Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-22 / 50. szám

50. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, junius 22. •----------------------------— ® S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyorgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cbeznúlei-n Ш&Ж KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdedések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. • ........................-........ -• P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati J hivatalos koztartye. XII. évfolyam. •--------------------------------• M egjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-díjért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. • ------------ ■ • B iztosítások a jégkár ellen Háromszéken. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. jun. 21. (V Ha a székelyföldön s főként Háromszékme- gyében a különben is mostoha gazdasági viszonyok között a birtokosok pár évtized alatt koldusbotra jutnának, alig lehetne csndálkoznunk azon. Nem teszi őket tönkre az adó, a mit kiki a maga módja szerint a legszűkebb termésű esztendőben is becsü­lettel megfizethet, hanem ellene szegül a gazda szorgalmának, előrelátó takarékosságának egy sok­kal kérlelhetetlenebb ellenség, — maga a ter­mészet. Nem múlik el Háromszéken egyetlen eszten­dő a nélkül, hogy elemi csapások le ne sújtanák a gazdát, hogy el ne vennék tőle még csak a re­ményt is, hogy jövendőben ki fogja a csapást épülni. Mikor a gabonát őszszel elvetette s szé­pen zöldéi a határ, hogy örömében repes a szive, a ki látja : akkor rákövetkezik a sovány tél s a helyett, hogy hóval takarná be a földet, megindul a száraz, vékony szél s elfuja a legkisebb felhőt is a láthatárról ; kifagy, kiszárad még a gyökere is a gabonának. Ha pedig kedvezett az ősz is, meg a tél is, és a márcziusi verő fényes napok le­olvasztják a hókérget a szántóföldekről, — akkor ismét előáll a szárazság, ismét megindulnak a sze­lek s kőkeményre fuj ák a földet, melyet az egér ezer meg ezer alagutakkal aknázott össze. Ilyen­kor aztán nincs mit tennie a gazdának egyebet, minthogy szépen felszántja még egyszer a bevetett, de elasszott földet s hint bele takarmánynak való magot, hogy a mi veszett a réven, kerüljön visz- sza legalább a vámon. És ezzel még nincs vége az előre nem látott csapásoknak. Ha megkímélte a termést a fagy, ha nem ártott annak az eső, ha nem aszalta meg a szél és júniusban szépen kivirágzott s fejet hajtott a gabona, vagy a későbbi nyári hetekben sárga kalászokkal hullámzik a föld, úgy hogy a gazda akár kölcsönt is merne fölvenni gazdag termésére, — akkor egyszerre valami szürkés barna felhők verődnek össze az ég azúrján, átfut a levegőn a sivitó szél s távolról hallatszik az a vészt sejtető tompa moraj, melynek hangjától megfázik, össze­borzad a gazda s imádkozni kezd: „légy irgalmas istenem!“ Pár perez múlva kitör a vihar egész erejével ; fákat tör ketté derékban s potyognak alá a szürke felhőkből a fehér golyók, a mik ösz- szezuzzák a gazda minden reménységét. Háromszékmegye éghajlati, széláramlati viszo­nyai a mennyire szerencsések egészségügyi tekin­tetben, épen annyira szerencsétlenek a gazdákra nézve. Jól tudják ezt nálunk a birtokosok, tudja a tapasztalt szántóvető s mégis megtörténik, hogy az egyik csupa hanyagságból, a másik istenben vetett bizodalmából semmi óvó intézkedést bem tesz családja és jövője biztosítására. - Г . Hányszor olvashatott a gazda népszerű fejte­getéseket a biztosításokról, mennyi füzetet össze­írtak e tárgyban nemzetgazdászaink, csakhogy a népnek megmagyarázzák, hogy az elemek puszti- * tásai ellen nem véd meg bennünket az áhitat só­hajtása vagy a remegés1 imádsága, hanem segitni kell magunkon, ha azt akarjuk, hogy a természet csapásai tönkre ne tegyenek bennünket. Es mégis bizonyos babonás megátalkodottsággal találkozunk a biztosításokkal szemben népünk legnagyobb ré­szénél. Mintha attól félne, hogy a gondviselés ne­heztelését vonja magára, ha az égi elemek pusz­tításai ellen magát földi intézmények segélyével