Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-20 / 32. szám
32. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök, április 20. e--------------------------------------------------« S zerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-íele ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal : сБегиMein- 9ТЕагЕ KÖNYVNYOMDÁJA hová a hirdedések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdet nények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. 1 ________ -9 Politikai, társadalmi, ismeretterjesztő, szépirodalmi és közgazdászat'! lap. Huzatai©« XII. évfolyam. ■ — - - ® Megjelenik ezen lap heten- kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ér helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve : Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak heljréért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. •........................................ ...............—ö P otsa József, Sepsi Szentgyörgy, 1882. április 19. Alig képzelhető Háromszékmegyére nézve meglepőbb s váratlanabbal kellemetlen hir, mint, а mit a tegnap hozzánk érkezett bulapesti lapok az „Orsz. Ért..“ után megyénk főispánjáról közöltek, A rövidke hir ennyi : ,,Szentiványi Gyula, brassói főispán. ki fog 'neveztetni a maros vásárhelyi királyi táblához bíróul s helyét Potsa József, háromszék- megyei főispán foglalja elr Egy Ízben hasonló hir szái'ongásárél mi is tettünk említést, de egyszersmind illetékes helyről nyert értesülésünk alapján meg is jegyezhettük, hogy a n.ennyiben ez megyénk főispánjára vonatkoznék, minden alapot nélkülöz Azóta csakugyan kevesebbet beszéltek ilyen változásról még Budapesten is ; ma már azonban komolynak látszó czél- zattal jelent meg az Orsz. Értesítőben s a kormányhoz közel álló nagyobb lapjaink is tudomást vettek róla. Mi, a kiket ezen eshető változás oly közéből érdekel, nem elégedhetünk meg annak egyszerű regisztrálásával ; sokkal érzékenyebben sújtja e megye közigazgatási és társadalmi érdekeit, hogysem szó nélkül engedjünk megvalósulni egy oly feltevést, mely alapjában nyílt hadüzenet lenne Háromszékmegye fejlődő és rendszeres társadalmi és közigazgatási állapotainak. Az államkormányzatnak ma már bensőbb czéljai vannak a főispánokkal, kik nemcsak arra hivatvák többé, hogy külső fényt és tekintély t kölcsönözzenek a megyének ; ma a főispán az állam- eszme képviselője, annak czéljai megtestesítése képezi minden irányban hivatását és feladatát. El lehet mondani : talán sehol sem megy oly biztos lépéssel egyetlen megye sem a közös czel megvalósításában előre, mint épen Háromszékmegye. — Azon kellemes összhang, mely itt a közigazgatás czéljait a társadalmi érdekekkel az állami existen- czia kívánalmainak megfelelően oly szoros viszony ba hozta, — összekötő kapcsát, mozgató erejét és éltető lelkét Potsa Józsefben találta meg. El lehet mondani : soha kinevezés szerencsésebb egyetlen megyére nem volt, mint a Potsa Józsefé Háromszékre nézve. A kik e megye fejlődő viszonyait látják, s összemérik a mai állapotokat a régiekkel, bizonyos önérzettel mutatnak rá azon férfiúra, kinek valódi hivatottsága van a megyei élet kormányzására. Háromszékmegyét irigyelni kezdik az ország valamennyi megyéi; mert a székely nép szorgalma és természettől nyert munkaképessége megtalálta, azon irányt, melyben értékesítheti tehetségét s fölemelheti magát a küzködés bajai közül oda, a hol a polgári jólét kezdődik. Azon országos figyelem és érdeklődés, melyben a háromszéki háziipar magasabb lendülete részesült, azon fényes elismerés és magas kitüntetér, mely a székely szövőipart lépten-nyomon éri, megannyi hangosan szóló szózat Potsa József főispánunk megyeigazgatási vocatioja mellett. Mikor a székely háziiparnak ekkora népszerűséget szerzett, azt bizonyította be azzal, hogy Háromszékmegye igazgatását illetőleg nemcsak a tanácsterem falain belül, nemcsak a közigazgatás erélyes vezetésében éri el czélját az államkormányzat, hanem főkép akkor, lia a nép, mely felett uralkodik, legutolsó rétegében is boldog. Ezen