Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-06-22 / 50. szám
Szerbiának Ausztria-Magyarországhoz való viszonyát olybá tüntesse fel, mint mely a szerb nemzeti érdekeket mélyen sérti, s ezen igyekezetében aztán olyan kalandos hazugságokat kürtői, mint a milyen pl. a következő is. Milán király — igy szól az érdekes mese, melyet a lapok mind valószínűleg a savanyu ugorkaidény előidézte hir-inség folytán siettek közölni -- Ferencz Józseftől azt a biztosítást nyerte, hogy Szerbia ideiglenes megszállása által trónját minden esetleges veszély ellen, ha arra szükség mutatkozik, biztosítani fogja. Bizony alig érthető, hogy ezt a bolondságot érdemesnek tartották dementálrii, mikor éppen Ristics uraimék tudhatnák azt legjobban, micsoda fán termett ez a hir. Külföld. Egypt,ómból egyéb újság nem jő, mint hogy a rémület folyvást tart és a tömeges kivándorlás sem szűnik. Valamennyi hatalom végleg megegyezett abban, hogy a porta szólittassék fel a conferentia haladéktalan elfogadására. Viszszautasitás esetében a conferentia Törökország nélkül másutt fog összeülni. A szultán, a ki eddig mindenképen ellenezte a konferencziát, most már — hír szerint —■ „hajlandóságot mutat“ az egyptomi kérdés végleges megoldására s mint már említettük is, hogy csapatokat küldhessen Egyptomba, kölcsönt kér Angliától vagy Egyptom bizonyos bevételeinek átadását kívánja. Vájjon nem fog-e maga a török inter- venczió is újabb összeütkezésekre s vérengezésre okot adni, azt sem lehet minden kétségen felül állónak tekinteni. Oroszország lnnlíerejének költségeiről érdekes adatokat közöl a „Golos“ czirnü orosz lap. Az állami pénztárok évenként 196 millió rubelnél többet adnak ki a hadseregre, a mi körülbelül az ösz- szes állami kiadások egyharmadának felel meg. De ez az óriási költség- még növeltetik a lakosság ama tényleges kiadásaival, melyek az állami költségvetésben nem szerepelnek, mert pl. a kozák tartományok adómentessége folytán mintegy 12 millió rubel esik el, azonkívül a parasztság által a sorozások alkalmával viselendő költség az ujonczoknak adandó foglalóra s ruházatra is évenként 31/a millió rubelt tesz ki, a mihez hozzájárulnak a lakosság által ujonczok bekvártélyozása stb. czimen viselendő költségek, melyek bár a költség- vetésben nem szerepelnek, mégis miután közvetlen a népet nyomják, a legterhesebhek s 6 millió rubelre becsülhetők, úgy hogy az előirányzatba nem vett, de a nép által viselt költség 21 ’/a millió rubellel vétetvén fel, ezzel Oroszország hadierejének fentartása összesen 217,600,000 rubelbe kerüh Csinos kis summa! lg MiUieir bukására vonatkozólag csak most jutnak köztudomásra az érdekesnél érdekesebb adatok. így azt Írják Sztpétervárról, hogy a német császár két Ízben sürgette levélben a czár- nál, hogy Ignatieffet bocsássa el, s a levelek hatásukat nem is tévesztették el, s nagyban elősegítették az ígnatieff megbukatására egyesült ele- meK törekvéseit. Egy másik forrás megint azt hir- leli, hogy ígnatieff több fontos okirat aláíratása alkalmával egyet úgy akart becsempészni, hogy a czár olvasatlanul irja alája nevét, de a czár mégis elolvasta az illető iratot s oly dühbe jött, hogy azt Ignatieffnek arczába vágta, mire ez lemondását nyújtotta be. Természetes, hogy az meg nem ítélhető, mi igaz, mi nem ezen homályos értesülésekből, de az tény, hogy ígnatieff bukása Oroszországban mindenfelé általános megelégedésre szolgál. Az egyptomi kérdés. A franczia sárgakönyv legújabb része, mely a jövő héten fog kiosztatni a képviselőházban, márcz. 