Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-27 / 34. szám
34. szám. XII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csűrtörtök, április 27. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovic3-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: eb c t wb t г t n 0Ít á i fv KÖN Y VNYOMDÁJ A hová a hirdedések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászai lap. Megjelenik ezen lap lieten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 fi t — kr. Fél évre 3 frtv.— kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttár sora 15 kr. Ki az ámitó? Sepsi Szentgyörgy, 1882. április 26. Önkénytelenül élőnkbe to!ul ez a kérdés, a mit mai czikkünk fölé tettünk, m.dőn a delegá- cziók tárgyalásáról adott tudósításokat s az ellenzéknek azokra tett páratlanul együgyű ferdítéseit olvassuk. Hogy egészen érthetővé tegyük a dolgot, el kell mondanunk a delegáczióban közelebb történt eseményeket. Ezek szerint a kérdéses 24 milliós költségelőirányzattal szemben a magyar delegátusok voltak olyan bátrak, bogy egy kicsit utána néztek a közös hadügyminiszter számlájának azon czélből, hogy tudják meg, mire kell az a rengeteg pénzösszeg ismét s járjanak végére pontosan a kiadások természetének is. Ki is küldötte a magyar delegáczió a négy tagú bizottságot, mely aztán 2 millió 33 ezer forint törlését hozta javaslatba. —- Tehát a magyar delegáczió, melynek többsége tudvalevőleg kormánypárti képviselőkből áll ki, nem szavazta meg vakon a közös minisztérium számláját, mint az osztrák delegáczió. Ez utóbbi minden kételkedés nélkül elhiszi a hadügyi kormánynak, hogy az az összeg, a mit most is követel, az utolsó garasig elkerülhetetlenül szükséges a csapatok akczióképessége fentartására s a teljes pacificatio keresztülvitelére. A magyar delegáczió vita és pedig tüzetes vita alá vette a kérdést, híven megfelelt küldetésének, midőn ily nagy összeg megszavazásában nem tanúsít oly könnyelmű magaviseletét, mint osztrák kollegái. Mi következnék már most ebből ? Az, hogy a magyar nemzet közvéleményét képező sajtó kalapot emeljen hű sáfárainak, kik nem dobnak oda milliókat az osztrák katona urak minden szemöldök-rángatására. Az következnék abból, hogy legalább az elismerés sovány jutalmát ne vonja meg ellenzékünk sem a magyar delegátusoktól, a kik szembe mertek szállani a kemény nyakú és hadügyi tekintetben kész engedelmességhez szokott aranygalléros katona urakkal. Ám a mi ellenzékünk máskép gondolkozik. Ö az adott esetben kénytelen saját magának frontot csinálni, csakhogy keresztül rághassa a mese-, beli — holdvilágot. Az ellenzék vezérférfiai közül többen e'készültek fényes, „hazafias“ dikeziókra azon bizonyosra fogott esetre, midőn a magyar delegáczió uni sono megszavazza az újabb 24 milliót. Mikor aztán látják, hogy a kormánypárti delegátusok maguk proponálják a számvizsgáló négyes bizottságot s ez 2 millió 33 ezer forint törlést indítványoz, — roppant savanyu arczczal fogadják ezt az eljárást s korrigálnak egyet az ilyen formán zsebükben rekedt dikeziókon és kimondják kereken, hogy a kormány csak kom é- d iázik, esze-ágában sem volt neki törlést eszközölni, csak szemfényvesztő játékot üz velők s a nemzettel. így, eme vastag vonásokban beszélt Pulszky, álnokságnak nevezvén a kormány egész törekvését. Hát már most azt kérdezzük mi : ki üz játékot a nemzettel ? az-e, a ki őszintén bevallja, hogy súlyos katonai pressziók alatt áll, de emancipalnia magát onnan egészen, annyi volna, mint sirba kergetni a magyar nemzetet, azonban szavát 2 millió és 33 ezer forint erejéig mégis értékesíteni akarja; vagy az szereti a nemzetet, a ki jól tudja ugyan, hogy a dolgok kényszerűsége alatt mind a 24 milliót meg fogják szavazni, ha kell, de hogy a kormánynak semmiféle érdeme ne maradjon, inkább a 2 milliós törlést is