Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-05-21 / 41. szám
többsége nagy derültséget keltett a kormánypárton. Különben Németh Albertet saját pártjának nagyobb része is megbotránkozással hallgatta. Tisza kormányelnök rögtön kimutatta Németh vádjainak alaptalanságát, s nyilatkozatát a többség hosszas és élénk éljenzéssel kisérte. Szapáry pénzügyminiszter is azonnal válaszolt a dohánybeváltási ügyben és Nagy György kineveztetése ügyében. Ezután Gruber János, Ugrón, Ákos és Orbán Balázs szólották a javaslat ellen és a külön véle mény mellett. • Külföld. A nihilisták etry emlékiratot intéztek a czár- hoz, melyet a „ÁVolnoje Slovo“ czimü nihilista lap egész terjedelmében tesz közzé. Ez emlékiratban van egy passzus, a mely reánk nézve sem érdektelen s azért fel is említjük e helyen. Azt mondja ugyanis az emlékirat, hogy a czár ne hallgasson azokra a tanácsosokra, kik mindig Nagy Péter czár példáját idézik, hogy azt kövesse; sokkal jobban tennék, ha egyik kortársának példáját tartanák szemei elé, Peren ez j ózsefét, kinek ország- lása elején az ö nevében gyakran történtek kivégzések és ennek következései összeesküvések, merényletek, ellentállás voltak ; de mióta nemzeteinek megengedte, hogy saját magukat kormányozzák, tökéletes biztonságban uralkodik, sőt még- — igy mondja az emlékirat -— „némi“ népszerűségnek is örvend. A forradalmi párt most III. Sándortól nem kíván egyebet, mint egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. E nemzetgyűlés, melyben aránylag valamennyi osztály képviselve volna és a melynek a szabadszólás biztosítva volna, fő feladatául tűzné ki magának az ország politikai és társadalmi reformját a nagy orosz birodalom valamenyi népeinek igényei- és szükségleteihez képest. Ezen nemzetgyűlés összehívása után a forradalmi párt a világ előtt kijelentené, hogy „kész a harczczal felhagyni, melyet még sokkal inkább gyűlöl, mint maga a kormány és ekkor maga is hozzá fog járulni egész erejével a nemzet békés utón levő kifejlődéséhez.“ Az Ggyp'omi válság szeiencsés megoldás felé közeleg. Arabi pasa tervei, hogy a khedivét trónjától megfoszsza, hajótörést szenvedtek a nemzetgyűlés ellenkező magatartásán. Egy párisi távirat jelenti Kairóból érkezett tudósítás alapján, hogy a khedive és miniszterei között — ez utóbbiakat Arabi lovalta tel — az európai hatalmak fökonzulai- nak tanácsára tökéletes kibékülés jött létre. A khedive kijelenté, hogy el akarja felejteni az ellene elkövetett sértéseket. Az egész kabinet megmarad. Általános a megelégedés a válságnak ilyetén való megoldása felett. Igen természetes, hogy a dolgok ilyetén fordulata folytán nem csak remény, de némiképen í biztos kilátás is van arra, hogy az európai hatalmak intervenciója — mely még 15-én elhatározott dolog volt — kikerülhető lesz. Ыа azonban csakugyan mégis közbelépésre lesz szükség, úgy ez Anglia és Francziaország közös akcziójában fog nyilvánulni mely különben európai megbízatás leend. A porta közreműködése czélszerü volna ugyan, de ez csak bizonyos korlátok között és inkább közvetett módon és másodsorban fog megengedtetni. Időközben megtétetnek az intézkedések, melyek szükségesek arra, hogy Egyptomot Anglia és Francziaország komoly cselekvési szándékáról meggyőzzék. — Ezen okból csakugyan már a Középte.ngeren levő franczia hajók parancsot kaptak, hogy részint készen álljanak, részint már is az egyptomi parthoz hajózzának. Még azt is jelentik a „Times“-nek Parisból, hogy az esetre, ha az ango'.