15-ig terjedő okmányokat fog tartalmazni. Gambetta 1882. január 19-én ezt irta Challemel-La- cour londoni nagykövetnek: „Anglia magatartása meghiúsítja minden terveimet, melyeket Egyptomra nézve készítettem“. A sárgakönyv azon része, a mely Gambetta sürgönyeit tartalmazza, fölvilágo- sitást nyújt ez államférfi politikájáról. így Chal- lemel Lacour jelentette haza, hogy Granville föltétlenül visszautasítja az Egyptomban való fegyveres beavatkozást. Erre azt felelte Gambetta, h°gy e tudósítás meglepi őt, minthogy Lyons párisi angol nagykövet egészen más értelemben nyilatkozik. A párisi nagykövet azonban febr. 3-án kijelentette breycinet előtt, hogy officiosusok azt állítják, hogy az egész sárgakönyv azt bizonyitja, hogy Gambetta ug-y viselte magát, mint az a csökönyös ember, a ki okvetlenül végre akarja hajtani előre kigondolt nézeteit. A franczia külügyi hivatalban megerősítik, hogy Anglia és Francziaország sommatiot intéztek и portához, kijelentve, hogy a conferentia Törökország nélkül fog összeülni, ha a porta nem egyezik bele a conferentia megtartásába. Ebben^ az esetben, mint hírlik, Berlinben fog összeülni a conferentia. Az osztrák magyar és a német consul előleges bejelentés nélkül látogatták meg 15-én az ab — 198 — királyt. Ez a körülmény kalandos hírekre és nagy rémületre szolgáltatott okot. Kairóban az a hir terjedt el, hogy pénteken éjjel, a Seilat ul Kadr szent éjjelén, általános mészárlás lesz Kairóban. Arabi biztató plakátjai inkább megijesztették a keresztyéneket, mert azt hiszik, hogy Arabi pasa áldozatokul akarja ott tartani őket. Alexandrából jelentik, hogy Arabi pasa zászlót készítetett a mekkai kába részére szánt selyem bői és átadta Ahmed Esszad seiknek, a ki nagy ünnepélyességgel körül fogja hordatni Kairóban a zászlót és igy proclamálni a szent háborút. Ennek első következménye az általános mészárlás lesz. A keresztyének tehát Eg'yptom minden részéből menekülnek. Az a hir, hogy az angol hajóraj Malata szigetén csapatokat fog fedélzetére venni, alaptalan. Az angol kormány még néhány személy- szállító gőzöst rendelt ide az angol és német menekülők elszállítására. — Egy orosz hadihajó is érkezett az alexandriai kikötőbe. A Reuter ügynökség jelenti Alexendriából : Raghib pasa vállalkozott az uj kabinet megalakítására. Konstantinápolyból írják: Photiad'\s pasát, Kreta kormányzóját ide várják, hogy jelentést tegyen az ott kiütött alkotmányos villongásról. A szultán hitelre hatalmazta föl a pétervári török nagykövetet a moszkvai koronázás alkalmából. A községek vagyonkezelésének felülvizsgálásáról. Orbai szélt, 1882, junius 18. I. Közelebbről nehány nap bizonyos községi számadások vizsgálásával foglalkozván, közvetlen alkalmam nyílt arra, hogy újból elgondoljam: minő sok drága községi vagyon fol y el maradandó haszon, látható siker nélkül. Múlhatatlanul szükséges e rendetlenségen segíteni, s figyelmes, jól átgondolt intézkedéssel olyan módot találni a községek vagyonkezelésének felülvizsgálására, melynél fogva a községek vagyona szigorú pontossággal evidentiában tartva, minden évben maga idejében elmaradhatlanul számba véve, a leggondosabb takarékossággal kezelve s megőrizve legyen. Hogy a mostani mód, mely szerint a beküldött községi számadásokat a számvevő egyedül megvizsgálja, s a mely az ő jelentését tudomásul veszi — nem jó, nem kielégítő, azt a tapasztalás eléggé kiáltja; más módról kell okvetlenül gondolkoznunk. Mi lehet hát kielégítő mód ? En részemről