Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-11 / 38. szám

150 Brassómegye feloszlatásához. Sepsi-Szcntgyörgy, 1882. május 9. И. A „Nemere“ mult számában közzétettük volt <lr. Cseh Károlynak Háromszékmegye bizottmányi gyűlésében beadott indítványa azon részét, mely Brassómegye feloszlatása czélszerüségét statiszti­kai adatokkal bizonyítja be. Az alábbi befejező közleményben veszi az olvasó a fontosabb, elvi motívumokat, melyek magyar állami, magyar nem­zetiségi szempontból követelik a megye felosz­latását. Az indítvány felirat alakjában van szerkeszt­ve s alig hisszük, hogy akadjon a megyei bizott­mány tagjai sorából valaki, a ki a hazafias irány­zatú előterjesztést a legmelegebben ne üdvözölné. Ma, midőn Brassó város magyar polgársága maga indítja meg a mozgalmat a szász túlkapások eilen, illetőleg saját érdekeink megoltalmazna végett: ina kétszeres fontossággal bír ez indítvány, me­lyet nem tudunk elég hévvel ajánlani megyénk képviselő tagjai figyelmébe. Dr. Cseh Károly ur ide vonatkozó határozati javaslatának befejező része igy hangzik : Már az eddig felhozottaknál fogva is indo­koltnak tartjuk jelen feliratunkat s szükséges, hogy azt teljes siker koronázza ; de felszólalásunkra nem ezek képezik a főindokot, a kényszerítő eszközt; hanem legfőleg azon magyar állami, magyar nem­zetiségi érdek, a mely Brassómegye által főleg Hátfalúban oly zsarnokiiag elnyomatik s a mely­nek jajkiáltása még Budapest elfogulatlan, higgadt irói körét is cselekvésre serkentette. Rég tudva van, hogy a szász bureaukratia -- és csakis ez, mert maga a szász nép ettől nem­csak távol van, de nyomása alól maga is szeretne menekülni — rég tudva van, mondjuk, hogv ezen bureaukratia mily ellenséges indulattal viseltetik a magyar állameszme és a magyarság iránt. A leg­igazságtalanabb jajveszékelések, rágalmak terjesz tését tartja legfőbb feladatának. Nem riad vissza semmi eszköztől, a mi által a magyar állam, a magyar elem hitelét, jó hírnevét nemcsak itt benn az országban, de a külföldön is megbélyegezhetni, alááshatni véli. Hogy ez igy van, azt minden lép- ten-nyomon látjuk s világosan bizonyítja az álta­luk félrevezetett Schul verein közelebbi eljá­rása is. Es mit tesznek azon szász urak, a kik Euró­pát azon hazug hírrel, ámítással lármázzák fel, hogy a magyarok az ő német nemzetiségüket zsarnokiiag elnyomják? Hátfalúban pl., hol a ma­gyar elem az egyedüli domináló — kevés német csak Zajzonban és iürköcön van — a németnyelv használatát erőszakolják rá a magyar ajkú lakos­ságra (még az is általános gyakorlat volt, hogy a magyar kormányrendeleteket németre fordítva küldötték meg a magyar lakosságnak) s a magyar nyelvet teljesen elnyomják nemcsak az administra- tio, de még az egyházi téren is. A magyarnyelvű és szellemű ágostai papság részére például még csak annyi engedményt sem tesznek, hogy ez leg­alább egy alesperest saját kebeléből választhas­son. A legzsarnokiabb módon majorizálják őket s arra kényszerítik, hogy németül beszéljenek és le­velezzenek velük; különben bárminő jogos kérel­müket, követelésüket sem veszik számba. Es a magyarság ezen zsarnoki elnyomása azon Magyarországon történik, a mely Magyaror­szágot egy valóságos zsarnok, „tnagyarizáló“ ál­lamnak állítanak épen azon jó szász urak, a kik a barczasági magyarsággal oly kegyetlenül bánnak, Hát nem a legnagyobb anomália ez ? Annak még van értelme — ezt maga Németország is El- szászban és a lengyel tartományaiban fényesen igazolja — ha egy állam a saját állami nyelvét protegálja, de hogy a saját állami nyelvének el­nyomását eltűrje, azt csak ezen a „zsarnok Ma gyarországon“ lehet észlelni. Azon türhetlen