Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-04-09 / 29. szám
29. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: J3eF(NSTEIN JAÁB.K. könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendó'k. Ô. hirdetmények és nyiltte- rek dija előre fizetendő. XII. évfolyam. lap. Megjelenne ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap ELÓ FIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetményekdija; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílttér sora ï 5 kr. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, április 9. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati líiM Előfizetési felhívás a „N E M E R E“ tizenkott’idik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre................................................6 frt kr. Háromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Eél évre........................................................3 frt kr. N egyed évre.........................................I frt 50 kr. E gy hóra.....................................................— frt 50 kr. K ülföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomáttatbatunk. Az előfizetés legczélszerübben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE" kiadó hivatala. A halhatatlanság ünnepén. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. ápril 8. A keresztyéuség symboiikus ünnepnapja halhatatlanságot hirdet ma a hivőknek. Hinnünk kell a halhatatlanságot, mert az eszme túléli ezt a roncsolék világot. Л tavasz uj virágot fakaszt, rügyek kizöldűlnek, bimbók kifestenek, rétek és halmok, völgyek és erdők ős törvény kényszerének hódolnak : túlélik a halál álmait, megifjulva köszöntik az embert. Halhatatlanságot hirdet a föld; az eszme győzedelmét hirdeti amaz üresen maradt koporsó, mely mellől angyali szózat zeng át: „mit keresitek az élőt a holtak között: nincsen itt, feltámadott !“ Beh sokszor lefeküdt már a magyar nemzet a maga koporsójába! Milyen sokszor feszítették meg őt s hányszor temették el a magyar nemzet alkotmányát kemény sziklafalak közé ! Es a magyar nemzet geniusa mindig őrt állott a bevájt sirüreg mellett ; visszariasztotta lángpallosával onnan az ellenséget s fülébe súgta szelíd, biztató, lágy hangján a kétségbeesettnek : „nincs eltemetve a magyar nemzet; nincs már a sírban : feltámadott!“ . . . Mint a mesebeli föidhözvert Antaeus, a leti - portatás után százszorozott erővel kelt föl a földről, minél mélyebbre ásták a sírját, annál magasabban emelkedett ki a népek sorából. Minden temetés egy ragyogó feltámadás volt a magyar nemzetre ; mikor ellenségei elkábult mámorukban halotti torát zengték el fölötte : a nemzet alkotmánya fölött akkor zendült meg az őriző angyal harsonája és riadalmában benne volt a magyar nép minden dicsősége, reménye és jövőbe vetett bizalma, de benne volt egyszersmind elnyomóinak minden gyalázata. . . . Ma, midőn a feltámadás ünnepe szabadság és alkotmányosság hajnalival közönt be hozzánk, mikor a magyar nemzet ezer esztendős alkotmányának tetőitjépiti, akkor kezdik a vakondokok alá- furni száz meg száz mértföldről a fundamentumot, hogy tegyék roskataggá, erőtlenné ezt a szilárd épületet, melynek neve: magyar birodalom. Szent István szerencsétlen jelmondata hovatovább vastagabb vesszőparipája lesz annak a sokféle nemzetiségnek, mely bennünket dominálni akar. S ha akadnak. valóban m agyar vérű idegen nyelvű állampolgárok, azok csak elenyésző kisebbségek a tulajdonképeni fajzömökhöz képest. Példa rá az erdélyi szász nemzetség. Ez üti az akkordot azon nagy nemzetiségi aspiratiokhoz, a miket a német professorok nagyitő szemüvegen keresztül diktálnak a „kulturvo!k“-nak. A Schul verein féle befolyások ellen váltig tüntetnek a délmagyarországi és szepességi németek ; hiába! az erdélyi szászokon nem fog a szép sző. Nem is kisértjük őket meggyőzni. Az erdélyi szászok sokkal kényelmesebben érzik magukat Szent- István birodalmában, sokkal erősebben el vannak sánczolva történelmi privilégiumaik mögé, hogysem oda eféle magyar állameszmék bejuthatnának. Süketek ők ezek ha’lására s nem is fognak hallgatni azokra soha. Es a magyar lovagin? nemzet hagyja Őket menni a maguk utján. Nem szól bele törvényezik- kekkel, nem szorítja kellő medrek közé a csapongó folyam árját, mert azt akarja, hogy azon a földön, melyet a nagy honalapító a mi fajunk számára megszerzett, érezzék jól magukat azok is, a kiket a későbbi uralkodók diplomacziája jónak látott száműzetésükben e hon polgáraivá avatni fel. Ezért nem aggódunk mi, — a kik ellen egy egész idegen faj kivetette tőrét. Nekünk nem szabad a férgek szúrásai alatt fejaj,halnunk. Sok százados viharok edzették azt a fát, mely most erőteljes virágzásában él. Nekünk tanulságunk a múlt ilök történelme; soha nagyobb diadallal nem küzdötte meg a har- ezot egyetlen eszme sem, mint a magyarság, a magyar állam eszméje. A magyar állameszme, a magyar nemzetiség üli ma diadalát, a halhatatlanság ünnepén. A magyar nemzet geniusa kivont pálossal áll őrt a feltámadás napján. Jaj annak, a ki a mi őrangyalunkkal szembe száll. A. M. Belföld. Csendőrségi segédlet birói végrehajtásoknál. Az igazságügyiminiszterrel folytatott tárgyalás rendén a belügyminiszter f. é. 17063.3z. a. kibocsátott rendeletével utasította a már működésben levő m. kir. csendőr-parancsnokságokat, hogy intézkedjenek az iránt, miszerint bírósági végrehajtásoknál, hol a kiküldött bírósági végrehajtó ellenszegüléstől tart, еппек. megkeresésére a kérelmezett csendőrségi segédlet akadály nélkül kiszolgáltassák. A magyar földművelési minisztérium az osztrák kereskedelmi minisztérium egy átiratára válaszolva, közölte azzal a közgazdasági bizottságnak az általános vámtarifára vonatkozó törvény- javaslatra, illetve az ebben foganatosított lényegtelen módosításokra nézve hozott határozatait. — Valószínű, hogy most már a mindkét részen levő kereskedelmi minisztériumnak képviselői egy, a jövő héten Bécsben megtartandó értekezleten megállapodnak a foganatosított módosításokra nézve a két törvényhozó testület tárgyalásánál a követendő magatartás iránt. A legjobb megoldás mindenesetre az volna, ha a kormányjavaslat eredeti szövege feltétlenül feritartatnék. A „Nemere14 tárczája. Eppur si move. Francziából : Perdi Emil. (Folytatás.) Vájjon Galilei sürgette volna" oly hathatós kéréssel müve nyilvánosságra hozatalát, lia tudta volna, hogy ez által minő veszélyeknek teszi ki magát .J — Alig vette a müvet az uralkodó főpap 1632. augusztusa elején, azonnal a legélénkebb visszatetszését nyilvánitá fölötte, szemére hányván Gálileinek, hogy jóindulata kíméletét jrosz bánásmóddal viszonozta s azonnal utalván a szerzőt és könyvet a szent mise törvényszéke elé, azonban Niccolini követ kérései által visszatartatott s a toskanai nagyherczeg roszalásának félelme által. Galilei nem könnyelműen cselekedett, mondá VIII. Orbán; ő nem tudatlanságból reszketett, csodálatosan jól tudta, minő nehézségekkel van az ügy összekötve; én magam kimeritőleg felvilágosítottam őt a felöl. Az uralkodó főpap elégibetlensé- gének olyszerü kifejezése hinnünk engedi, hogy a két barátnak általunk említett római együttléte alkalmával a föld forgásának kényes kérdése szóba hozatott c- hogy mindketten abban az illusióban ringatták magukat, hogy ily körülmény előfordulása esetén kölcsönösen meg fognak egyez ni egymással. A pápa bele kötött Galileibe, mintha ez hosszú idő óta visszaélt volna az ő rovására s hogy az ő kíméletére számitva, okozta volna a csalás keserűségét. Ez a kifejezés, mely összetörte a régi barátság minden maradványát, elárulja ama szigort,NnelylyelúVlIl.^Orbán ifjúkori barátját üldöző, Л maga részéről Galilei sem csalatkozott kevésbé az uralkodó főpap barátságában ; ő azzal kecsegtette volna magát, hogy benne az ő csillagászati eszméi iránt engedékeny barátra találand épen akkor, midőn az legmélyebben sebezé meg őt e meggyőződésében. Ha tudta volna, hogy az a Copernicus rendszerének annyira esküdt ellensége, kétségkívül nem vonta volna magára a töltetlen hatalom haragját, mely őt egy felebbezést kizáró itélőszék elé állitá. Mihelyt a pápa a „Párbeszédeklí-et vette, egy bizottságot nevezett ki a végre, hogy azt átvizsgálja s arról neki jelentést tegyen; és a midőn az óhajtott jelentést kezéhez kapta, azonnal megrendelte a florenczi inquisitornak, hogy törvényesen idéztesse meg Galileit október havában Kómába a szent mise főbiztosa elébe. Galilei, ki akkor hetven éves vala s szakadásban szenvedett, azt kérte, hogy legyenek tekintettel korára, betegségére s mentsék fel az utazás alól. A toscanai nagyherczeg is közbe lépett az ő érdekében, de VIII. Orbán semmiről sem akart hallani; attól félvén, hogy megcsal at i'k, minthogy már is meg- csaltnak hitte-magát, semmi halogatásba nem egyezett bele. Mit sem adott a három orvos bizonyítvány ára, ’kik Galilei betegségének valódiságát igazolták; személyesen küldte el hozzája az inqui- sitort', megparancsolván, hogy tartóztassa le őt és lánczra verve vigye Rómába, ha az utazást képes kiáltani. — A szegény Galileit ágyba fektették s mint egyik barátja mondá, szívesebben lehetett volna-.-a másvilágra menni, mint Rómába. Csak 1633. január havában tudták átszállítani. A toscanai n ag yh erez eg kegyes pártfogása. kisérte bírái elébe s ott Niccolini barátsága fogadta: gyönge segély oly hatalmas ellenfelekkel szemben! Eleinte börtönéül a követ palotáját jelölték ki számára, a honnan nem volt szabad eltávoznia, csak azon kihallgatásokra mehetett ki, melyekre a szent-szék: őt megidézte. Első Ízben ápril 12-én hallgatták ki. Legfelsőbben is azt kérdezték tőle, hogy emlékezik-e arra, mi történt 1616-ban, midőn a szent-mise főbiztosa, Bellarmin bibornok előtt meg kellett jelennie. Galilei beismerte, hogy e napon hallotta kijelenteni, miszerint a Copernicus rendszerét nem szabad sem támogatni, sem védelmezni, minthogy ez a szentirással ellentétben áll. „Meglehet, tévé hozzá, hogy ugyanakkor magamnak is meghagyták, hogy ne támogassam és ne védelmezzem e nézetet, de ez már oly régi dolog, hogy én nem emlékszem reá. . . Van valami abban ugyan, mi ma azt sugalja, hogy e felelet indoka az emberi szellem szabadságában leledzik; azonban nehéz elhinni, mint Berti Domokos hiszi, hogy Galilei ez első kihallgatás alkalmával annyira jóhiszemüleg felelt volna. Midőn a védekezés oly annyira pontos határidőben történt, minő az vala, melyet ama kár- hoztatásra ítélt pontra vonatkozólag már jeleztünk, — aligha el lehet feledni akár a tárgyat, akár az alakot. Berti Domokos téved az emlékezés lélektani föltételeire nézve, midőn azt hiszi, hogy Galileinek könnyebben eszébe fogtak jutni Bellarmin bibornok békés szavai, mint a főbiztos fenyegető szavai. Ellenkezőleg ép a fenvegetés az, mi hasonló körülmények közt leginkább felötlik s az emlékezetbe legmélyebben bevésődik. Hogyan feledhette volna el egy fenyegető jellem annyira világos, oly tiszta szavait: „megtiltatik önnek támogatni e véleményt, azt tanítani és védelmezni akár írásban, akár élőszóval vagy bármi más módon ; máskülönben a szent-hivatal kereset alá fogja önt.“ Emez utolsó szavaknak nyil gyanánt kellett befu- ródniok Galilei emlékezetébe, h r> g y onnan többé ki ne menjenek. Ó igen jól tudta, mennyire kell
