Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-28 / 43. szám
43. szám. XII. évfolyam. Sepsí-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, május 28. &--------------------------------© Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szcntgyörgyön Csiki-utcza, Maiheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eBe^itoicin 91 Cd zA KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdedésck és előfizetési pénzek bérmentesen intézeudők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Jtrr-r--------- - • P olitikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászati lap. ’[pap-egyesület” hí^atatas kőztckye. O fi г © Megjelenik ezen lap heteu- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre G frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért G kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Zsidó-kérdés. Sepsí-Szentgyörgy, 1882. május 27. Ilyen is van már, legalább készülőfélben áll nálunk is — Oroszország jóságos kegyelméből. Alig hogy a megyei törvényhatóságok napi rendre tértek Szatmármegye körirata fölött, ma a tengeri kigyó ismét felütötte a fejét s kezdi kísérteni a közvéleményt, kezdi rémitgetni a közönséget oly hajmeresztő dolgokkal, melyek a legtitkosabb biin- krónikákban is első helyet foglalhatnának el. Л tisza-eszlári eset foglalkoztatta tegnapelőtt a képviselőházat Istóczy Győző, ismeretes antiszemita interpellácziója és kisérő beszéde folytán. Л. ház eleintén szokott tartózkodással fogadta Istóczy előterjesztését, de a mint később egyik adatot a másik után idézte a kedélyizgatás félremagyaráz- hatlan czélzatával, a ház figyelme is kezdett nekimelegedni s végül Istóczy teljes csöndben olvashatta fel interpeliáczióját. Л kérdés tárgya, mint mondók, a tisza-eszlári eset vala, melyet a „Függetlenség“ után lapunk más helyén mi is küzzé- teszünk. Л mint tudva van, vau egy mystikus babona a zsidók husvétjáról, hogy t. i. akkor a zsidók az áldozathoz keresztyén vért használnak, vagy pedig a húsvéti savanyítatlan lepények tésztájába vegyítik. — Történetesen eltűnik egy leány Tisza- Kszláron a páska-ünnep előző napjaiban, s a babonás Ifit rögtön kész a borzasztó legendával. Mint mondják, a vizsgálat megindításánál némi hanyagságot is követett el az illető bíróság és elől- jár óság, s már most még attól sem riad vissza a gyanúsítás, hogy azokat megvesztegette a zsidóság. A dolgok ilyen állásában került az országház elé Istóczy interpellácziója, lévén ő leginkarnatusabb ellensége a szemita fájnak. Nagyon valaszinü, hogy a szerencsétlen leányka a Tiszába bukott ; az is megtörténhetik, hogy a vizsgálat egy közönséges gyilkossági bűnesetet fog kideríteni, melyben meglehet, hogy a sachter lesz a főbunös; szóval, mindent el lehet képzelni, de semmit sem szabad positive állítani a bíróság nyomozata s a vizsgálat befejezte előtt. Bár mint álljanak azonban a dolgok', egy következtetés tisztán áll ebből előttünk és ez az, hogy egyesek bűneiért egy egész fajt száműzni a társadalomból, egy egész nemzetiségnek nekirontani — szégyen, gyalázatAz oroszországi borzasztó zsidó üldözések, a brodyi Ínség, következményeiben sokkal iszonyatosabb az 1840-iki damaskusi vérfürdőnél, hol az elvakult vallási fanatizmus nílusi lóbőrszijjal csikarta ki a vádlottakból a vallomásokat ; mikor később egészen ártatlanoknak bizonyult emberek körmei alá tüskéket szúrtak, szakállukat lepörkölték, mig a bőr is lefoszlott, s orruk alá égő gyertyákat tartottak, hogy a láng az orrlyukakon fölszállliásson. F leírhatatlan kínzásoknál azonban sokkal szégyenteljesebb az oroszországi zsidóüldözés, mikor nemcsak egy-egy családot, hanem egész falvakat rabolnak ki és gyújtanak föl s a pőrén hagyott nyomorultak az éhhalál kínjainak iszonyú vergődései között múlnak ki. Valóban, megborzad az ember az ilyen szörnyetegek tetteire s egyéb szava alig lehet rá, mint a mit Tisza Kálmán a képviselőházban mondott, hogy tudniillik szégyene és