állapotnál fogva, melyben a brassómegyei magyar ágostai egyházak -- épen magyarnyelvüségük miatt — vannak, ezen egy­házak már rég kérelmezik, sürgetik, hogy a tiszán­túli ágostai supenntendentiához csatoitassanak. S habár ez is elkerülhetlenül szükséges, de ha tor vény hatóságilag Brassó suprematiája alatt ma radnak, ezen egyházi kiválásnak is csak fél ered­ménye leend. A boszus brassói szász clique köz­igazgatásilag annyival zsarnokiabb módon fog el­lenük eljárni s igy azon 10 magvar egyházi köz­ség, a mely mo t még legalá di feljajdul, magyar­ságát idővel ei fogja veszteni, szászszá vagy oláh- vá kell lennie; mert mint oláh is több kíméletet fog a szász uraktól nyerni, mintha magyarnak marad. Es ezen jeleztük kikerekités esetében attól sem lehet tartani, hogy ez által akár Háromszék-, akár Fogar asm egyében a nemzetitégi viszonyok, befolyások változást szenvedném k. Nem. A''Há­romszék megy éh ez csatolandó, 38 ezer lelket szám­láló 16 községből csak 6 község van mintegy 9700 lélekkel, a melyben a magyar elem gyenge, a más 10 községben több mint 28 ezer lakossal, a ma­gyar elem a domináló, vagyis az összes 38 ezer lakosságnak legalább is 3 fl e szellemben úgy, mint nyelvben magyar. Tehát Háromszékmegye meg fog annak maradni, a mi jelenleg, t. i. magyar­nyelvű megyének; mert azt még csak képzelni sem lehet, hogy a 15 ezernyi nem magyar ajk ^ egyén a mis 148,000-nyi lakosság nyelvére, nem­zetiségére kártékonyán folyhasson be. Ezt még akkor sem tehetné, ha úgy anyagilag, mint szel­lemileg tetemesen felül állana a háromszéki szé- kelységen; s annyival kevésbé teheti most, midőn mindkét tekintetben épen a székelység van előny­ben. Ellenben erős meggyőződésünk az, hogy ezen 38 ezernyi népesség, ha Háromszékmegyéhez csatoltatik, legfernebb 25 — 30 év alatt egytől egyig tökéletes magyarrá fog lenni. S a fogarasmegyei nemzetiségi viszonyokon sem fog az odacsatolandó 7 község semmi váltó zást előidézni, vagy ha igen: azon nekünk csak örvendenünk lehet és kell. Szóval: minden, de minden a mellett szól, hogy Brassómegye szüntettessék meg. Ez ellen a lakosság közül is legfennebb egyedül csak Brassó városa ha felszólalna, mint a mely ez által az ezen területekre való eddigi befolyását — suprematiáját. — el fogja veszteni. De ennek daczára is még magának Brassó városának is a jól felfogott, tu- lajdonképeni érdeke azt követeli, hogy ö a megyei nyűgtől megszabadittatva, külön, önálló törvény­hatósággá alakíttassák át. Ha ez megtörténik, akkor teljesen hivatásá­nak élhet. Már pedig neki szép és nagy hivatása van ott azon a ponton : iparának és kereskedésé nek emelése, fényessé való tétele, oly fényessé, mint volt az hajdan, midőn egyedül ő közvetítette a keletet a nyugottal. Ezen nagyszerű hivatását pedig mint egy megye alkatrésze soha és semmi szin alatt sem fogja elérhetni: a megye mint czö- lönk, fog rajta nehézkedni s őt szabad mozgásában nagy mértékben fogja gátolni. Ezt ha most — az elérhetlen politikai aspiratiok által elvakittatva — nem látná is be, de minden bizonynyal be fogja majd később látni s akkor a külön választást, ha az addig meg nem történnék, leginkább ő maga fogja sürgetni, még pedig azon sajnos tapasztalat mellett, hogy addig egy csomó idő s azzal még sokkal nagyobb csomó pénz örökre, visszahozhat- lanul elveszett. Vágjon elébe ennek, gátolja meg törvényhozásunk ezen valóban nagy veszteség beállását ! • Dr. Cselt Károly. Egy kis helyreigazítás „Kereezk és Kezdi Vásá hely“ feliratú yezórezikkre. В e r e c z к , 1882. májns 5. Tekintetes szerkesztő ur ! Tiszteletteljes bizalommal — mert hiszen „quod uni justum, alteri aequum“ — kérek egy kis tért becses lapjában következő soraimnak. A „Bereczk és Kézdi-Vásárhely “ czimü ve- zérczikk 7-ik kibekezdési pontjában többek közt ez is olvasható : „nincs egy tisztességes iskolája, (már Bereczknek), orvosa, gyógyszertára, s e miatt az általános műveltség és közegészségügy a leg­kedvezőtlenebb arányokat tünteti fel.