Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-06-11 / 47. szám
4.7 szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882, Vasárnap, junius 11. XII. évfolyam. «■ • Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: обе t i to le i 11 01 Cd^4 KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdedések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. 9—_________: Л—• P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. IE31őfIizet<ési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 irt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért ti. kr, Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nÿilttér sora 15. kr. Kállay Béni. Budapest, 1882. junius G. Végre, hosszú időköz után, a közös pénzügyminiszteri válság be van fejezve; Szlávy ő Felsége által meleg elismeréssel s magas kitüntetéssel fölmentetett s helyébe К á 11 а у Benjámin, a a közös külügyminisztérium osztályfőnöke neveztetett, ki. Mindjárt a krízis kiütése után, midőn Szlávy lemondását benyújtotta s ahhoz a legmagasabb helyről s parlamenti körökből jövő újabb s újabb lebeszélések daczára is ragaszkodott, Ivállayt tekintő mindenki a legalkalmasabb jelöltnek. Kállay- nak igazi terrénumát a keleti ügyek képezik ; mindjárt politikai pályája kezdetén igazi államférfim tapintattal felismerte a Törökországra váró bonyodalmak természetét, előre látta azok lefolyását s fölismerte azon nagy érdekeket, melyek monarchiánk s hazánk részéről a Balkán-félszigeten koczkára kerülnek. Azért tanulmányai tárgyává a keleti ügyeket tévé, mély beható ismereteket szerzett Törökország s a balkáni népek történeti, eth- nograpliiai, nyelvi viszonyairól s ez ismeretei alapján kitünően töltötte be azon magas diplomácziai állást, melyre mint belgrádi főkonzul ő felsége bizalma által kineveztetett, s később épen e keleti ügyek előadója lett mint osztályfőnök a külügyminisztériumban s a mi még több, ő felségének ez ügyekre személyes referense is. Nem csuda tellát, hogy a válság megoldása ily sokáig húzódott s Kállay kineveztetése csak akkor történt meg, midőn bizonyossá lett, hogy alkalmas államférfin a közös pénzügyminiszteri állásra nem találkozik s igy hogy ez állás betölthető legyen, a külügyminisztériumnak kell egyik legderekabb erejétől megválnia. Miért lett oly fontossá most egyszerre ez a korábban meglehetősen hatáskör- és befolyás nélküli közös pénzügyminiszteri állás ? Mert az ok- kupáczió, illetőleg az elfoglalt tartományok igazgatását szabályozó törvény meghozatala óta a közös pénzügyminiszter egyúttal a bosnyák kormányzat ügyeinek minisztere is. S igy történt a közös pénzügyminiszteri állás súlyának, tekintélyének és felelősségének növekedése. De még nagyobb lesz ez állás politikai jelentősége az uj miniszternek élesen kifejeződött személyisége által. Szlávy József Bosznia és Her- czegovina kormányzatát szigorúan bureaukratikus módon vezette, a tartományok és népei idegenek voltak előtte, a viszonyokat e tartományokban nem ismerte, aligha is érdeklődhetett irántok valami igen nagyon, mert egyszer sem érezte szükségét, hogy e tartományokat és népeit, melyeknek kormányzata ő reá bizatott, saját szemléletéből megismerje. Szlávy nem volt a kezdeményezés embere, ő megelégedett avval, hogy a kormányzati gépezetet lelkiismeretesen működésében megtartsa s gondosan őrködjék a fölött, nehogy alkotmányellenes befolyások érvényesítsék magukat az elfoglalt tartományok kormányzatában. Midőn aztán azon hit érlelődött meg benne, hogy e befolyásoknak már nem sokáig állhat sikerrel ellene, beadta lemondását. Kállay ép oly szigorú alkotmányos érzülettel bír, mint Szlávy s igy a legnagyobb megnyugvást érezzük a fölött, hogy ama fontos állás épen ő reá bizatott. Bir a szükséges erélylyel és elhatározottsággal arra nézve, hogy a jogtalan s