-franczia hajóraj jelenléte az alexandriai öbölben nem volna elégséges arra, hogy a rendet helyreállítsa, török csendőrök megfelelő számban fognának partra szállíttatni, a kik Franczia- és Angolország vezetése és főellenőrzése mellett elfognák Arabi beyt és elvtársait. Alighanem éz is volna a leghelyesebb megoldása a válságoknak ! Az elkésett vendég májusban. Sepsi Szenfgyörgy, 1882. május 19. (0 F’gnap még zöld lombokon pihent meg a szemünk, ma reggelre fehér takaró vonta be a tőidet, vetéseket, fákat és mindent, a mi május második felében a fakadó tavasz üdeségével pompázott. Sűrűn esett a hó, a szürkés barna felhők csak úgy ontott ix magukból azokat a czifra pelyhekel, a mik most vendégszerepelni jöttek meg hozzánk a téli hónapokból. Az apró csillogó vendégek, a mint leszállingóztak a földre, mintha mosolyogtak volna a szegény föld nyomorult gyermekein, a kiknek minden reménységüket pár (ira alatt tönkre készültek tenni váratlan megjelenésükkel. Szegény föld! nyomorult gyermekei a szegény földnek! íieh sokat kell nektek к üzdene I tek azzal a kérlelhetetlen mostohával, a minek a neve: természet! Ki hitte volna, hogy a virághozó, lombfakasztó tavaszi lég olyan csapodár, hogy úgy meg- csufolja a jó szánlóvető bizalmát s úgy fittyet hányjon a természet örök rendjének, válto/hatat- lan törvényének! Még a pásztor sem hitt a csalóka játéknak ; kora reggel kihajtotta nagyhangú kürtszóval a nyáját a friss fűre legelni. A nyájak meg is járták magukat a szokott helyen, hanem harmatos fü helyett fagyos hóval takart téli mezőt tapostak s lábaik alatt csak úgy zörgött a megkérgesedett hó. A csalódott nyájat nem tudta többé a pásztor fegyelmezni; rémes bögéssel, nekivadult dühvei futkostak szét a szokatlan tünemény miatt s ott hagyták a pásztort egymagára a zimankós télben. Nekik nem kell az olyan legelő, a hol a tavasz fagyos hóval kínálja meg őket reggelire! A város minden utczáján hallani lehetett azt az éhes bő- gést, a mit a legelőről visszafutott marhacsorda csapott. Találó melódia a természet által rendezett bizarr tragikomoediához ! Szomorú reggelre virradtunk fel. Ki tudja, mi lesz a mai vendégszereplésnek az eredménye? A hó sűrű tömege alatt mind meghajoltak a fák ágai, sok helyütt összetörtek. A vetéseket, melyek a hosszas szárazság után most kezdettek lábra* kapni, a földre tiporta a szó szoros értelmében, s nincs egyetlen fűszál vagy kerti vetemény, melyet el nem hervasztott volna a mai nap. Legszomorubb esztendőnek nézünk elébe, ha a hegyekre hullott havat az eső vagy napfény el nem viszi s éjszakára ott marad. A legborzasztóbb fagy elkerülhetetlen lesz. Es ezzel aztán leszámol a háromszéki gazda az 1882-ik esztendővel; eltemeti szépen reményét s nézheti összedugott kézzel, mint növel és érlel magas szárú dudvákat a nyár heve piros buzaszemek helyett. A téli felsőkbe burkolt járó-kelő gazdák komor arczán egy-egy kétségbeesett kérdőjel ül mindenütt, mely arra kér feleletet: mi lesz belőlünk ? Ez a szomorú játéka a természetnek végzetes csapássá válhatik a gazdákra. Isten óvja meg tőle! Az erdővidéki tanítótestület vándorgyűlése. Vargyas, 1882. május 15. Az Erdővidéki tanítótestület folyó év május 11-én Kisbaczonban vándorgyűlést tartott, melyen a testület tagjai kevés