feláldozza apró-cseprő pártlogikájának ? Bizony könnyű dolog itt a nemzetnek Ítéletet mondani — s ez az ítélet nem válik Pulszky űré к na к előnyére. ■■■-Hogy sokkal jobb ne volna ránk nézve ilyen kvótákat nem fizetni, hanem a magunk függetlenségében békességben élűi:* azt senki sem állítja De miután rá vagyunk szorulva ez idő szerint a más barátságara is, meg arra is, hogy biztos positiot szerezzünk hazánk védelmére oda lenn, a hol még most is puskák ropognak, — annálfogva csupa pártpolitikából fejjel menni a falnak : bolondság, ámítani pedig a nemzetet. : politikai jellem- telenség. A. M, Politikai hirek. 4Jralkdönk olaszországi útjára nézve a jelentések ismét figyelemreméltó mérvben szaporodnak, így egy bécsi távirat illetékes helyről nyert biztosítás alapján közli, miszerint királyunk ő felsége utazásához Olaszországba még eddig semmiféle előkészületek nem tétettek. Az olasz lapok által újólag felhozott ama hirre vonatkozólag, hogy a látogatás határozottan Romában fog megtörténni, azt állítják, hogy ez csak az esetben lehetséges, ha előbb a Vatikán és a kvirinal közötti viszony megjavulna, és hogy ezen közlekedés megerősítésére Ferencz Józset király megjelenése igen alkalmas volna. A délszláv lázad) tartományok kormányzójául hir szerint br. Jovanovics altábornagy neveztetnék ki és pedig hatásköre Bosznia-Herezegovinán kívül egy vagy más alakban egész Herczegoviná- ra is, sőt déli Dalmáczia egy részére is kiterjesztetnék. Kinevezése némi politikai sulylyal is hir- na, a mennyiben ö az agrár-kérdés megoldását a paczifikáczió müvének befejezéséhez múlhatatlanul szükségesnek tartja az okkupáit tartományokban, ezt azonban a közös kormány ez idő szerint különböző természetű, részben kényes, részben fontos indokokból egyáltalán megvalósithatlannak tekinti, nem a nagy erődökre, hanem a kisebb, de nagyobb számú erődített őrhelyekre akarja alapítani csaknem akként, a mint a törökök védekeztek a felkelők ellen, s amint gróf Andrássy is jelzé a delegáczió albizottságában. Minden jelenség azt mutatja, hogy e terv a legfőbb hadügyi kormányzat részéről lényegileg elfogad'.atou. gennyei Pál báróról a „W. Alig. Ztg.u azt a hirt közli, hogy egészségi állapota még mindig nem kielégítő s egyáltalán nincs kilátátás arra, hogy e kiváló államférfiu ez évben, sőt még a jövő évben is hazánk politikai életében tényleges szerepet vállalhason. Sennyey báró terve, hogy május hó végével látogatást tesz Magyarországon s aztán nemsokára ismét jelenlegi tartózkodási helyére, Gries-be térne vissza A nevezett lap ama nézetének ad kifejezést, hogy Sennyey báró nemcsak orvosainak tanácsa folytán, de a saját akaratából nem fog többé a magyar parlament munkálataiban tényleges részt venni. Az emlitett lap hozzáteszi, hogy a politikai élet jelenkékeny veszteséget szenved s nem tudna politikai egyéniséget megnevezni az országban, a ki képes volna ez államférfiu helyét még csak megközelítően is betölteni. A „Nemere“ tárczája. A „harapégés“ — Elbeszélés.' — Rittyeg PUta egészen helyre legény a talpán s kivált a tánezban szokta megmutatni, hogy a faluban, már mint Kovászon, párját hiába keresnéd. Szót a táncznak olyan csattanósan még senki fia nem tudott adni mint ő s a rokolyák csak úgy röpülnek, mikor Rittyeg Pista forgatja. A ki pedig a rokolya alatt van, az szinte elég a forróság miatt: veszett két szeme van Rittyegnek; ölelése olyan meleg, hogy csikorgó hó tetején se lehetne megfázni mellette. Hanem mivelhogy a kovászi tiszteletes ur, ki pedig igen fájin ember volt (isten nyugasztalja meg!) azt szokta prédikálni, hogy nincs ember fogyatkozások és hiányosságok nélkül, annálfogva a tisz- teletes urnák nagyon is igaza volt Rittyeg öcsénkre nézve. Nagy fogyatkozása ő kémének az ő két szeme. Mindakettő nagyon kerek. Ezt a körülményt azonban ő egyáltalában nem tekinti fogyatkozásnak, sőt bizonyos peczkes hányavetiséggel rikolt bele a nótába: Az én szemem olyan kerek, A hányat, iát annyit szeret. t Beh sok jóra való leány megadta már az árat a Rittyeg Pista ilyetén fogyatkozásának. A mit a szemével Ígért, mind elhitték neki. S most az egyik, a mazur dolgu Kalári, a kovászi temetőben alszik egy rózsabokor tövében. A bokorról a kis madar énekel neki lágy altató dalt, suttog hozzá oda le a sir ölébe csendem nyugtató hangokat, hogy ne fájjon már a szive a fekete Mariskáért, a kinek barna szemeibe Pista a tavalyi eperéréskor úgy belebolondult, m rí az a szép leány is ágyat vetett magának, puhát, mélyet és hideget, — az Olt fenekén ; ő sem tudta elviselni azt a bubánatot, hogy nem járhat többé hajadonfővel lányok társaságába, meg tánezba a Miii Mis káék udvarára. Az Olt messze hömpölyög valahol Bodoly felé,- odahallszik hozzá a kis madár csevegése, bizonyosan igazat beszél, mert a locsi-fecsi fodros hullámok valamit morognak rá, de azt ki tudná megérteni. Sok titka van még ennek az öreg Duna- oldaiágbeli rokonának, de nem beszélgeti ki mind s aztán itt nem is laknak újságírók, a kik a habok titkaiból élnek, mii t odafenn a Duna mellett. Hanem azért Rittyeg Pistától addig nótáz- hat a kovászi temető kis madara, mig a torka megszakad s feleselgcthet tőle a bodolyi folyó : ügyet se vet rá. Mit is bucsálódnék Ő azon, a mi eltelt. Volt, mulr, ki kéri számba tőle a csapodár szive áldozatait! . . . Most is épen olyan jó kedvvel aprózza a csárdást s csak úgy pörgeti a fehérnép javát, mint eddig. Szikrázó szemeivel pillanat alatt áttekinti a csinos lányok csoportját, kiválasztja azlegszebbi- ket s megindul vele az őrületes tánezba. Mikor a Pillants ^Gyuri (jó prímás, a kötr.ivaló!) a sebesére gyújt rá, akkor Pista magához szoritia azt a szép fehér arczu, sugár növésű leányt s egy álló helyében, mint az orsó, villámgyorsan forgatni kezdi, hogy elvesz a szeme világa, a ki nézi. A fehér arczu leány pedig azt súgja a nyalka legénynek : — Úgy, úgy, szivem, le ne tégy — hadd tán- czoljak veled, mig a lelkem kiszakad belőlem. —• Utoljára tánczoltam úgy is az életben. Rittyeg Pista megdöbben a lány szavára s abbanhagyja a tánezot, leülteti a sápadt Aniskát Tüzlangja Boris néni mellé, aki pirongatni kezdi, hogy hát az már nem isten ellen való vétek-e, egy fiatal leánynak addig tánczolni, mig a szive megszakad? Hej, a mostani leányok! Azok egyebet se tudnak, csak a bolondját járni. — Hagyja el Boris néni, utolsó tánczom volt ez nekem — felel rá hosszút sóhajtva Aniska. Erre a szóra egy barna szál legény, komikusán bánatos arczát élénk pir futá be. Egy mozdulatot tett a leány felé, de abban a pilanatban elkiáltja magát valaki: — Ég az Eprestetö, nagy tűz van az erdőn ! , ___ Annak te nem búsulsz, — veti a másik oda — az ilyen harapégés után jó gombát szokott teremni az erdő s ha éjhálóba messz a lovakká’, jól fog majd a harapégés gomba. A barna szál legény is odatekint az Epres- tetőfelé s bánatos arczán valami hirtelen öröm látszik. Az erdő előbb csikós kígyózó vonalban ég sa mint szürkülni és sötétedni kezd, egész ivet, majd egy kört formálnak a lángok. Gyönyörű lát/ány! Az erdőpusztitásnak ez itt még a leggyöngédebb módja. Oszlik a tánczbál. Aniska is nyaka körül veszi kendőjét s jobbra-balra tekint sovárgó szemekkel, várja szegény, hogy kisérje haza Pista. A barna szál legény, (apjáról Bezzeg Mar- czinak hívják) utólóri Aniskát, a kin nagyon meglátszik, hogy félvállról fogadja a Marczi udva- riaskodását. — Tudom, Aniska, hogy nem kellek se testednek, se lelkednek, de ne haragudj rám. Nem azért kisérlek én haza, hogy szóba vegyenek a faluban, velem; azt szégyelnéd te nagyon. Csak azt akartam neked mondani, hogy erősen fáj a szivem. Щ ilyen csúfosan rá nem szedeti volna
