Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-06-08 / 46. szám

46. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882, Csütörtök, junius 8. XII. évfolyam. » Æ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Maüieovics-féle ház, hová. a lap szellemi részét illető' közlemények küldendők. Kiadó hivatal: viJBe 111 >te i i 1 WLÁ'tA Щ ' ~4 KUN V V N YOMOÁJA Itorú a hirdodések és előfizetési pénzek bérmentes^n intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rel: dija elére fizttendu. Pofitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. A „Hirarnszéfcí •--------------------------------— • M egjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre G írt — kr. Fél évre 3 i'rt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A székely fürdők. Sepsi-Szent.gjörgy, i882.jun. 7. (?) Pár nap alatt megnépesfilnek a székely fürdők s ha az időjárás kedvez, Élőpatak, Tusnád, Málnás, Kovászua megtelnek vendégekkel, pezsgő élet váltja fel a még most néptelen fürdőket, — élénkséget, mozgalmat hozván be Háromszékre. Л közigazgatásnak már régebben egyik fő­feladata volt a fürdők felett való gondos ügyelet s tett is erre vonatkozólag erélyes intézkedéseket. Mert hogy fürdőink építkezési, fürdő-rendőri, egész­ségügyi, tűzbiztonsági szempontból még távolról sem felelnek meg nemcsak az úgynevezett maga­sabb i g é n у e к n e к , hanem a törvényes kel­lékeknek sem, az ugyan nagyon szomorít állapot, de tény. Mindenesetre egyik legfeltűnőbb jelenség a székely s főként a háromszéki fürdőknél azon kö­rülmény, hogy főuraink bizonyos idegenkedéssel, meg nem magyarázható tartózkodással vonulnak vissza hazánk legegészségesebb, legkiesebb fekvésű fürdőinek nemcsak látogatásától, hanem egy két igen tiszteletreméltó kivétellel, annyira közömbö­sen viselik magukat, hogy még csak egy-egy telek megvásárlására vagy beépítésére sem akarnak vál­lalkozni. Ezen különös tartózkodásnak, hogy haza­fias indokai nincsenek, azt talán felesleges magya- rázgatnunk; de hogy aztán mennyire jótékonyan folyna be tevékenységük és támogatásuk a fürdők felvirágoztatására, azt ők maguk sem gondolják meg. Arról csak azoknak lehet fogalmuk, a kik eme mellőzés érzetében vagyonukkal és tekinté­lyükkel nem képesek a fürdőt a középszerűség színvonalán is megtartani. Ennek tulajdoníthatjuk aztán, hogy úgy Élő­patakon, mint Tusnádon idegen elemekből áll a vendégek zöme s az idegen elemek kényelmére való specziális tekintetekből történnek az újítások, építkezések és átalakítások. Ezen két nagyobb für­dőnk ennek folytán minden egyéb — csak nem m a g y a г. Korántsem akarjuk mi azt mondani, bogy a birtokosság jövedelmét képező oláhországi vendé­gekre. kiváló gondot ne fordítsanak, mert hát — mi tűrés-tagadás — nálok nélkül a magyar birto­kosság és főurak ilyen pártfogása mellett akár be is gyepesedhetnek a fürdők porondos sétányai. Kellő méltányosság nemcsak illő, de szükséges is. Hanem hogy a fürdőbirtokosságok Élőpatakon és Tusnádon semmit sem tesznek arra* nézve, hogy ezek valahára e 1 о к e 1 ő m agyar f ü r d о к к é váljanak, mikor a természetadta feltételek minden kellékeivel rendelkeznek, az már csakugyan felein - ütésre érdemes. Mindenekelőtt a faépületek, vagy az idő ter­he alatt megroskadt bódék egész seregét megtűrik a nélkül, hogy saját érdekükből csak egyszer is eszökbe jutna ezen valamit változtatni. A fürdő­nek hiába ad a természet gyógyhatású ásványos vizeket bőséggel, hasztalan látja el illatos fényü- erdőkkel, vadregényes bérezek kel, melyek alatt fo­lyók hömpölyögnek; a természet bőkezűsége mind hiábavaló dolog, ha az ember a maga kényelmére való tekintetből hozzá nem járul a természet pa­zar adományaihoz munkával, folytonos gondozással, miket nálunk bizony csak immel-ámmal teljesít a birtokosság. Az, a ki otthon megszokta a kényel­met, fürdőn sem szívesen nézi azt a bántó sze­génységet, mely messziről látszik a gyönge alko- tásu faviskók füstös oldalairól. Csuda-e aztán, ha ily körülmények között Élőpatak és Tusnád oláhországi vendégekkel telik meg, kik tudvalevőleg az ottani lakosság azon kö­zéposztályából kerülnek ki, a kik a tisztaságra és nagyobb kényelemre vagy magasabb Ízlésükre nem igen kényesek. Az oláhországi előkelők Szíriájába mennek nyaralni s mint hogy pár mértföldet meg­tennének hozzánk, inkább üvegekben vitetik ki maguknak a savanyu vizet Élőpatakról a gyönyö­rűen épített mulató paloták közé. Ilyen állapotok mellett a dolgok javulását nem várhatjuk és nem is várjuk. Nem csudái ko­zunk, ha főuraink a kezdetleges építkezésű fürdő­kön birtokot nem hajlandók vásárolni s hogy csak kevesen szánják el magukat r.rra, hogy családos- r túl együtt a mi fürdőinken töltsék el a nyárt. Hanem, ha a fürdőbirtokosság a saját basz­nának némelykor elébe helyezné az általánosabb, magasabb czélokat s elengedne az évi osztalékból egy pár forintot, melyet szépitési és pedig szakem- berek által tervezett és gondosan keresztül vitt szépitési munkálatokra fordítana; ha a birtokos­ság szigorú rendszabályokat hozna úgy az építke­zések, mint az épületek berendezéseit illetőleg ; szóval ha olyan birtokosság őrködnék a fürdők felett, mely nemzeti ambitioból hazafias kötelessé­gének tekintené a fürdők emelését, — akkor len­nének nekünk is előkelő fürdőink. E nélkül azonban sohasem. Belföld. Az 01szággyiilés még Hátralevő munkaprog- raimnjáiól a „P. N.“ úgy értesül, hogy még né­hány, gondos birálatos javaslat lesz tárgyalva, ilyen a Maros és Duna közti árterületek részéröl szóló igen fontos javaslat, a melyet nem is lehet őszre halasztani. Ezenkívül van még két vasúti előterjesztés; azután a 120 tisztképző alapítvány is hosszasabb vitát fog előidézni. A kérvények tárgyalása az ülésszak végére hagyatott, és hogy ez mennyi időt fog igénybe venni, az ma épenség- gel előre nem látható, minthogy a szathmári kér­vény az oroszországi zsidók tárgyában kisebb vagy nagyobb terjedelmű vitára fog alkalmat szol­gáltatni ahhoz képest, a mire addig a tisza-eszlári rejtély fejlődni fog. A közös pénzügyminiszteri válság végleges megoldását ezélzó tanácskozások Bécsben tényleg már megindultak, s ma valószinüleg ő felsége a király elnöklete alatt folytattatnak. E tanácskozá­sok tárgyát a közös miniszteri állás betöltése s a boszniai közigazgatásra vonatkozó ügyek képez­ték, s habár a „N. Fr. P.“ jun. 3-iki értesülése szerint a tanácskozások megkezdése előtt Kállay kineveztetése még nem volt bevégzett tény, mégis kétségtelennek mondható, hogy a tanácskozások a Kállay által beterjesztett programm elfogadásá­val fognak végződni. Ezek szerint Kállay kinevez- tetéséhez nem fér kétség, sőt félhivatalos lapok már azt is jelentik, hogy a közös pénzügyminisz­térium vezetését Kállay tényleg már átvette s hogy kinevezését a király már alá is irta. A képriselőh&z pénzügyi bizottsága junius 3- dikán d. u. 6 órakor Szontagh Pál elnöklete alatt A „Nemere“ tárczája. Garibaldi József. A „Caprerai remete regénye“, mint Garibaldi életét helyesen jellemzik, — e hó 3-án ért véget; meghalt kősziklái között a rejtélyes szigeten, de maga után hagyta a tanúságot, hogy a ki az em­beriség érdekeiért küzd, habár csak egyszer is, azt nem szokta elfeledni az emberiség. Garibaldi­ról az utolso evekben alig hallottunk valamit, s ime halála napján mindenki úgy érzi, mintha teg­nap látta volna nagyszerű szerepében. Mint mindazok, kik valaha valami nagyot alkottak, úgy Garibaldi is egy bizonyos mérték­ben eltért a szokott közönséges emberi typustól, rajongó és kalandos természetű volt születésétől fogva haláláig. Ezt bizonyítja életiratának minden pontja. 1807. július i-én született Nizzában, mint ten­gerésztiszt lia, s igy eleinte maga is tengerészeti pályára lépett, azonban kalandos természete már 24 éves korában a Mazzini és társai által tervezett íelszabaditási mozgalmakba keverték, melyek foly­tán 1834-ben Genuában halálos ítéletet mondtak ki ra, de a mi elől korán Franoziaországba me­nekült. Jrinen először Afrikába ment át s a tuniszi beynek ajánlotta fel szolgálatát, majd egy délame­rikai köztársaság szolgálatába állott s szárazon és tengeren sok apró harezokban vett részt. Ameri­kában egy Anita nevű spanyol hölgyet vett nőül, ki nemcsak szerelmével boldogította, hanem összes harczaiban és faradalmaiban is hő társa volt. Ek­kor született fia, Menotti. 1846-ban, midőn IX. i’ius pápa megválasztásával egész Olaszországban a hazafias remények éledni kezdtek, Garibaldi a rio de janeiroi pápai nunczius utján felajánlotta szolgálatait a pápának, de Rómából nem kapott választ. Erre 1848. ápril havában Európába indult s 14 évi számkivetés után ismét megjelent hazájá­ban, épen akkor, midőn Károly Albert szárd ki­rály elég szerencsével harczolt Eszak-Olaszország- ban. A király nem fogadta el szolgálatait s később a milánói védelmi bizottság önkénytes csapat ala­kításával bizta meg s 1500 önkénytesével élénk részt vett az osztrákok elleni harezokban, de vé­gül svájezi területre volt kénytelen menekülni. Vakmerő bátorsága és kitartása már akkor nagy népszerűséget szerzett neki az olaszoknál, s a szicziliaiak felhívták, jöjjön hozzájuk s vegye át a sziget védelmének vezetését. Később deczember 21-én a római ideiglenes kormány szolgálatába állt. Vasszigorral tartotta fenn a fegyelmet csapa­tai közt; neje mint százados működött mellette s a Rómából való) visszavonuláskor bátorságának fényes jelét adta. A római parlamentbe választat­va, 1849. február 3-én a köztársaság kikiáltását indítványozta, de csakhamar visszatért légiójához. Midőn a francziák Rómát végre elfoglalták, Garibaldi 1550 emberrel nápolyi területre mene­kült. Osztrák csapatok üldözték őt; San-Marinoban elbocsátotta legtöbb emberét, hogy Velenczébe meneküljön. De az osztrák hajóraj meggátolta a terv kivitelét, elfogta legtöbb bárkáját s Garibaldi nejevei csak nagy bajjal tudott elmenekülni. Ha­lász öltözetben végre szárdinai területre ért, de neje útközben meghalt. A szárd kormány elfogat­ta ; fogság vagy kivándorlás közt kellett válasz­tania. Ez utóbbit választó; egy ideig Tangerben éldegélt, mig az amerikai konzul segélyével az Egyesült-Államokba nem juthatott. New-Yorkban egyideíg egy szappan és gyér tyagyárban dolgozott, azután mint hajóskapitány talált alkalmazást. 1854-ben visszatért Szardíniába s gyermekeivel Caprerába vonult, hol földműve­lésre adta magát. 1856. óta egyre élénkebb részt vett az olasz mozgalmakban. Az 1859-iki háború­ban önkénytes csapatjával szintén részt vett, de nem sokra ment az osztrákokkal szemben. A há­ború után mint szardíniái tábornok rendelkezési állapotban ismét Caprerába vonult vissza. 1860-ban másodszor is megnősült. A szép Raimond grófnét vette el, kivel a véletlen ismertette meg. De e há­zasságot még az esküvő napján felbontotta. Garibaldi igazi tevékenysége csak 1860-ban kezdődött. Már az év elején -kezdte szervezni a hires szicziliai expedicziót. i860 május n-én kötött ki hires ezer emberével Marsalánál s már 3 nap múlva 4000-re nőtt serege. — Megverte a nápolyi csapatokat s junius 6-án több napi ostrom után elfoglalta Palermói, Sziczilia fővárosát. Azután az egész sziget hatalmába került s Garibaldi augusz­tus közepén nagyobb haderővel átment a száraz­földre s szeptember 7-én bevonult Nápolyba. Meg­döntötte a Bourbonok trónját s Olaszország déli részét beolvasztotta az egységes Olaszországba. Viktor Emánuel király Garibaldi kíséretében nov. 7-én vonult be Nápolyba; a tábornok a király ke­zeibe tette le összes hatalmát, maga pedig vissza­tért Caprerába. Az uj olasz kormánynyal azonban csakhamar összeütközésbe jött, — mert annak a római szék, Ausztria és Francziaország irányában követett po­litikáját nem tudta helyeselni. 1862 ben hirtelen megjelent Palermóban s a lakosságot a pápaság elleni hadjáratra kezdte lelkesíteni. Noha az olasz kormány mindent megtett, hogy a tervet meghiú­sítsa, csakhamar 3000 önkénytes gyűlt össze Ga­ribaldi körül, ki augusztus 25-én Kulabriába ve-

Next

/
Thumbnails
Contents