kivétellel jelen voltak. Az elnöki megnyitó beszéd és a jegyzőkönyv felolvasása után Zsigmond Béla tartott gyakorlati tanítást a III. osztálylyal a magyarnyelvtanból. Tanításának tárgya: a melléknevek ismertetése volt. E tanításra tett bírálatok kapcsán érdekes eszmecsere, mondhatnám, elvi vita fejlődött ki a felett, hogy „minő“ és „milyen“ ugyanazonos ío- galmak-e, vagy nem? Kicsinyesnek látszó tárgy, de már csak a nyelvtan tanítása szempontjából is megérdemelte az eszmecserét, mi azonban megállapodásra nem vezetett. Egyébiránt maga a tanítás sikerültnek mondatott ki. Czirmay Lajosnak az „Erkölcsi nevelésről“ czimü értekezésére Kis Dénes olvasta fel bírálatát. Bíráló mig elismeri, hogy az általa úgynevezett „modern paedagogia“ nagy vívmányokat tesz, addig másfelől nem helyeselheti azt az irányt, a mely a hit- és erkölcstanitást a térről leszorítani akarja. E szempontból örömmel üdvözli Czirmay értekezését, mint a mely az erkölc-á nevelés szükségességét, fontosságát bizonyító érvekkel mutatja ki. Szász József „A székely zenetársulatok előnyeiről és hátrányairól“ czim alatt tartott felolvasást. Felolvasó elismeri, hogy a zenetársulatoknak helyes vezetés mellett megvan a magok értelme, de a jelenlegi szervezés és vezetés mellett — tapasztalása szerint — több bennük az erkölcsi kár. mint a szépészeti jóhatás. Elnök Bedo József a „Nyitramegyei tanító- testületinek a képviselőházhoz közelebbről benyújtott kérvényét mutatja be. melyben nevezett testület a kisdednevelést képzett óvók által törvényileg kötelezőnek kéri kimondatni. A tanítótestület határozata, hogy e kérvényt feliratilag is pártolni fogja. A tanítótestület nemkülönben magáévá tette és feliratilag pártolta az „Aradvidéki tanitóegy- let“-nek a íll-ik egyetemes tanitógyülés végrehajtó-bizottsága által kitűzött kérdésekre való feleletét s illetőleg véleményét Ezek után a vándorgyűlés, még több kebli ügyet és indítványt tárgyalván le, a 9 órától fél 2 óráig' tartott munkálkodás után^eloszlott. Tarcsafitivi Albert. A meny kapuja előtt. — Áldozó csütörtökön. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. május 18. A keresztyén vdág szimbolikus ünnepe volt ma: az idvezitó visszatért oda, a honnan vétetett — menyekbe. A busongó tanítványok az elválás fájó érzete alatt csüggedten állanak s hosszasan elmerengnek a távozó mester után .... Es azóta, hogy a nagy mester odahagyta e földet, minden esztendőben leszáll egyszer, hogy megnézze az ő tanítványait; ellátogat az' anya- szentegyházakba, honnan a hívők seregének ajkairól összhangzó zsolozsma szűrődik át a légen: „Egek ura szállíts áldást az ifiu seregre!“ .... Leszállóit az Ur lelke s a maga teljességét százöt serdülő ifjú szivébe önté ki. Mi volt meg a sepsi-szentgyörgyi ref. egyházban a confirmatiói ünnepély. Egyike a legszebb, legmegbatóbb egyházi ünnepélyeknek, a mik eltűnik a lelket örömmel, a szivet szelid, édes érzésekkel, aboldog ,ifjúkor emlékeinek csodás varázsával . . . A protestáns rítus anélkül is keveset ád a külsősegekre; annak puritan egyszerűsége majd nem a rideg komorság határát éri; mennyivel inkább jól esik hát, ha a mesterkéletlen külső szertartásnak oly nemét látjuk, mint a minő a mai is volt; a mely kiemelkedik az örökös egyformaság száraz légköréből s alkalmat nyújt a lélekneк arra, hogy elteljen a legtisztább érzésekkel: a mások boldogsága feletti