Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-09 / 29. szám

114 ~

A delegácziök elé terjesztendő hitel-előterjesztések felett — mint egy bécsi távirat jelenti — az előleges tanácskozásokat befejezték. A kormányok megegyeztek, hogy az egész 1882-iki rendkivüli szükségleteket igénybe veszik, de beruházásokra egyelőre mitsem kérnek. Az igénybeveendő hitelösszeget a husvét után összeülő közös miniszter- tanácsban fogják megállapítani.

A magyar delegáczió elnöke a meghívókat az e hó 15 én tartandó első ülésre már szétkül- dötte, melynek napirendjén csak a kormány előterjesztései vannak, melyek az eljárás rövidsége kedvéért egyenesen a négyes albizottsághoz fognak utaltatni. Mint a „N. fr. Pr.“-nek Budapestről Írják, a delegácz'óban a kormánypárt arra fog szorítkozni, hogy a kért összegeket engedélyezze, csupán az iránt szerezve magának megnyugvást, hogy a pénz kizárólag a csapatok fentartására fordittatik, inig az ellenzék a hitel engedélyezését kizárólag a törvényhozás jogkörében fekvőnek fogja jelezni. IC tárgygyal különben a delegáczió őszi rendes ülésszaka fog behatóan foglalkozni, mert mérvadó körök véleménye szerint már a nyáron a védtörvénynek Íiosznia-Merczegovinában való életbeléptetése iránt a kezdő lépéseket megtenni szándékoznak.

Uralkodónknak az olasz királynál teendő látogatására nézve a hirek még egyre folynak. Egy nápolyi lap azt a hirt közli Rómából, hogy az osztrák-magyar uralkodó viszontlátogatása Nápolyban fog történni. Az említett lap szerkesztője, Caffiero Martino, a külügyminiszter egyik legben- sőbb barátja és ennélfogva a hir bizonyos jelentőséggel bir. A berlini „Post“ ezzel szemben Bécs bői úgy értesül, hogy az uralkodó-pár látogatása Olaszországban csak akkor fog megtörténni, ha az olasz királyi pár nyári tartózkodásra Monzában lesz.

Külföld.

A délszláv lázadás szinteréről hosszabb hivatalos távirat jelent meg, melyből a krivosjei lázadók a Montenegróhoz közel eső magaslatokon tanyáznak és lövéseikkel még egyre nyugtalanítják csapataink edőörseit. Л „P. L1.“ harcztéri tudósítója a déli Ilerczegovinában tett körútjáról érdekes táviratot küldött, melyben konstatálja, hogy nagyobb felkelő csapatok sehol sem mutatkoznak. Л. folytonos vereségek s csapataink erélyes és elő- vig-yázatos fellépése, végül a kívülről érkezett segély lassanként való elmaradása a lázadás öszeros- kadását idézték elő. Vidékenként teljes csend honol s itt-ott a lakosok már a mezei munka után is kezdenek látni. A fölkelök többnyire egészen kis csoportokra oszlottak, úgy, hogy a felkelés ma már tulajdonképen csak a régi rablóbandák özeiméiből áll, s nehogy ezen gyorsan elillanó és nehezen kézre keríthető bandák ellen a csapatok czéltalanul erőltessenek meg, — igen sok helyfélníe attól, hogy el ne feledje az inquisitiot ama föltételek alapján, melyeknél fogva ez beleegyezett abba, hogy többé vele ne foglalkozzék. ITall- gatagsága, melyet a megtiltott tárgyra vonatkozólag tizenhat éven át a nyilvánosság előtt tanúsított s maga amaz óvatosság, melyet a „Párbe szédek“-ben eszméjére nézve megtámadhatatlan mesterfogás gyanánt alkalmazott, tanúsították szükség esetén emlékező-tehetsége hűségét.