alkotmányellenes befolyásokat, bárhonnét származzanak azok, visszautasítsa. Azonkívül, mint mondtuk — Kállay a keleti ügyeknek pontos és szakavatott ismerője, mióta a külügyi érdekeink szolgálatába állott, mindig a keleti ügyekkel foglalkozik s ezen felül az elfoglalt tartományok viszonyai sem ismeretlenek előtte. Kállay, mielőtt a neki most felajánlott állást elfoglalta, egy teljes programmot terjesztett elő, mely tárgya volt a legutóbbi miniszteri tanácskozásoknak s mely végre egész terjedelmében el is fogadtatott. Ezen programm még nem hozatott nyilvánosságra, még nem ismerjük tartalmát, de gyaníthatjuk, hogy aunak alapján az elfoglalt tartományokban uj szervezés fog történni, mely a bureaukratikus visszaélésekkel egy- szer-mindenkorra szakítani fog. Már ez által is érdemeket szerez magának Kállay, föltéve természetesen, ha reformjai ama tartományok kezdetleges viszonyainak megfelelnek. Mert ha az eddigi igazgatási mód maradna fenn továbbra is, akkor ismét el lehetnénk készülve, hogy nehány év múlva uj lázadás tör ki, mely — tekintetbe véve az esetleges külföldi bonyodalmakat is — a most levert fölkelésnél mindenesetre nagyobb arányokat öltene. A feladat tehát kettős lesz : igazságos és józan s az ottani viszonyoknak megfelelő kormányzattal biztosítani a tartományok békéjét, szaporítani a rend, nyugalom biztosítékait s továbbá őrködni a fölött, hogy a monarchia népei választott képviseleteinek, a budapesti és bécsi parlamenteknek alkotmányos befolyása és ellenőrzési joga az ottani kormányzatra érintetlenül fentartassék. Ha Kállay e két feladatot megoldja, akkor nagy érdemeket szerez a monarchia és Magyarország iránt, mert e feladatok megoldása egyrészt biztosítja a monarchia külügyi biztonsága fentartásának e két tartományban elfoglalt fontos positióit, másrészt biztosítja az alkotmányosság fentartását, mely a monarchia közjogának s Magyarország politikai állásának sarkpontját képezi. Mi e feladatok teljesítésére szükséges államférfiul tulajdonokat Kállayban központosulva látjuk s azért kine- veztetését nagy örömmel fogadya, megnyugvással tekintünk működése elé. Belföld. Az országgyűlés jelen ülésszaka, miután a kérvények letárgyalása előreláthatólag a képviselőház két ülését fogja igénybe venni, a főrendiház üzenetei pedig az összes eddig letárgyalt törvényjavaslatokra nézve jövő rpéntekig a képviselőházzal közölve lesznek, folyó hó io-én szombaton, királyi leirattal bezáratik s az országgyűlés f. évi okt. 5-ig elnapoltatik. A delegácziók az or- szággyülés második ülésszaka kezdetén — az alakulás után — október második felere fognak Budapestre összehivatni. Az orosz zsidók bevándorlásának kérdését mind több megye törvényhatósága veszi tárgyalás alá és pedig az ismert szatmármegyei felirat alapján. Pestmegye közgyűlése is foglalkozott e kérdéssel s az állandó választmány javaslatát, mely A „Nemere“ tárnája. A hold nehány tulajdonságai. I. Egyik nevezetes tulajdonsága abban áll, hogy mindig ugyanazon oldalát mutatja nekünk, a másik oldala tőlünk örökre el van fordulva és azt emberi szem soha sem látta. Ezt úgy kell képzelni, mintha a hold egy rúd által, mely a földnek és a holdnak központján keresztül megy, velünk változhatlanul összekötve volna és ezen rúdon havonkint körülöttünk vitetnék. A mig ily módon a hold egyik újságtól a másikig számitva, 29 nap, 12 óra és 44 perez alatt földünket megkerüli, azalatt egyszersmind tengelye körül is megfordul. Ezen idő alatt a hold minden része lassankint megvilágittatik a nap által és pedig úgy, hogy annak minden helye a napot 143/4 napig folytonosan látja, ugyanennyi ideig ellenben teljességgel nem látja, mert azalatt a nap azon hely 1 á t- határa alatt tartózkodik. Az egész holdon tehát a nap és éj egyenlő s mindenik 143/4 földi nap hosszáig tart, vagyis a hold