Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-25 / 51. szám

— 203 —

a hős-vértanunak, kik együttesen nem magukért, hanem a közhaza szabadságáért harczoltak; s kiket védtek ezek legközelebbről ? felelet : a minden oldalról megrohant Háromszéket. Ki hozta a szobor felállítására vonatkozó határozatot? ‘felelet: a nemes megye egyeteme az 1861-ki alkotmányos nagy gyűlésen.

Ki köteles ezen ügyet valaha lebonyolítani ? felelet: maga Háromszékmegye törvényhatósága ; ha tehát ennek megyénk derék főispánja veendi kezébe, leszámoltatása a begyült pénzeknek, talpra állitása a szoborbizottmánynak s végre a szobor munkába vétele azonnal árkába kerül end. E nélkül nézetem szerint tarthatunk solennis functiókat, diktiokat stb, de ezzel nem lesz elég téve a nemzet hazafias közohajtásának.

En ezt első sorban letárgyalandónak véve a íőispán ur ő méltóságát az ügy élen tisztelhetni alázattal kérném s úgy ama „nagy napon“ megejtendő leleplezéskor a honvéd-egyletnek is nyílni fogna alkalom elhunyt bajtársuk iránti kegyeletük adójának lerovására.

Tökéletes tudomásában voltam annak mindenkor, hogy mennyivel egyezhető össze családom szerény, de szegény társadalmi állásával azon öntudat, hogy én a simplex gréniczer katona emlékére emelendő szobor ügyében, valamely lépést tegyek, s épen ez volt indító oka annak, hogy 1872-től máig szomorúan pillantottam a praescrip- tíót túlélt idő hosszára s mellőztem befolyásomat még akkor is midőn Pávai Vájná Elek a testvérem sírján diszlő bogáncskóró leszakitásával, az azon busán éneklő tengeliczet nyugpontjától megfosztotta.

Ezen fellépés lelkesített ugyan sok hazafit, szült is eredményt, mennyiben az adományok gyűjtésével egy lépéssel közeledtünk a czél felé, de mivel a fonalszál nem volt illetékes kezekben, visszaestünk oda, ahonnan kivergődni törekedtünk.

Ha tudnám, hogy jelen fellépésem is hajótörést szenvedne, felsohajtva igy szólítanám meg dics 3ült testvéremet:

„Kedves testvér! légy nyugodt ott a sirgö- röngyök alatt! lelked, szellemed nem alszik el a nemzet kebelében. Csak idő kérdése leróni azt az adót, melyet számodra megszavazott a nemzet elismerése, Conscriptus |székely létedre magad vagy a haza nagy épületének alapjában egy parányi kő, melyet véreddel pecsételtél meg. S már hosszú 33 év óta porhadozsz az orosz lovasság által megtapostatott rideg sirgödörben, mégis élsz és fogsz élni örökre, Írva van : „Moriendo Vives“ Ne hidd hát, hogy oly hálátlan lenne Háromszéknek a hazáért élni s halni kész nemzete, hogy megfeledkeznék hősi tetteidről; ne hidd, hogy S.- Sztgyörgy elfeledte volna azt a 34 éjszakai foly tonos virrasztásodat, mely alatt az ágyuk és golyók öntésében izadtál; ne hidd, hogy Vásárhelynek emlékéből kihalt volna azon nemes tudat, hogy te ottan arzenált állítottál fel s a csatába indulásod perczében előérzetednél fogva oly érzékenyen vettél búcsút a város minden polgárától mintha sejtetted volna a csakhamar bekövetkezett elested. De ezen felül a nemzet történelme is feljegyzetté, hogy te hazádnak rendületlen hive voltál s mint ilyen leróttad hősiesen hazafiui kötelmedet.“

Ezek előrebocsátásával a továbbiak elintézésére minden érdekelteket hazafias tisztelettel felkérek.

Gábor Imre,

polgármester.

*

A nemes czél érdekében szívesen vesszük az ily lelkes felszólalásokat, annyival is inkább, hogy az elhunyt szabadsághősnek élő testvérétől jönnek azok. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha az általunk gyűjtött 142 frt 85 krnál e czélra újabb adakozások nem történtek, akkor nagyon is tanácsos lesz bevárni, mig akkora összeggé növik ki magodat a hazafias adakozások, hogy legalább is egy 800 — 1000 frtos emléket emelhessünk Gábor Áron sírja fölé. Különben e tekintetben a tárgyalások megindultak, melyeknek eredményjéröl annak idejében értesíteni fogjuk olvasóinkat. Szerk,

A tisza-eszlári rejtély.

