Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-06-29 / 52. szám
metország fel is szólította a többi kabineteket, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést arra nézve, hogy a konferenczia minél előbb összeülhessen, s ez döntött a konferentia létesítésére nézve. Leginkább iparkodott ezt Francziaor- szág előmozdítani, mert az ottani kormánykörökben azért ragaszkodtak a konferenczia szükségéhez, mivel véleményük 'szerint a portának nincsen érdekében, hogy Egyptomban állandóan rendet csináljon. Л konferenczia tárgyalásainak eredményeit most annál nagyobb érdekkel várhatni, mivel egy londoni lap értesülése szerint Arabi pa^a el van határozva, hogy az esetre, ha a nyugati hatalmak tényleg közbe avatkoznának, a suezi csatornát dy- namittal szétrobbantatja, a kairói vasutat szétrombolja, az európai csapatok partraszállását meggátolja és azon esetre, ha legyőzetnék, a sivatag felé vissahuzódik, hol neki 30,000 bedium Ígért segítséget. Norvégiában a király és a Storthing (norvég országgyűlés) között nem a legjobb egyetértés lehet, mert midőn a király f. hó 22-én a storthing ülésszakát bezárta, trónbeszédjében kiemelte, hogy országának fejlődését az utóbbi időben meggátolta a storthing ama törekvése, hogy a király alkotmányos törvényes jogait korlátozza. Utalt továbbá arra is, hogy az csak mindkét országhatalomnak (Svéd- és Norvégországnak) közösen lehet joga arra, hogy az alkotmányt megváltoztassák s a király védelmezni fogja jogait s felszólítja országának polgárait, hogy e törekvéseit támogassák és biztosítsák ama alkotmány előnyeit, mely által a nép két emberöltőn át boldog és szabad életet élt. Ez erélyes hangú trónbeszédből Ítélve, a norvég országnagyok nem igen buzoghatnak királyukért. Minő irányt kövessen Háromszék közgazdasági szempontból a nevelés terén? I. Vaunak bizonyos dolgok, melyeket előre lehet látni, a nélkül, hogy csodát író jóstehetség kellene ahhoz, és a melyeknek előbb vagy utóbb be kell következniük, akár akarjuk azt, akár nem. Ilyen előre látható és mulhatlanul bckovet kező dolognak kell tekintenünk például azt, hogy Háromszékmegyének idáig úgyszólván csakis a külterjes mező-, állat- és erdőgazdaságra fektetett életmódja, avagy jobban mondva létfeiitartási küzdelme gyökeresei» meg fog változni. Az ugarrendszerrel összekötött külterjes nyomásos mezőgazdaság belterjesebb „váltós-gazdasággá kell, hogy átváltozzék, mely mellett t. i. a különben is csekély mennyiségű művelhető földnek egyharmada nem fog folytonosan parlagon heverni , hanem a mezőgazdasági szaktudomány igénybe vételével pl. a brlevetett termények okszerű váltogatása és a talaj javítás s fentartás mesterséges fokozása stb. által folytonosan és hasz- notadólag művelés alatt fog állani az egész. Az egyszerű s őseredeti tisztaságában fentai- tott, de épen azért ma már tarthatatlannak mutatkozó külterjes állattenyésztési rendszer is át kell, hogy változzék e megyében a tej-, vaj-, sajt-, hus- és trágyatermelésre irányított belterjesebb istálóz- tatásra, illetőleg a fajjavitást és fentartást lehetővé tevő valamely üdvösebb állattenyésztési módra, а mely t. i. nem fog csak abból állani, hogy ki ki az ő módja szerint kicsap nap-napután, kezdetben egy tehénkét avagy kecskét, ahoz egy évre egy tehénkét és egy bornyut, illetőleg egy kecskét és annak a gidó.