lakói 29V2 nap alatt a napot és a csillagokat csak egyszer látják felkelni és csak egyszer lemenni. Egyedül földünk képez kivételt ezen szabály alól, a mennyiben sem feJ nem kel, sem le nem megy, hanem .tökéletes nyugalomban látszik az égen egy helyben állani. A hold azon polgárai, a kik az általunk látható korong (tányér) közepén laknak, a földet mindig fejük felett, a szélén lakók mindig a láthatárban, a kettő köztiek végre mindig ugyanazon magasságban, és pedig annál fölebb látják, mennél közelebb tartózkodnak a felénk fordult korong középpontjához. Vegyük már most tekintetbe azt, hogy a föld a hold lakóinak 14-szer nagyobbnak látszik, mint a hold nekünk. Minő látvány ez a hold lakóinak! Ezen hatalmas fénykorong rájuk nézve szilárdan és változatlanul áll az égen, ugyszólva örök nyugalomban ül elfoglalt trónján, mig a nap, a bolygók s a többi csillagok mind ezen roppant fény- tányér körül 29V2 nap alatt mozogni s naponta 13 foknyi haladásban előtte nyűgöt felé tisztelet- teljesen elvonulni látszanak. Lehetne-e csudálkozni rajta, ha a hold jámbor népei a nekik ily pompában mutatkozó földünket esetleg az istenség visszfénye gyanánt tisztelik s előtte leborulnak. De ezen magasztos színjátékot a holdnak csupán azon polgárai élvezik, a kik annak felénk fordított oldalán laknak, a többiek nem tudnak róla semmit, mert ők a földet soha sem láthatják. Könnyen képzelhetni, mekkora bámulattal hallgat ják a túlsó oldalon lakók azon utazók elbeszéléseit, kik az innenső szerencsésb oldalról náluk megfordulnak, s mily áhítattal zarándokolnak — talán egész bucsujárások — ama boldog vidékekre, hol az ég ezen soha nem képzelt csudái felett álmélkodhatnak. Mig tehát az innenső félgömb népei földünk fény változásainak (pházisainak), azaz: ujföld, első negyed, földtölte és utolsó negyed minden hóban szemtanúi s ehhez képest 29^2 napból álló évüket (vagy> a mi egyre megy : napjukat) négy egyenlő részre oszthatják, kiváltképen pedig midőn földünk teljes fényében van (f ö 1 d tökekor), annak a tele- holdnál 14-szer erősebb világításában gyönyörködhetnek, — addig a túlsó félgömb lényei ettől örökre megfosztvák, mert náluk a 14Va napig tartó hosszú éjszaka alatt soha sincs föld világ, hanem ezen idő alatt egyedül a csillagok gyenge fényére utalvák. Nem lesz érdektelen megismerkedni a hold évszakaival is. Ennek könnyebb megértése végett előbb a föld évszakairól kell röviden szólanunk. Ha földünk egyenlítője a nappályával összeesnék, az egész földön nap és éj örökké egyenlő lenne s rajta örökös tavasz uralkodnék. De minő tavasz ? Vájjon dicsöitenék-e a költők azt akkor is úgy, mint most ? Az egyenlő alatti vidékek az égető hőségtől kiasszanának ; a tőle távol fekvőket örökös jég borítaná s csak a mostani mérsékelt égöv egy aránylagos része lenne lakható, de a nemes gyümölcsök legnagyobb része megérésre itt sem juthatna. Azonban az egyenlítő és a nappálya (vagy tulajdonképen: földpálya) nem esnek össze, hanem egymást átmetszik és igy elhajlanak egymástól. Ezen kajsza elhajlás 23 V2 fok nagyságú szögben történik. (A derékszögnek = 90 fok, mintegy negyede), és ez tulajdonképeni oka az egymást felváltó négy évszaknak, valamint forrása mindazon gazdag adományoknak, melyek bennünket elárasztanak. Mennél kisebb ezen szög, annál kisebb az évszakok közti különbség, s ezen eset fordul elő a holdnál is. Ennek pályája ugyanis, melyben a föld körül forog, saját egyenlítőjével csak 6U/10 fok elhajlást képez, mely noha igy is elég csekély, — még kisebbre, azaz i1/3 fokra szorul össze bizonyos körülmény folytán, a mi az átmetsző pontok (vagy az úgynevezett bagók, — nodi —) időszaki változékonyságában, szóval a 19 évre terjedő hold- czyklusban leli magyarázatát. Ezen okból a holdon az évszakok közti különbség majdnem egészen elenyészik, Ott a nap