általános jólétnek és boldogságnak egyengette útját Potsa József Háromszéken. Egy szép és erős épület falait rakta meg, mely meg tudjon küzdeni, ha kell, még az elemi csapások okozta viharokkal is ; az épület készült hova-tovább nagyobb szorgalommal, segített a jó építőmesternek a székely nép szeretete és odaadó bizalma is. — Most aztán, mikor csak a tetőzet hiányzik erről az épületről — most kivenni kezéből a munkát és ott hagyni a müvet befejezetlenül, hogy az idő lassanként megeméssze : annyi volna, mint sírját megásni azon megyének, mely az életbe vetett re- ménynyel, saját szorgalmába helyezett önbizalommal emelte föl fejét s indult a jólét utjának főispánja szilárd vezetése alatt. Brassó város igen nevezetes pont lehet nemzetiségi, kereskedelmi vagy vámpolitikai tekintetek bői és esry erélyes főispánra ott nagyon is szükség lehet ; de Háromszékmegye, habár e mellett csupán nemzetgazdasági és népmivelodési szempontok szólnak, semmivel sem áll Brassómegye mögött. S ha ehhez vesszük még azon feltűnően kelletne' helyzetet, hogy Háromszékmegye közigazgatásánál bizonyos élénkség, az egyes közigazgatási ága' között szerves összefüggés és egységes szellem í paszta!ható ; hogy a megyei régebbi zajos közg} illések helyett ma komoly, férfias tanárokozások terme lett a megyeház ; hogy pártviszályok nem szak- gatják föl a polgárok közt azon testvéries köteléket, mely a közjó előmozdításában egymás mellé helyezte őket ; ha számba vesszük azon virágzó intézményeket, a mik a közelebbi pár év alatt nyertek életet : akkor ama hirt, hogy Potsa József, mindezeknek éltető szelleme, itt hagyja e megyét, — a legkomolyabb aggodalmak között fogadja minden polgár. És épen azért, mivel Háromszékmegyének ennyi s oly szép, megvalósitásra szánt czéljai vannak, melyeket csak a megkezdett utón és alapokon érhetünk el, — nem szabad elhinnünk a budapesti lapok hírét- A me imiben pedig ezen czélok csak Potsa József által érhetők el, megyénk főispánjának tőlünk megválni teljes lehetetlen. (?) Belföld. A delegác/.iók elé terjesztendő kormányjavas- vaslatból kivesszük, hogy a monarchia déli részében és a megszállott területen kitört mozgalmak leküzdésére február hóban megszavazott 8 millió frt rendkívüli hadi szükséglethez további 23 millió 733,000 frtot kér a kormány, ezen rendkívüli hitelt a következőkkel indokolván. Az eddigi katonai akczióknak az a kedvező sikere volt, hogy a felkelés nagyban és egészben elnyomatott és anyagi és erkölcsi erejében megtörve, ma már csak a rablás jellegét öltötte magára. A rablóbandák erélyes elnyomása, a kivívott sikerek biztosítása, a békés lakosság tartalma a még mindég megzavart rend és biztosság helyreállítása, és az állandó megszilárdulás müvének befejezése végett szükséges, hogy a jövő hónapok alatt az ott levő csapatok le nemi szállított számban maradjanak a felkelés területén; azonkívül, gondoskodni kell a csapatok biztosított elszállásolásáról, az egyes helységek összekötéséről, a ha- diszállitmányok tovaszállitásáról, a forgalmi utak A „Nemere“ tárczája, Eppur si move. Francziából: Perdi Emil. (Folytatás és vége.) VIII. Orbán nem akarta a vétkes halálát. Ö magát akarta biztosítani a felől, hogy Galilei ne beszéljen és ne írjon többé a föld forgásának kérdéséről, vagyis hogy oly rémületbe ejtse őt, mi biztosítja hallgatagságát s ezért a per minden aggályai közt ^ csak a legutolsótól kimélte meg őt, — csak attól, mi reá nézve nem birt érvénynyel. Nem mutatta magát olyan kegyetlennek, mint a hogy Berti Domokos hiszi; de többé nem is tanúsított a vádlott iránt sem részvétet, .sem elnézést, miként róla ezt igen gyakran fölteszik. Érdekes ismételni, mivel Berti Domokos nyilatkozata szerint az a legvilágosabb eredmény: hogy Galilei pőrének különböző szakaszai nincsenek jelenetekre beosztva, mint valami előadásra szánt színmű, mely roppant szigorral elrémiíi a Copernicus tanainak híveit, mig a színfalak mögött a vétkessel szelíden bánnak el. A tortúrával való fenyegetés, esküvel való visszavonatása állításainak, a bezáratás valósággal megtörtént tények és nem — a mint hitték — egyszerűen a nagyon férfias tudósokhoz intézett intő-jelek. A római udvar eleinte kevesebbet foglalkozott a közönség képzelődésének elfojtásával, mint Galilei kézrekeritésével. A forradalmár szellem vala az, melylyel szemben először a szemé yére való tekintetből a legszelídebb eszközöket használták, de a mely a vértörvényszék ,'kedvezésére a Párbeszédek-ben feltűnő gunynyal felelt vissza, mely kelepczébe kerítette a kézirata megvizsgálásával megbízott egyónt, mely első kihallgatása alkalmával tréfálödott bíráival, sőt talán az uralkodó főpappal, hogy most már örök hallgatásra legyen kárhoztatva, ed vezetvén őt a lelki gyötrelmek lépcsőjén a rémület legvégső határáig. Ünnepélyes megesketése egyszersmind annyi volt, mint merőben elzárni a Copernicus tanaihoz visszavezető utat. Hogyan is térhetett volna visz- sza, miután nyilvánosan eretneknek bélyegezték, miután ő maga megígérte, midőn erre kötelezték, hogy feladja az ily eretnekségben gyanús egyéneket ? S ennek daczára bírái még nem voltak eléggé biztosítva, még megeskecése után is féltették. Eleinte Siennába zárták Piccolomini érsek palotájába, aztán a Florencz közelében levő városkába, Arcetri-be azzal az engedélylyel, hogy szülői és nehány barátja magános látogatását elfő gadhatja, azon feltétel alatt azonban, hogy több személy nem gyülekezhetik ott össze a végre, hogy ott velők tanácskozzék. Ezen felül féltek at tói is, hogy ne közlekedjék idegen s olasz tudósokkal. Casstelli atya, az ő régi tanítványa, hiába kért engedélyt meglátogatására, habár megígérte, hony vele nem fog a föld mozgásáról beszélni. - - Továbbá, hogy a kutholikus országok eszméi jár ványától legyenek megóva, a pápa minden pápai követnek s szintúgy minden inquisitornak elküldette amaz Ítélet szövegét, mely őt. sujtá s a fel- eske-tési okmányt. FJorenczben Galilei legkiválóbb tanítványai s barátai, különösen a maihematika tanárai névszerint hivattak össze, hogy meghallgassák e két okmány felolvasását. Azt hitték, hogy azon a napon, melyen egy oly ügyes, forrásokban annyira bővelkedő s a közönség előtt annyira csodált irot elnémítottak, — ugyanegy csapással végeztek a Copernicus tudományával is, eme veszélyes tannal, mely réme vala a theologusoknak, kimozditván a világot központjából, leléptetvén a földet elsőbbségéből, hogy a napot állítsa helyébe, alkalmat nyújtva a több világ létezésének és a teremtés végének ijesztő föltevésére. Balga erőlködés! a föld mozgásának elmélete felülkerekedett minden kárhoztató ítéleten. Nem Galilei az, ki — mint a véghagyomány tartja — kimondá ama hires mondatot :„eppur si move“ (mégis mozog); ez az emberi ész névtelen kijelentése, mely az ő halála után ekkép nyilvá- mtá hitének halhatatlan igazságát. Es itt megállunk. Nem akarunk semmiféle körülírás által levonni amaz okmányok értékéből, melyeket imént analysaltunk. A történelem vívmánya mrrad, hogy a XVII. század kezdetén a római gyűlés igényt tartván az egyház képviseléséhez s az által félre nem ismertetve bíráskodott tudományos kérdésben s azt a tudomány tételeivel ellentétesen oldotta meg. Galilei kimagasló lángszelleme s ama részvét, melyet szenvedései gerjesztenek, egy népszerű és tragikus jellemet varázsolnak elénk, ámde a nagyon szomorú színmű által bennünk felkeltett érzelem nem képes elnyomni az ügy komolyságának megfontolását. Alapjában véve azt kellene kitisztázni, hogy a katholikus s ily dolgokban hátramaradozgató országokban a tudománynak sikerült-e magát a Ilit uralma alól föls/'.abaditni ? Galilei pőre a helyett, hogy e kövük eztelést késleltetné, mint általánosan hiszik, épen ellenkezőleg azt közvetlenül megerősíti. Mihelyt a római udvar belátta, hogy okta anságot követ el azzal, midőn kettévág olyan kérdést,mely nem tartozik az ő illetékessége alá s ama veszélynek teszi ki magát az által, hogy zavarba ejti a későbbi kort: csupán arra szorítkozott, hogy a tudomány tisztán különböztesse meg a tudás és a hit két külön országát. Es ha most nem avatkozik