biztosítja. Valóban elszomorodik az ember lelke, mikor a megsemmisült szerencsétlenek jajveszéke­léseit hallja ; ha látnia kell, hogy napról napra pusztul, szegényedik egy nagyobb jégverés szomo­rú következményei után. Л napokban Iláromszékmegye határát bor­zasztó jégverés érte; sok helyütt, mint Angyalo­son, Maksán, Gidófalván stb. teljesen tönkretette a határt. Л jobb módnak és felvilágosodottabb gazdák biztosítva voltak, de mennyi lehet azoknak a száma, a kik részint meggondolatlanságból, ré­szint babonás megnyugvásból biztosítás nélkül hagyták vetéseiket. Azok, a kik elég gondos fi­gyelemmel előrelátják a Háromszéken gyakori csa­pásokat, most kárpótolva vannak. Itt megfordítva áll a magyar példabeszéd: „más hasznán ta­nul a székely“. Ha jól vagyunk értesülve, az „Első Magyar Általános Biztositó Társaság “-hoz majdnem 50,000 frt kár jelentetett be. Ez a jó- hitelü társaság bizonyára lelkiismeretesen fog el­járni a szenvedett jégkárok megtérítésében ; de há­nyán vannak gazdáink közül olyanok, kik csupán a mostani jégverésnek is áldozataivá lettek a nél­kül, hogy valaki csak egy árva szálat is megté- ritne összevert vetéséből. Ennek a gondatlanságnak ők magok az okai. Nem volna épen itt helyén a jégkár elleni biztosításról vezérczikkezni, mikor erről annyiszor és oly sok alakban írtak már; de úgy látszik ná­lunk szükséges. A közigazgatás, a községek elöl­járói, a lelkészek sokat tehetnének a megyei va- gyonosodás, a közjóiét jól felfogott érdekében, hogy ilyen dolgokról nekünk ne kelljen hosszú czikkeket írnunk. Belföld. A hadsereg újjászervezése s iletőleg a gyalog­hadosztályok szervezetének megváltoztatása a kö­zös külügyminisztériumot s a tábor-törzskart élén­ken foglalkoztatja, a mennyiben e munkálat be­fejezése dologi és parlamenti okokból is igen sür­gős. Az 1883. évi hadi költségvetés ugyanis már ez uj szervezet alapján lesz előirányzandó, s az új­jászervezésre szükséges igen jelentékeny összegek a rendkívüli szükségletről szóló részbe lesznek felveendők. A legnagyobb költséget a területi rend­szerek feltétlen behozatala fogja igényelni, mely a hadseregnek valóságos népvándorlását teszi szük­ségessé. Különben, a mint a „P. Ll.ü egy bécsi táv­irata jelenti, az újjászervezés tekintetében végle­ges határozat még nem hozatott, a mennyiben még sok részlet felől az illetékes közegek véleményei nyilatkozata be nem érkezett. Ke eskedeími szerződés megkötése ügyében a nyár folyamában tárgyalások fognak megindit- tatni külügyminisztériumunk részéről a franczia kormánynyal. Pia e szerződés létrejön, ez fogja előreláthatólag az országgyűlés jövő ülésszak tár­gyalásainak egyedüli vámpolitikai tárgyát képezni; más, vámkérdésekkel összefüggő törvényjavaslatot nem tervez a kormány. Szerbiában kormányválság járja már jó ideje, mely minket ugyan édes keveset érdekelne, ha az ellenzék, mely a jelenlegi kormányt megbuktatni szeretné, nem iparkodna minden áron azon, hogy A „Nemere“ tárezája. Képek a délolaszorssági vidékről. (Folytatás és vége.) Igen érdekes látnivalót képeznek Pompe- jiben a mesteremberek, pékek, fonal- és selyem- szinesitők műhelyei, azoknak elosztása végett a hatalmas kőedények — vannak 60 vedresek is — s továbbá a korcsmák, csárdák, lebujok és szóval mindazon helyek, a melyek korunkban egy város­ban feltalálhatók. — Igen érdekes még a többek közt utczáinak kövezete és alkotása. Két felől magas járda emelkedik s hogy ne kelljen arról minduntalan leugrálni, nagy kövek vannak a sze­kérút telett aként elhelyezve, hogy a kövek héza­gai közt azok a magas kétkerekű szekerek azért eljárhassanak és másrészt — mint hajdanában nagy sár idején ott a csiki utczán csak nagy kö­veken lehetett a piaczra kimenni — hát ily forma szolgálatot tesznek ezek itt a sáros talaj mélysé­gének átlépdelése, kikerülése alkalmával. A múzeumon kívül, a melyben ugyan hetekig el lehetne tanulmányozni, többé kevésbé érdekesek a templomai. Ezek közül a Sant-Martin kolostorá­nak temploma. Itten van az én kedves régi mes­teremnek, Giuzeppa Ribera-nak egyik legszebb müve: egy „Pietája“. Ha