Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-22 / 50. szám

199 —

„К aránsebes, ápril 17.

Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen Vaiszlova határőr falunál vár bennünket az ellenség. Megtámadtuk, megvertük: veni, vidi, vici. Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak 4 század (a 78-ik számú székely zászlóaljból) volt a tűzben, s e négy század a legalább 2000 emberből álló ellenséget mintegy két órai harcz után oly kétségbeesett futásnak lódította, hogy Karánsebesig meg sem állt s onnan is még az nap tovább futott, úgy hogy tegnap reggel, midőn ide értünk, a városiak fehér zászlókkal fogadtak. Az ellenség elesettéinek számát nem tudjuk bizonyosan; láttunk valami 20 agyonlőttet s mintegy 50 vizbefultat, kik a Temesen keresztül, akarták élétüket a hegyekbe vinni. Mi nekünk, ami hihetetlen, magam sem hinném, ha jelen nem lettem volna, még csak sebesültünk sincs, csak egyetlen egy sem. — Két ágyujok is nálunk maradt ; az egyiket négy székely szemem lattára vette el példátlan bátorsággal. Tábornokunk ma jutalmazta meg őket érdemjellel és pénzzel; de méltók, hogy neveiket is tudja a haza: Deák Máté, Nagy József, Nagy Imre, Szabó Márton közlegények. Általában csak annak leli et fogalma a székely vitézségről, a ki maga látja. Ezek valóban csoda-gyermekek, mert nagyrészük jóformán gyermek még. — Nyugodt bátorsággal, mondhatni kimért lépésekkel haladtak a csatában előre, folyvást biztosan, mint a réten a kaszások, s még énekelnek, mikor már ropognak fegyvereik. A lövöldözést hamar megunják, szuronyt szegeznek s rohannak, s velők rohan az enyészet; az ellenségnek nem marad más hatra, mint — futni vagy meghalni. De a székely csak egy feltétel alatt ily vitéz: havezéremég vitézebb, s azért szükséges, hogy Bem legyen ve- z érjök.

A környékbeli lakosság, mely eszeveszetten futott el előttünk, jövöget visszafelé, látván, hogy a honmaradtaknak semmi bántódása sincs. Ha e szerencsétlen nép még egyszer fellázad ellenünk, méltó, hogy extermináltassék. — Jövő levelemet honnan irom? . . . nem tudom; tán onnan, a hon- nét legkevésbé gondolnék. A mi öreg urunktól sok kitelik.

Petőfi Sándor.

Kárpáti levelek.

Rákóczi-vár, az ojtozi szorosban, 1882. juuius.

I.

Az ország vízválasztóját, a „Mogyoros“-tetőt átlépve, mély völgy nyúlik el haladásunk irányában. Tizennégy kanyarulatu serpentin ut vezet le a 222 meterrel alább fekvő Ojtoz-telephez. Ezen kanyargók a közutak legszebb példányai közé tartoznak és „kényszermunkának“ végeredményében nagy jótéteményü oly eredménye, melyet az ötvenes évek elején Háromszék összes közmunka-ereje létesített. Egy félnapi időt egy órai utazásra redukált ez által a megkimélt állati vonóerő. A tizenharmadik kanyarulatnál jól-roszul körsánczolt temető roskatag fejfái között egy-egv csinosabb sirkő tűnik elő. Azon időből valók, midőn Ojtoz telepen volt még elhelyezve a vámhivatal és a vesztegintézet. Ezeknek Soósmezőre, közvetlen a határszélre történt átköltözése után, az elhagyottsággal együtt járó pusztulás gyorsan megkezdte munkáját és az egykor csinos telep ma már nagyrészben romhalmaz; csupán az utmester, a csendőrség, pénzügyőrség és utászok által elfoglalt nehány épület maradt tűrhető állapotban.

A telep értéke egyáltalában kétséges, minthogy a terület Bereczk városé, az épületek az államé s a korhadt fának és terméskő falnak becslője sem akad, nemhogy vásárlója. A kevés lakosság az Ojtoz vége által hajtott nagyszámú fűrészek egyszerű bérlőiből és kezelőiből áll.

A szoros völgyben a hegyoldal lejtőjébe vágott ut sziklás talajon vonul tovább, csak fordulatoknál terjed a kilátás egy-egy rövid szakasza, kétséget keltene: hol van a folytatása.

