Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-29 / 52. szám

— 207 — mind czéljaiban, mind eszközeiben egyoldalú, s korlátolva van a természeti erők, a talaj minősége s az időjárás által, s egész lényénél fogva conser- vativ jellegű. Az ipari munka az, mely kimeríthe­tetlen, és roppant határok közt mozog, mely kin­cseket s azokkal együtt hatalmat teremt. Bizo­nyos, hogy ma már,' és ezután még inkább főleg a munka fogja elnyerni a pálmát a népek verse­nyében, s a jövő diadalszekerének kerekeit a mű­helyekben esztergályozzák és kovácsolják. (Folytatása következik.) A hosszufalusi felső népiskola, — 1882. junius 25-én. Első közoktatás-ügyi miniszterünk, a lánglelkü báró Eötvös József, a midőn a hosszufalusi faragá- szati ipar-tanmühelylyel megtoldott felső népiskolát felállítani rendelte, azt a nemes czélt igyekezett elérni, hogy annak a szegény, — a szászok által — mindenétől megfosztott ősmagyar „csángó“ nép­nek egy nemes, művészies ipart adjon a kezébe, melynek segélyével nyomorult helyzetén segíteni tud és nem lesz szükségképpen rászorulva, hogy az idők súlya alatt az anyagi befolyások következ­tében germán, azaz szász fajjá változzék. Ismerve azonban alsó néposztályunk tartóz­kodó természetét, — hogy t. i. nem szívesen érti meg puszta magyarázatból semmiféle intézmény­nek a jó irányú czéiját, különösen, ha egy kevés pénzbe is kerül, nem csodálkozhatunk rajta, hogy az intézet növendékei között aránylag igen kevés a „csángó“ fiú. Pedig, ha magyarázatból nem akar­ta megérteni az elérendő czélt, volt alkalma con- krét példákból meggyőződni annak, reá nézve — nemes voltáról, ha más alkalommal nem is, de a jelen évi junius 19 és 20-ik napjain megtartott zár­vizsgán mindenesetre. Ha a „csángók“ nem akarják elfogadni a mentő eszközt, ti székelyek igyekezzetek haszno­tokra fordítni a közel kínálkozó alkalmat! En meg­kísértem elmondani az intézet czéiját. A téli kereset nélküli napokon, hogy él sze­gény népünk? — kölcsönből. JVlig oláh-czigán'yja- mk seprőket készítenek, kanalakat, teknöket, la­pátokat faragnak. Az igaz, hogy ezek könnyen jutnak anyaghoz, mert az erdőhez közel laknak, de nem azok, kik az erdőtől távol eső falvakban laknak. Hát ezek mit csinálnak ? Kovács-mester­sége van annak valamennyinek. Csinál lécz-szeget, iurót, vésőt, lánczot s több ily apró-cseprő mun­kát, vagy plane rosta- és ineszelőkészitéssel fog­lalkozik s nincs rászorulva, hogy éhen haljon. De magyar népünk az ilyesmikkel nem igen szeret foglalkozni, gondolva, hogy ha egy kis kovács-ipart tud, czigánynak fogják majd nevezni. Ott van te­hát a hosszufalusi felsőbb népiskola, hol tanulhat egy nemesebb ipart, melylyel szegény sorsát eny­hítheti, mert ha ezt az ipart bárki magáévá teszi úgy az üres téli napokat nem kell tétlen veszte- geléssel eltölten ie, hanem mig egyfelől időtöltése van, másfelől mindennap legkevesebb egy pi- czulát kereshet magának. Ez lenne az elérendő czél. Hogy az intézet helyes irányban működik s hogy jelenleg az intézet jövője biztos kezekbe van letéve, azt tudják, azok, kiknek gyermekei ott tanulnak, de bizonyítja másfelől azt a f. évi zárvzsga fényes eredménye is, melyről Koós Ferencz, tanlel- ügyelő^ ur igy nyilatkozott: „Mióta hallgatom itten a zárvizsgákat, soha egyszer jobban sikerültnek nem mondhatnám.