gyalázata ez a századnak és szégyene Európának ! Mi a zsidóbevándorlást illetőleg már megmondottuk a magunk nézeteit; az emberi részvét, a humanitás a nyomorult üldözöttekkel szemben em- beries részvétre indít. Megmondottuk egyszersmind azt is, hogy e részvét azonban nem azt teszi, hogy 11 hazánk területén leendő tömeges megtelepülést megengedni lehetne. Oly népek közé, melyeknek lakói az ínség következtében idegen helyeken keresnek munkát, még 50—60,000 kenyérfélén, ruhátlan embert letelepíteni valóságos csapás és közgazdasági tekintetben elháríthatatlan veszedelem lenne. Arra van hivatva a kormány, hogy ettől megmentse a hazát. De másfelől izgatni a népet a zsidó-faj ellen s utánira menni a vad muszka csorda telhetetlen dühének s országos kérdéssé fúni fel a rendőrileg is elintézhető dolgot : bizony nagy szégyene, nagy gy al ázata lenne az — M a g y a r országnak! А. Ж. Belföld. Л képviselőház május 23-ikí ülésében a lázadás költségeiről folyó vitához Fauler igazságügyminiszter szólott fényes beszéddel, melyben főleg a competentia kérdésével foglalkozott s azon meggyőződését nyilvánítja, hogy a delegáczió hatásköréhez tartozik a jelen költségek megszavazása, mert az 1880. 6-ik t. ez. csak oly költségekről szól, melyek Bosznia jövedelmeiből fedezhetők. Már pedig a hadügyi költségek ezek közé nem tartoznak. Befejezésül Pauler kijelentette, hogy a közjogi alap megingatását végzetes ballépésének tartaná hazánkra nézve, pedig erre vezetne szerinte a mérsékelt ellenzék határozati javaslata. Utána Ónody Géza hosszasan festi az occupatio veszélyeit, elitéli a kalandos keleti politikát, majd behozza beszédébe az oroszországi zsidóüldözést is, s kijelenti, hogy azon zsidók bizonyára ide fognak jönni, mert itt leggyöngébb az alkotmányos élet, melynek kinövései nekik bátorításul fognak szolgálni ugyanazon tények továbbiizésére, a melyek miatt Oroszországból menekülni voltak kénytelenek. Ezután Kőrössy Sándor szólott, ki hosszasan a javaslat mellett beszélt. Berzeviczy Albertnek a javaslat mellett történt felszólalását osztatlan figyelemmel kisérte a ház, a mit az édekes beszéd-teljes mértékben megérdemelt. Végül Vidliczkay József beszélt a javaslat ellen. A köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására a képviselőház által kiküldött bizottság 23-án délután 6 órakor ülést tartott, melyen tárgyalás alá került az utolsó ülés alkalmával kiküldött albizottságnak javaslata. A javaslat azon szakasza, mely szerint az állami hivatalokban a miniszteri titkártól a miniszteri tanácsosig, s ezekkel egy rangban álló tisztviselők, a törvény- hatóságnál az alispán, főjegyző, szolgabiró, a törv.- hatósági joggal felruházott városok polgármesterei, rendőrkapitányai kötelezve legyenek egy gyakorlati közigazgatási vizsgának letételére, a bizottság többségei által változatlanul elfogadtatott. Ezután tárgyalás alá vétetett a vizsga tárgyairól, a vizsgálati bizottság megalakításáról és eljárásáról szóló szakasz. A bizottság elfogadja a miniszterelnök azon indítványát, hogy a gyakorlati vizsga általános és különös legyen. A vizsgálati bizottságok székhelyeinek kérdésénél az fogadtatott el, hogy csak Budapesten és Kolozsváron állitassanak fel ily bizottságok, és más helyeken ne. Azon kérdésnél, hogy ki bocsáttassék a vizsga letételéhez, elfogadtatott, hogy azok, kik rendezett tanácsú városnál 2 évi gyakorlatot töltöttek, nem bocsáthatók vizsgálatra. Az nj közös pénzügyminiszteri válság ismét uj alakot öltött, vagy legalább ismét fölvetette egyik két hét előtti alakját. A legújabb kandidátus Kállay Béni, miután — mint az „O. E.