Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-29 / 52. szám

52. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, junius 29. ф Szerkesztőségi iroda Sepci-Szentgyörgyön Csíki utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cbztnyl'cin SlCci'tÉ KÖN ¥ VN VOM I )ÁJA hoeá a hirdedéseh és előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászáé lap. ‘-egyesület^ (livra ta las közlönye. XII. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ZBlófá.setési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhivás a „N E M E R E“ tizenkettedik évfolyamának harmadik negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre.......................................6 frt — kr. Háromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre...............................................3 frt — kr. Negyed évre.........................................I frt 50 kr. E gy hóra............................................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, vala­mint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejeko­rán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközöl­hető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának B ern­stein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. A lembergi felségsértési per alkalmából. Kézdi-szék, 1882. junius 26. Az Areopag előtt azzal váddá Melitos Sok- ratest, hogy ez nem hiszen a görög istenekben, uj vallást akar behozni és cornunpálni akarja a liatalság szellemét. És ezen vádak alapján birái halálra, a mé­regpohár kiivására Ítélték Sokratest — örök szé­gyenére azon kornak s megbélyegzéséül az emberi rövidlátásnak és gyűlöletnek. S ebben a tekintetben, úgy látszik, az em­beriség — nagyban és egészben — ma is ott van, a hol volt ezelőtt 2300 évvel : a sofisták, a lel­kiismeretlen kufárok ma is Areopagot tartanak azok felett, a kik gátul szolgálnak abban, hogy ezen lelkiismeretlen sofisták a közjólétet önző ózdi­jaikra kizsákmányolják. És hagyján, lia legalább a Melitos-ok, Aníi- kos-ok és Lükon-ok volnának vádlók. Ezen sofis­ták eljárásában volt legalább rendszer, következe­tesség, logika, sőt talán még meggyőződés is. Ők az egyszer felállított tétel mellett küzdöttek ál lan- dólag, kitartólag, nem forgatva minden perczben köpenyeget; változtatva taktikát, elvet. Ö к leg­alább igyekeztek igazságosnak lát­szani. Nem igy a mi kufár sofistáiuk. Ezek gyűlö­letük tárgyát —• a ki az ő nép ámító, a nép jólétét kiszivattyúzó rendszerük elé gátat mer vetni — ma keresztre feszitik azért, mert hir szerint А-t mondott, holnap pedig még dárdájuk­kal is ezer meg ezer sebet ejtenek rajta, mert ki­világlik, hogy épenséggel nem A t, hanem annak az ellenkezőjét mondta. Hogy ez igy van, — arról bárki is azonnal meggyőződhetik, ha ellenzékeink magatartását a lembergi felségsértési perben szemügyre veszi. Tudjuk, hogy midőn a múlt évben a belügy­miniszter egy titkos rendeletet küldött a főispá­nokhoz, hogy azok kiséljék szemmel a muszka rubeleket., agitatiókat, épen az ellenzéki sajtó volt az a rövidlátó bárgyú, vagy épen hazafiatlan kö­zeg, a mely azt publicitásra hozta, s igy a haza, a magyar nemzet ellenségeit figyelmeztette reá, hogy vigyázzanak, mert a nyomukban vannak, s Így könnyen hurokra kerülhetnek. Ez az én nézetem szerint épen oly eljárás, mint midőn a rablózsiványt figyelmeztetik arra, hogy az ügyész, hol és minő módon akarja őt nyakoncsipni. Gsakhogy mig a közönséges rabló- zsivány csak egyes vérében jártat ta meg gyilkos eszközét, ezek a muszka agitárorok egy egész nem­zetet akarnak a vágópadra hurczolni. És a mi ellenzékünk mégis ezen utóbbi­ak spiczlijéül szegődött, és megtette nekik azt a szolgálatot, hogy idejekorán megugor- hattak, vagy legalább a kivetett tőrt — a figyel­meztetés folytán — kikerülhették. Valószínűleg Dobránszky is azért tette Csertészről Lembergbe át lakását, mert vette észre, hogy különben azon szerencsében részesülhet, a miben korábban Miletics részesült : az az istentelen „muszkabarát“ Tisza simpliciter becsukatja. így állván a dolgok, rendkívül meglepett en- gemet (de gondolom, minden más gondolkozni tudó magyar embert is), midőn a lembergi tárgyalás első napjaiban az ellenzéki sajtó azért dühöngött Tisza Kálmánra, mert nem ez indította meg Dob­ránszky ellen a felségsértési pert. Azzal vádolták Tiszát, hogy ő egy követ fuván Dobránszkyval, készakarva szalasztotta ki ezt körmei közül. Bez­zeg a hazafias, éber osztrák kormány, az hivatala magaslatán áll : be meri Dobránszkyt perelni ; Ti­sza pedig meghunyászkodik előtte. (És sajátságos: Tiszát az ellenzék különben folyton Bécs csatlósá­nak nevezi, és itt mégis úgy tüntette őt fel, mint a ki Bécscsd nem sokat törődik, sőt az ellen épen a haza ellenségeivel konspirál.) De mily nagy lett ellenzékünk meglepetése, midőn Lembergben a kihallgatási sorrend épen magára Dobránszkyra került?! Dobránszky vallomásában, védelmében csak egyetlen ellenséget ismer, csak egyetlen ember el­len dühöng, és ez Magyarország miniszterelnöke, Tisza Kálmán. Nincs a gyűlöletnek, a rágalomnak oly neme, a melyet Tisza Kálmán ellen ne villog­tatna. S ezt teszi az a Dobránszky, a ki még a vádlottak padján is tüntetőleg vallja magát pán- szlávnak, muszkabarátnak ; a ki dicsekszik vele, hogy mint magyar állampolgár 1849 ben, midőn a muszka zsarnokság letiporta Magyarországot — a muszkától érdemjelt kapott; a ki útmutató ve­zére volt a muszkának, a midőn ez hazánkat vad csorda gyanánt elözönlötte ; a ki mint Bach-huszár a magyarság ellen irtóháborut folytatott, és a ki most is azért áll az esküdtek előtt, mert muszka kancsukával, muszka járommal akarná a magyar nemzetet feldíszíteni, megajándékozni. Es imé, midőn az a Dobránszky kiirthatat- lan halálos gyűlöletet hirdet Tisza Kálmán ellen, a mi „hazafias“ ellenzékünk egyszerre megfordítja a köpönyeget — nem ismerve józan észt, nem lo­gikát és nem hazafiasságot — és enthuziásmussal fogadja Dobránszkynak a Tisza elleni ezen gyű­löletét, — és ciceiós czikkekben hirdeti, hogy ime hogy leálczázta a nagy, a jeles Dobránszky a mihaszna, hazaáruló Tiszát. Valóban : lehetetlen, hogy minden becsületes magyar ember undorral ne teljék el az ilyen el­lenzék iránt. A Dobránszki táborában csak a ma­gyar nemzet elleni hazaárulás lehet. S épen ezért azon párt és egyének, a kiket ezen tábor, mint kérlelhetetlen ellenségeit, oly eszeveszetten támad meg, mint azt Dobránszky — s vele a mi ellen­zékünk — Tisza Kálmánnal s ennek pártjával te­szi, mondom, ezen pártban és egyénekben sok lia- zafiságnak kell lenni. És én mindig ideges leszek, valahányszor tü­zetesebben gondolkozom ellénzékünknek az ily ne­mű eljárásán. De ezen idegességet nem az e'len- zék elleni gyűlölet hozza nálam létre (én az ellen­zéket szükségesnek tartom), de azon kétségbe ejtő aggodalom, hogy : minő sors érné nemze­tünket, lia a kormányrúd ellenzékünkake- z é b e kerülne?! Valóban, ez a gondolat kétségbeejtő. Rusticus. Belföld. A főrendiház reformjáról a kormány —- '"KV. félhivatalos „Búd. Corr.“ értesítése szerint nagyV fontosságú törvényjavaslatot szándékozik bêler.-) jeszteni az országgyűlésnek az őszi ülésszakban.