Az atmosphaeriliák romboló hatását mi sem jellegezhetné nagyobb mértékben, mint azon zu natagként leomló kőtöredék tömegek, melyek a réteges homokkő egy-egy sik lapja által azon benyomást kelték, mintha mind épületromok volnának, romjai valami babiloni falnak, vagy a pha- raük pyramisának.

A valódi rom sem sokban különbözik eme .sziklaromoktól. Odabb a teleptől mintegy három kilóméterrel a „Rákóczi-vár“ romjai meredeznek a szoros ut jobb oldala fölött. Falaiból csak a bástyák egy-egy oldala maradt fenn jobb állapotban; az alaprajz sem állapítható meg többé teljes ösz- szefüggésben. Az érdekes emlék elpusztulása annál nyomasztóbb hatással van a kegyeletes érzésre, mert mintegy két évtized előtt a romokat szándékosan pusztították el, eladván a kész kőanyagot valami talián vállalkozónak, ki sietett is a falakat lebontani.

A határszéleknek, szorosoknak megerősítésében II. Rákóczi György tüntette ki magát ; az ojtozi rom is az ő nevét viseli; építési idejét és annak körülményeit azonban nem sikerült kiderítenem,

De van egy adatom, mely — legalább mint emlék, felemlitést érdemel. A várdomb oldalából Pő- tyő János utász nehány év előtt egy idomított követ ásott ki, melynek homloklapján, az idő által megviselt, de tisztán kiolvasható következő felirat van bevésve:

1637.

Sabó Iakab Dalnoky . . . rtam ezt emlekezetre . . . Sent 3 NaPIan.

E kő alkalmilag a „Székely nemzeti múzeumiba volna szállítható. A betűk alakjára nézve érdekes megemlíteni, hogy a „z“ betű a görög dzeta alakjával bir. (Az utolsó sor Szt-Háromságvasárnapját jelöli).

Az ojtozi szoros vidéke egészben véve valami borongós benyomást gyakorol, mintha hiányoznék belőle az élet. Meg a nagy forgalommal biró ál- lamut, melyen pedig csak úgy nyüzsög a sok jármű — sem képes ellensúlyozni azt a bántó némaságot. Egy-egy fűrész zakatolása csak újabb alkalom arra, hogy a mérhetetlen erdőpusztitásban okát adja a nyomasztó jellegnek. Az állami utat benn a szorosban és még folytatását is tovább Moldvában 1854-ben а „к. к. VI. Genie-Regiment“ építette; irányult vala pedig Sebastopolnpk. Az akkor még kezdetleges építmény lassanként töké- lyesbült, és a mai, csekély kivétellel, kényelmes emelkedési viszonyok mellett, a valódi müutak közt foglal helyet. Az 1878. júniusi árvíz ropant károkat okozott ugyan, nevezetesen 5 nagy hidat sodort el az Ojtoz patak, mely bőszült rohamában

3—4 köbméterü kövekkel bombázta az útjában álló hídfőket.

Azután újból épült két híd amerikai Howe- féle felszerkezettel, sziklába repesztett beton-alapra egész tömegében czementtel rakott faragottkő-hid- főkkel, melyeknek kivitelét illetőleg elegendő felemlíteni, hogy minden kötőkő hossza legalább ro méter. A két építmény huszonnégyezer forintba került, vállalkozói megbuktak. Most van folyamatban a harmadik hid építése.

A szorosvölgyön lejebb haladva egy kissé szabadabb térhez érünk, melyet a rohanó Ojtoz s/iklamedre félkörben bekerít. Neve e helynek „Gyilkos“. Honnan e név eredete, kérdés; annyi történeti tény, hogy az utolsó török háború alkalmával e helyen mészárolták le a törökök az elárult őrséget, a „Gyilkos“ kút felől hátukba kerülve. Az esemény megörökítésére az itt átvezető hídnak is „Gyilkos-hid“ a neve.

Annak a helynek közelében, hol jelenleg foly az építkezés, tartott pihenőt a hős Bem apó, mikor visszaverte az első muszkákat. A székelyek Bem apója megérdemli, hogy az uj hid, mely mindenesetre monumentális építmény fog lenni, az ő hősiességét itt is hírül adja a világnak az által, hogy ez lesz a „Bem hídja“; mint van „Rákó ez i-hid“ is.