“ Írja — az a férfiú, „ki a tárcza elvállalására az utóbbi időben felszólittatott s ki a főrendiháznak születésénél és hivatalánál fogva tagja, kinek nevét azonban a laj^ok még nem említették“, most már határozottan kijelenté, hogy ez állásra nem vállalkozik. Most már Kállay Béni jelöltségét komolynak tartják s azt hiszik, hogy alkalmasint sikerülni fog a tárcza elvállalására rábírni. Boszimi-llorczogovina unnexiő,jónak hírét közli a „N. Fr. Presse“. E hir szerint Calice báró utasítást kapott volna arra, hogy a portával bizalmas tárgyalást indítson meg a Bosznia-Herczegovinára vonatkozó konvenczid megváltoztatására nézve. E tárgyalás iránya és czélja abban összpontosul, hogy a szultán önkényt mondjon le az okkupáit tartományok fölötti souverain jogáról. — Diplomácziai körökben az ajfelfogás uralkodik, hogy épen úgy, a mint az érintett egyezmény a berlini szerződés folyományaként kizárólag a török és bécsi udvarok közt jött létre, épugy a jelzett értelemben való változás is csak a két udvar között kell hogy eszközöltessék. — A „N. fr. Pr.“ megjegyzi, hogy e hir valószínűleg a magyar képviselöház- ban folyó paczifikácziónális vita alkalmával tett ama miniszteri nyilatkozatokból ered, melyek töb- bé-kevésbé leplezetten az annexió lehetőségét említették, és hogy e hir bizonyos összefüggésben áll a közös pénzügyminiszteri válsággal, a menynyiben nincs kizárva az a lehetőség, hogy épen ez a kérdés alakította oly nehézzé a pénzügy- miniszteri állás betöltését. Kállay kineveztetése az annexiót még valószínűbbé teszi, mert tudják róla, hogy határozott hive az annexiónak, a melynek terve annál inkább bir a valószínűség látszatával, mert Kállay jelöltsége, mely Szlávy leköszönése után azonnal fölmerült, újból előtérbe lép azután, hogy az állással megkínált többi egyéniségek mind visszautasították azt. Az orosz zsidók hazánk északkeleti részében — a „Hon“ értesülése szerint — egyes apróbb csoportokban már bevonultak. Ugocsa- s Szatmár megyékben a helyi hatóságok előtt is megjelentek, cyrill betűkkel irt Írásokat mutatva föl. Mind rongyosok s nyomorultak, Mint a „Hon“ levelezője Írja, maguk az e vidéken lakó zsidók is idegenkednek tőlük, a lakosság pedig oly ellenszenvet tanúsít, hogy esetleges tömegesebb bevándorlás lázongást is idézhetne elő. A bosnyák vita. Budapest, 1882. május 2 1. il~. Az országgyűlés előtt már napok óta fekszik egy törvényjavaslat, mely az iránt intézkedik, hogy az uj 21 milliós bosnyák hitelnek Magyar- országra háruló része a magyar költségvetésbe felvétessék. A delegácziók e hitelt mint közös hadügyi költséget szavazták meg, s igy annak Ausztriát és Magyarországot illető része ezen országok költségvetésébe egyszerű törvényhozási határozattal fölveendő az 1867-iki alaptörvény rendelkezése szerint s igy azt vita tárgyává tenni nem lehet. Hát hogyan történhetik mégis, hogy épen e hitel minket illető része költségvetésünkbe főivé, telének kérdése felett az országgyűlésen már napok óta tart a vita? A szélsőbal minden alkalmat megragad, mely" nél fogva a gyűlölt közjogi alapot bolygathatja, a bosnyák okkupáczió pedig a monarchia két országának közös külügyi akcziója lévén, kitűnő ürügynek látszik arra, hogy a dualisztikus kormány- rendszert úgy tüntesse föl, mint a mely a közös ügyeket szaporítja s evvel végelemzésben Magyar- ország önállásának a birodalmi egység tengerében való elsülyedését készíti elő. Igen ám, de a törvény szava világos, a de- legácziók által megszavazott összegek vita nélkül a költségvetésbe felveendők s igy azt megtagadni az országgyűlésnek annál kevésbé szabad. Pedig hát a szélsőbal oly örömmel kezdett volna a bosnyák hitel alkalmából egy kis közjogi vitát — a gyöngébbek nyugtalanitása czéljából. Nos, kedve telhetik benne. A mérsékelt(l) ellenzék segítségére jött s hogy mindig hangoztatott loyalitását fölfelé s hánytorgatott államférfim tulajdonait lefelé bebizonyítsa, egy kompetenczia- kérdést eszelt ki, melynek segélyével a bosnyák vita inaugurálható legyen. A megszavazott 21 milliós hitelben ugyanis van mintegy hatodfél millió összeg, mely az elfoglalt tartományokban kitört lázadás leverésére indult katonai akczió eredményeinek biztosítása végett erődítésekre, utcsinálásokra, barakk-épité- sekre stb. kéretett a közös kormány által.
