Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-28 / 43. szám
nem azért még sem szeretném őket annyira elesetteknek tekinteni, hogy általánosan segélyre volnának szorulva. Lázár Mihály pedig igen helyesen cselekszik máskor, ha interpellátiója tárgya felöl részletes tájékozást szerez magának; akkor nem teszi ki magát ide-oda kapkodásaival a ház derültségének. Van még eme állitólagos Ínséges interpellá- tióknak egy szerfelett gyanús oldala. Ugyanis a „kérést“ „Többen“ írták alá a felvidékről, de az nem mondatik meg, hogy, kik azok az úgynevezett „Többen“ kérelmezők. Pedig a hol petitióról van szó, ott a névtelenség a kételkedéstől meg nem menekülhet. Az adott esetben, ismételem, igazok lehet, mert lehetnek a felvidéken „többen“, kik segélyre szorultak, de azt már xnehezen tudnám elhinni, hogy ha a szükség általános lenne, a megyei köz- igazgatás olyan ártatlan nézője lenne a nyomornak. Epen ez a teendője a közigazgatásnak, hogy az ily általánosan sújtott községeket azonnal bejelentse a belügyminisztériumnak, a mint ez a zemp- lénmegyei régibb Ínség alkalmából kiadott miniszteri rendeletnél fogva, hivatalos kötelessége is. Mindenesetre alaposabb vizsgálat tárgyát fogja képezni ez ügy s akkor kitűnik, mennyiben van szüksége a felvidéknek kormánysegélyre. Még egyet. Minden kérelmezőnek csak akkor van jogosultsága az országház elé jönni, ha az alsóbb illetékes iorumokon nem érvényesíthette igazságos ügyét. Megpróbálták-e ezt névszérint a felvidékiek s ha meg, minő eredmény nyel? Scarron. Ä zsidóbevándorlás és a tisza-eszlári leány eltűnésének esete. A képviselőházban a bosnyák vita folyamán még az oroszországi zsidók bevándorlása is fölmerült. Ónody Géza felhozta, hogy az Oroszországban üldözött zsidók már is tömegesen kezdik ellepni az ország felső vidékeit, a mi szerinte rósz vért szült a nép különböző rétegeiben. Azután e kérdéssel párhuzamosan felhozott egy esetet, mely egész Szabolcsmegyét a leglázasabb izgatottságba hozta. Az eset egy bűntény körül forog', melyet a nép által gyűlölt, lelógó hajfonatu, úgynevezett lengyel zsidók követtek volna el, s a mely most a legkülönfélébb változatban s a legrémletesebb alakban kering a közhír száján és egész a forrongásig fokozta az amúgy is mindenfelőlről szított gyűlöletet a zsidóknak egy vallásilag és fajilag elszigetelt osztálya iránt. Az eset a következő: Folyó év márczius i-én Szabolcsmegye Tisza- Eszlár községében éjjeli órákban az ottani orthodox izraeliták, állítólag’ uj sachter választás vég'ett gyűltek össze zsinagógájukban. Szemtanuk állítása szerint a gyűlésben galicziai sachterek is voltak jelen, kiket a nép még másnap délig is látott a községben. Idegen voltukat lengyel-zsidó viseletűkről ismerték fel. A gyűlés utáni napon, április i-én fényes nappal, déli 12 óra tájban egy eszlári özvegyasz- szony leánykája, a 14 éves Solymosi Eszter nevezett községhez tartozó Újfalu egyik boltjából, hol néhány krajczárnyi bevásárlást tett, hazafelé menyén, a zsinagóga előtt kellett elhaladnia, itt azonban nyomtalanul, a vásárlóit csomaggal együtt eltűnt; legalább a szemtanuk szerint itt a lánykának nyoma veszett. Az így eltűnt leányka máig sem került elő. A kétségbe esett anya szivszag- gato panaszok s a zsidók ellen felmerült gyanú kínos lelki hányattatásai között elveszett gyermeke keresésére indult. Majd azután, hogy leányát se élve, se halva fel nem találta, az