Bokros és elágazott teendői daczára is érdemes, hogy a t. szerkesztőség nyáron is meglátogassa e vidéket. Az Ojtoz vizében pisztráng, a réteken ezerjófő elég terem; szállást csinálunk és pater Vitussal megvagyon Írva ajtónk felett, hogy ha jöttök....................

A viszontlátásig ! Janns.

VEGYES HÍREK,

— A sepsi-szentgyörgyi kispapi állomás f. hó 20-án töltetett be választás által. A három pályázó közül Balogh Sándor és Benedek Lajos körül csoportosultak a pártok, mígnem a tegnapi szavazás eredménye az lett, hogy Balogh S. 41 szavazattöbbséggel Sepsi-Szentg/örgyre kis- pappá választatott. Városunk e tekintetben oly szerencsés volt, hogy bármelyiket érte volna a választás a három pályázó közül: akármelyiket nyereségnek tekinthette volna. így a B S. megválasztása is egyike a legszerencsésebbeknek s óhajtjuk, hogy kedves hivatalát az ev. ref. egyház teljes megelégedésére sokáig viselje.

—- Egy kis helyreigazítás. A „Nemere“ múlt számában a gróf Mikó Imre-féle alapítvány számadatainak nem megczáfolása, hanem az illető beküldő részéről kétségtelenül a legjobbat akaró ama következtetése, hogy — ha a Mikó-alap alig egy évtized múlva felnő 100,000 frtra — az igy nyert 5000 frt évi kamat főgymnásiummá emelendi a mostani algymnásiumi kollégiumot: e sorok Íróját arra indítja, hogy a t. szerkesztőség beleegyezésével a maga részéről e tekintetben igen röviden megtegye a következő észrevételét. Feltéve, hogy az első lelkesültségben a kollégium megalapításakor nagylelkűen felajánlott s még mindig papiroson levő, mintegy 54—55 ezer alapítványi tőke s illetőleg annak kamata pontosan befolyna, még akkor is az az 5000 frt. körülbelől csak arra lesz elegendő, hogy a mostani algymná- siumot egyfelől az országos, másfelől a zsinati gymnásiumi törvényeknek megfelelőleg berendezhessük, hogy részint a mellettünk levő szász, részint s leginkább az állami s más jókarban levő gymnásiumoklcal a versenyt kiállhassuk. Jó lesz, ha a főgymnásiumot a Mikó-alap 2-ik 100,000 írtjánál tudjuk létesíteni; mert egy, csak valamenynyire berendezett főgimnázium fentartására (pénzben és épületekben) mintegy fél millió alaptőke kívántatik — s hol vagyunk mi még ettől! ? A debreczeni főiskolának ez idő

szerint kerekszámban másfél millió alapja van s mégis temérdek szükséggel küzd (igaz, hogy ta- nitóképezdéje és jogakademiája is van, melyekre a másfél millióból nem juthat egy millió). A szintén millión felül rendelkező sárospataki iskola — a tiszáninneni egyházkerületi múlt évi jkönyv szerint — évek óta deficzittel küzd: az i83i-ik évben 3600 frt hiánylat mutatkozott, melynek megszüntetése czéljából a tanulók tandiját 10 frtról 15 frtra emelte, a tanitóképezdei 3000 frt ösztöndíjat pedig 1500 frtra szállította le stb. Csak ezeknek megemlítésével is kiki tájékozhatja magát a mi főgimnáziumunk mik or létrejöhetése felől az esetben is, ha én meg nem toldanám e sorokat azon szives buzdítással: vajha, e kollégiumot megalapított áldozatkészség olajos korsója ki ne apadna, ellenben az eddigi alapitványozók nyomdokai után adjon az Isten ez Alma Maternek minél több nagyobb és kisebb Mikókat társadalmi rang és felekezeti különbség nélkül. (—e —n.)

— Megölte a szénsav. Albert Ferencz, sepsi szentgyörgyi napszámos összezándorodott a feleségével, a ki a szegény embert annyira elkeserítette, hogy nekibusulta magát s kiballagott a várostól két óra járásnyira fekvő Súgás nevű fürdőbe s ott az úgynevezett „Gőzlő“-be ölte magát. A Gőzlőben tudvalévőleg szabad szénsav fejlik, melyből egyetlen szippantás elégséges arra nézve, hogy valaki élve ki ne jöjjön onnan. — E gyilkos barlangban lelte meg Albert Ferenczczel a közelebbi két év alatt már hat ember halálát.

