Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-27 / 34. szám
134 Zsidóüldözés Oroszországban. Podvolocziskából zsidó menekültek elbeszélése utón Írják a következő epizódot, mely élénken jellemzi a haltai zsidók borzasztó sorsát : „Harmincz vagy negyven zsidóasszony mene- | к ült gyermekeivel együtt egy templomba. Yrissza- ! fojtott lélekzettel, remegve lesték azt, hogy mi i történik a7. utczáko.n ; egyszerre egy gyermek az ; ijedtség miatt sírni kezdett. A félelem, hogy a gyermeksirás elárulja rejtekhelyüket, valóságos magarákká változtatta az asszonyokat, s megfojtották az ártatlan csecsemőt, melyet anyja félig holtan is alig tudott kiragadni az asszonyok körmei közül.“ Egy másik jelentés a következőket adja tudtál: „Csak e hó 12-én vette magának a rendőrfőnök azt a fáradságot, hogy a haltai eseményekről jelentést tegyen fölebbvalójának, Kamie- nierpovolszky kormányzónak, addig hamis hírekkel áltatta ezt. Alig értesült a kormányzó a történtekről, — Baltába jött és helyreállította a ren- | det; zoo zavargót elfogtak, de a szóvivőket még \ is csak 7 naptól 3 hóig terjedő fogsággal büntették, ; daczára annak, hogy a véres tettek újból való ! megkezdését a kormányzó elutazása után, t. i. ej hó 20-ára kilátásába helyezték.“ Varsóból írják, hogy a déli Oroszországban a j zsidók ellen véghez vitt kegyetlenségek nagy félelmet keltettek a varsói zsidók körében is. Ennek következtében ott is kivándorlási mozgalom indult meg, s az utóbbi napokban számos család utazott el Amerikába. Mint déli Oroszorsz igból jelentik, az í ottani földbirtokosok attól félnek, hogy a zsidók- ! nak a gabnakereskeuléstől való visszatartása s ez- 1 zel együtt a kivitel szünetelése következtében e i vidéken válság fog kitörni a kereskedelmi téren, j Varsóban városszerte nagy a rémület, mert újabb zavargásoktól tart mindenki. Zsidóüldözésekre kevesebb kilátás van, mint szoczialista zavargásokra, melynek kezdetéül tekintik a varsó- bécsi vasút munkásainak minapi kihágásait. Varsóból e hét folytán négyszáznál több zsidó-család költözött el, attól félve, hogy az orosz uralom alatt utolsó falatjukat is elveszik. Az elköltözőitek jobbára iparosok. Az oroszországi zsidóüldö- zések következtében több jómódú varsói zsidó nagy hirtelen áttért a katholikus hitre, a mi az idevaló zsidóságnak fölöttié zokon esett. E kitérések csak kárára lehetnek Varsó zsidó lakosságának. mert megerősíteni látszanak Katkov és Akszakov amaz állítását, hogy a zsidó vallásnak manapság nincs létjoga. Pista téged, elviselnem a bánatomat, sirba vinném a szerelmemet szó nélkül; de igy meg kellett neked mondanom, hogy hallottam, n em ak arsz t öb- bet a tánczba jön n i. Látod, te jó vagy nagyon Apám uramnál tegnap megkészittettem az Írást ; abban rád hagytam az egész piliskei dűlőt a belsőségekkel együtt, nekem úgy sem lesz azokra szűk-' ségem. Aniska részvéttel nézett a Marczi jóságos arczára s mikor meglátta azon azt a szelíd bánatot, összeborzadt. — En istenem, légy irgalmas neki! Megbomlott szegény. Pedig Bezzeg Marczinak helyén volt az esze, megszorította az Aniska k'zét melegen, elbúcsúzott tőle : — Áldjon meg az isten, Aniska! A középszeren összetalálkozott Rittyeg Pistával, jókedvvel köszönt neKi. — Tudod-e, mi az újság? A biró ur ötven pengőt Ígért annak, a ki a harapégésre