illető alsó dadai szolgabiroságnál, később a nyíregyházi törvényszéknél, azon föltevés folytán tett följelentest, hogy leányát az orthodox zsidók sötét fana- tismuson alapuló mistikus vallási czélok végett áldozatul ejtették s vérét azóta talán ki is ontották. Mindkét bíróságnál őrültnek tartották az asszonyt, s panaszával együtt elutasították. A nép ajkán azonban folyton él a gyanú, hogy „a zsidók vették vérét a leánynak“ és azon körülmény következtében, hogy az elveszett leányka mai napig sem került elő, pár hét múlva az ottani hatóság végre jónak látta a dolgot figyelmére méltatni s megindittatott a nyomozás, úgy, hogy ma az eset a nyíregyházi törvényszék előtt vizsgálat tárgyát képezi. A vizsgálatról az a hír, hogy több tanú s az eszlári sachter G éves fia oly körülmények felől tettek vallomást, mikből egy vérlázitó bűntény elkövetését lehet gyanítani. E szerint több tanú igazolja, hogy az eltűnés időpontjában a zsinagógából tompán elhaló segélykiáltások hangzottak, A sachter 6 éves fia pedig gyermekes ártatlansággal beszélte el, hogy az ő apja a zsinagógában a „kis Sólymos Esztert, hogy kö171 ^2 tözte meg, s hogy tömte be száját az idegen bácsik segítségével“, kik a kis Esztert magokkal vitték. Ezen állítást közhír szerint a törvényszéknél is megerősité. A tisza-eszláriak gyanujokat még azzal is erGsitve látták, hogy szerintök az izraeliták magatartása és viselete ezen ügyben felette gyanús volt. Hir szerint a sachtert és négy zsidót a vizsgálat folyamán fölmerült gyanú alapján már elfogtak volna. VECtYES hírek, — A keresztyén eg y ház megalakulása az apostolok iángnyelvü ihletett szónoklataira megtörtént. Sok száz esztendő merült el azóta az enyészet tengerébe, de a nagy apostolok tanításait nem tudja felejteni a müveit keresztyén világ. A kér. egyház alapelveire egy hatalmas épület készült, mely évről-évre nőttön nő, erősödik és magasabb lesz : fényével bevilágítja a földkerekség legvadonabb tájékát is. A kettős tüzes nyelvek leszállanák ma ismét; sebesen zugó szélnek zengése betölti az egyházakat s pünköst ünnepét a keg'yeletes emlékezet ünnepévé teszi ma minden keresztyén. A tavasz derűje kifakasztotta a lombokat; madarak csicsergése vegyül a patak suttogó morajába: ez a természet hálaimája. Üdvözöljük olvasóinkat mi is a szép ünnepen ! — Szerencse papucs.“ A királyné, a ki nagy barátja a sikerült tréfáknak, mikor Budapesten volt, egy alkalommal kint sétált a budai erdőkben, hol illatos, sarjadzó fiivön, bokrok árnyában észrevett eg'y szurtos, szegényesen öltözött munkás embert, ki hosszan elnyujtózkodva aludta az igazak álmát. Ez a tavaszi kép, úgy látszik, tetszett a királynénak és nem annyira tréfás, mint kedves gondolat ötlött az eszébe. Az alvó ember mellett, lábairól leesve, hevertek papucsai. A királyné kísérője által mindegyikbe egy-egy csillogó ezüst forintost tétetett, aztán folytatta sétáját. Mint az erdőőr, ki sétájában kalauzolta, beszéli, szinte gyermekes örömmel élvezte a gondolatot, hogy fog bámulni a jámbor paraszt, s csak azon aggódott, hogy valaki el ne lopja a forintosokat. — Sepsi-Szentgyörgy város szépítése érdekében közelebbről annyi hasznos és czélszerii intézkedés történt, hogy azokért a közönség elismerését nyilvánosan kifejeznünk jól esik. Alig két éve, hogy a kórház-sornál a töltési munkálatokat megkezdték s ma már a legdiszesebb sétatér pompázik előttünk, beültetett gyönyörű