Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-07-27 / 60. szám
60. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, július 27. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint, kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre ti írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos, petit-sorért, vagy anuak helyéért 6 kv. Bélyeg-üijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr, Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-uteza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: oBet^n-ote m 01cá'zU KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen iutézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai lap. A ^Háromszék! háziípar-eg-jesülefc" hivatalos Az írók és művészek aldunai kirándulása. Budapest 1882. julius 21. (n.—) Sok jó s hasznos eredipényt varunk a magyar irók és művészek aldunai kirándulásától s pedig tóbb tekintetben. Országunk müveit s vagyonos közönségének figyelme edijig fagyon is egyoldaluiag, majdnem kizárójgg nyűgöt félé fordult. Ismerjük Londont, Párist,4feguta^zt^i/Svájcz s az osztrák alpesi tartományok völgyeit,, elköltjük pénzünket különféle külföldi fürdőhelyeken, de csak igen kevesen szánják el magukat arra, hogy saját hazánk egyes részeinek s a velünk határos keleti tartományoknak nagyobb figyelmet szenteljenek. Hányán közülünk mondhatják el, hogy voltak Szerbiában s különösen annak sok tekintetben figyelemre méltó fővárosában Belgrádban? Annak daczára, hogy a Dunán lefelé való utazásnál olcsóbb s kényelmesebb út nem is képzelhető, mégis mily kevesen látták közülünk az alsó Dunának természeti szépségekben oly gazdag " vidékeit, melyeken kis téren oly sok kiváiő pont van, milyenekhez Európa kevés vidéke mutathat fel hasonlót. Keletnek s délnek ezen elhanyagolása társaságunk irányadó körei részéről sok hátrányt okozott, még pedig nemcsak közgazdasági, de politikai tekintetben is. Köztünk s keleti szomszédjaink közt sajnálatra érdemes elidegenültség kapott lábra. Nem ismerjük őket s ők sem ismernek minket. De hogyau is fejlődjék ki köztünk s köztök kölcsönös rokonszenv vagy csak egymás jó tulajdonainak jogos és méltányos elismerése is, ha a kölcsönös érintkezésnek minden alkalma hiányzik ? Orsóvá magyar földön fekszik ugyan, de ott már mégis idegenül érezzük magunkat. Csak kereskedők s hajósok járják s ezeknek köszönhetjük, hogy ott még egyszer másszor magyar szó is halható. S ezért örvendünk a magyar iró- s művész- társaság aldunai kirándulásának. Valóságos fölfedezési ut lesz ez sok résztvevő számára. Örömünket még növeli azon rendkívüli barátságos és rokonszenves fogadtatás, melyben irodalmunk, művészetünk s a magyar sajtó képviselőit minden megállási helyen olyan nagy mértékben részesítették, A „Nemere“ tárc/iíja. Egy fejezet a férjek fekete könyvéből. — Rajz. — A svéd kályhában vígan pattog a tűz, és a as ajtócska arabeszkjein át phantasztikus fény- és árnyképeket vet a különben sötét szoba falaira és bútorzatára. A családi kettős ágy duzzadó párnái érintet Jenek, csak a kosárbölcsőt tartja elfoglalva jogszerű birtokosa, a kis Ottó. Emma — hű feleség — a kályha mellé tolt hintaszéken félig fekvő helyzetben várja késedelmes férjét, ki csak esti tizenegy óráig vett búcsút életepárjától, pedig a közeli torony órája épen most veri el az éjfélt. A szoba mély csendjét csak olykor zavarja a kis fiú felkaczagása, a ki ilyenkor bizonyosan azt álmodja, hogy a „papa“ csiklandozza hegyes bajuszával .... vagy a kanári felrebbenése, ha a kálya tüze kalitkáját fénybe árasztja . . . vagy valamely illuminált korhelynek az utczáról felhangzó kurjongása. Emma mozdulatlan, s bár nem alszik, de még csak egy sóhaj sem árulja el, hogy nem alszik, hogy szenved, hogy sértve érzi magát! S habár ezen kmos érzés mindinkább befészkelni igyekszik magát szerető szivébe, küzd, hogy