jónak látom a reformátusoknál gyakorlatban levő visitatiót. A református egyházközségek ép úgy szabadon kezelik saját vagyonukat, mint a polgári községek az övéiket, de az egyházközségi vagyonkezelést szigorúan felül vizsgálja minden évben elmaradhatlanul az egyházmegyei visitatio, nem egy, hanem három, legalább két személy; ezek kimennek az egyházközségbe, ott a helyszínén bizonyos határozott kérdések szerint számbavesznek, megszemlélnek, megvizsgálnak mindent, a mi az egyházközségé, annak külső, belső életére tartozik, részletesen s alaposan átvizsgálják, a múlt évivel összehasonlítva, a számadásokat, kiteszik a hibákat stb. s mindent pon tosan följegyezve magoknak, egész eljárásukról jegyzőkönyvet állitnak ki, s azt az egyházi közgyűlésnek és a püspöknek beadják. Tapasztalásból mondom, hogy az egyházközségek vagyonkezelése ilyen felülvizsgálat mellett biztos. Ezt a módot látom czélszerünek, s vélem mulhatlanul szükségesnek a polgári községek vagyonkezelésére nézve is. Lenne tehát megyei visitatio, vagyis a községek vagyonkezelését a megye által kiküldött három, vagy két tagból álló bizottság vizsgálná felül a helyszínén, a megye által megállított kérdőpontok szerint. Minthogy azonban, a megye, sok pl. száz községből áll, s száz község számadását felülvizsgálni nem kis dolog: nem csak egy vizsgáló bizottság lenne a megyében, hanem annyi, a hány szolga- birói járás van; tehát H'iromszékmegyében négy. A bizottság tagjai lennének, a szolgabiró és két arra való egyén a járásból a megyei képviselő bizottmány által választva 6 évre. Mikor dolgoznak, a község, hol vannak, ellátja szállással, fuvarral a szomszédközségig s minden község tizet bizonyos — előre a megye által megállapított — napidijt, a mi azonban sok nem lehet s csak oly formán szabandó ki, mint pl. az egyházi téren, hol mi hárman egy egyházközségtől 2 frt 90 krt kapunk. Nagy büntetés terhe alatt meg lesz állítva, hogy minden község számadását január i-én bezárja, ja- január 31-ig keblileg megvizsgálja, hogy február i-én a megyei bizottság, akármelyik községbe kiszálljon felülvizsgálatra, a számadásokat rendben találja s azonnal munka alá vehesse. A bizottság február i-én kezdi is munkáját minden évben más-más községben, s folytonosan dolgozik, egy nap elvégez két s tán még három községet is a kisebb vagyonuakból, dolgozik addig, mig munkáját elvégezte, minden község vagyonkezelését felülvizsgálta. Ekkor a bizottság jegyzője jegyzőkönyvét tisztázza, a bizottság aláírja, elnöke — a szolgabiró — aláírva beküldi a megyei számvevőnek, A számvevő az ily bejött jegyzőkönyvekből készít előterjesztést a megye bizottmányi gyűlésének, mely utón a gyűlés tudomást szerezve a községi vagyon kedvező s kedvezőtlen állásáról, ahoz képest intézkedik. Nagy-Borosnyó. ni. — Befejező közlemény. — — 1882. junius hó. Hátra van még Nagy-Borosnyónak, mint a maga erején megvagyonosodott községnek jelenlegi állapotáról is szólni valamit. Mindenekfölött hadd említsem azo 1 irigylésre méltó helyzetet, hogy — a mi a gazdáknak a marhatenyésztést illetőleg fődolog — legelői rendben vannak a községnek. Kövér a fü és tápláló; a falu mellett lévő legelőn a borjas tehenek térdig érő füvet esznek, az ökörcsordának az erdőn külön van legelője, a meddő marhák és juhok számára szintén külön hely van s ezért Nagy-Boros- nyót nem kell soha félteni az elszegényedéstől. Van N.