örömmel. Százöt növendék ifjú állott ma a boldogság kapujánál. Abba a szép fényes menyországba, melynek a neve: jövendő, -- egy pillantást vetett az ifjú sereg: megmutatta nekik szeretett lelki atyjok egy kedves beszédben. Es a mig a boldogság kapuja pár pillanatig nyitva volt, láthattak ott sok csábitó képet, a jövendőnek vii itó rózsákkal hintett útját, hallszott a z*. ngő madárdal, kiérzett a menyei bal- zsamillatár, látszottak a himes virágos rétek, a miket az álom tündére szőhet csak. lis ez az ifjú sereg, mely ma jött tudatára annak, hogy mi a hit, tudta, hogy nem ez a jövő boldogsága, hanem az a borusabb táj, a melyről a lelkész oly szépen prédikált: „légy hiv mind halálig és neked adom az élet koronáját“. Ott a sivár rögök felett lesz az ők utjok, a hol ezer meg ezer akadályba ütközik bele a legerősebb akarat is; a hol örökös harcz, folytonos küzdelem várakozik rájuk: ez a jövő képe és itt kell hívnek lenni „mind halálig“. S ez a hűség a boldogság, a meny hazája. A zöld ágakkal, virágkoszorukkal szép m föl- ékesített templom közepén meg volt terítve az Ur asztala; körülötte ültek ifjú leánykák. Szép hófehér ruhájokról csak a szárnyoK hiányzott, hogy elröppenjenek a nagy mester hazája felé . . . Tulfelől a fiuk serge átszellemült arczczal csüngött a lelkész szavain; öntudatra ébresztők a hit szavai őket, bizalmat élesztett bennük az Ur a a jövő iránt. Mikor vége volt a kérdéseknek és feleleteknek, akkor letették az ifjak az egyház esküjét: „Hiszek egy örök istenben!“ — és részesültek az Ur kegyelmében, fölvették az úrvacsorát. Majd a pap áldása alatt térdre borult a kis sereg s mig áldást kért a lelkész ártatlan életükre, kiömlött a köny a szemekből. . . . Százöt ifjút jegyezett el magának ma az egyház; százöten fogadták fel, hogy hívek lesznek hozzá mind halálig. Legyen fogadalmuk erős és tartós; és akkor a haza is hü polgárokat és leányokat nyert bennök a maga számára. Virgula. ITyéni dolgok. — A tanfelügyelők országos értekezlete. — Tanügyi miaeriák. Állami iskola. — IN y én, 1882. május hó 18. A tanügy iránt való érdéklődes mondatja toliam alá azokat, melyeket e sorokban elmondandó vagyok. A múlt hó közepe táján Budán a közoktatási minisztérium épületében tartott országos tanfelügyelői értekezleten, mely a nm, vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő exczellencziája elnöklete alatt tartatott, a ministerium kebeléből jeles tanférfiak, tanügyi kapaczitások sok fontos kérdés felett értekeztek, de a két legfontosabb: a magyarnyelv terjesztése és az iparoktatás fejlesztése a népiskolában. Minkettő igen fontos kérdés, s a mellett életbevágó gyakorlati thema. Csak az elsőről akarok szólani ez alkalommal. A felhívott erdélyi tanfelügyelők, miután tapasztalták, hogy az oláh elem szívóssága nemzetiségi kérdés tekintetében s azután ellenszenve a magvarnyelv tanulása iránt, a fennálló ielekezeti oklevéllel nem bíró, képzetlen tanítókkal ellátott iskolákban keresendő, kimondották: „lépjen az cillant versenyre a felekezeti iskolákkal. Es ez igen is helyen van, mert minden külső erőszak, mindennemű pressíó mellőzve van ezáltal a magyarnyelv tanítása és terjesztése szóval a magyarosítás elébbvitele érdekében, csupán egy jogos követelménynek kell eleget tenni: állami iskolában az állam nyelve legyen az uralkodó, vagy ha nem is annak tanítására kiváló gond fordittassék. —