— A múltkori jégverés, melyről lapunkban megemlékeztünk, sokkal több károkat okozott, mint előre hittük. Csupán a biztosító-társulatokhoz bejelentett kár többre megy 100,000 forintnál; mennyi lehet ezen kívül még azon károsultak száma, kik nem biztosították vetéseiket, arról csak megközelítő fogalmunk sem lehet. Annyi mindenesetre áll, hogy ekkora csapást az őszi és tavaszi vetések kevés esztendőben szenvedtek a jégverés által.

— Hives, borongós napok járnak, akár csak novemberben. Az eső, mely egyre szakadt a múlt héten, nagyon lehütötte a hőmérsékletet; e miatt aztán a fürdőkre nem kívánkozik senki. Élőpatak, Tusnád, Málnás még nagyon is szűkölködnek vendégek dolgában; a sétányok üresek, vendéglők ajtóiban pinezérek ásitoznak ; szóval a forgalom még nem indult meg s ha ilyen sovány időnk jár, nagy kárt fog okozni a fürdőbirtokosoknak.

— Bereczk у Sándor haláláról hoztak a lapok elsietett hirt. Az njabbban érkező tudósítások után örömmel értesülünk, hogy Bereczki Sándor, kit különben nehéz szélhüdés ért, határozottan jobban van. Balkezét egészen szabadon használhatja, erősítő leyest vett magához s öntudata teljesen visszatért. Aggódó családja és barátai a legféltékenyebben ápoíják a szenvedőt.

— Az uj szer b püspökö к s pedig a temesi vári szerb püspök, Brankovics György és a bács- szerb püspök, Petrovics Bazilián, kedden tették le Bécsben ő felsége kezébe, b. Orczy miniszter és Barthos államtitkár jelenlétében az esküt, ő felsége különös- kívánatéra, mint a „P. N.“ értesül, a püspökök az esküt magyar nyelven tették le s ez első eset, hogy szerb püspökök esküokmánya magyar nyelven állíttatott ki. A püspökök Bécsből Budapestre jöttek s innen másnap utaztak el Karlovitzra, hogy a metropoliával a fölszentelés napját megállapítsák.

— A tisza-eszlári eset miatt megőrült ügyvéd. Egy kőnyomatu lap közli: P. G. ismert fővárosi ügyvéd nagy mohósággal olvasta az újságokból a tisza eszlári eset részleteit s figyelemmel kisérte annak minden phasisát. Utóbb mélyen belemerült az eset jogi természetének kutatásába s erről terjedelmesebb müvet is akart írni. Az eset tel való folytonos foglalkozás végre a szerencsétlen ügyvéd agyát megzavarta, úgy hogy tegnap kitörtek rajta az elmezavar jelei. Ábban a rögeszmében él, hogy őt a kormány biztosi minőségben a tisza-eszlári titokzatos eset kinyomozására és felderítésére küldte ki. Л szerencsétlen lakásán megjelent Rózsaffy rendőrfőorvos csak úgy tudta őt magával vinni a Rókus-kórházba, hogy azt mondotta neki, hogy a tettesek kinyomozására indulnak.

— Walser Ferencz, gépgyártulajdonosnak lapunkban folyó hirdetményére felhívjuk a gazdák és birtokosok figyelmét. A jónevü gyár olcsóságánál s készítményei tartósságánál fogva több rendbeli kitüntetést nyert s a kik a külföldről nagy hangú szavakban ajánlott hasonló eszközök helyett olcsón akarnak tartós gépekre szert tenni, semmi esetre se kerüljék el Walser gépraktárát.

— A hólyagos himlő a múlt [év január 1- től f. évi május i-éig terjedő időszakban, Udvarhelymegyében nagyszámú áldozatot ragadott el. Hólyagos himlőben megbetegedett a nevezett időszak alatt összesen 1674 egyén, elhalt 240. Roncsoló toroklob előfordult 208 esetben, ebből elhalt 61. A járványos betegségeknek összesen 440 egyén esett áldozatul s leginkább az ifjú nemzedékből.

— Nagy lopás egy dunai hajón. A Budapsst-Bécs közt közlekedő dunai személyszállító hajók egyikén, Esztergom és Körtvélyes közt egyik utastól egy arany Garibaldi-lánczot, medaillont, 1 franczia órát, velenczei női órát, hat aranygyűrűt loptak el, 5000 forint értékben. A károsult az ékszerek elöteremtőjének 200 forint jutalmat ad,