- Ezen kilátásba vett reform czélja az, hogy a tör­téneti fejlődés és jogalap szoros tekintetbe vétele mellett a főrendiház, a modern eszméknek me^fe- felelően a törvényhozási működés sikerének leh tő biztosításával, ujjászerveztessék. A jövőbeli főrendi­házban helyt foglalnak majd: az ország zászlósai, s a főnemesek közül mindazok, kik egy bizonyos nagyobb összegben megállapítandó évi adót fizet­nek és kiknek névjegyzéke minden országgyűlési cziklus előtt hivatalból lesz összeállítva; továbbá az összes törvényesen befogadott vallásfelekezetek főpapjai s végre ő Felsége által élethossziglan ki­nevezendő tagok, kik a közélet bármely terén oly­annyira kitűntek, hogy a kormány által e díszes hely­re kijelöltethetnek. A megyék főispánjai, mint ilye­nek, nem fognak a főrendiházban helyet foglal­hatni, a nélkül azonban, hogy azért e két állás inkompatibilis lenne, úgy hogy azon főispán, a ki máskülönben tagja a főrendiháznak, törvényhozó jogától nem lesz megfosztva. Az ilykép átalakított főrendiház körülbelül 300 tagból fog állani, mely szám azonban nem lesz szorosan meghatározva. A kormány kebelében, illető'eg a minisztéri­umokban élénk tevékenység indult meg, és szá­mos, nagy részben igen fontos törvényjavaslat ké­szül, mely munkálatok a/ ősz eleje előtt aligha fognak befejeztethetni. Tudvalevőleg az országgyű­lés egyes czyklusaiban mindig a második év a leg­kedvezőbb a törvényhozása alkotásokra, mert ?/. első évi ülésszakban még a választások ^izgalma érezhető s a formalitások sok időt vesznek igény­be, a harmadik évben pedig a választási harczok előkészületeire gondolnak inkább, mint törvényja­vaslatokra. Ez az oka, hogy a most lefolyt ülés szak a beterjesztett fontos törvényjavaslatok ery nagy részét az ő<zre volt kényt-len halasztani, de az érintett körülményéi fogva biztosan remélhető, hogy a második ülésszakban nemcsak a középis­kolák reformjára, a tisztviselők minősítőre, a köz­adók kezelésére és a polgári házasságra vonat­kozó, elintézetlenül maradt törvényjavaslatok, de a minisztériumokban most munkába vett s a főren­diház reformjára, az utakra, a haszonvételek (re- galiák) megváltására, a tiszaszabályozási társulat viszonyainak végleges rendezésére, az osztrák ál- lamvasuttal kötött szerződés beczikkelyezésére, a budapest-ujszőnyi vasat kiépítésére, az ipartörvény revíziójára, a szeszadó reformjára és esetleg a polgári törvénykönyvre vonatkozó törvényjavas­latok, ha nem is kivétel nélkül elintéztetni, de legalább tárgyalás alá vonatni fognak. A minisztériumokban jelenleg els3 sorban a jövő évi költségvetés összeállításán dolgoznak, mely munka ezúttal annál nagyobb figyelmet igényel, mert a minisztérium törekvése oda irányul, hogy az uj vámtarifa, a petroleuinadó és a kilátásba vett adókezelési reform által igazolt nagyobb be­vételi előirányzatot, mig a kiadásoknak az összes minisztériumokban eszközlendő jelentékeny redu­kálását lehetősitő mérleget terjeszszen a képviselő­ház elé. Ez utóbbi annál inkább lesz keresztülvi­hető, mert vasutépitkezésekre újabb nevezetesebb összegek a jövő évben nem fognak fordittatni s az államnak a tolyamszabályozások költségeihez való hozzájárulása is minimumra lesz redukálva. Külföld. Az oroszországi zsidóbevándorlások ügyében Galiczia helytartója, Potóczki gróf jelentést tett Bécsben ct királynak, s a viszonyok örvendetes alakulását konstatálta, a mennyiben azok az in­tézkedések, melyek az oroszországi további be­vándorlás meggátlására tétettek, tökéletesen ele­gendőknek bizonyultak. Ezzel e kérdés, mely a galicziai helytartóságot az utóbbi hetekben oly komolyan foglalkoztatta, főlényegére nézve megöl dottnak tekinthető. Az egyptomi koiifereuczin f. 23-án megtartotta első ülését, mely állítólag csak azért halasztatott el, mert az osztrák-magyar és az orosz nagyköve­tek nem kapták meg idején kormányaiktól a szük­séges utasításokat, de ez utólag mégis megtörtént, mivel Bismarck herczeg azt a tanácsot adta, hogy a porta ellentállásán túl kell magát tenni. Né-

Next

/
Thumbnails
Contents