gesztenyefákkal, melyek szépen lombosodnak a gondos kezelés után. A sétatéren a közönség számára izléstel- jes padok állanak s tegnap már zene is szólt az uj sétányon, melynek helyén cmlc pár év előtt is sár és kátyú-gödrök majdnem járhatatlanná tették az utat. ősszel 4—500 darab rózsafát ültetnek a kath. templom mögötti térre, melyet tervszerűen díszes parkká alakítanak át. Császár Bálint, városi polgármester ezen legújabb tevékenysége maradandó hálára kötelezte közönségünket. — A helybeli műkedvelők pünkösd harmadik napjára kitűzött előadása egyike lesz a legsikerültebbeknek, a mint a próbák mutatják. Minthogy e mellett még jótékony czélra is fog fordit- tatni az előadás jövedelme (felerészben az iparosok olv. egylete javára), részünkről nem tartjuk szükségesnek müpártolo közönségünk ügyemébe hosszasabban ajánlgatni. Az előadásról következő szinlapot adta ki az egyesület : A Műkedvelők Egyesületének negyedik előadása. Sepsi-Szentgyöryyön a {* városház dísztermében kedden, S882. évi május hó 30-án, fele részben az „iparosok olvasó-egtyleté“-nek javára a ‘(Műkedvelők Egyesülete által adatik : A TŐR. A magyar tudományos akadémia által a gróf Teleki-alapitványból 100 arany pályadíjjal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Várad}' Antal. Személyzet; Adél, fatal özvegy — —• — — T?réz ] Adél rok (Jzenczi) Jenő — — — Béla — — — Ninácska — — тки — Szász Istvánné. — Fejér Ilona. — Malik József né. — Harmatit Domokos — Csinádi Lajos. —• Jakabos Háza. Történik a fővárosban, Adél lakásán. Idő jelenkor. Felvond sok közben a zeneszakosztály fog működni. Helyárak: Korszák 80 kr. Zártszék 60 kr. Földszinti állóhely 40 1er. Karzati számzotthely 30 kr. Karzati állóhely 20 kr. Tanulóás gyermekjegy földszintre 20 kr. Jegyek előre válthatók Beteg Bálint ur gyógyszertárában; az előadás estéjén a színházi pénztárnál. Kezdete pont 8 órakor. — A közelgő megyei választásranézve egy oly mozgalomról értesültünk, hogy a főjegyzői állomásra Szentiványi Miklós számvevő; a főszámvevői állomásra pedig Forró Béla pénztári ellenőr urak is fognak a választók tekintélyes része által kandidáltatni — sa siker felől teljes reménnyel vannak. — Egy székely katona magán leveléből több Ízben vettünk már át igen érdekes részleteket, melyek a felkelés színhelyéről közvetlen tudósítások voltak. Mai számunkban szintén közlünk egy érdekes kalandot, csak arra kérjük egyik laptársunkat (most nem mondjuk meg a nevét), hogyha átveszi, ne nyomassa fölébe: „saját tudósítónktól.“ — Bras sómegye főispánja, Szentiványi Gyula, a maros-vásárhelyi kir. táblához tanácselnökké neveztetett ki. A kinevezést a budapesti hivatalos lap keddi száma közli. Brassómegyei főispánná legközelebbről gr. Bethlen András orsz. képviselő fog kineveztetni. — Küldöttség Ordód'y miniszternél. ITódmező-Vásárhely, Szentes, Csongrád s más árvizes községek küldöttsége járt f. hó 24-én Ordódy közlekedési miniszternél, velők Tors Kálmán és Komjáthy Béla képviselők is. Balogh szentesi polgármester intézett a miniszterhez beszédet, a melyben hivatkozva az Ordódy küszöbön álló lemondásáról keringő hírekre, arra kérte, hogy oly jelesül betöltött állásában ezentúl is maradjon meg. Ordódy igen meghatva köszönte meg a bizalmat, mely — mint mondó — egyetlen vigasztalása azzal a sok támadással szemben, melyekhez kivált az utóbbi időkben része volt. ^ — A brassói magyar dalárda folyó hó 29-én (pünköst második ünnepén) tartja a „Nr. 1“ termeiben Stark Vilmos karnagy vezetése alatt tánczczal egybekötött rendkívüli dalestélyét. Mü- sorozat: 1) Ouverture zur Oper: „Weisse Frau“, előadja a városi zenekar. 