“ Bizonyítja az idegen ajkuak- hak magyar nyelvben tett haladása s az a sok szép művészi faragvány, mely gyönyörrel töltötte el a szemlélő lelkét ! A vizsgát követte az önképző-köri zárünne­pély, mely nagyon szépen összeállított, terjedelmes és fényesen sikerült programmal lepte meg a nagy számmal oda gyűlt úri hallgató közönséget. Az ün­nepélyen egy szavalat, egy felolvasás, a négy szó- lamu vegyes-kar által énekelt darabok nagy része várakozáson felül sikerült. Az ünnepélyt, — mely dicséretére válik az intézetnek és rendezőinek, Be­de Dániel, a kör elnöke rövid, de hatásos beszéddel fejezte be, intve a távozókat, hogy az önképzésről soha ne feledkezzenek meg ! Itne itt van az intézet czélja s az elért szép eredmény ; csak még annyit kell megemlítenem, hogy a magas kormány arról is gondoskodott, mi­szerint a távol vidékek jó tanuló, szegény fiai némi ellátásban is részesüljenek. Máskülönben az élel­mezés ott nem kerül sokba, naponta átlag véve 15 — 20 krba. A ki pedig azt gondolja, hogy a hosszufalusi felsőbb népiskolából csak mesterem­ber kerülhet ki, az csalódik! Mert a ki ottan az elméleti 4 osztályt elvégzi, az mehet tanitó-képez- débe, vagy reál-tanodába, a hol pályájának más irányt adhat. Székely szülők ! nyitva áll előttetek egy szép irányú intézet, melynek igénybe vételéért fiaitok bizonyára nem fognak majd egykoron megátkozni, csak ragadjátok meg az alkalmat! Pliylantrop. Hyilt kérdés Ugrón Ákos képviselő úrhoz. A jelen országgyűlési cziklusból már egy év elmúlt, és mi szegény kisüstösök — még mind ott vagyunk, a hol a mádi zsidó; pedig Ön t. képviselő ur, midőn a választás ejőtt szegény há­zainkat meglátogatta, azt Ígérte, hogy ha megvá­lasztjuk, azonnal ki fogja |vinni, hogy nekünk a kisüsttel való pálinkafőzés megengedtetik. Mi bíztunk önben és megválasztottuk képvi­selőnkké, hogy a mi bajainkon segítsen, vázon sze­rény kérdést vagyunk tehát bátrak Önhöz intézni: miért nem méltóztatott a nekünk adott Ígéretet beváltatni? miért nem kény sze­ritette a pénzügyminisztert, hogy nekünk azt a csekélységet — hisz csak kisüstökről van szó — megadja? És fogja-e, ha mindjárt a miniszter megbuktatásával is ezt tenni, s ha igen? mikor? Többek nevében is Egy kisüslös. Ariosto hires költőnél látogatást tett egy fecsegő, s hossza­dalmas elbeszélését félbeszakítva, kérdezi : — Talán unalmára vagyok önnek s dolgaiban feltartóztatom? Ariosto feleié megnyugtatólag: — Beszéljen csak tovább bátran, nem hallgatok rá ! * Egy kisebb körű társaságban J. hírneves iró is jelen volt egy ideig. Távozása után igy szólal fel egy fecsegő : — Miként lehet ezt megmagyarázni? J. urat mindig mint igen szellemes embert hallottam dicsértetni, s ittléte alatt még a száját sem nyitotta fel. — Bocsásson meg, — feleié a hölgyek egyike — de bizony felnyitotta, mert a mig ön beszélt, ásított legalább egy tuczatszor. * Falusi biró a vádlotthoz: — Ugyau mit gondolt kend, mikor azt az erszényt két fo­rinttal ellopta ? Vádlott : — Hát kérem, biró uram, én azt gondoltam, hogy 10 forint van benne. * Egy urat felkértek, hogy két nőt, kik erősen összevesztek, békiteue ki egymással. — Nevezték-e egymást rútnak? — kérdezé az ur. — Nem ! — volt a válasz. — Úgy elvállalom a kibékitést! — mondá ő. * Egy fiatal ember társas körben igy szólt : — Valahányszor megesik rajtam, hogy valami dőreséget mondok, mindig magam nevetek fölötte először. Mire egy idősb ur megjegyzé : — Oh, be boldog ember ön ! Hisz akkor az ön élete csu­pa vigság ! * Egy kontesz azt mondja uhalmas udvarlójának : —■ Ha tovább beszél, bedugom füleimet. —■ Ahhoz kacsói igen kicsinyek, — feleié ez. Radányi József gyűjteményeiből. VEGYES HÍREK, — Bényei István színtársulata julius i-én megkezdi városunkban előadásait a „Kapitány kis­asszony“ czimü jeles operettel. Egyelőre Bényei ur csak nehány előadást tart s innen Kézdi-Vásár- helyre fog menni társulatával, mely egyike a vi­déki legkitűnőbb társulatoknak, — mint az elő- leges jelentésből látjuk, 32 tagból áll. A játékren­den a szinirodalom legújabb temékei vannak s hisszük, hogy közönségünk e derék társulatot a legmelegebb pártfogással jutalmazza. — A sepsi-szentgyörgvi nőegylet s a műkedvelők egyesülete julius hó 2-án a Benkő- kertben tombolajátékkal összekötött nyári mulat­ságot rendez. Belépti dij szeméiyenkint 50 kr ; — minden jegy szelvénynyel lesz ellátva, mely a sor­solásnál játszik. A mulatság kezdetét veszi délután 4 órakor; a közönség falragaszok utján hivatik meg, miután külön meghívók e czélra nem bocsát­tatnak ki. A közönség nagyon kedélyes mulatság­nak néz elébe, felhívjuk rá olvasóink pártfogását. — Köszönet nyilvánítás. A brassói Ma­gyar Dalkör S.