kimegy s a gyujtogatót elfogja. En tudom, ki az : a Pálminya Józsi szolgája. Ott hál a cserjés mellett. • Hogyne merít volna Rittyeg Pista osztozkodni Marczival. A tűz ropogása már messzire hallszott, a száraz levelek sistergő pernyéjét szembe hozta a szél. A sűrű fiatal cserfák, mint egy-egy óriás csillár, tetőtől talpig pattogtak. A hőség borzasztó volt. Atellenben, a cserjés oldalon valaki a lovainak hahózott. — Hova méssz, te bolond? Beljebb ne menj, hisz a parázs égeti a lábodat. Marczi derékon kapta Rittyeg Pistát s hatal más karjaival ölbe nyalábolta; vitte beljebb-beljebb az égő rengetegbe. — Aniskát is megcsaltad pokol fajzatja; ez az utolsó bűnöd. Több leányt nem kergetsz a sirba. Az erdő ég, lángja magasra lobog, a szenes törzsek recsegve omolnak össze. . . . A harapégésnek csak a másnapi zápor vetett véget. * Nehány esztendő múlva egy kis barna gyermek kószált az Eprestetőn : egy öreg ember oda rakja a kis fiú kosarába a gombákat: — Marczikám, a ki téged fiammá tett, ide temette magát. — Hol van a sirja, nagyapó? — Elfutta a szól, fiam! — Hát az édesanyámé hol van? — Azt a jó isten tudja, fiam. (k.) A harcztérrol. Focsa. 1882. április hó 9-én. — Készlet eg\ magánlevélből. — A dolog lényegére vissza térve, elmondom a további események folyamát. Rabló-pecsenyémet éppen javában sütögettem a nyárson, midőn az előőrsi vonalon újból puska- tüz hallatszott s pár perez múlva már az előőrs- parancsnoktól is beérkezett a jelentés, hogy a felkelők az előőrsöket folyton nyugtalanítják és újból támadni készülődnek. A zavart, mi az első puskaszóra keletkezett, nem Írhatom le s azt hiszem, hogy ha valaki éjszakai támadásban vett már részt — ismerni fogja e kutya helyzetet. Még a hús a főző edényekben jóformán meg sem melegedett s már megint fegyvert kelle fogni. Lgy pillanat alatt a tüzeket eloltottuk, a legénység a huslevet az edényekből ki öntötte és a félig főtt, azaz csak meglágyult húst kenyértarisznyájába helyezve, elkeseredetten dühöngött. Miután a tüzelés az előőrsi vonalra mind keményebben folyt,—levonultunk odáig és aztán egy pár puskatüzzel üdvözöltük mi is őket. mire elcsendesültek, mi pedig virradtig folytonos készletben állottunk. Reggel pedig a tábornok ur elrendelte, hogy miután a legénység ki van merülve és éhes is, kezdjenek a csapatok újból főzni és úgy kell a dolgot intézni, hogy 10 órakor tovább indulunk. Mindenki tehát, mihelyt a fegyverek gúlában valának, azon igyekezett, hogy ebéd után lásson és sikerült is valahára a harmadik napon újból egy kis me’eg levest készíteni; s oly jóízűen költöttük el, mintha a legjobb konyhán készült volna. Most következett ám még a fekete leves, és egy órai menet után ismét összeütköztünk a Tara folyónál. Az előőrsöt az 1. zászlóalj küldötte elő és éppen az 1. századból állott. Ä felkelők, kik mintegy 20C—300-an lehettek, a Tara folyó balpartján eg>r sziklahasadékban állottak, honnan mint a zápor, úgy szórták a tüzet reánk; oly állásuk va- la tehát, hogy őket e lyukból kimozdítani teljes lehetetlennek látszott. Azonban a tábornok a taktikát hamar megforditá és azonnal megparancsolta, hogy a 14. vadász zászlóalj a sziklahasadékot baloldalról kerülje meg, —■ hogy igy kettős tűzbe kerüljenek. Alig hangzott el az említett parancs, kis vadászaink már a baloldalon