át stb. stb. a közeli ugarra, erdőre gyomot enni, rügyet rágni, utána állitván rendesen egy-egy „már járni tudó“ gyermeket is pász* torul, és ezt minden este haza várja, a fejőssét megfeji alkonyaikor s jóhajnalban és az egész eljárást elöl kezdi s ismétli holnap is, meg azután is úgy, a mint leírók. . . . Az erdőgazdaság pedig nem fog azon valóban szánandó es alig megfogható eredményre, vezetni, mely szerint a beláthatlan erdőterületek közvetlen tövében is nyers vagy félig száradt ágas- bogas dorong és galyfával, avagy félig korhadt széldöntötte „csutak“-okkul kell, hogy vesződjenek ennél mindenesetre jobb fára érdemes gazdasszonyáink, — ha t. i. a leves alá akarnak fűteni, avagy ha kellemessé akarják tenni vendég- szerető hajlékaiban a télnek zord hidegét. S nem fog talán erdeinknek azon visszás és káros állapota is sokáig tartani, mely szerint az elől fekvő, hozzá férhető részek mindig kopárok, tönkrelegeltetettek, vagy legfennebb harapégés által megjárt, legelőmarha által megcsonkított haszon nélküli bokrok által befutottak legyenek; mig a távolabb fekvő, nehezen hozzáférhető részekbe „még csak imádkozni is“ alig tud menni az ember, minek folytán ott vesz, halomra dűl az idők folytán felhalmazódott legértékesebb anyagkészlet, az utónövendek null ponton kénytelen vesztegelni s biztos, nyugalmas otthont talál a medve s annak minden vérszomjas fajzatja . . . E helyett is „üzemosztályok“-ra keilend maholnap beosztani erdeinket. Ki kell jelölnünk például azt, hogy az elől fekvő, kevésbé meredek és az erőteljesebb, mélyebb s üdébb erdőtulajdo- kon rövidebb fordában kezelt tölgy sarjerdöket fogunk tenyészteni az annyira megapadt, de épen azért napról-napra mindinkább keresett cserkéreg- termelés czéljából, a mely t. i. csak akkor fizeti ki magát, ha megfelelő talajról, megfelelő fanem- ről, megfelelő korban és módon állittatik elő, lévén t. i. oly forma különbség használhatóság és érték tekintetében pl. a gyorsan nőtt fáról szedett száraz időben és szellős helyen szárított tükörsima cserkéreg és lassait fejlődött, sinlődő vén fákról bokrokról szedett, — roszul szárított s repedezett cserkéreg között, mint a minő pl. a finom zer- gebőr és degenes lóbör között létezik. . . . A valamivel hátrább fekvő elő- és középhelyeken pedig magasabb (óo — 80 éves) fordában kezelt elegyes fanemü (tölgy, bükk, juhar, kőris, erdei és veres fenyő stb.) szálerdőket fogunk tenyészteni a helyi tűzi-, épület-, mű- és szerszámfa szükségletnek jutányos és kitűnő anyaggal leendő fedezése végett. Leghátul pedig, a legíélreesőbb és magasabb hegységekben, a kivitelre szánt faáruk (deszka, 1 ész, hangfenékfa, szitakéreg stb. nagyban való gyártásához szükséges müfát fogjuk tenyészteni a 80—100, sőt több éves fordában kezelt fenyve- sekbeni. A fatenyészet határát is meghaladó néhány havason pedig juhászaink fogják a müsajtot gyártani, ki-kilátogatván hozzájok nyáron át az alantabb fekvő szálerdők ölén és az ezek között itt- ott egyszeri kaszálásra fentartott tisztásokon tanyázó törzsgulyái és ménesei is a fiatal tulkoknak, tinóknak, illetőleg hegymászó, tömött kis székely lovainknak. — 206 — A háromszékmegyei erdőrendézzet köréből. Háromszékmegye közigazgatási erdészeti bizottságának legutóbbi üléséről, melynek elnöke tudvalevőleg Szotyori Nagy Károly; választott, tagjai Ujjvárossy József és Zathureczoy Gyula, hivatalból véleményező tagjai: a brassói kerületi kir. erdőfelügyelő, jegyzője Bartók Károly megyei (aljegyző, érdekesnek tartjuk röviden a következőket nyilvánosságra juttatni: A málnási közbirtokosságnak abbeli kérelme, hogy a nmltgu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által részére megállapított ideiglenes erdőhasználati tervtől eltérőleg legalább még az idén októberig engedtessék meg a kecskéknek erdei legeltetése, azon véleménynyel terjesztett fel, hogy tekintettel a különben ig*en szükséges és hasznos intézkedés, üzemterv által leginkább érdekelt legszegényebb néposztály érdekére, a 20 évesnél idősebb erdőrészekben a legeltetés kivételképen még engedtessék meg az