Tehát még most sincs megoldva, tehát még egyre foglalkoznunk kell e rémes esettel, mely annyira alkalmas a kedélyek felizgatására. ’Annyi felől s oly egybehangzókig jöttek az értesítések hogy valójában fel lehetett tennünk, hogy az eltűnt leány holtteste elvégre megkerült. Ez a következtetés nem volt a levegőbe építve, mert hisz a legellentétesebb oldalról jött táviratok egybehangzókig azt jelentették, hogy a holttesten bolymosi Eszter ruházata volt, karján csüngött a sokszor leirt kendő, benne a vásárlóit festék, igaz hogy kissé gyanúsan elmosatlan állapotban; de ki gondolhatott volna arra, hogy a hónapokkal ezelőtt e tunt leány ruhájában egy merőben idegen holttestet vessen a folyó partra?

lis mégis Úgy történt. Л Solymosi nszter futójába öltöztetett holttest nem Solymosi Eszteré. Az ember esze megáll a hírre, s önkénytelenül is

az a gondolat támad benne, hogy régibb bűntett elpalástolására újabb bűntettet követtek el ugyanazok, a kik elsőbben is részesek. Hogyan került a Solymosi Eszter ruházata idegen halottra? Itn, az orvos konstatálja, hogy a Solymosi Eszterré változtatni óhajtott holttest összesen 8—10 jnapos ; hol volt, ki viselte, vagy ki rejtegette tehát ez ideig az ide s tova három hónapja eltűnt leány ruháját?

*

Az ide vonatkozó táviratok a következők :

Király telek, június 20. Vizsgáló bizottság tegnap érkezett Tisza-Dadára. A hulla kifogása körülményeinek jegyzőkönyvbe foglalása és a kifogás helyének megszemlélése után hozzáláttak a külső és az orvosi szemléhez. Konstatálták, hogy a hulla külsőleg sem egyez meg a Solymosi Eszterével. Orvosilag konstatáltatott, hogy a kifogott holttest fejlett leány hullája. Anyja, keresztanyja és a törvényszék által meghívott tanuk a hulla megszemlélésénél mind habozás nélkül oda nyilatkoztak, hogy az nem Solymosi Eszteré. A hulla az erjedésnek még csak oly stádiumában volt, hogy föl - ismerhetővé vált. A kifogott hullát, a vizsgálat nagyobb pontossága végett Tisza-Eszláron közszemlére teszik ki, hogy semmi oldalról ne legyen gyanú, mintha csak egyesek nem ismerték volna föl benne Solymosi Esztert.

*

Királytelek, junius 20. Vizsgáló bíróság által jegyzőkönyvileg konstatált tény, hogy a Ti- sza-Dadánál vasárnap kifogott női hulla nem Solymosi Eszteré. Vizsgáló bíróság tagjain és törvény- széki orvosokon kívül, húsz illetékes Solymosi Esztert személyesen ismerő tanú vallotta, hogy nem azé. Anyja, nővére és fivére egyenkint a hulla elé vezettetvén, mindannyian határozottan kijelentették, hogy nem leánya, illetőleg testvérök hullája. Ruháit még nem mutatták fel. A helyszíni szemlénél nehány puskalövésnyi távolságban nagy tömeg zsidóság volt összecsoportosulva az egész környékről. A hullán talált ruházatot még nem mulatták fel a szülőnek és tanuknak. Illetékes egyénektől hallom, hogy a ruha Eszterével megegyez. Ebből újabb óriás gazságra vonnak következtetést.

*

Király telek, jun. 20. A hulla nem Solymosi Eszteré. Czélzatosan öltöztettetett az Eszter ruhájába. Uj bűntény előtt állunk.

*

Asz emle:

A hullán semmi kiilerőszak nyomai nincsenek. Haja le van borotválva a fejről. Széles kifejlett melle vállfüző viselésének nyomait viseli. Lábai kerekek, uriasan kicsinyek. Lát^körmök és kézkörmök a gondos ápolás nyomait' viselik. Jobb karján Solymosi Eszter ama ismeretes kendőjét találták, melyet eltűnése napján viselt. A kendőn két görcs van kötve. Kendőbe sötét szinü még el nem ázott festék maradványait találták.

A hulla nyolez-tiznapos lehet. Külső erőszakkal okozott halál nem konstatálható. Mellüregben tüdővész jelenségei észlelhetők.