roham- inai rohantak a hegyen a felkelők felé és egy pillanat alatt már kemény soreüzet szórtak a bestiák közé. Mint egy sziklafal, oly tántorithatatlanu! állott a vad, még csak nem is látszék mozdulni. Most a tábornok ur elrendelte, hogy a \á üteg tüzérség azonnal állást vegyen és 4 — 5 lövést azonnal a csorda közé tegyen, zászlóaljamnak fele pedig mint ágyufedezet visszamarad, a más 2 század pedig nyomuljon elő az első zászlóalj segítségére. Egyszerre csak egy hatalmas ágyú dörrenés és vad ordításban kiálták a felkelők: „fussatok sógor, mert az ágyúsok jönnek“. Egy pár perez alatt u sziklahasadék üres lett és mint egy kolom- post veszített nyáj, úgy futottak a Tara partján lefelé, hol őket már a czirnborák a ladikokkal ké szén várták, hogy a Tarán átszállítsák és Montenegróba meneküljenek. F. tervük azonban füstbe ment, mert midőn éppen a ladikokba, melyek száma mintegy 7 lehetett, 50—60 emberrel, beszállónak volna, tüzérjeink négy oly kartácslövést intéztek reájuk, hogy onnan menekülni képtelenség volt. E jelenet leirhatlan volt ; az első lövésre mint a manna, úgy potyogtak ki a ladikból jobbra-balra és vadul ordítottak, a második lövésnél már 2 ladik gyuladt meg és sülyedi alá a benneülőkkel, аз., 4-ik lövés már aztán egészen megtörte, ugyannyira, hogy azon körülbelül 200 felkelő közül, kik a ladikban ültek, tán még hírmondónak sem menekült egy sem el. Megjegyzendő, hogy míg tüzérjeink e műtétet a hegy tetejéről végezték, addig mi keményen tüzeltünk a völgyből reájuk; magam is 4 golyót lőttem akkor nap el. Oly szép ütközet volt, hogy maga a tábornok is azt állította, mikép ilyen 1882- ben nem volt. Összes veszteségünk a 3 nap alatt I szakaszvezető a 77. gy. ezredből, 7 vadász a 14. zászlóaljból és I tizedes tőlünk az első századból, ki jobb ülepén sebesült meg és a golyó az ágyéka körül a nagy húsban állott meg. Neve Nagy Lajos, udvarhelyszéki tartalékos, és igen derék katona : sebe nem veszélyes és valószínűleg kilábolja. A felkelők vesztesége mintegy 250 emberre rúg. Miután a Tara folyam Montenegró és Herczegovina közt határszélet jképez, az ütközet befejeztetett és estére tábort ütöttünk, másnap pedig vissza jöttünk Focsába. Áldozó csütörtökön tehát egész nap útban valánk. Ellenzéki lelkiismeretesség, Kezdi szék, 1882, április 24. Egyik ellenzéki lap közelebbről igy kezdette egyik dörgedelmes vezérczikkét : „Bosznia és Herczegovina okkupáczióját azok, a kik azt végrehajtották, azzal indokolták, hogy a monarchia délkeleti határain szláv államok alakulását csak ok- kupáczió akadályozhatja meg. Ez az indok nem bizonyult igaznak. Az ok- kupáczió nem akadályozta meg a szláv államok alakulását. Megalakult Bulgária m. önálló fejedelemség megnagyobbodott Montenegró és Szerbia. Csak hamar királyság lett Románia. Az okkupáczió tehát abból, a mit ezélul tűzött, nem akadályozott meg semmit.