tehát a templomok és a királyi palotával valaki készen van — azaz átnézte — no, és a katakombákat is megjárta, a melyek sok tekintetben érdekesebbek a rómaiaknál: Ná­polyban a néznivalók tekintetében készen van. Van azonban Nápolynak egy nagyon saját­ságos tulajdona, a mi aztán nagyon leköti az uta­zók legnagyobb részét s ez: páratlan szép környé­ke, a számtalan kirándulási hely és szóval az a dólolaszországi karakter, a mely mindenen elömlik, A kerítéseket aloe és azok a füge-kaktuszok ké pezik, a melyeknek olyan palacsinta formájú leve­lük van; sajátságos, a legpompásabb fügeszerü gyümölcsöt hoznak s pompás sárga virágjaikkal igen délies képet alkotnak. A legszebb ily kaktu­szokat Capri szigetén láttam, a hova egy napra (fájdalom, hogy időm nem volt tovább maradni) kirándultam volt. Ez mintegy 3 órai tengeri utat képez Nápolytól; egy igen kedves sziget, úgy egy mértföldnyi hosszúságban, pompás sziklákkal. Egyik magaslatán még állanak Tiberius villájának rom­jai. Ide különben az utazókat a kitűnő levegő, a piktorokat a festői szép néptypus és táj csalja. — Ha valaha Olaszországba vetődöm, egyenesen Cap- riba utazom. Oly szép ott a természet, hogy ha azt látjuk, úgy járunk a régi mesterekkel, mint Cso­konai Vitéz Mihály a pappal s a csappal. Ezen kívül ott van Sorrento, Pozzuoli, Eskia szigete stb., mind kitűnő kirándulási helyek. Ha­nem persze valamennyi közt legérdekesebb a Ve- zuvot megnézni. Hogy dübörög, rotyog ott lenn a lávafolyadék. Mint mikor a likas kása felületen, a mit benn a beszorult gőz fel-felemel, a mi.gnem egy helyt utat találva magának, pöfögés közt kiillan belőle az a beszorult szellő s aztán visszaesik, hogy ismét más emelkedjék, ilyes valami moraj, csakhogy no úgy valamivel nagyobb kiadásban az, a mi abból a hatalmas kráterből fel-felrottyan, a mire persze nem holmi finnyás női orrnak való kénes illat terül s kényszerit perezre menekülni. Különben hatalmas füstgomoly emelkedik s néha köveket is dobál, a mi aztán nagy robajjal vissza­zuhan abba a feneketlen mélységbe. Megragadó látvány az, a mely a Vezúv legmagasabb pontjá­ról szemeink előtt elterül. Az ezüst fényű tenger­ben úszni látszó szigetek, maga az alant elterülő Nápoly megszámlálhatlan villáival, a pompás кь kötő,Pompeji,a távolabb eső Sorrento, Castellamare, a dus völgyek leírhatatlan képet nyújtanak. Szóval azt a pár napot, a mit Nápolyra szán­tam, igen kellemesen és tanulságosan töltöttem. Csak azt sajnálom, hogy nem időzhettem tovább is azokon a gyönyörűséges szép tájakon. Maga Nápoly különben nem nyújt valami kel­lemes képet, s mint kikötő város, utczái roppant rondák. Különben a mellékutczákban igazán vi­gyázni kell, nehogy bizonyos sajátságos alakú dolgokban, —- a miknek terjesztése Nápolyban a kis gyermekeknek, s ha nem genirozzák magu­kat, a nagyoknak is megengedhető, kizárólagos privilégiumok van, — valahogy ki ne törje az emberfia a nyakát. Eme kövér talajt, a mi külön­ben, úgy látszik, nem igen maczerálja a jó nápo­lyiakat, nagyban fejlesztik a minden száz lépés­nyire vonuló kecske-csordák, a melyeket ott fej­nek az utczákon s mérik duzzadó tőgyeikből a te­jet. A mindenféle zöldségekkel, egy nádból font hatalmas általvetőben, megterhelt öszvérek, sza­marak tömege, a miknek fris és kitűnő voltáról, minémüségéről, hatalmas tüdővel adnak szót a haj­csárok, a hal-, osztriga árusok, tengeri pókok és tintahalak árusai — gyufát áruló gyerkőezök ha­da és az isten tudja, mily nemű és való ipódja a pénzkeresésnek, a legélénkebb és tarkábtj válto­zatban hullámzik az utczákon fel s alá, a létérti nehéz küzdelemnek minden árnyalata ott hullám­zik szemeink előtt. Különben dicséretükre válik az a példás szorgalom, munkásság, a mely a késő éjféli órákig ott buzgólkodik picziny boltja előtt, a mely egyszersmind hálószóbául is szolgál az egész családnak. Egész iparos családok úgyszól­ván csak az éjét töltik szobájuk szűk falai közt, nappal, mivel a szűk utczák miatt sötétek is, kint az ajtó el itt a szabad ég alatt ütik fel műhelyeiket. Gy* J

Next

/
Thumbnails
Contents