*

Ny ir eg y h á z a, jun, 20 este 8 órakor. A holttestet ma reggel szállították át Tisza-Eszlárra, a hol a zsinagóga udvarán terítették ki. A zsidókat kiverte és kilökdöste az udvarból a felbőszült nép. A nép -között nagy az izgatottság, s a holttest megtalálása óta különféle hírek keringenek szájról-szájra, igy a többek között az a hir is szárnyal, hogy a zsidók egy idegen holttestet ástak ki valahol s azt Solymosi Eszter ruhájába felöltöztették s azután a vízbe dobták A holttest, tanuk állítása szerint, a kiket ma hallgattak ki, nem a Solymosi Eszter holtteste, de a ruha mégis az övé. A vizsgálat tovább foly.

VEGYES HÍREK,

— A h el y b el i к ö z s é g i iskolák közvizs- gálalai épen egy hétig tartottak s ma értek véget. Általában szép eredményt mutattak fel az egyes osztályok az elöljáróság és szülők teljes megelégedésével.-- Helyreigazítás. A sepsiszentgyörgyi "iparos olvasó kör pünköst másodnapján tartott majálisa alkalmával történt fel ül fizetések nyilvános nyugtázásánál Diószegi Károly ur 1 frt felül fizetése a kimutatásból tévedésből kimaradt, mit a rendező bizottság megkeresésére ezennel készséggel teszünk közzé.

— Az apáczai vonat-összeütközésről túlzott híreket közöltek a lapok. Folyó hó 20 án reggel csakugyan megtörtént a szerencsétlenség, de a mint értesültünk, nem 19 a sebesültek száma, csupán 5 s ezeket sem fenyegeti komolyabb veszély. Ä vizsgálat különben megindittatott az uj állomásfőnök ellen, ki hivatalát megelőző napon foglalta volt caak el.

— Elhalt felerészben. Egy instáncziát közöltek velünk, melynek érdekes bevezetése hangzik a következőképen: „Már elhalt idevaló Zsig- mond Kelemen felerészben s én Zsigmond Fe- rencz is felerészben. Bárha Osdola községéből 5 frt 80 kr, adótartozással vagyunk kimutatva minek kitisztázása felől jelentkeztünk, hol meggyőződtünk a Zsigmond Kelemen nevén álló fekvő- ség tényleges vásárosaiban. S őket, mint Vas/i Mihályt, Tóth Jánost, Zsögen Józsefet és egy román Gabriella Nikulájt feltüntettem.“ Tovább is ilyen világos és könnyen érlhető az instanczia, melynek tanulmányozására az adófelügyelőségnek egyik hivatalnoka 6 heti szabadságot szándékozik kérni.

— A tusnádi postahivatal folyó hó 16- án működését megkezdvén, e naptól lógva a fürdőévad tartamára Csik-Szentmárton és Tusnád közt, valamint Sepsi-Szentgyörgy és Tusná l közt napontai kétfogatu kocsiküldöncz postajárat ren- deztetik be. A Sepsi-Szentgyörgy és Tusnád közti postajárát a sepsi-szentgyörgy - élőpatak - földvári kétfogatu cariol és lovas küldöncz postajárattal, továbbá a kézdi-vásárhely-brassói postajárattal, a Csik-Szentmárton és Tusnád közti postajárat pedig, úgy a Csík szeredáról, valamint a Kézdi-Vá- sárhely felől érkező postajáratokkal áll csatlakozásban. A menetrend a következő: I. Sepsi-Szenl- György-Málnás és Tusnád közt. — Indulás Sepsi- Szentgyörgyről délután 1 óra 30 perez. Érkezés Málnásra d. u. 3 ó. 15 p. Ind, Málnásról d. u; 3 30 p. Erk. Tusnádra 5 ó. 45 p. Ind. Tusnádról reggel 5 ó. Erk. Málnásra reg. 7 ó. 15 p. Ind. Málnásról 7 ó. 30 p. Erk. Sepsi-Szentgyörgyre d. e. 9 ó. 15 p. II. Csik-Szentmárton és Tusnád közt: Ind. Csik-Szentmártonból déli 12 óra 45 p. Érk. Tusnádra d. u. 3. ó. Ind. Tusnádról 6 ó. Erk, Csik-Szentmártonba este 8 ó. 15 p. — A málnási fürdőre szóló levelezések minden egyes posta beérkezte után külön levélhordó által lesznek azonnal kézbesítve, ki esetleg egyszersmind a feladni szándékolt levelezéseket is átveszi a postahivatalhoz való elszállítás végeit. — Nagy-Szebon, 1882. junius il. A m. kir. postaigazgató: Follért Fe- rencz.

