Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-21 / 41. szám

163 Hogy miért és mennyivel jobb az állami iskola, mint a felekezeti? Mennyire természetes, hogy az állami nyelv tanítására legyen kiváló gond az ily iskolában? A nép miért küldi gyermekeit az ily iskolákba szívesebben ? mind olyan kérdések, me­lyeknek megfejtéséhez nem kell kommentár. A község, melyből e nehány sort a „Nemere“ igen tisztelt szerkeztőjéhez útnak indítom, oly kö­rülmények kö t var, hogy tanügyi calamitasainak megszűr t tésére, a tanügy újabb lendületére az ál­lami iskola megszületése volna a legalkalmasabb mód és eszköz. Szólok hát a mi csodaszülött (felekezeti-köz­ségi) iskolánkról és nem csodaszülött (természetes vadságban levő) gör. kel. egyház iskolájáról, kü­lönben ez utolsót czélszerübb dolog agyonhallgatni. Csodásnak tűnik fel, hogy felekezeti-községi isko­láról szólok. Jelvilágositásul : névleg községi is­kola van Nyénben, de tényleg felekezeties az irány, mely a községi iskolában követtetik. A ref egy­ház épületében tanulnak a községi iskolába járó gyermekek. A felekezet egy községi iskola c/.imen exis- táló intézetnek nem engedheti át saját épületét, még ha azon felekezet gyermekei járnak is azon iskolába, hanem az épület használásáért a község­től bizonyos összeg övi haszonbért követel, termé­szetesen egész joggal, csak azért is, mivel az épü­let alig tiz éves múltja után már ro.-leadásnak in­dult állapota felett senkinek se jut eszébe a hát ralékban levő évi haszonbérek összegezése papi ron ; a község, mint az iskola névleges tulajdonosa, azt tudomásul venni nem akarja, fizetésről, haszon­bérről hallani se akar. így egyiíc fél a haszonbér követelésével, a másik annak megtagadásával lé­vén elfoglalva, félhető, hogy a már megrepedezett kőépület, miután kellő kijavításáról gondoskodni se az egyik, se a másik fél nem tartja magát ille­tékesnek, rombadül; különben is az épület nem fe­lel meg a törvényszabta kellékeknek, tekintve első sorban a gyermekek létszámát, azután az épü­let nedves, egészségtelen voltát. A I ománok nem csal'akoztak azon időben, a községi iskola eszméjéhez, mikor annak megteste­sülésére (ezelőtt tiz évvel) a legkedvezőbb alka­lom kínálkozott, ök a közsigi iskola iránt ma is ellenszenvvel viseltetnek (talán bölcs z égük miatt?) de az állami iskola gondolatával ki vannak bé- külve. Legközelebbről sok pénz és fáradság által épitett két tanlermü iskolájuktól is szívesen meg- válnának, csak az állami iskola létesülhetne. Már pedig ha volt ennek megteremtésére kedvező al­kalom, akkor a legközelebbit annak lehet tartani. Az indítványozás az alkalom megragadásának ér­deme derék körjegyzőnket illeti, kinek egy köze­lebbről tartott községi bizottmányi gyűlésen elő­terjesztett javaslatát a bizottmányi tagok (magya­rok és románok egyformán) helyesléssel fogadták s az indítványt magukévá tették. Ha jól tudom, a gyűlés jegyzőkönyvének azon pontja, mely az ál­lami iskola felállítását czélozza, már be is terjesz­tetett a közigazgatási bizottsághoz. Ha itt kellő méltánylással s a község tanügyi miseriáin segí­teni akarással találkozik az indítvány, azután fel sőbb helyre ajánltatik annak elfogadása, akkor az eszme megtestesül. L község, ha az állami iskola megszületnék, 4—5 ezer forintnyi szükségletet képes volna fe­dezni készpénzben, természetben, kirovás utján; azután a községi iskola 197 hold erdeje is az ál­lam sajátja lenne, miből idővel szép hasznot le­hetne huzni. A község az építkezésekhez szüksé­ges minden igás és kézi napszámot szívesen ki­szolgáltatna. Itt majdnem a határszélen levő oláh elemmel Vfigyes népes községben a magyar nemzeti érde­kek ápolása döntő argumentum minden bizonnyal az állami iskola megteremtésére! Ha van valahol nemesnek és hazafiasnak nevezhető missioja az ál­lami iskolának: akkor e községben van az. Ideje volna már e községnek is magáévá tenni, átlátni e kifejezés nagy horderejű igazságát : „elvesz a nép, mely tudomány nélkül való!