Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-25 / 51. szám

202 — egyenesen azon czélból, hogy kikérje véleményét, a főjegyző-választásra nézve s hogy megtudja a küldöttség, kit óhajtana a főispán ur megválasz­tatni. A küldöttség előtt a főispán kinyi­latkoztatta, hogy ő AporGábor báró meg­választatását nem óhajtja. Ez, azt hiszem, elég nyílt beszéd ; ehhez sem­miféle kommentár nem kell s le is lehet belőle vonni azt a következtetést, hog a Szentiványi és Apor br. pártja közül, melyik használta hát jogo­sabban a főispán nevét. Megígértem, hogy nyíltan szólok; tehát még egyet. Azt minden ember s igy e tisztelt lapok ol. vasói is nagyon jól tudják, hogy a bárónak bem nem személye, sem politikai állása az oka, hogy ekkora ellenpártja van s hogy illetőleg megválasz­tásához a megyei közönség nagy többséggel semmi szia alatt nem adja beleegyezését; hanem igenis az az oka annak, hogy egyenesen politikai ter­vek, politikai czélok szolgálatába akarják bevonni a leendő megyei főjegyzőt. A brassói conferentiá- nak az lett a következménye, hogy a gróf Ap- ponyi-féle politikát terjeszteni kell tűzzel, vassal; észszel, befolyással s igy jutott a candidatióba Apor báró. < Ha ez nem volna a czélja azon főjegyzői can- didatiónak, hozzá sem szólnék a pártok mérkőzé­shez, igy azonban nem tehetem, hogy fel ne hiv- jam rá a megyei közönség figyelmét. Ama bizottsági tag. arravaló bizottsági tagoktól hallanak hasznos uta' sitásokat, jó tanácsokat, életrevaló figyelmezteté­seket, melyeknek hasznát vehetik; a helyszinéni vizsgálat által a község tagjai is inkább benézhet­nek saját vagyonügyeikbe, a vagyon hasznosabb értékesítése felett uj gondolatok támadnak, esz­mék cseréltetnek, nyílik, szélesedik a látkör, tága­sul a szemesebbek gondolatvilága, lendületet vesz, gyarapodik ez utón is a közmivelődés. Sőt ábrán­dozás nélkül mondhatom, még a közrend és erköl- csiség iránti érzületre is lehet jóttevő befolyása e visitationak; mert nem lesz hatás nélkül az X-re Z-re, kit mint utmunkával hátrálékost kimutatnak, vagy mint börtönt szenvedettet felírnak, hogy a vizsgáló bizottság előtt, s köztük szolgabirója előtt újból felemlegettetik az ő hibája, s megbélyegezve marad neve. Szóval csak igy rövid átpillantásban is számtalan hasznos következménye lenne az ilyen felülvizsgálatnak. Nincs miért hosszasabban írjak. Bevégezem czikkemet azzal az óhajtással, hogy bár a minden ilyen dologra kiváló éberségü főispán ur e tár­gyat gondolkozása tárgyai közé felvenné, s ismert éles belátásával csinálna valami hatásos módot arra, hogy a községek közvagyona mindenütt pon­tosan megőriztessék, s hü gonddal kezeltessék. 1. 1. A községek vagyonkezelésének felülvizs­gálásáról. il Oi bai szélt, 1882, junius 21. Hogy a megyei visitatio gyors és biztos le- I hessen, szükséges előre megállapítani bizonyos kér- | eléseket, melyeknek alapján és fonalán hajtatik végre a felülvizsgálat. 1.ennének tehát visitatioi kérdések a következők: 1. Ki a biró, hány esküdt van, ezek mikor vá- iásztattak? 2. Mennyi a lélekszám, betelepülés történt-e, honnan, hová s mi okból? 3. Hogy állott a közrend, közerkölcs, mi za­varta ezeket, hány egyén volt (a lejárt évben) fog­ságban, hány bűnvádi kereset alatt, mi ügyekben ? 4. Közmunka kötelezettségének eleget tett-e mindenki, minő hátralékok vannak s miért ? 5. Kendben vannak-e a község mindennemű jegyzőkönyvei, irattára, okmányok, lehető törvény­könyvek? (megszemlélendők). 6. Minő állapotban vannak a község épületei, van-e újítás, igazítás, mennyibe került az, biztosí­tós van-e s mennyi értékig? 