Tanügyi statistika. Udvarhelymegyében az összes tanköteles gyermekek száma 1Ó434, ezekből iskolát nem látogatott 4161. Az iskolák összes száma 150, melyből 2 állami, 31 községi, a többi felekezeti. Rendes tanító működik 167. segédtanító 27, ezek közül képesített 172, nem к ;p ‘siiett 22. A törvénynek megfelelő felszereléssel bir 138 iskola. fiúiskola van 131 iskolánál, iskolakert 132 nél, tornatér 127 nél, iskolai könyvtár 77-nél, háziipar tanitiatik 2 iskolában. Megjegyeztetik, hogy az iskolát nem látogató 4161 tanköteles közül 2291 az ismétlő iskolai tankötelesekre esik.

— Méh szúrásból halál. Kégl Miklós, p. sztiváuyi gazdatiszt, a múlt hét |e./yik napján ki ment a mezőre, Írja az „Arad és Vidéke,“ hogy a környékben ismeretes szép méhészetét megvizsgálja, midőn egyszerre öt méh megtámadta és megszurta az arczát. Kéglnek feldagadt az arcza, de ő ezt eleinte lel sem vette, harmadnapra azonban, midőn a dunaföldvári járo-orvost hivatta,, már késő volt, mert a szúrás következtében menthet- lenül meghalt. Kéglt felesége és nyolez árva siratja.

— Lynch el és. Egy Koiyvek nevű embert' a ki e hó 16-án Kassa Bélán özv. Nassánszky Do rottya házát bosszúból felgyújtotta s aztán üldöző1 elől megszökött, a bélai parasztok elfogták. Minthogy a tűz a községben nagy kárt okozott, a parasztok nagyon el voltak keseredve és rajta mentek a gyujtogatón. A védtelen embert úgy elverték, hogy az élettelenül esett össze, s mire Kas- sra a kórházba beszállították, meghalt.

— Jobb oldalán volt a s z i v e. Svájczban a legutolsó sorozás alkalmával egy szabó került a sorozó bizottság elé, kinek jobb oldalán volt a szive. Többi szervei ehhez képest mind fel voltak cserélve, Minthogy pedig ennek daczára is besorozták katonának, azt lehet következtetni, hogy a belső szervezet felfordultsága az. illeőtnek egészségi állapotára semminemű befolyással nincs.

— Egy vadállatias szerető. A titok leple, mely a Fenayron port fedte, végre lehullott, fie- nayron asszonyról, e nő-szőrnyetegről, mi is .meg emlékezünk. Most ő maga vallott be mindent, részletesen beszélve el a gyilkosság részleteit, melyek minden borzalmasságot felülmúlnak. „Hasztalan,“ szólt a vizsgáló bírónak, nem titkolhatom tovább. Aubert halálát már napok előtt elhatároztuk férjemmel, és én a kijelölt napon Chatouba utaztam, magammal vive a kendőket is melybe a hulla csavarandó lesz. “ A gyilkosság részletei röviden ezek : a mondott napon délutánt négy órakor találkát adtak egymásnak s a Pére-Lathuille vendéglőben derekasan megebédeltek. A férj és ennek bátyja Chatouba utaztak, a nő a templomba ment s ott jó félóráig térden állva imádkozott. 8 óra tájban megjelent Aubert is, a szerencsétlen áldozat, a szerető, kinek Eenayronné légyottot adott. Aubertnek sejtelme azt súgta, hogy ne menjenek Chatouba, mikor itt is egyedül lehetnek. De a nő ráborult, csókokkal, könnyekkel halmozta el, oly esen g ve kérte, hogy az végre jegyet váltott s ők elutaztak. Midőn megérkeztek, Aubert vonakodott a küszöbön átlépni, de a a nő keblére borult s bevonszolta. A szobában minden sötét volt. Aubert gyufát gyújtott és követte borzasztó kedvesét, ki a szalon-ajtót kinyitá. Ott visszahökkent xvubert s azt kiáltá: „Veszve vagyok!“ A két Fenayron testvér állt ott. Ekkor megkezdődött a kínzás, mely a szegény gyógyszerész lassú halálával végződött.