-Sztgyörgyön f. hó 71-én rendezett hangversenye tiszta jövedelméből 28 írt 39 kr. tisz­ta jövedelmet adott át a sepsi-szentgyörgyi jóté­kony czélu nőegyletnek, Fogadják, a dalkör és a közreműködők hálás köszönetünket. Sepsi-Szent- György, 1882. junius 24-én. Kelemen Lajosné, alel nők. Kévay Lajos, titkár. — Felhívás. A helybeli „Ferencz József“ kórházban ápolandó betegek fájdalmainak enyhí­tése végett, a sepsi-szentgyörgyi jótékony czélu nőegylet addig is, mig tetemesebb segélylyel já­rulhatna — sébkötőkkel és tépéssel szándékozik a kórházat ellátni. E czélból felkéretik városunk és vidékünk női közönsége, hogy a szenvedők iránti részvét által indíttatva, járuljanak hozzá egyletünk czéljának megvalósitásánoz. A sebkötők és tépé­sek, vagy erre alkalmas len és gyapott vásznak Tompa Mkilósné ő nagyságához (sétatér) külden­dők; nyilvánosan nyugtáztatatnak. Kelemen La­josné, alelnök. Révay Lajos, titkár. — A helybeli önk. tűzoltó-egylet va­sárnap tartott közgyűlésén megejtett tiszlujitásnál felkiáltás utján megválasztattak : főparancsnokká Benedek János, alparancsnokká Bogdán Arthur, mászó osztály parancsnokká Csinádi Lajos, szivaty- tyus oszt. parancsnokká Kiss Ödön, rendfentartó oszt. parancsnokká Horvátb Ferencz, segédtisztté Bartha Béniám, szertárnokká Fűlöp János, pénz­tárnokká Kupferstich József, orvossá M. Szász Károly; választmányi tagokká: id. Császár Bálint, Bikfalvi Ferencz, Sükösd Tamás, Fábián György, Jancsó Albert, Árpa Lajos. > — Hivatalos hajtóvadászat fog tar­tatni kártékony vadakra juliushó i-ső és 2-ik nap­ján és pedig az első napon a zaláni és oltszemi erdőken; találkozási hely oltszemi Székely Gyula ur majorjánál reggeli 5 órakor. A második napon az étfalvi, zoltáni és bodoki erdőkön; találkozási hely a Csomozán pusztáján reggeli 5 órakor A vadászatkedvelők azon értesítés melleit hivatnak meg, hogy a szükségelt igazolási jegyek Kovács Albert segédszolgabiró ur által fognak kiosztatni. — Értesítés. A Nagy Olivia kisasszony által vezetett kisdedóvód a, nehány felmerült himlőzési eset miatt, f. évi julius hó 14 óig felosz- lattatik. Julius 14-én a nevelés és ápolás ismét ren­des kezdetét veendi, szepternbei elején közvizsga fog tartatni. Sepsi-szentgyörgyön, 1882. junius 28-án, Révay Lajos, óvóda bizotsági elnök. —- A helybeli Mikó-tadnodában nagyon szép ünnepély folyt le vasárnap délután. Ekkor volt ugyanis a tornászatból, franczainyelvből, ének­lésből s a versenyszavalatokból a közvizsgálat. Már két óra előtt nagy számú közönség gyűlt ösz- sze a kollégiumnak e czélra csinosan disz.itett ud­varán. A franczianyelvből és gyorsirászatból az iskola auditóriumában volt a közviz^gálat s a két rendkívüli tantárgyból valóban meglepő eredményt mutattak fel az ügyes vezetés alatt a tanulók. Benke István tanvezető tanár, kinek egyedüli ér­deme a franczianyelv és gyorsirászat. meghonosí­tása a Mikó-tanodában, a szülők és közönség osz­tatlan elismerését méltán megérdemelte. Lenn az udvarron 4 óra után kezdetét vette az ünnepély. Volt alkalma a közönségnek gyönyörködni az össz- hangzatos kardalokban, sikerült szavalatokban s a bámulatos pontosságai vitt tornászati mutatvá­nyokban. Egy-egy kitünőbb jelenetet, vagy ügye­sebb tornászót zajos tapsok jutalmaztak. A lélek­emelő