7. A község fekvői helyesen telekkönyvezve 5 határaikban pontosan megőrizve vannak e, mik­I bői állanak, miképen használtatnak? 8. Tőkék — ha vannak — miképpen kezeltet nek, az azokról szóló kötelezvények formaszerint szabályosak-e, hol tartatnak, miképpen vannak biztosítva? 9. Van-e rendes leltár, hol a község minden névvel nevezhető vagyona felsorolva, s évről-évre pontosan evidentiában tartva láttathassék? 10. Községi számadás — mindenféle vagyon­ról — szabályszerű alakban, rendben, tisztán van-e az illető okmányokkal (költségelőirányzat, ellen- nyugták, nyugták, szerződések, leltár, jegyzőköny­vi-határozatok) fölszerelve? Alaposan, teljes részle­tességgel átvizsgálandó. Ennyi kezdetnek elég lenne. Később jöhet­nének még más kérdések R, pl. a közoktatás, köz­nevelést tárgyazók, majd közgazdászaira tartozók, ha t. i. valami kiváló fontosságú uj kezdeménye­zés lenne ilyen tárgyakban. A fenn irt kérdések alapján tiszta értesülést vehet a megye minden községe múlt évi állásáról, pontosan felügyelheti, ellenőrizheti a vagyonke­zelést, s már csak ez által is nagy szolgálatot te­het a közvagyonnak. Az eljárás a kérdésekkel igen egyszerű, t. i. a bizottság előre tudósítva jöttéről az elöljárósá­got, megérkezik, együtt van már ekkor a község elöljárósága, esküdtek s lehetnek képviselők is. Az elnök a kérdést felteszi, s a feleletet rá adják a község elöljárói : ha tetszik hozzá szólhat a je­lenlevők közül akárki, keletkezhetik vitatkozás is, tisztázzák a dolgot, s igy megállapított feleletet a bizottság jegyzője jegyzőkönyvébe beírja, — jgy végig mennek a kérdéseken, s végzik a szám­adások pontos átvizsgálásával. Végül a j^g-yzö- könyveket, számadásos könyveket láttamozzák, s megvan a ftdülvizsgálat. Elfogulatlanul gondolja el mindenki: mennyi hasznos befolyása lehet ennek ! A községek min­den ágú dolgai nehány év alatt rendbe szedetnek, a vagyon tiszta lesz, azzali visszaéléseknek, ok­nélküli pénzkiadásoknak gát vettetik, a községek megszokják a közvagyont megtakaritni, félteni, A sepsi-szentgyörgyi polgári fiuiskolalköz- vizsgálatai. Nepsi-Szontgyörgy, 1882. junius 24. A magyar közvélemény, mely minden újítás) szívesen fogad, mihelyt bugyilárisa nincs igénybe véve: a polgári iskolák felállítását nem fogadta azzal a készséggel, a milyet a közmivelődés érdé ke megkívánt volna. Vannak igen sokan, s légin kább azokból, a kikre a közművelődés előmozdí­tása van bízva, hogy még ma is sanda szemmel néznek a polgári iskolákra s annak dehonestálására mindent elkövetnek, a gymnásiurnot tartván azon egyedüli Mekkának, a mely felé mindenkinek tekintetét fordítni kell. Ennek oka nem abban rej lik, mintha a polgári iskoláknak nem volna meg a maguk hivatása, mert hiszen a kor haladásával a fokozódó életszükségletekkel szemben, átalakuló son kell átmenni a régibb intézményeknek is éí újaknak kell felállani, a mint azt a viszonyok meg kívánják: hanem abban, hogy igen sokan nein tud­nak szakítani bizonyos előítéletekkel, a megszo­kást nem tudjak levetkőzni. Nálunk még ma is szí­vósan ragaszkodnak igen sokan a régi gymnasiumi rendszerhez s én, valahányszor az ilyen jdoetrinai- rek vergődését látom, mindig elgondolom magam­ban, hogy hiszen a Miltiades emaerei megverhet­ték a persákat, a római légiók elseperhették a barbárok millióit, de azokkal a fegyverekkel a gőz és villany mai korszakában a Krupp ágyuk vagy a gyutüs puskákkal szemben semmi előnyt nem tudnának kivívni. A helybeli polgári iskola közvizsgálatait fi­gyelemmel kisérve, örömmel győződtem meg ar ról, hogy ezen iskolára Háromszéknek