“ Bocsánat ! ez nagy mondás, hogy ne mondjam vád, de egy szersmind nagy tévedés is. Nem reflektálok egyébre, mert teljesen nem tartóz к hozzám, csupán csak az iskolára és ál­talános műveltségre vonatkozó megjegyzésre szorítkozom, m nt a mely többé-kevésbé érdekel engem el is, ki tíz év óta — bátor igénytelen egyé­niség — de a rom. kath. magyarság részéről mint helyi népiskolaigazgató is működöm. Reflexióm ennyiből áll: azon áll it ás nem áll. Nem, mert: I. Bereczknek igenis van tisztességes is­kolája, még pedig három: keltő magyar, egy román. Működik bennök öt rendes tanító, kik kö­zül három magyar s kettő román. Igaz, nincsenek kőből építve, sem cseréppel fedve iskoláink, de azért jók, elegendő nagyok, a törvény követelmé­nyeinek megfelelők, tehát tisztességesek is, me lyekben a tanulmányokbani kívánt eredmény min­dig eléretett, főkép ha a minket sem kimélő to­roklob- vagy himlő-járvány akadályt nem gördí­tettek a népoktatás útjába. S hogy ez igy van, tegyenek tanúságot róla, kívülem az illető felsőbb hatóságok, szülők és a nyilvános közvélemény, mint az eredménynek személyes szemlélői. Tévedésen alapul az állítás, mert 2) azok a „H.“ ur szerinti „közvagyonosság­nak még csak közép fokán sem álló“ bereczki pol gárok, hívek, az általános műveltség — állítólag nem tisztességes — iskolájában bár, de tanultak és tudnak is annyit, hogy daczára a különböző vallás és nemzetiségi viszonyoknak, egymással békében, szeretet- és egyetértésben élhetnek. Köz­tök utczai vagy korcsmái botrányok, vérengező verekedések nem igen fordulnak elő. A felsőbbsé- gek és törvények iránti kellő tisztelet és engedel­messég jellemzi eme szegény polgárokat és szerény lakosságot. Istennek imádása, az ünnepek és va­sárnapoknak — csekély kivétellel — illendő meg­szentelése el nem disputálható lelki közvagyonunk és vigaszunk. Rablások, támadások istennek hála! nincsenek. Az idegenek, utazók, kereskedők, ipa­rosok, napszámosok békésen jöhetnek-mehetnek és kereskedhetnek, senkinek még a hajaszála se görbül meg. S a közmorált tekintjük — a mi szintén hatalmas charactere a valódi közművelő­dési állapotoknak — ott, hol a szegény közpol­gárság kebelében vallás és polgári erények ho­nolnak, hol 10 évi periódus alatt 100-ból alig esik 2 törvénytelen szülött, hol a válóperek, vadházas- sagok ritkán fordulnak elő stb: úgy hiszem, a köz- 1 polgárzat állása s viszonyaihoz mért becsületessé­ge, műveltsége nem épen a legkedvezőtle­nebb arányokat tünteti fel. \ égül álljon itten egy nem épen oly világra­szóló műveltségű, de szép emlékű és népszerű je­les szónoknak kedvencz mondata: ♦ Jókedvedben ne tt^gy min lent, haragodban semmit, így nem fogs az életben megbánni soha semmit.­Es ezzel be is végzem szerény bár, de jobb- tudásom diktáha kis helyreigazítást, szeretettel kervCn H. urat, ne bántsa a bár szegény de jóin­dulatú polgárzat közérzületét. „Quod tibí non vis пеп, alteri ne teceris.