őszig. Mikó-ujfalusi erdőbirtokos Korbuly Bogdán nevében beadott kérelme Ferenc z y Miklós ügyvédnek, — melyszerint tuduiillik az elharapózott erdőkártételek meggátlása czéljából törvényben előirt rendkívüli intézkedések (igazolvány követelés minden faárustól és fuvarostól) tétetnének a vidéken, egyelőre nem vétetett figyelembe, miután a járási szolgabiró jelentése szerint a kártevők rendes ésjhatásos megbüntetés útjában állott bizonyos elvi félreértések és akadályok időközben el lettek hárítva s remélhető tehát, hogy meg fog szűnni a lábrakapott nagymérvű erdei lopás is az illető vidéken. A7 erdőtörvény ellenére és az illető erdőbirtokosok világos kárára megyeszerte gyakorolt er dei legeltetés is az erdőtörvény korlátái közé szó ritatott a kir. erdőfelügyelőnek indokolt előterjesztése alapján, mely szerint t. i. határozatilag kimondatott s kihirdetés, foganatosítás és ellenőrzés végett a megyei alispán ur utján a járási szolgabiró uraknak kiadatott, hogy: a) általán véve minden hatósági felügyelet alá tartozó, 10 éveméi fiatalabb erdőben, ideértvén a jelenleg kiszálalás avagy letárolás alatt álló erdőrészeket is. b) mindazon kopár meredek és kögörgeteges hegyoldalokon, melyeken a vízmosás, kőomlás avagy földszakadás világos nyomai látszanak s a melyek tehát az erdőtörvény értelmében rövid időn úgyis beerdősitendők, a legeltetés addig is szigorúan megtiltatik mig a törvény értelmében röviden benyújtandó erdőgazdasági üzemtervek nem intézkednek ez iránt is véglegesen. Komolló, Prázsmár és Czöfalva községeknek Bodzában levő erdeikre nézve ideiglenes erdőhasználati üzemterv elrendelése J végett részint az illető községek kezdeményezése, részint pedig a kir. erdőfelügyelőség előterjesztése folytán felterjesztés határoztatott a nagyméllóságu földmivelési- miniszteriumhoz. Bereczk rendezett tanácsú város abbeli kérelme, hogy a város erdejéből fakereskedelmi czél- ból bizonyos taxa melett több száz darab fenyő- szálfát adhasson el, tekintettel arra, hogy egy néhány panaszos félnek, mint nemkülönben a kir. erdőfelügyelőségnek illetékes helyről beszerzett adataiból is kétségki/ül kiderül, hogy nevezett város valamint eddig, ez időszerűit is oly czélsze- rütlen és az erdő állagát megtámadó gazdálkodást folytat, mely mellett valóban kétes az, hogy a törvényben megkövetelt szabályszerű fakészlet és tartamosán nyerhető évi nö- vedék megvan-e, létezik-e . . s miután továbbá ennek az ellenkezője szakszempontból egyáltalán nem lett kimutatva a kérelmező tanács részéről, nem csak az engedély megadása tagadtatott "meg, de sőt az erdőtörvény 210. §-a alapján ideiglenes erdőhasználati terv elrendelése végett tudására hozatott az ügy a nmltgu földmivelési m. kir. miniszter urnák is, és intézkedés történt, hogy az engedély kieszközlése előtt tényleg megengedett fadöntés és eladás miatt fegyelmi eljárás indíttassék az illető közegek ellen. Több kézdi-polyáni lakós feljelentést tevén az iránt, hogy az ottani községi elöljárósága földművelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által kiadott ideiglenes erdőhasználati tervet már is megszegte és önkényileg eltért attól, áttétetett az ügy törvényes eljárás megindítása czéljából a brassói kerületi m. kir. erdőfelügyelőséghez . K-y. Nemzetünk jövője.* Irta és felolvasta a „Székely miv. és közg, egylet“ 1881. aug. hó 28-án Kézdi-Vásárhelyen tartott közgyűlésén i‘)r. Csiky Kálmán História vitae magistra. A történet az élet tanítómestere. Föltárja előttünk a múltat, kimutatja teendőinket a jelenben, s utakat jelöl ki, melyek a jövő felé vezetnek. En a múltból igyekeztem föltüntetni azokat a vonásokat, melyek fajunknak viselt dolgait jellemzik; mintegy biztosítékokat, keresve az iránt, hogy megvannak-e bennünk azok a tulajdonok, melyek a jövőre hivatással biró népeket ki szokták tüntetni. Úgy találom, hogy megvannak. Nem a hit, nem a fajszeretet, nem a hiúság, nem a puszta remény mondatja ezt velem. Viszontagságok és megpróbáltatásokkal teljes, szép és szomorú és magasztos történeti múltúnk bizonyítja ezt; sőt elismeri még a müveit külföld is, — mely többnyire elénk rokonszenvvel fordul nemzetünk felé s annak egyes egyéneit is kiváló szeretettel szokta fölkarolni. Megvannak bennünk az uralkodásra és igy az életre és önállóságra hivatott fajok erényei: a vitézség, a nemzeti önérzet, a mivelődési képesség, az eszményekért lelkesedni-tudás. Ezt mint őseinktől nyert örökségnek lehet és kell tekintenünk, kik ama tulajdonok birtokában hazát tudtak teremteni és töntartani számunkra ezer évnek sokezer veszélye között. Nekünk e hazát ugyanazon erényekkel kell megtartanunk; de még több és másnemű erényekkel kötelességünk gyarapítani és fölvirágoztatni azt, s ez által biztosítanunk a nemzet jövőjét. Sorsunk jó részben saját kezünkben van letéve; most jobban, mint századok óta bármikor. Kivezetett isten bennünket nehéz viszonyok útvesztő rengetegeiből ; vádunkra tette egyik kezét, másikkal előre mutatva, mondta: íme, lábad szabad; kezeden nincs bilincs; előtted van az ut; munkálkodjál nemesen és híven: a küzdelemért jövőd a pályabér ! Sorsunk jó részben saját kezünkbe van adva; ez a megnyugtató, de ez a tudat az, mely a felelősségnek még nagyobb terhét rakja vállainkra. Pedig öröklött terhűnk sem csekély. A jelen nemzedék egy uj állam és társadalom fölépítésével van megbízva; mert a régit részint ellenséges viszonyok tették tönkre, részint a korszellem árja sodorta el. Elmúlt balságos idők mulasztásait kell pótolnunk a jövőért azzal a tudattal, hogy az elvetett magot csak unokáink fogják aratni, hogy az elültetett fa árnyában nem mi fogunk pihenni, s gyümölcseit unokáink fogják, szedni. Ez a jelen nemzedék sorsa; de ez lesz dicsőségünk is, ha emberül megfelelünk a reánk bízott föladatnak. Minemü erények kellenek már e föladat sikere teljesítéséhez? mert azzal tisztában lehetünk, hogy az uj idők uj erényeket és tulajdonokat is követelnek a nemzettől, ha a korral együtt akar haladni. Mindenek előtt szükséges eltulajdonitnunk a munka erényét. Ez a mai kornak egyik megváltó szava. A régi kor nem ismerte becsét, sőt megalázónak, rabszolgához, paraszthoz illőnek tartotta; a szabad, a nemes ember kezébe az akkori fogalmak szerint csak a kard, közigazgatás és igazságszolgáltatás gyeplője, s legfölebb még a könyv volt való. Ma a munkát nemesítő erővel ruházta fel a korszellem, mert fölismerte roppant fontosságát. A munka szerez vagyont és jólétet, s ez által függetleníti mind ez egyes embereket, mind az országot az idegenek uralma alól. A vagyonossá g képezi alapját a tudományok virágzásának is. Maga a háború mindegyre jobban és jobban oly eszközökkel vivatik, melyeket ismét csak a pénz tud előállítani. Nagyobb s jobban fölszerelt tömegeket, jobb fegyvereket, több ágyút az a fél küldhet a csatatérre, melynek nagyobb a gazdasága. A gazdaságot pedig mai nap nem aranybányákból merítik az álhmok, hanem abból az örökös és nem szünetelő tevékenységből, mely millió karokat különböző irányban, de mégis egy czélra mozgat s melyet munkának nevezünk. Midőn itt a munkáról beszélünk, kiváló mértékben az ipari munkát akarjuk érinteni, azt az óriást, mely e század csudáit létre hozta. A ma- gassabb u. n. értelmi munka elvégre is az emberek korlátolt körére szorítkozik, s anyagi tárgyakat tulajdonképen nem termel; a földműves munka *) Mutatvány a „Székely miv. és közgaz clasági egyesület hatodik évkönyvé-bú'J.