múlhatat­lanul szüksége volt s hogy oly férfiak kezébe van letéve ott tanuló gyermekeink jövője, a kik neme­sen harczolva az előítéletekkel, ezen iskolának jö vőjét biztosítani tudják. A növendékek helyes és értelmes feleletei rávallanak az ügyes vezetésre, a kiállított rajzok, a melyek nagy részben fermé szét után vannak készítve, — bátran ki merem mondani, hogy Magyarország bármely hasonrangu intézetében készültekkel kiállják a versenyt. Es ez nein nagyítás. Ezt kimondanom alapos okaim vannak. A tanulók által készített növény- és állat- gyűjtemények azt bizonyítják, hogy ők üres idejö- ket nem fecsérelték el, hanem hasznos és az érte­lein fejlesztésére befolyó munkára fordították. — Az ének- és tornavizsgálatok mi kívánnivalót sem hagytak fenn. Általában mondva a felmutatott sikerrel min­denki teljesen meg volt elégedve. — Az intézel igazgatójának szivességéből itt közöljük a jutalma kát nyert tanulók névsorát: Jó tanulásért a polgári iskola I. osztályából Gábor Aron I tallér, Ehrlich József 3 ezüst hu­szas, Kiss Áron 3 ez. huszas. A Il-ik osztályból : Born József I tallér, Sipos Gábor 3 ezüst huszas. A III. osztályból: Moldoványi János 3 huszas, Bar- tha László 1 tallért. Növénygyüjtésért : Nagy Boldizsár I. oszt., Moldoványi János III. oszt. 1 —1 ezüst irtot. Bogárgyüjtésért : Kozma Lajos II. osztályos i ezüst Irtot. Csutak Béla II. oszt. 1 irtot. Szépírásért : Szőcs Aron II. oszt., Páljános István III. oszt. I — I ezüst frtot. Tornáért: Móricz István I. p. oszt., Sándor András, Kozma Gábor, Miklós Antal, Sebestyén Károly HL. osztályos tanulók 1—-i ezüst fit. Rajzból: Csutak József, Nagy Elek I. oszt., Rézer Ignácz, Nagy Géza, Nagy Samu II. oszt., Salamon Adolf, Apor András. Sándor István és Gyárfás István Illik osztályos tanulók egy-egy ezüst irtot. — Miklós Antal dobolásért 1 frt. A Deák Ferencz-féle alapítványból Jancsó János Ill ik polg. osztályos növendék 20 iorintot kapott ajándékul. Klio. „ Gábor Áron síremléke. Beieczk, 1882. junius 21. Tekintetes szerkesztő ur! A Rikán belőli honvéd-egyletnek egy három tagú bizottsága utján arról értesültem, hogy test­vérbátyám Gábor /vronnak 1849. július 2-an a ko- kösi ütközetben történt eleste 33-ik évfordulója napján, az ö emlékezetére az erésztevényi sirkert- ben, hová öt egy rögtönzőleg összehevenyézett rideg göröngyök alá minden szertartásos temetési functio nélkül hü bajtársai betakarták, — a kö­zelgő julius 2-án sírja felett egy vallásos gyász­isteni tisztelet: requiem, libera, egyházi szónoklat, ezt követöleg hazafias megemlékezés s végre be­fejezésül egy rövid diszebéd megtartása szándé- koltatik­Midőn alattirt feledhetlen testvérbátyáin iránti Legyeletes megemlékezésnek bármi módom felújí­tásáért mély részvétteljes köszönetemet fejeznem ki, engedje meg a tisztelt szervező, honvéd vete­rán harczosoktól kiküldött bizottmány azon családi szerény véleménynek kifejezést adhatnom, misze­rint Gábor Áron iránt, ha az akkori szomorú kor­szakban nyugvó helyén szokott vallásos egyházi temetést celebrálni betiltva volt, azt a csatád ott, hol ő született s felnevelkedett, maga rendjében elvégeztette, érte, illetőleg lelke üdvéért a család­tól kitelhetőleg az engesztelő, vérontás nélküli ál­dozat bemutattatása elintéztetek; s következőleg ha maga a nemzet 1861-ben, midőn monumentum felállításáról tüzetesen határozott, jobbnak látta ezen most czélbavett ceremonialis functiot az osz­lop felállítása idejéig halasztani: én mint testvére, ma épen 33 év lezajlása után azon rideg, csak egy bogáncskóróval jelzete sirhaloinnál ezen cere monia