ünnepély 7 óra után ért véget a jutalmak kiosztásával. — Francziából vizsgára álltak négyen. Jutalmat nyertek: Koréh Lajos HL gymn oszt., Péter Károly és Pünkösti Ferencz IV. oszt. Mind­három a franczianyelvben való kiképzésre szolgáló jutalomkönyveket a közpénztár s illetőleg Benke István adományából. Dicséretet nyert Hadnagy Pál IV. gymn. tanuló. Gyorsírásból vizsgára áll­tak 15 ön. Jutalmat nyertek: Koréh Lajos Ш., Péter Károly IV.. Antal Gerő II. gymn. oszt. első díjul ; Bába Pál It., Fehér Imre III, gymn. oszt. 2 ik díjul ; Szabó Ignácz, Szabó Lajos, Cseh Elek III gymn. oszt 3-ik d jul. Mind a 7-en a gyors­írásban való teljesebb kiképzésre szolgáló jutalom- könyveket a közpénztár s illetőleg Benke István adományából Dicséretet nyertek : Péter Antal, Sándor Károly Ш és Kovács Domokos П gymn. oszt. tanulók. Verseny szavalatra jelenkeztek 6 an. Jutalmat nyertek: Gál József IV. oszt. „Л két or­szág ölelkezése“ ez. költeményért 8 húszast; Forró Imre III. gymn, oszt. „Rendületlenül“ ez. költemé­nyért 7 húszast a Nagy Eerencz-.fé.le alaplvöL , Д1- csért-tet s illetőleg könvvjutalmat nyertek а B .ufo.la- léle alapból: Nagy Károly IV, Szabó Lajos és Nagy Mihály III. gymn oszt. tanú ók A-tornavizs­ga állott: csukló-, szab id-, rend és társas-gyakor­latokból, botbirokból, verseny mászás, futás- és formázásból. Kzeken к vül versenyeztek : a nvujtón то en, kik közül nyertesek lettek: Lehrer Henrik II. gymn. oszt. tanuló, ki mint a legjobb tornász kapta a feldíszített nagy érmet a kollégiumtól ; azután Bálint Dénes I gymn. oszt. 1 frtos tallért Császár Sándor ur ajándékából; végül Demes Pé­ter előkészítő oszt. tanuló 2 ezüst húszast Albert Károly ur ajándékából. A kis és nagy korláton versenyeztek 15 en; jutalmazott lett Kovács Ig- nácz II. gymn egy féld szitett 1 frtos tallérral a kollégiumtól, és Szabó Lajos I. gymn. 2 ezüst hú­szassal Albert Károly úrtól. A távügrá^ra verse­nyeztek 22-en; jutalmat nyert Gencsy Géza HL gymn. tan. Gyárfás. Lajos városi jöjegyz i ur aján­dékából I frtos tallért, 43/4 méter távolság átugrá- sáért. A szabad magas ugrásra versenyeztek 8 an; jutalmat nyert Luchs Ernő IV. gymn. oszt. 1 frtos tallért Császár Sándor úr ajándékából. A rúddal va'ó magasugrásra versenyeztek 3-an; jutalmat, nyert Szabó Gyula IV. gymn. tanuló 7 frtos tal­lért a kollégiumtól 2‘/2 méter magas ugrásért. A versenyfutásra pályázott az előkészítő és I. gymn. osztály: nyertesek lettek: Gál József és Magyar! Géza I. gymn. oszt. tanulók 1—1 feldíszített ezüst húszassal Kévay Lajos tiszteletes ur ajándékából. A mászásra pályázott a IL. III. és IV. gymn. osz­tály ; nyertes lett Gál Sándor IV. gymn. oszt. ta­nuló, ki egy feldíszített 1 frtos tallért kapott a kollégiumtól. A dobolásért dicséretet nyertek: Len­gyel József IV. és Eilend Lajos III. gymn; ta­nulók. — Megütötte a villám. Bodzán múlt pén­teken erős vihar volt s a villám egy házba be­ütött, hol egy négy éves gyermeket talált, ki azon­nal szörnyet halt. — Solymosi Eszter ruhájit anyja az fisé megpillantáskor felismerte, a ruhák után azt. hitte, hogy lánya a halott, ráborult a hullára s midőn észrevette, hogy a ruha nagyon is kurta erre a testre s a tetem nagyobb, fejletebb, mint S. Esz­ter volt, az arezvonások se hasonlítanak: azt je­lenté ki a jelen volt bírósági közegek előtt, hogy a ruha a leányáé, de a test nem az. „Miről ismer a ruhára ? л bíróságnak kétségtelen ismertető jel kell; tud kigyelmed ilyen jelet?“ kérdé a vizsgáló biró. Solymosiné azonnal mondott egy jelet. „Az ujjas hóna alatt van egy folt, magam foltoztam be“ s aztán elbeszélte, hogy a foltot a saját (Soly­mosiné) egyik viselt ruhájából vágta ki és varrta az Eszter ujjasába. Megnézték a ruhát, megtalál-

Next

/
Thumbnails
Contents