azt kiverje onnan, mint egy hívatlan hazug vendéget. Gondolataiban elárasztja Béláját a leggyöngédebb czi mekkel, mentegeti hosszas kimaradását .... hi- ízen egész nap dolgozik, ráfér a szórakozás . . . aztán a legénykori szokásokat nem lehet egyszerre levetkezni . , , , az igaz, hogy már egy éves hámég pedig oly helyeken is, a bol a magyar elem kisebbségben van, mint Újvidék, Zimony, Pancso- va, mely helyeken a találkozás a hazai nemzetiségek valóságos testvérülési ünnepélye ületett. De még nagyobb az örömünk, hogy még Belgrádban is, hol pedig politikai tekintetben az utóbbi évek alatt épen nem voltunk elkényeztetve, a rokon- szenvnek és barátságnak oly jelentős mozzanatai magasoltak ki, a melyeket tanulságként vehetünk arra nézve, hogy már Szerbia fővárosában is mél tányolui kezdik a magyar nemzethez való jó szomszédsági viszony előnyeit. S annál kedvesebb volt ránk nézve a belgrádi szívélyes fogadtatás látványa, mert még nagyon is élénk emlékezetünkben van országgyűlésünk pénzügyi bizottságának zágrábi fogadtatása, midőn a magyar urak — pedig hivott vendégek voltak — a zágrábi csőcselék által, mely különben egyetemi hallgatókból került ki, aljas modorban insultáltattak. Belgrád szives fogadása nagyon jó benyomást tett a magyar közvéleményben. De még nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk azon rokonszenvnek s figyelemnek, melyet Románia tanúsított utazóink iránt. Nemcsak egyesek, de maga a román kormány volt az, mely a magyar Írói és művészi társaságot a román főváros meglátogatására megtisztelő módon megiuvitálta. Habár ezek őszinte sajnálatunkra a meghívásnak eleget nem tehettek is, de legkevésbé sem csökkenti jelentőségét azon udvarias s megtisztelő ténynek, melyet a román kormány a magyar irodalom *s művészet képviselői iránt tannsitani jónak látott. Délkelet ifjú államai közt egy sincs, mely jelentékenységre nézve Romániával csak távolról is mérkőzhetnék. Románia gazdag, meglepő gyorsan haladó ország, melyre még szép jövő vár. — Ha a román sajtó egy része igaz sajnálatunkra nem is veszi figyelembe ellenünkben az igazság és méltányosság követelményeit, de azért nem hunyhatunk szemet a román nemzet sok jeles tulajdonságai előtt s egy pillanatra sem iguo- rálhatjuk a természetes érdekközösségnek azon számos kötelékeit, melyek tényleg léteznek a magyar és román nemzet között. Meggyőződve vázasok, de majd megunja a közönyös pajtások közti üres élveit . . . nem is fogja kérdezni, hogy hol volt ily sokáig és neliogy virrasztása rosszul essék neki, inkább lefekszik ............. E mma le is feküdt, de aludni nem tudott és még akkor is ébren volt, midőn a kályhában régen kialudt a tűz, az ablakon derengni kezdett a hajnal és Béla mámoros fővel, tántorgó lábbal lépett a szobába. Emma nem aludt, de behunyta szemeit és a tettetésből valóság lett —- a természet megkívánván jogát — édesen elszenderült . . Midőn Emma felébredt, már világos nappal volt, Béla ágya üresen állt s Béla elment hivatalába. Sóhajtva gondolá magában a szegény nő, hogy férje sem jövet, sem menet egy csókra sem méltatá . . . kissé lehangolt volt egész délelőtt, de a házi teendők és a kis Ottó visszavarázsolták derültségét, s mire Béla ebéd idején megérkezett, még csak egy bárányfelhő sem hirdette Emma homlokán hogy „rovása“ van. Annál borusabb volt Béla homloka. Neje enyelgéseit kedvetlenül visszautassá, öleléseit nem viszonozta és az egész ebéd alatt egy szót sem szólt .... Csak mikor a sültet hozták be, jegyezte meg neheztelő hangon: „Es nincs saláta?