“ Adná isten, hogy az eszme incarnatioja mi­hamarább bekövetkezzék ! Caiidoj-Cand dutus. VEGYES Hírek ,. - Û Felsige a király és a királyné május 16-án délelőtt ti órakor távoztak el a lűvá- rosból az osztrák állam vaspálya udvari vonatán. О felségeik II ura előtt érkeztek meg egv egy- .‘Zfcru nyitóit udvari kocsiban. A paviilonban ür- dódy Pál közlekedési miniszter, Szapáry István pestmegyei főispán, Rátli Károly főpolgármester es PUzsovics igazgató várta a felségeket díszru­hában. О felségeik kiszálltak s mintegy 5 perczig időztek a paviilonban, honnan a perronon át egye­nesen a kocsiba szállottak. A király és királyné egy külön kocsiban foglaltak helyet, Mondel Nop- csa, Festetics és Fürstenberg grófnők udvari höl- «Уе e<*Ájrericzy Ida a szomszéd kocsiba szállot- ... lr.aly saját huszárezredének ezredesi egyen- rU- }? yiSeIte> íl királynén pedig egy egyszerű szúr 'e о ajzolddel átfutott utazó ruha és utazó kö­peny vo t, éjén egy egyszerű sötét kalap. A vo­nat 7 udvari kocsiból állott, melyek közül 5 egy­mással* közlekedésre berendezett szalonkocsi állott a királyi pár rendelkezésére, azonkívül a személy­zet és podgyász számára 5 kocsi, összesen 12. A vonatot 2 mozdony vitte és 4 óra alatt ért Becsbe; vezeté pedig Etiene főfelügyelő, mint mozdonyve­zető, továbbá Hübner és Marzsó főfelügyelők, ez utóbbi a vasúti főfelügyelőség részéről. A király kíséretét az err.litetteken kívül még a következők képezték : Pápay udvari tanácsos, Popp tábornok, a katonai iroda főnöke, gróf Kinsky Farkas fő- konyhamester, gróf Rosenberg, Wolkestein és Ba­kó szárnysegédek, Havelka, Demenich és Kállay udvari titkárok stb. Kevéssel 11 óra után az ud­vari vonat lassan megindult. A király, a ki felál­lott kocsijában s a királyné szívélyesen üdvözölték a perronon egybegyűlteket kik a vonat elindulása­kor hosszasan éljeneztek. — A boszniai és herczegovinai felke­lés körül tett szolgálatokat a király a következő­képen jutalmazta meg: Kober és Winterhalder tábornokok a vaskoronarend Il-od osztályát hadi díszítéssel ; Haas István tábornok és Arlow Sebes­tyén lovasezredes a Lipóirendet hadi díszítéssel ; Slamecka Ágost alezredes, Veill József táborkari kapitány, Zannbauer Ede ezredes, Friedrich Fe­rmiez őrnagy, Rohrer kapitány, Pomianokowski kapitány, Landwehr alezredes, Scrabal kapitány, Descovich őrnagy, Nowy őrnagy, Kronsteiner ka­pitány, Freudl alezredes, Kaliwoda őrnagy, Kas­peri főhadnagy, a Ill-ad osztályú vaskoronaren- det; Leddihn tábornok 1 ső rendű koronás arany­érdemrendet; Musil őrnagy, Siglitz és Regespursti kapitányok, továbbá Machese, Párducéi, Kohmann, Gerber, Perathoner, Poljan, Papaczek, Grimm, Schindler, Heiss, Kriesch, Händl, Riedlehner, Püchber, Major Árpád táborkari kapitányok a katonai érdemkeresztet a hadi diszitéssel; dr. Ton­ner Vilmos, törzsorvos, Brodarovics intendáns, Pinkán*, taviróigazgató, és Slany postaigazgató a Ferencz-József lovagrendet; dr. Risnyovszky Géza koronás arany érdemkeresztet kapott. A legmaga­sabb elismerésben részesültek Szekulics és Csveics tábornokok, továbbá Babich tábornok. A tengeré­szeitől kitüntetést nyertek; Wiplinger rajparancs nők altábornagy a vaskorona Il-od osztályával ; Czejke corvette-kapitány, a Nantilus parancsnoka és Meisler Leodegár sorhajóhadnagy a katonai érdemkeresztet; az egyes hajók parancsnokai előtt a király legfelsőbb elismerését nyilvánitá ki. — Iiá г о ms z é к megy e kézdi felső- és alsó­járási s. szolgabirái, Cseh Emil és Barabás Albert hivatalos állásaikról lemondtak. A két jeles tiszt­viselő helyébe Szacsvai Gyula és Demény Ferencz neveztetett ki. — A tegnapi erős havazás, me1 y any- nyira ránk ijesztett, déli 12 óráig tartott, mikor lassankét tisztulni kezdett s a hívatlan vendég el­párolgott. Éjszakára eső lett, mely a hegyekről is elvitte a havat s így ez idő szerint komolyabb aggodalmakra még nincs okunk . — A műkedvelők egyesülete május 30 án (pünkösd harmadik napján) tartja negyedik elő­adását. Ez alkalommal Váradyj Antalnak „A tőr“ czimü vigjátéka kerül színre, melyet az akadémia a 100 aranyos Teleki féle pályadijjal jutalmazott. A szerepek szerencsésen vannak kiosztva s a kö­zönség igen kedves estének néz elébe. A részle tesebb programmot közelebbi számunkban fogjuk közölni. Az előadás jövedelme felerészben a s.- szentgyörgyi iparosok olvasó egyletének javára fordittatik. — Kedves vendégei lesznek váró su nk- nak junius íl én. A brassói magyar dalkör ugyan­is akkor kirándul hozzánk s egy estélyt fog adni. A derék dalkör szives látogatásáról értesítette a helybeli műkedvelők választmányát, mely egy hat tagú intéző bizottságot nevezett ki az estély ren dezése czéljából. Az előre várható igen élvezetes előadáson a műkedvelők egyesülete is részt fog venni egy egyfelvon. vígjátékkal. Annak idejében részletesebb értesítést fogunk hozni az estély tárgy- sorozatáról. — Nyilvános köszönet. Ma, midőn az egy­házak iránt való érdeklődés és áldozatkészség oly ritka események közé tartozik, nem mulaszthatom el a hála és tiszteletteljes elismerés legőszintébb kifejezése mellett tudomásra hozni, miszerint t. Szabó István ur és nemes lelkű neje, Menege z Sá­ra úrasszony szegény egyházunk iránt, folyvást jó­téteményekkel bizonyítják be áldozatkészségüket. A nevezett nemes indulatu úri pár nem tekintetve vallás- és nemzetiségi különbséget, a mellett, hogy templomunk felépítéséhez jelentékeny adományok kai járult, tiz év óta a misemondáshoz szükséges bort folyton kegyeskedik egyházunk számára ado­mányozni. A jó lelküséget egyháztanácsunk jegy­zőkönyvileg örőkicette meg; e helyen pedig ked­ves kötelességemnek teszek eleget, midőn a t. ado­mányozó párnak a g. k. egyháztanács ülése hatá­rozatából legháJásabb köszönetemet nyilvánosan is kifejezem. Sepsi-Sztgyörgy, 1882. május 17 én. Po- povics Elek, g. k. lelkész. — A szerdai napfogyatkozás tiszteletére a borús ég délelőtt egy kissé megtisztult a felhők­től; mintha a szép tüneménytől nem akarta volna megfosztani a kiváncsi embereket. Sokan is bá­multák meg s egész értekezést lehetne összeállí­tani arról a sok fura véleményről, melylyel hol 1 magyarázza, hol illusztrálja a nép ezen, ma már minden iskolás gyermek előtt teljesen ismeretes természeti tüneményt. — Gyárfás Jenő „Tetemrehivás“ czimü festményét a bécsi közönség nem élvezheti kellő­en, mert nem ismeri Arany költeményét, mely a kép alapeszméjét szolgáltatta. Ennek folytán a magyar képzőművészeti társaság intézkedett, hogy a költemény Neugebauer I.. fordításából 3000 pél­dányban a bécsi műcsarnoknak megküldessék és minden katalógus mellé díjtalanul mellékelve le­gyen. — József főherczeg és családja, mint a „Bihar“ értesül, e hó folyamában Rómer Flóris látogatására Nagyváradra érkezik, — A farkasok Kis Küküllőmegye Hon- dorf községének erdejében olyannyira elszaparod- tak, bogy a lakosság a haszonálatokat a mezőre és az erdőségi legelőkre már nem is merészeli ki­bocsátani', hanem oda haza drága takarmányon tartja. Már eddig is több darab tinó és juh esett a ragadozók áldozatául. Kis-Küküllőmegye köz- igazgatási bizottsága a kártékony ragadozók el­pusztítására — az „O. E,“ szerint — a szükséges intézkedéseket megtette. — Gyermekgyilkos tyuk. Sztiido zalame- gyei helységből jelentik, hogy a közeli Jalsovic faluban Pufek parasztgazda és neje a mezőre men - tek, a bölcsőben hagyván bepólyázott, alig három hónapos gyermeküket. Mig ők távol voltak, egy tyuk