2) „Zengjen a dal“, ma- zur. 3) „Népdalfüzér“. 4) Egyveleg különböző dalművekből. 5) „Post festum Gavotte“. 6) Őszi dal. 7) Népdal-egyveleg. 8) Bokkacscsó-keringő. 9) Induló. 10) „Die Lieder des Musikanten“, potpourri; előadja a városi zenekar. — Belépti jegy szemé- lyenkint I frt, családjegy 3 személyre 2 frt. — Tánczesté lylyel egybekötött majális lesz folyó hó 29-én Nagy-Borosnyón a „Kis patak“ nevű regényes szép erdős helyen az olvasó- egylet javára. A majális d. u. 1 órakor veszi kezdetét. Kedvezőtlen időben csak este a tánczestély I tartatik meg. Belépő-jegy egy személyre 1 frt. Családjegy 2 frt, — Megint a Schulverein! A berlini „Kreuzzeutung“ terjedelmes levelet közöl Magyar- országból a német konzervativekhez intézve, melyben a magyarországi németek erőszakos magyarosításának drasztikus ecsetelése után igy kiált fel a levél írója: „Nem, a Gusztáv Adolf egylet nem adhatja tovább oda pénzét a német protestánsoknak azért, hogy német szülék gyermekei az iskolában elnémetlenittessenek s gyűlölettel töltessenek el Németország iránt. Es a német konzervativek nem zárkózhatnak el tovább az (német Schulverein) emberbaráti kötelességétől, mely megóvja a keleten élő németeket a tatár ravaszság ellen.“ — Zavargás. Árokalja községben a sulferáj- nos szász atyafiak közt zavargás ütött, ki A sző- lődézsma-váltság folytán fölmerült hátrálékok felhajtására állami adóvégrehajtó alkalmaztatott, hanem daczára annak, hogy a kir. adófelügyelő által ezen jogos állami követelés behajtására a legmérsékeltebb részletfizetések lettek ajánlatba hozva, a lakosság ellenszegült, a végrehajtót csendőreivel együtt elzavarta a községből, úgy, hogy alispáni intézkedésre és a szebeni hadparancsnokság rendelete folytán egy század gyalogság vonult ki Beszterczéiől. A főczinkosok közül többen le vannak tartóztatva a deési törvényszéknél. — Elfogott leánykereskedő. Nagy Erzsébet jó üzletet akart csinálni. Szegeden és környékén összetoborzott hat 15 —16 éves fiatal lányt — hogy milyen eszközökkel, később fog kisülni — s ezzel a társasággal Dél-Amerikába Buenos- Ayresbe akart vitorlázni. De Amerika messze van s ő még Budán túl sem juthatott. Itt a rendőrség ugyanis nyomába jött a dolognak s a fiatal leányokat asszonyostul együtt elfogta. A nő szegedinek s Nagy Perge Erzsébetnek mondja magát. Pénzzel, mely már dollárokban volt nála, bőven el volt látva. A szép társaságot természetesen elcsukták a főkapitánysági fogházban. — Modern Potifárné. Skornel Teréz 32 éves szolgáló nemrég állott be a Bayer családhoz s az utóbbi időben ismételve értésére adta gazdója 16 éves fiának, hogy különös hajlamot érez iránta ; a fiú azonban nem is ügyelt rá. A lány egyre tolakodóbb lett s a fiú úgy segített magán, hogy elbeszélte az egész dolgot anyjának, ki rögtön felmondott a cselédnek. Vasárnap reggel kellett volna kilépnie; ki is lépett, de borzasztó emléket hagyott hátra maga után; kora hajnalban ugyanis belo- pózott a fiatal ember szobájába s arczát kénsav- val öntötte le. A szerencsétlen ifjú borzasztó sikoltással ugrott fel az ágyból, mialatt a leány elmenekült. Â zajra elősiettek a háziak és két orvos, kik a súlyosan sebesült fiatal embert az első orvosi