“ — Kedvesem, — viszonzá Emma — kissé elkéstem ma reggel, s mire kimentem, már nem találtam kedvemre valót a piaczon . . - különoen is azt gondoltam, hogy nem igen szoktál salátát enni............. — Ejh, dehogy nem, dehogy nem! — kiálta fel boszus hangon Béla — és épen ma, midőn valami savanyú oly annyiara jól esnék! .... Hjah, de perszel .... hogy ha a házi asszony délig alszik ............. A szerető hitves, a ki feláldozta éjjelét, hogy férjét megölelhesse, a midőn tivornyáiból hazagyunk, hogy a két nemzet közti gyakori társadalmi érintkezés Románia politikai magatartására is befolyással lesz. Némely romániai 8 erdélyi román lapok ugyan szorgalmasan hintik a konkolyt a a két nemzet között. Nemzetiségi ultráinkra nézve szükséges is a két nemzet közti bizalmatlanság, mert mihelyt az megszűnik s a két nemzet közti érdekközösség tudata közbirtok lesz, agitátor urak jelentősége rögtön semmivé zsi^cpoüik. A román kormány s a román társfj8%va ^tudomány előkelő férfiai részéről tanúsított szivéfÿesség s ba rátság kezességül látszik előttünk arra, hogy Románia irányadó férfiaival könnyebb egyetértésre jutunk, mint hazai román ultráink hangadóival. Ezek most is mindent elkövettek, hogy kiiáuduló- ink román földön minél barátságtalanabb fogadtatásra találjanak. De hát fáradságuk dugába dőlt s Turnu-Szeverinben a Vaskapun túl fekvő ezen szép román városban oly ünnepély rendezetett, a melynek örömhangjai még valószínűleg sokáig fognak viszhaugozni a két országban. Hisszük, hogy e találkozás és ünnep is közreműködni van hivatva a két nép közti idegeuség s bizalmatlanság jegének megtörésében, Külföld. Egyptomban az érdeklődés újra megindult. Már jelentette egy-két távirat, hogy Kairó közelében a keresztényeket meggyilkolták, s ma egy elexan- driai távirat azt közli, hogy a Kairóból és Ismai- lából menekülőket mind meggyilkolták, éppen úgy a közeli falvakban is vérengző kegyetlenség-eket követtek el, a keresztényeknél szogáló berberin nőknek kezüket levágták. Arabi pasa beváltja azt az Ígéretét, hogy a végsőig fog harczolni az angolok ellen, harczolni a tigris vérengzése módjára, mely a legkegyetlenebb szív előtt is embertelenség. A Timesmek azt sürgönyözték, hogy Kairóban a zsidó-negyedbén megkezdődött a mészárlás, nemkülönben Damietteben, Toskhban, Zenátban és Caliubban, a hol egész családokat kihurczoltak a waggonokból és a vonat kerekei alá dobták. Tantahban az egész kataszteri személyzetet megölték. Arabi a khedivét hazaárulónak nyilvánítja s egy proklamácziót intézett a néphez, melyben azt mondja, hogy kiengesztelhetett en ellenségei, az angolok ellen harczol, kikkel a khedive szövetségjön ... de ezt nem tette gyengédségből, hogy ne kelljen annak pirulnia ... a ki elfojtá lehan- goltságát. a ki mentegeié férje figyelmetlenségét, zokogásba tört ki e méltatlan szavakra és a férj a helyett hogy ez angyal lábaihoz borulva kérné bocsánatát, felugrott az asztaltól, olyat csagva öklével arra, hogy az evő szerek tánczolni kezdtek és a kis Ottó ijedtében feljajdult . . . s kalapját véve a körbe rohant, honnan csak a késő éj vetette vissza családi tűzhelyéhez. Ez egy nap története s ehhez hasonló napokban ah be gazdag egy házas pár élete ... Ki csodálkozik azon, ha nem minden nő csupán köny- nyeiben keres vigaszt, mint Emma? s ki ad jogot ily férjnek, hogy ölje meg a nőt vagy a férfit . . , vagy mindkettőt ? Kürthy Emil. A dzsihad vagy szent háború. Most a hatalmakat az egyiptomi kérdésnél, jelesül Alexandria bombáztatása és a szultán vonakodása óta, hogy Egyiptomba katonaságot küldjön, semmi sem foglalkoztatja annyira, mint az a gondolat, vájjon lehetséges lesz-e Arabit rábirni, hogy a vallásháborút ne proklaoálja a keresztyének ellen. Minden mohamedán törvénytudóé, elkezdve a Seikü) Izlamtól le a legutolsó khodzsáig vagy tanárjelöltig, megegyezik abban, hogy a dzsihadot — mint a szent háborút nevezik — csak akkor szabad kihirdetni, ha alapos ok van hinni, hogy kilátással bir a sikerre ; ha ezen kilátás nem mutatkozik, akkor a dzsihad törvénytelen, mert ez által emberélet és vagyon van koczkáztatva. Ez az oka annak, hogy a porta 1877-ben a muszka