beröpült a nyitott ablakon a szobába, lete­lepedett a gyermek arczán s ott ült mindaddig, mig a szülők haza nem jöttek, kik elkergették onnan ; de képzelhetni a rémülést, midőn kisdedüket halva találták. A bepólyázott gyermek, ki kezeit sem tudta használni, megfuladt a tyuk alatt. — A kivándorlókkal űzött szédelgés. A párisi rendőrség a napokban egy Wood nevű szédelgőt szolgáltatott át a londoni rendőrségnek, ki sok embert elbolonditott, hogy könnyű szerrel egy jobb világba szállítja, a hol könnyen és jól lehet megélni. Akadt elég madár, a mely lépre ment. Wood a „Nemezis“ nevű hajót bérbe vette s Európa fővárosaiban kihirdette, hogy az fogja a kivándorlókat felvenni és egy bizonyom napon az uj világba szállítani. — Mindenhonnan jöt­tek, csak úgy özönlöttek Londonba, s mintegy 3000 kivándorolni készülő jelentkezett Woodnál, ki először is a hajózási költségeket vette fel tő­lük. Az elindulás előtti napon azonban kereket oldott. Hire hamva sem volt. Képzelhető, mennyi viszontagságon mentek keresztül a szegény jégre vitt népek, pénz és hajlék nélkül állva egy idegen város idegen lakói közt, kiknek még a nyelvét sem érté a nagyobb rész. Meg is történt, hogy a nyelv nem ismerése miatt, a mint az utczán lé­zengtek, a rendőrséggel is összetűztek, minek az lett a vége, hogy a hűvösre kerültek. Végre is a kormánynak kellett közbelépnie, s a „Lydion Mo­narch“ nevű gőzös 884 személyt szállított New- Yorkba. Az utazás alatt heten meghaltak és töb­ben veszélyesen megbetegedtek az átélt nyugta­lanságok miatt. Megvadult ménes. Szegedről Írják: Pár nappal ezelőtt az alsó tanyák néhány kapitányságá­nak lakóit nagy zaj s földrengéshez hasonló ro­baj zavarta fel éjjeli álmukból. A kevéssé homo­kos talaj elég rémesen dübörgött és senki sem volt képes e különös zaj okát kitalá'ni. Pedig hát nem történt egyéb, mint hogy az alsóvárosi gazdakö- /önségnek ménese, mely hatszáz szilaj csikóból áll, valami zajtól megriadt s megvadulva vágtatott a tanyák elágazó utai között. Az elszabadult mé­nes nagy nyerítéssel bekalandozta az egész kör­nyéket s bizony több helyt a veteményekben nem csekély károkat okozott. A ménest csak harmad­napra birták összeszedni; kétszáz csikónál többet a dorozsmai hatóság fogdostatott össze. — Emberi ítélet. „Ha valami különöset akartok enni, — igy szólt H. tudor barátaihoz — hát jöjjetek ma este hozzám, én az állatkertből egy különös nagy s egészen friss struez-tojást hoztam magammal s hogy pompás ize legyen, rántottat csináltatok belőle.“ Azok elfogadták a meghívást és megjelentek a vacsorán. A tálalás előtt a házi­gazda kiment a konyhára, hogy a rántotta elké­szítésére maga ügyeljen fel, de egy pár pillanat múlva visszajő s kihívja egyik barátját. „Te, én attól tartok, — szólt a házigazda — hogy a tojás nem fog jól izleni ; nekem úgy tetszik, mintha sza­gos volna!“ Barátja odaszagol s azt találja, hogy szága kevéssel áthatóbb a záptojásnál s ilyent nem szabad asztalra adni. „De mit tegyünk? — sopán­kodott a háziúr — a vendégek már várják a struez- tojást 1“ — „Tudod mit? csináltass vagy húsz da­rab tyúktojásból rántottét s azt tálaltasd fel struez- tojás helyett!“ — »Mit gondolsz? — veté ellen a házigazda, hiszen az igen közönséges!“ — „Hadd legyen, biztatta a másik, majd meglátod, hogy nem veszik észre, ha struez-tojásként mutatod be ne­kik!“ Úgy is történt, A vendégek falatoztak be­lőle, miközben az egyik igy szólt: „Ah, mily fel- séges, mennyire más, mint a tyúktojás-rántottá!'“ — „F.n, szólt egy másik, nem találok benne sem­mi különöset; igaz, hogy egészen más ize van, de _ J}A mi engem illet, szólt a harmadik, már engedjen meg kedves doktor ur, ha kijelen­tem, hogy a tyúktojásból készült rántotta ezerszerte különb, mint e furcsa izü s csak inyenczeknek valQ

Next

/
Thumbnails
Contents