Valóban, ha ő újra tollat fogott kezébe, hogy egy megtiltott kérdésről értekezzék, ez nem azt teszi, hogy elfeledhette volna ama szigorú tilalmat, mely neki kiadatott vala. Több őszinteséggel azt felelhette volna, hogy egykor őt hallgatásra kárhoztatták; de meg nem győzték s annyi évi hallgatás után az igazság nyilvánításának szüksége erősebb volt nála az engédetlenség félelménél: de oly finom szellemhez, annyira eszélyes jellemhez, minő a Galileié, nem talált magát annyira lenyűgözni egy határozott kijelentés által s becsukni maga előtt a megmenekülhetés ajtóit. Inkább szerette bíráival szemben fogásokkal élni, a mellékes dolgokkal perelni s elhitetni, hogy ő tévedhetett; de magát a dolgot illetőleg nem cselekedett rósz szándékkal. Ama pillanatban, midőn az első kihallgatásra ment, azt hitte, hogy az uralkodó főpapnál még újra föltalálja a barátságnak vagy legalább a jóakaratnak némi maradványait ; egy- gyel több ok arra, hogy kitérőleg felelt s magát bajba nem keverte beismerő vallomása által. Úgy látszik, azt hitte az első kihallgatáson, hogy lehetséges lenne a szent atyával titkon értekezni; arról kérdeztetvén, hogy mit mondott 1616-ban Bel- larmin bibornok, azt felelte, hogy beszélgetéseik olyan természetűek, hogy azokat csak az uralkodó főpap előtt mondhatja el. Ez előtte VIII. Orbántól valóságos magán-kihallgatási kérés volt; birái azonban, úgy látszik, nem értették meg, vagy ha óhajának a szent atya zsámolyánál kifejezést adtak is, innen egyáltalán nem kaptak kedvező választ. A per kimenetele igazolja, hogy Galilei nem várhatott egykori barátjától sem részvétet, sem pedig kíméletet.

(Folytatása következik,)

ségben, hol azelőtt csendőrség sem volt, katonaság helyezteti el, — a mi által azt hiszik elérhetőnek, hogy a felkelők oly,nagy oly szűk térre szorittathatnak, hogy csak a ’távoleső, kietlen hegyek között csatangolhatnak, a^jhol semmit sem árthatnak.

Montenegro helyzetéről egy czetiinjei távirat közöl érdekes részleteket. A fejedelem és a külföldi diplomáczia között a viszony állítólag kitűnő. — A montenegrói hadügyércl maga a határon utazott a kordon-intézkedés szabatos foganatosítása végett, s Czettinyében azt állítják, hogyha buzgalom, melyet Montenegró legújabban a határ-zár szigorú alkalmazása körül kifejt, összefüggésben áll a hadügyér szentpétervári utjával, ki ott állítólag békés irányú tanácsokat és figyelmeztetéseket kapott. Mindez ideig Montenegróban nem történt semmiféle mozgósítás. A herczegovinai és kri- voscsiai lázadók végleges magatartásuk ügyében a jövő héten fognak döntő határozatokat hozni. Akkor derül majd ki, tulajdonképen békéltető, уакУ Pedig izgató magatartást kövel-e .Montenegró. A távirat azt is mondja, hogy Czettinjében semmiféle befolyásosabb pártok nincsenek, s hogy mindenben es mindenkor kizárólag a fejedelem dönt s a miniszterek csak végrehajtják azt, mit Nikita határozott.

Az orosz hadi készülődésekre vanaikozó nyugtalanító hirek még* minden oldalról érkeznek. Egy német bőripari szaklap különösen érdekes adatokat közöl e tekintetben. Daczára az orosz gyárak nagy munkaképességének — írja az emlitett lap ezek nein képesek az orosz kormánynak a katonai szállítmányokra vonatkozó tömeges megrendeléseit teljesíteni. Azt beszélik, hogy orosz katonai szállítók nagy mennyiségű ökör- és tehénbőröket vásárolnak össze Németországban is, mialatt Oroszországban majdnem lázas tevékenység uralkodik^ a hadsereg számára szükséges anyagok szállítása körül. Arról értesítenek, hogy a katonai konservgyárak éjjel nappal dolgoznak, hogy az orosz hadsereget teljes élelmi készlettel láthassák el, mialatt Manzban kélszersültet és nagymennyiségű abrakot rendelnek meg Oroszország részére, a mi c^ak.s háborús időkben szokott történni.

A mozgósítás előkészületeiről Szent-Pétervá- rott távirati értesítés szerint — a legkomolyabban beszélnek s jól értesült körökben h.re jár; hogy a mozgósításra kijelölt ezredek már parancsot vettek, hogy készen álljanak. Nagy sietséggel folynak a fölszerelési munkálatok. A mozgósítandó ezredeket a hadi készültség állapotának megfelő helyzetbe hozzák. Még határozottabb hirt ad egy másik szent-pétervári távirat is, mely azt közli, hogy a tüzérezredek parancsot kaptak, hogy a lóállományokat azonnal a hadi lábnak megfelelő számra emeljék. Hasonlóan rendeletet kaptak a kozáKok hadállományába tartozó orvosok , hogy készen legyenek a vett parancsra a legrövidebb idő alatt indulni, — ügyeiket ehhez képest rendezzék.

Mindezen nyugta’anitó hirek daczára azonban az egész európai sajtó nyugodt hangulatban van, a mi kétségtelenül arra mutat, hogy ezen előkészületeknek nagy fontosság egyáltalán nem tulajdonítható.

A muszka mumus.

Az európai politikát illetőleg nincs ma nagyobb kérdőjel, mint a muszka magatartás. Sko belew vizes és nem vizes toasztja remegésbe ejti egész Európát; sokan már az óriás kanóczfüstöt is látják, s az egész világot me.greszkettető és átalakító ágyudörgéseket is hallják, a melyeknek utóhangját a muszka zsarnokság és kancsuka alatt nyögő népmilliók elfojtott, néma sóhaja képezi. III. Sándor czár felköszöntője pedig az örök béke barátainak ujongásait vonja maga után, mintha már minden veszély nemcsak elmúlt volna, de annak visszaállása is lehetetlenné volna téve.

Vájjon ezen két felfogás közül, melyiknek van jogosultsága?!

Ily mereven felállítva, egyiknek sincs. Módosítva, mind a kettőnek.

Hogy a muszka terjeszkedési hatalomvágy, aggressivitás ne lehetne a nem nagyon távoli jövőben veszélyes, azt állítani rendkivüli nagy merészség volna: ha egy óriás szikla mállásnak indult, környezetében rendkívül ovatosoknak kell lennünk, különben a saját súlya alatt is összeomolható darabjaival, sújthat agyon; de hogy ezen terjeszkedési vágy a v i 1 ágsz ab a dságot komolyan veszélyezhetné, azt szintén nem lehet még csak feltételezni is.

Hogy Európa általában ezen veszélytől nem félhet, arra a legnagyobb biztosítékot épen maga Oroszország nyújtja.

Már Montesquien megmondotta, hogy minden — természetes határain — túlterjeszkedett, rrár ezen egyetlen oknál fogva is magában kell, hogy bukásának a csiráját hordja.

Es hogy Montesquien-nek tökéletes igaza van, azt világosan bizonyítja a világtörténelem, a melyről pedig Schiller megmondotta, hogy: „ist das Weltgericht.“

Ott van pl. a hajdani nagy persa birodalom,

a mely 80,000 négyszög mértföídön 50 különböző népet tett adófizetőjévé, — s midőn ezen óriási birodalomhoz még a maroknyi görögöket is beakarta kebelezni, nem csak hatalma tört meg, de ezen tulterjeszkedési vágya épen felbomlásának lett okozójává.

Óit van Nagy"Sándor birodalma. Ezen óriás tartomány felbomlasztására, szétmállasztására még az sem volt szükséges, hogy azt külerö, idegen hatalom nivelirozza. Egyedül Sándor halála elégséges ok volt, hogy vele együtt birodalma is eredeti alkatrészeire széthulljon, megsemmisüljön.

De mellőzve minden más példát, ott van az egész ismert világ felett uralgó Róma, amely С о rumod us, Severus, Maximinus stb. korában sokban hasonlított a mai Oroszországhoz. Valamint amott a praetorianusok csinálták nemcsak a politikát, de trónjuktól fosztották meg, gyilkolták halomra a császárokat, úgy emitt is a mindenható czárok kezdenek gyenge tehetetlen bábokká sülyedni, a melyek a corrumpált, a birodalom jóllétét koczkáztató tábornokot nem merik megfenyíteni, nem még akkor sem, midőn ezek a czár és a birodalom jóllétét a legvakineröbben teszik: koczkára.

Már pedig hol a katonai fegyelem meglazult, hol a politikát a katonaság csinálta, a hol a prae- torianismus kezdett uralomra jutni, ott mindenütt és mindig biztos volt azon birodalom bukása, még ha különben magában a birodalom belsejében nem senyvedt, nem korhadt is semmi.

Hogy pedig egész Oroszország senyved, korhad, azt még maga Skobelev sem tagadja, sőt épen ezen senyvédési processus megakadályozása végett szeretne kardot rántani

Hasztalan munka. A fát, melynek gyökerein már férgek rágódnak,semmiféle machinatiovul életerőssé nem tehetjük. S hogy egy ily fát ledöntsünk, nem szükség ezért fejszével állanunk melléje. Saját önmagában hordozza az pusztulásának okát, ki fog az önmagától is dőlni.

Nem csak, sőt ha mi is kezdenők döngetni, még veszélynek is tehetnők magunkat ki: a fejszénk csapásai által létre hozott rázkódás folytán, valamelyik kiélt rozzant ága leszakadhatna, és bennünket zúzhatna össze.

Hogy pedig mily rozzant lábon áll már most is az a hatalmasnak vélt északi kolosszus, azt az is világosan bizonyítja, hogy inég g>őzeimének sem képes az előnyeit kiaknázni. Földig tiporja a török birodalmat, megköti a szent-stefanoi békét, s aztán dúdolva viszi haza a berlini szerződésben létező óriás kudarezot. Ilyesmire is csak feloszlásuk felé haladó népek, birodalmak képesek. A hatalmas Rómát „sem remény, sem félelem arra nem birhatá, hogy olyan békét kössön, melyet nem ő szabott legyen.“

De Oroszország abban is különbözik Rómától. hogy mig ez a meghódított népekre soha sem erőszakolta fel törvényeit, szokásait, addig Oroszország még a meg nem hóditottakra is a saját — kancsuka — jellegezte törvényeit, szokásait igyekszik feleröszakolni. Pedig már Montesquien is „a hódítók dőreségének“ nevezte, hogy a meghódított népeknél a saját törvényeiket és szokásaikat akarják behozni.“

Vájjon fogja-e a lengyel, az eszth, a román, a liflandi, a cserkesz, az örmény, a mongol, a tatár, a turkomán stb. stb. valaha feledni, hogy ősi törvényei, szokásai helyett muszka önkényt, muszka kancsukát stb. erőszakoltak reá? Soha!

S mindezen népek a legelső kedvező alkalommal annyi darabra fogják az északi colossust szakítani, mint a hiány külön tartományból össze hó ditva, egygyé tákoltattak.

Mindezekből pedig igen világos, hogy nekünk érdekünkben teljességgel nem állhat a muszkát megrohanni. Minél tovább kikerülhetjük vele a háborút, annál kedvezőbbek Rendnek reánk nézve a viszonyok: mert azon felbomlást proczes- sus, a mely az orosz birodalomban megindult, an nál’ előhaladottabb leend, s igy annál kevesebb munkánkba fog kerülni, hogy a colossust feldöntsük, s annak testét száz meg száz felé szakítsuk.

De mind e mellett is ne feledjük a hires angol hadvezérnek katonáihoz intézett azon tanácsát, hogy: azok imádkozzanak, de azért tartsák szárazon a puskaport. A mi puskaporunk is legyen száraz s kezünket ne mozdítsuk kardunk markolatáról. Ekkor bátran, minden aggodalom ne „u nézhetünk a jövőbe, az északi medvével folytatandó küzdelem elé.

Dr. Cseh Károly.

áromszékmegye közigazgatási ’bizottsága- mk áüril 4-diki Közgyűlése.

Méltóságos Potsa József, főispán ur a gyű - st megnyitván. Forró Ferencz, kir. tan. alispán • olvassa fel jelentését. Ezen jelentés értelmében törvényhatóság területén a folyó 1882-ik evre onczjutalék volt 4/7, besoroztatok 38b marad Ltralékban 96. Póttartaléki jutalék volt 117, behoztatok 72; hátralékban maradt 45- А honvédéhez besoroztatok 108. Felülvizsgálatra kuiae к 47. Távol maradt a sorozástól 666 személy (■) ügy évre szóló útlevél kiadatott összesen 4 drb., 25 napos 419 darab vadászjegy cseléd gygyel együtt 10 drb.