes rézbalta pedig, melynek alakja azonban inkább a bronzkorra mutat, Bessenyőrül való, hol pár évvel ezelőtt mintegy 15 — 16 darabot találtak. E rézkultura azonban nem lépte át Magyarország határait. Mielőtt ez megtörténhetett volna, — egy nagy népvándorlás indult meg kelet felöl, mely Európa kulturális és néprajzi viszonyait gyökeresen átalakította. E népvándorlás rajai hozták a bronz isméretét. Az ősrégészetnek egyik legérdekesebb problémáját kétségkívül azon kérdés képezi, hogy az európai bronz kultúrának hol volt bölcsője, s mely nép és mikor hozta azt földrészünkre? Az olvasó meg fog bocsátani, ha tulajdonképeni tárgyamtól, a Székely Nemzeti Muzeum őskori gyűjteményének ismertetésétől kissé eltérek ; szándékom lévén azonban nemcsak a muzeum tárgyaira terjeszkedni ki, hanem a kort is jellemezni, melyből erednek, nem akarok kitérni a kérdés elől. A bronz kultúra eredetét sokan a phoenikia- belieknek, mások az etruszkoknak tulajdonítják,