-Borosnyónak különösen egy „Hosszú bérez“ nevű erdős legelő helye; ezzel nagyon sok baja volt a községnek, mert Léczfalva épen 53 esztendeig perelte. A pert végre megnyerte Léczfalva a legfőbb törvényszéken is és követelt béke utján sem többet, sem kevesebbet — háromszázhatvanezer forint kárpótlást, azzal a ka- thegorikus kijelentéssel, hogy ebből a kerek summából egy krajezárt sem enged el. Hogy milyen prókátori ügyesség kellett ezen összeg követelésének igazolására, álljon itt Gál Elek akkori ügyvéd indokolása. Egy esztendőben — úgymond az ügyvéd — van 366 nap. Tegyük fel, hogy Nagy-Borosnyóról száz marhás-szekeres gazda naponként csak egy szekér fát hozott el, a szekérfa árát 1 forintjával számítva, ioo-szor 366 = 366000; ötvenhárom év alatt elhordhattak a nagyboros- nyóialc egy millió nyolezszáz harminczezer forint értékű fát; ennélfogva az általuk kért 360,000 frt nem is túlságos követelés. Természetesen ennek a „szerény“ kívánságnak nem tudott Nagy-Borosnyó I megfelelni s a vége az lett, hogy miután a béke nem sikerült, visszahelyezés mellett Nagy-Borosnyó lett a nyertes s a részére megítélt perköltséget Benedek Sámuel közbenjárására Léczfalvának elengedte. Azóta békességben élünk, nem perlekedünk a szomszédainkkal, hanem a helyett igyekszünk a közjó oltárára meghozni naponta áldozatainkat. A mai díszesen virágzó ref. ecclesia 1848. után szép templomot építtetett, abban van egy „szép hangú“ remek orgona, mely 2400 frtba került, gyönyörű tornya, mely az építő mester kívánságára prázsmári téglából készült, melynek ezre 18 frt. De Gsrandó, az ismert tourista Nagy-Boros- nyót a leghizelgöbb szavakban ismerteti kiadott utazási naplójában; ez a körülmény arra vall, hogy a község nem tesz kellemetlen benyomást az idegenre. Van Nagy-Borosnyónak jó karban álló dalárdája, van olvasó-egylete, két zenetársulata, melyek közül az egyiket fürdőre is hívják. Midőn 1848 előtt egyetlen bohja sem volt, ma 7 boltja van; szépen berendezett gyógyszertára bármily kisvárosnak becsületére válnék, Körorvosi állomása rendezve van, s ennek maga Nagy Bo- ro.snyó fizet évenkint 300 frtot; a többi tiz község együtt 500 frtot. A község baromvásárai oly híresek, hogy még M.-Vásárhelyről is számosán jönnek hozzánk vásárra. A mi már most a szellemi mulatságokat illeti, annak se vagyunk mi híjával; meglátogatnak bennünket színtársulatok s nem panaszkodnak ránk, hogy nem tudjuk a magyar színtársulatot kellőképen pártolni. Azt hiszem, nem lesz érdektelen még megemlítenem azon körülményt sem, a mi a mostani zsidó heczczes világban némi fontossággal is bir, hogy t. i. 1848 után a vásár kedvéért számos zsidócsalád telepedett le a községbe, hanem azok nagy részének neun tetszett a levegő, itt hagytak bennünket, a kik pedig itt maradtak, azok any- nyira hozzánk törődtek, hogy a gyermekeikből kész székelyek lesznek idővel. El kellett ezeket mondanom, nem azért, hogy az öndicsekvés vádját magamra vonjam; nem volt szándékomban az. Hanem igenis szükséges egy- egy község utánzásra méltó példáját a többiek előtt feltüntetni, ha azt akarjuk, hogy mások is épüljenek a nyers tanúságból. líonez György. Petőfi, a székely katonákról. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. junius 20. >' Petőfi Sándornak az 1849-iki „Közlöny“ 93-ík számában megjelent s Bemnek leginkább a székelyek vitézségével elért vaskapui diadalát élénken s közvetetlenül tárgyaló alábbi levelét már csak annálfogva is közlendőnek tartottuk, hogy lássák t. olvasóink, hogy a halhatatlan költő az általa „a világ legjobb katonájának“ nevezett székelyekről mily lelkesülten irt,