megtartását időelőttinek látom s jogosan felteszem hogy a család kezdeményezése nélkül a tisztelt honvéd-egylet annál kevósbé log bele­avatkozni, mert Gábor Áron nem csupán a honvéd harezos veterán bajnoktársainak a halottja, hanem az akkori két magyar haza, székely nemzet és nemes Háromszék egyetemének is; ezek pedig, mint az elhunytnak szulőanyja senkit nem jogosí­tottak fel egy íélszegnek tekinthető temetés tar­tására s ha nem: akkor méítóztassanak bevárni azon intézkedést, melynek mielőbb jönnie kell s melv az elhunyt nagy nevének, fórlias dicső tet­teinek méltó elismeréseid a közös nemzeti kegye­let adója leróvását fogja megörökíteni. Ez az én egyszerű véleményem; ezt hangoz­tatja a család s Bereczk város minden lelkesült polgára. Ennélfogva kérem tisztelettel ez ügygyei '• még egy kissé .várakozni, ha iránta kegyelettel viseltetni akarunk. Azonban, ha előrebocsátott egyszerű vélemé nyemrnel szembe Gábor Áron emlékét a Rikán belőli honvéd-egylet s talán a nemes megye egye­teme is mint olyan hősét, ki 1849-ben hazafi kötel­mét csordultig teljesítette, a honszeretet füzétől lángolva véres áldozatot is mutatott be a közös oltáron, s mint olyan hősét, kinek nagy nevét örök hir, tetteit a nagy magyar haza fennen hir­deti s a szabadság harezosai között a késő unokák is a történelemből olvasni fogják, s kinek Három­szék védelmében nem kevés része volt szembe az orosz és osztrák hadseregekkel, oláh és szász rabló-csapatokkal, — mégis a czélba vett módon megünnepelni kivannak: ez esetben kerein, hogy az egyházi function kivül minden külső más ünne­pélyességek, u. m. szónoklatok, diszebéd stb., me­lyekkel dicső emléke s életviszonyai érintetnének, mellőztessenek, mert mint előrebocsátám, ilyesmire a honvéd egylet senkitől jogosítva nincsen. Hasznosabbat tenne a honvéd-egylet, ha Gá bor Áron emlékét dicsőíteni óhajtván, a gyászün­nepélyességek helyett felelevenítené annale tisztá­ba hozatalát, hogy hol, hogyan és ki által kezel­tetik az 1861-beli alkotmányos nagygyűlésen éle­tet nyert s több százakra rugó szobor-aiap? meny­nyit gyümölcsözött? ahhoz Későbben toob oldal­ról történt adakozások hol vannak? s ma tulaj­donképen mekkora a régi s ujabbi gyűjtemények­nek összege? Hogy az az annyit emlegetett Gábor Áron-féle emlékszobor mikor állittatik fel? ki van annak felállításával megbízva ? minő lépések, eset­leg költségek lettek téve ez ügyben? számolt e a szobor-bizottmány valaha illetékes helyen eljárásá­ról? s ha igen, miért nem hozatik ez nyilvános­ságra minden illetők megnyugtatására? Továbbá: üttessék fel a nemes megye bizott­mány i gyűlésének 1872. márczius 12-ik najjján fel­vett jegyzőkönyve, melyben én elnöklő gróf ki. rálybiró ur ő méltósága és a bizottmány színe előtt interpelláltam Háromszék egyetemét kérdé­ses szoborügyben s érzékeny hangokban adtam kifejezést annak, hogy ha továbbra is oiy részvét­len maradand a megye: testvérem hamvait haza szállíttatom a családi sírboltba s az eresztevényi sirkertben lévő simplex kőre feliratom, hogy: „Hic jacuit corpus Aronis Gábor, surexit non est Inc“, és ha ez is úgy hangzott volna el, mint Szent Já­nos szava a pusztában s a jegyzőkönyvben semmi intézkedés bejegyezve nem volna, ez esetben ter­jesztessék ezen ügy a közelebbi bizottmányi gyű­lés elébe, ottan hozassék határozat az iránt, hogy a szobor felállítása körül, intézkedni ki van hivat- va? a honvéd-egylet, a nemes megye] egyeteme-e, vagy maga a törvényhatóság? mert nézetem sze­rint a honvéd egylet tagjai csak bajtársai voltak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents