Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-28 / 43. szám
Az ellenzék azt mondja, hogy ez építkezések a?on állandó befektetések közé tartoznak, melyek költségeinek megszavazása vagy visszautasítása a megszállott tartományok igazgatásáról szóló 1880- iki VI. törvényczikk szerint a monarchia két országa törvényhozásainak jogkörébe tartozik s igy midőn a delegácziók ez összeget ama czélokra mégis megszavazták, túllépték jogkörüket, az or- szággy üléseket usurpálták s hogy ennélfogva .a megszavazási hat ározat jogtalan lévén, az semmis s a törvénytelenül megszavazott összegek költség- vetésbe igtatása visszautasítandó. No, már ha ugyan oly sikerültén megmentette a törvényt az állítólagos sértéstől a mérsékelt ellenzék s kimutatta, hogy a hatodfél millió törvénytelen megszavaztatása miatt a költségvetésbe föl nem veendő, azt lehetne hinni, hogy a hitel többi részének költségvetésbe vételét, miután annak megszavazására nézve a delegácziók illetékességét nem tagadja, kifogás nélkül engedi megtörténni ? Annál inkább hihető volna .ez, mert hát a mérsékelt ellenzék a közjogi alapon áll, a delegácziók intézményének tekintélyét megrontani nem kívánja s bár kezdetben ellenezte a bosnyák okkupácziót, de a bevégzett tények előtt meghajolt s már több ízben a delegácziókban annak költségeit meg is szavazta. Nem : a mérsékelt ellenzék közös ügyet csinált a szélsőballal — s ez egész 21 milliós hitel megtagadását követeli. A szélsőbal persze üdvriadalban tört ki s most tele szájjal hirdeti újságaiban, hogy ime, oly átkos az az okkupácziónális politika, hogy még a loya- lis s közjogi alapon álló mérsékelt ellenzék is ellene fordult. Persze, a szélsőbal nagyon jól tudja, hogy a mérsékelt ellenzéket a legújabb fordulatában nem vezették a közjogi alaptól való elpártolásra kényszerítő veszedelmes gondolatok ; nagyon jól tudja, hogy az egész csak oly taktika, mely a közvélemény nyugtalanitására s a kormány abban elfoglalt szilárd alapjának lazítására s Tisza megbuktatására czéloz, s jól tudja, hogy ha ez a mérsékelt ellenzék valami isten csodájának segítségével elérné óhajtásának hatalmi czélját, csak ép úgy, mint a mostani kormány fentartaná az okkupácziót — azon egyszerű okból, mert azt egyrészt tekintélyünk s prestigeünk halálos sérelme nélkül el sem hagyhatnánk, másrészt pedig az elfoglalt tartományok poziczióira a bókefentartás s a jövő bi zonytalan fejlemények tekintetében szükségünk van. De hát a szélsőbal is csak a közvélemény nyugtalanitását s a dualisztikus kormányrendszer hitelvesztését akarja, s erre nézve igen jó argumentumnak véli használhatni a mérsékelt ellenzék famózus magatartását. Ekkép megvilágítván a két ellenzéknek e kérdésben elfoglalt magatartását, még csak azt kell konstatálnunk, hogy az ürügy, mely a hitel megtagadásának alkalmául felhaSználtatik, hamis s alaptalan. Mert ama katonai építkezések a lázadás leverésére indított akczió sikerének biztosítására, az okkupáczió fentartására intézteinek, egy szóval a monarchia katonai czéljaira szolgálnak, s igy költségük hadügyi e szerint közös költség lévén, megszavaztatása kétségtelenül a közös költségek megvitatására állított fórum tehát a delegácziók elé tartozik. Ezt tagadják az ellenzéki szónokok napok óta, de tagadásuk logikájának egész építménye összedül a tényleges körülmények igaz argumentumaira, — mert alapban szűkölködik ! Külföld. Az Eg) ptonibíi küldött angol-franczia hadiha jók miatt a nehézségek folyton szaporodnak. Konstantinápolyból azt jelentik, hogy Szaid pasa a szultán nevében az ottani angol és franczia nagyköveteket a kombinált hajóraj visszahívására szólította fel, miután Egyptomban már helyreállott a rend. A nagykövetek tudatták ezt a kivánatot kormányaikkal és várják a választ. A kairói franczia alkonzul azalatt nem hivatalos alakban értekezett a tábornokokkal és Arabi beyjel, kiket arra akar birni, hogy önkénytesen távozzanak el Egyp- t о inból, megígérvén nekik, hogy rangjuk és fizetésük ezentúl is meg fog maradni. A nehézségek az ügy jelen állásában az angol és franczia kormányokra hárulnának, mert egy londoni távirat szerint az összes continentalis hatalmak azt a nézetet vallják, hogy az egyptomi kérdést csak az összes hatalmaknak szabad és kell Törökországgal egyetemlegesen elintézni s e szerint a flottatüntetést is előbb tudatni kellett volna a többi hatalmakkal. Egyrészről már a kon170 S stantantinápolyi nagykövetek konferencziát is javaslatba hoztak. Csupán az hiányzik tehát, hogy Egyptomban újra zavarok támadjanak, s akkor e kérdésből fog csak igazi „kérdés“ válni. Írországban Parnell befolyása mindinkább veszendőben van. Eddigi hívei árulónak tartják az ir ügy tekintetében s szakadással, valamint a landliga számvitelének megvizsgálásával fenyegetik. A bérhátralékokra vonatkozó törvényjavaslat némileg szeliditi az ellene bőszült hangulatot s ennek kieszközlése miatt elismerést szavaznak Parnellnek, a mi nem is csodálandó, mert Irland- ban jelenleg vagy 100,000 bérlő van, a kik bér- hátralékkal tartoznak, melyek összegét mintegy 70 millió írtra becsülik. A bérlők nagyrésze fizetésre képes, vagy legalább az volt, inig az arra való pénzt korcsmában el nem verték; ele ez nem igen fogja őket visszatartani attól, hogy a javas lat elfogadása után adósságaik törlése végett a törvényszékhez forduljanak. Egyelőre a törvényjavaslat beterjesztésének az a furcsa hatása lett, hogy az ir bérlők hirtelen megszűntek bérösszegeiket fizetni, nehogy elessenek ama jelentékeny előnyöktől, melyeket a javaslat azoknak biztosit, a kik bérükkel hátralékban jvannak. A földbirtokosok ez által még sokkal roszabb helyzetbe jutottak, mint a milyenben ezelőtt voltak s addig nincs is igen kilátásuk javulásra, a mig a törvényjavaslat érvénybe nem lépett. Egy magánlevél a harcztérrol. Oyurgyevica-Igovcei tábor, 1882. május 12. Folyó hó 6-án hajnalban egy bosznyák atyafi azon jelentései érkezett a táborunkba, hogy a felkelők az éjszaka Rostád falut kirabolták és a Vu- cevo brdo magaslatra vonultak visza s szándékukban áll a táborunkat is megrohanni. E jelentésre 5 órakor elindultunk portvázni s reggeli 6 órakor a Sutieska patakon átszállva, a magaslatra indultunk. A Vucevo brdo egy óriási nagy hegy, melynek tetején örökös hó van s oly meredek némely helyen, hogy kötélhágcsók segélyével kellett felhatolnunk s azon hiedelemben valánk,hogy a túlsó fele is olyan lesz ; menyire bárnulánk, midőn a tetejére érve, a legszebb fenyves erdőbe találtunk. Maga a hegy egyszersmind a határszélet is képezi Montenegró és Herczegovina között. Midőn a tetőre értünk, bámultunk, hogy egyetlen bosznyákot se láthatni sehol s nyugodtan haladtunk befelé, miután századosunk azt ál- litá, hogy a határszél biztosan jelezve lesz s egyszersmind határőrségre is kell bukkannunk. Az erdőben minden lépten nyomon egy fenyő kalibára találtunk, melyek mindenike friss ágakból volt összeállítva. Igen nagy gyanút gerjesztett az uj szállás mindnyájukban. Ez okból a százados elrendeld, hogy egy szakaszszal jobbra, egyszersmind az összeköttetést is tartva a főcsapattal, minden egyes kalibát kutassunk itt, ő pedig a zömmel az utón halad előre; egyik^szakaszvezetőmet, Cseke Domokost pedig balra hasonló feladattal küldé ki. Megjegyzendő, hogy az elővédet a 10. századnak 1. szakasza képezi László Béla szakasz- vezető parancsnoksága alatt ; a tisztikar pedig együttesen ment a főcsapattal. Mintegy félóráig tarthatott menetünk, midőn egyszerre az elővéd puskaszóval üdvözölteték. — A lövésre természetesen azonnal rajvonalba feloszolva, a főcsapat felé vevém az irányt s izgatottan húzódtunk a főcsapat felé ; bakáim még él- czeskedni kezdettek. Alig mentünk mintegy 30 lépésnyi távolságra, midőn egy második lövés történt; mire egy igen jókedvű (udvarhelyszéki, nagy-galambfalvi) bakám, Kecseti Samu gyalogos elmosolyogja magát, felém fordul s igy szól: „Őrmester ur! ejisze megtöltöm ezt a flintát, mert ma úgy látszik, hogy melegünk lesz !“ Kecsetinek e mondására megtöltetém szakaszommal a fegyvereket s a már említett formatio- ban haladtunk a zöm felé, midőn már a harmadik lövés is durrant, a mi gyönyörűen visszhangzott az erdőkben. Ez idő alatt én is közelébb jutottam a főcsa- ' pathoz s egyszer csak hallom, hogy századosom tele torokkal kiáltja : „Őrmester X. X ! azonnal fejlődjék fel a századdal rajvonalba!“ E parancsra felfejlődöm s már csakugyan azt hittem, hogy ma Kecsetiként valóban melegünk lesz. A mint a helyszínére értem, azonnal előre szaladok, hogy a századostól a további parancsokat átvegyem. Azonban a további parancsokra nem vala szükségem, mert mikor a századoshoz érkeztem, az operatio már be volt fejezve s egy kaliba előtt egy 2 érdemjellel díszített bosznyákot pillantok meg, ki már le vala fegyverezve. Az első pillanatban azt hi vem, hogy a hatalmas felkelő vezér Kovacsevich került kezünkre, miután ez az ember nagyon hasonlított ama banditafőnökhöz. Most következett csak még a gyönyörű jelenet, midőn a kalibát motózni kezdettük s egyszerre mintegy 29 nagy fegyver, 33 pisztoly s vagy 13 gyönyörű s borotvához hasonló éles hand- zsárra találtunk, melyek a derék haramia által őriztettek s a kalibában a szalma között elrejtve valónak. E bandita oly merész volt, hogy az elővédet paskatüzzel fogadta s három lövést intézett bakáinkra, kik természetesen úgy most, mint mindig hidegvérrel állottak a bosznyák rósz kovás fegyverével szemben. Az első perezben, midőn az atyafit az elővéd megcsípte (ki, miután látta, hogy fegyverével hasztalan puskázik, nyugodtan várta be a csapatot), azt dllitA, hogy ő montenegrói határőri katona s miután a határon átléptünk, kénytelen vala reánk lőni ; később azonban kivallá, hogy ő a felkelők megbízásából őrizte az elrejtett fegyvereket. Hogy Montenegróba már jócskán beléptünk volt, ez tény; de igen gyanús vala előttünk már az is, hogy a zsákmányolt fegyverek között két miénkféle fegyvert is találtunk, melyek a 77. gy. ezred számával valónak ellátva; ezenkívül vagy három nyakravalót, bakkancsot s több fegyver- szíjat. Ez tehát mind arra mutatott, hogy itt nagy vérfürdő lehetett. A gyönyörű zsákmányt kihordottuk a kalibából s a sebesült-vivők ágyait szétbontva, a legnagyobb gyorsaságban vonultunk vissza szerencsésen a táborba. — Az elfogott bosznyákot és a fegyvereket másnap Eocsába szállította a hadap- ródom és átadta a dandár-parancsnokságnak. — Hogy mily sorsa leend az atyafinak, arról annak idejében értesíteni fogom. E kis pucs óta mindennap egy félszázad erősségű járőr portyázik a Vucevo brodo felé. A tisztelt házból, — A kezdi lelsó'vidékiek nyomora. — Budapest, 1882. május 25. Tudom, hogy a hit-lapolvasó közönség ós igy Háromszékmegye" lakosai is jól értesülnek a törvényhozó testület viselt dolgairól; a mi bosnyák vitánkat szói ól-szóra elolvassák, itt ott jót mosolyognak a Csanády bácsi közbeszólásaira s el nem tudják képzelni, mekkora mája lehet a ház elnökének, a ki minden ilyen inparlamentarismusra megelégszik csupán a házszabályokra való csőn des apellál ássál. Minthogy tehát ilyen jól ismerik- a háromszékiek a „tisztelt ház“ bel ügyeit, meg sem említem, hogy Bartha Miklós azt a hires szép beszédet“ három hétig fogalmazta, puii- zálta, ismét javította és tisztázta, mig annyira ment vele, hogy betanulhassa és egy alkalmas órában a ház meglepetésére elmondhassa. Erről a kot u ményről — úgy hiszem — nem kell hosszasabban beszélnem. Azok, a kik az Ugrón Ákosokat és Bartha Miklósokat ismerik (Háromszéken talán megfordult mind a kettő?) (Nálunk Bartha M. nem „beszélt.“ Szerkó, azok érteni fogják, mit tesz az ha egy Bartha Miklós „szépen“ beszél.' # Sokkal nagyobb jelentőségű kérdés került tegnap szőnyegre ennél, a miről itt eddig tudó. másunk nem volt. Értem a Lázár Mihály interpellatióját a kézdi felsővidékiek Ínséges ügyében. Nem várt interpelláló volt és szomorú tárgyról szólott. A ház egész részvéte kisérte Lázár Mihályt, nem az ő izgatottsága miatt, hanem azért, hogy ő, mint a miniszterelnök rövid válaszában mondá azon vidék vagyoni állapotát, annyira nem ismeri, hogy egy hírlapi közlemény teszi arra csupán figyelmessé. Nem egészen ismeretlen előttem a kézdi felvidék vagyoni helyzete. A különben is sovány talajviszonyok mellett kedvezőtlen időjárások nagyon összetörhetik a kisgazdák reménységeit; ha-