“ Kálint László, népiskolai igazgató. Nagyon szívesen helyet adtunk a fentebbi helyreigazításnak, bár — megvalljuk — nem ezt vártuk volna. Mert a kérdéses közleményben sehol sincs megtámadva a nép erkölcsisége, sem az nem mondatik sehol, hogy a bereczki polgár­ság az isteni tiszteletek és társadalmi moral kívá­nalmainak kellőképen meg nem felelne. Nem ezek­ről volt ott szó, hanem a város kormányzá­sáról és a városi vagyon kezeléséről. Ha a város vagyona megfelelő hü sáfárkodásban ré­szesülne, akkor lehetne Bereczknek is „köböl épí­tett, cseréppel fedett“ emeletes iskolaépülete, or vosa és gyógyszertára és sok minden egyebe, a minek most híjával van. Az oly lelkes és buzgó emberbarátok, minőnek a fentebbi sorok íróját mi is ismerjük, mindenesetre sokat tehetnek arra nézve, hogy a mostani állapotok valahára véget érjenek. S z e г к . A háromszékmegye! árvák és gondnokoltak épületeinek biztosítása. — Törvé »yható rfgi szabályrendelet. — Szolgálatot vélünk teljesíteni, midőn Három- székmegye törvényhatósági szabályrendeletét a/, árvák és gondnokoltak épületeinek tűzkár elleni biztosításáról, az alábbiakban közzétesszük. I. §. A háro.nszékmegyei árvák és gondnok­ság alatciak épületeinek eléghető részei tűzkár ellen az „Első magyar általános biztosító társaság“- nál biztosítandó ?. §. A biztosítás, valamint a biztosítási dij beszedése a társaság ügynöksége által eszközölte­tik. Ily ügynöki teendőkkel az illető községi kép- i viselőtestületekajánlatára és felelősségére a községi közgyámok is megbizhatók a biztosító társaság ál­tal. Ez esetben a biztositó társaság a községi köz­gyámokat többi ügynökeivel egyenlő díjazásban részesíti. 3. §. A biztosítási dij egy évre 100 frt. becs­érték után cseréptetőnél 20 kr, fazsindely tetőnél 50 kr nád vagy szalmatetőnól 1 frt xo krban állapi tá­tik meg. À kezelési illeték pedig külön minden kötvénynél 10 forintig terjedő biztosítási dij után 25 kr, xo frttól 25 írtig óo kr, 25 írttól 50 írtig 90 kr, 50 frttól 100 írtig 1 frt 20 kr és 100 frton felül pedig I forint 50 krra szállittatik le ; ezen kívül a II. fokozat szerinti bélyeg térítendő meg. 4. §. Az épületes telkek jövőre a lehetőségig oly módon * adandók haszonbérbe, hogy haszonbérlő bérfizetésen kívül az épületeket ezen szabályren- rendelet szerint köteles tűzkár ellen biztosítani. A hol ezen rendelkezés foganatositása akadályokba ütközik: a biztositás gyámok vagy gondnokok ál­tal a folyó költségekre nálok hagyott pénzből tel - jesittetik; ily pénzek hiányában pedig a biztosítási dij gyámpénztárilag kezelt pénzből jelentés foly­tán utaltatik ki. Házilag kezelt vagyonnal biró ár­vák és gondnokság alattiak épületeit az azokat ha­szonélvező köteles biztosítani. 5. §. Az árvaszék és községi elöljáróság kö­teles a biztosítási dijak felszedésében a társaság ügynökeit és a közgyámokat támogatni. 6. §. A háromszékmegyei összesített gyám- j pénztár' javára biztosítékul fölajánlott épületek biztositás tekintetéből jelen szabályrendelet ked­vezményében részesittetnek. 7. §. Kiskorúaknak nagykorúakkal közös- épületei jelen szabályrendelet értelmében biztosi- tandók, ha nagykorúak is a biztosítási dijt ponto­san fizetik. Ellenesetben csak a kiskorúak vagy gondnokság alatt iák illetősége veendő biztositás ala. g g д biztositó társasá gali szerződések mostantól kezdve általában 6 evre köttetnek ; azon­ban a később kiskorúság v. gondnokság alajutan- dók épületei a bejelentéstől kezdődő ujabbi 6 évre lesznek biztositandók. A biztositási kötelezettség a kiskorúság vagy gondnokság megszűntéig terjed­het. A más társaságoknál több évre kötött bizto­sítások azoknak lejártáig ezúttal érintetlen hagyat­nak és csak azoknak lejártuk után tétetnek a biz­tosítások jelen szabályrendelet értelmében. Erre tekintettel jelen szabályrendelet kihirdetését kö­vető január hó i-től számítandó időre készítendő számadásokból a más biztosító társasagoknál tel­jesített biztosításokért fizetett dijak törlendők és a gyámok vagy gondnokok azon dijak visszafizetésére,

Next

/
Thumbnails
Contents