“ Szóról szóra idéztem az ellenzéki lap vezér- czikkének ezen tételeit, hogy lássa a t. olvasó, minő lelkiismeretes a mi ellenzékünk eljárása, tak tikája. Sőt hozzátehetjük egyszersmind azt is, hogy bárgyú is! és hogy a saját publikumát is nagyon bárgyúnak kell tartania. l ehát az okkupácziónak azon bevallott elvét, hogy a monarchia délkeleti határain nagyobb szláv államok ne alakulhassanak, a Szerbia és Montenegró megnövekedése megczáíolja. Ennyi erővel azt is az occupatió ellen lehetne felhozni, hogy Szerbia és Montenegró egyáltalán léteznek, hogy Muszkaország elfoglalta pl. a Krímet, hogy Lengyelországot feldaraboltat- ta, sőt hogy Szent István királyunk azon elvet állította fel, hogy csak a soknyelvű államok lehetnek erősek. Alert hát a végén is: a Szerbia és Montenegró megnagyobbodása is épen úgy megelőzte az okkupácziót, mint a miképen megelőz - te a Krim elfoglalása, vagy a Szent István törvénye, csak hogy az egyik nem sokkal, a iná- • sok pedig hosszú, számos évekkel. Ha pedig igy? akkor hogy lehet az okkupá czió ellen Szerbia és Montenegró megnagyobo- dásával argumentálni annak, kibon a lelkiismeretességnek bár csak egy szikrája is megvan? Es minő elfogadható érvei lehetnek annak, a ki csak ily érvekkel kép ís előállani: azt Ítélje meg az. értelmes olvasó. Valamint vessen számot azzal is, hogy b zhatni a nemzet ügyeit azokra, a kik csak is az ily szemérmetlen hazugságok lelkiismeretlen gyártásában excellálnak? Az ellenzék azt bizonyítsa be, hogy ha az okkupáczió meg nem történt volna, vájjon Bosznia és- Herczegovina nem tartoz.nának-e már ma is Szerbia és Montenegróhoz ? S vájjon ezen esetben a mi szerbjeink is — legalább részben — nem csinálnának-e több aggodalmat és bajt hazánknak ? De ezt bebizonyítani nem fogja. Nem, miután a tények a legvilágosabban az ellenkezőről tanúskodnak. Vagy elégedjék meg az. ellenzék egyszerűen az okkupatió kárhoztatásával. Éhez, van is joga, sőt még némi plausibilis okot is hozhat ellene föl : hiszen most is pénz- és véráldozatba kerül. Hanem itt megint óvakodjék a dolog mélyét fürkészni ; mert különben oda foghat jutni, hogy ellenkező esetben legalább százannyi pénz- és véráldozatot lettünk volna kénytelenek hozni, csak hogy meg ne semmisüljünk. Már pedig abban velem a magyar nemzet józan többsége egyet fog érteni, hogy mégis jobb a kisebb, mint a nagyobb roszat választani. Hogy ellenzékünk ebben is más véleményen van, az az ő és nem a nemzet hibája. Ellenzékünk mindent megtett, hogy az óriás vér és pénzáldozatokat igénylő muszka-háboruba belemenjünk. Akkor az összes szlávságot ki akarta irtani. E végett nemcsak országszerte népgyüléseket, de még székely pucs- csókát is rendezett. S ugyan azon ellenzék most az orr- és fülcsonkitó herczegováczok védelmére kel, azokat istenid s azokért bélyegzi meg még magát a magyar nemzetet is. Sag mir Graf von Orindur, von wo ist diese Zwiespalt der Natur ? ív magyar nemzet ily czéltalan, kapkodó politikát nem követhet. Rustícus. Sir Charles Darwin. Kevés emberrel történt meg talán a középkor óta, hogy halála oly általános részvéttel találkozott volna, mint Darwinnál látjuk ezt ma. Egyiket a politikai világ gyászolja, de a tudósok mitsem tudnak róla, — másikért a tudományok komoly művelői öltenek gyászt, de a nagy világ talán hírét sem hallotta soha. Darwin halálát a politikai körök nagy részvéttel veszik tudomásul, a po itikai lapok vezérczikkekben emlékeznek meg az elhunyt érdemeiről s a tudósok testületéi gyászlobogókkal jelzik veszteségüket s közlönyeikben nemsokára megindul a dicsőítő necro- lógok végtelen lánczolata még akkor is, ha ugyanazon lapok csak gúnyt szórtak életében annak „elméleteire“, kinek ravatalára ma őszinte tiszteletük koszorúját helyezik le.
