Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-06 / 28. szám

28. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Csütörtök április 6. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovic8-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti kSzlenaények küldendők" Kiadó hivatal: ^EF^NSTEIN /Aárk könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bfrmentesen iutézendok. Д birdetmónyek és nyíltté­ri dija előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. к „Háramszéfei Etiztípap-egyesLtbi13 hfcatafas fcazlclriye. Megjelenik ezen lap heten­ként kétszer * ostitörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Egész évre , , 6 frt - kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . - i frt 50 kr. Hirdetmőnyekdija: 3 hasibo« petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás a „N К M E R E“ tizenkettedik évfolyamának második negyedére. JBIőfizeiési feltételek: Egész évre.......................................6 frt kr. Háromnegyed évre . , . 4 frt 50 kr. Fél évre1 . ................................3 frt —- kr. Negyed évre.........................................1 frt 5Ö kr. E gy hóra.............................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. KKIilsütőinket, szívesen kérjük előíusetésüket megújítani, vala­mint a?.'előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejeko­rán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, adatán fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. A a előiizetés legezélszerübbén postautalvány mellett eszközöl" betö. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának I» ern­st e in M á г к köny vnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó hivatala. Az erdélyi szászok. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. ápril 5. (?) Nagym jól tudjuk, hogy csak a tintát ás nyomdafestéket “pusztitjuk a mi kedves szom­szédainkra, mei t az ily felszólalásoknak épen csak annyi hasznunk van, mint a falra háryt borsó­nak ; de ha már benne vagyunk, ne múljék el egyetlen nap se a nélkül, hogy figyelmeztessük őket „hazalias(!)“ magaviselettlkre. Csak nem rég köszöntünk levett kalappal a brassói „Kronstadt er Zeitungénak azon illedelmes lovagiasságáért, — hogy a temesvári és páncsovai Schul verein ellenes mozgalmakra nagy bölcsen és még csókolnivaíóbb igazságszeretettei szemet hunyt. Miit ha nem is e világból való hangok lettek volna azon hazafias tüntetések, mint ha csak szélben harangoztak volna azok a déirnagy aror- 82ági németek, annyira bedugult a füle Szebenben és Brassóban minden „ hazafinak Pedig minden szó az erdélyi szászok velőjét hasogatta, minden , eb jtett nyilatkozat arczukba kergette a vért, hogy piruljanak, a hálátlanság szégyeiiérzetében sülyedjenek föld alá az erdélyi szászok, mint a kik elvtelen elveikkel és üres csél- csapkodásaikkal elmentek a legutolsó határig : a haza iránt való rut hálátlanság megbélyegző bűn­tettéig. És a brassói szászok ezen roppant vádakra hallgatnak, a szebeniek pedig ellendemonstráluak. Ma megjött a szepességi szászoktól is a lian“ gos és erélyes tiltakozás. Ezek már nyíltan sze­nnák közé dobják nekik, hogv hálátlanok, roszaka- ratu rágalmazók, hogy valótlanságokat terjeszte­nek a magyar hazáról. Am hallgassanak erre is a brassói szászok, ám hazudozzanak rá egy csomó sületlenséget a szebcni tagbiattosok : annyit istennek hála, elvon­hatunk a tények után, hogy a haza ellenségei közt első helyet az erdélyi szászok foglalnak el hóbor­tos nemzetiségi ábrándjaikkal. A lőcsei gyűlésen mintegy 400 németajkú polgár jelent meg s hozta roppant lelkesedéssel a következő határozatot. : „Л lőcsei németajkú lakosságnak 1882. ápr. 2-án tartott határozata az erdélyi szászók nemzet- ellenes frakcziójának külföldi h.ízűd ozásai val szem­ben. Tekintettel ezen hazudozások, és egyoldalii informáczióUra ; továbbá, a Deutsche Schul verein­nék Magyarország eUeni agitácziójára ; kötelessé­günknek tartjuk leghatározottabban kijelenteni: Hogy mi az erdélyi .szászok iniiá- mis magaíartását a íiáhMlatHág mél- tailau tényének tartjuk és ítéljük ; « rósz akaratú vádaskodásaikat va lótlaiiságaiak bélyegezzük. Hogy mi a Schulverein tolakodó beavatkozá­sát bel ügyein к he határozottan visszautasítjuk ; s kijelentjük, miszerint indokolatlan segélyére a leg­kisebb szükségünk sincsen. Mert mi magyar polgártársaink által soha el nem nyomattunk, ép ellenkezőleg eddig mindenben a teljes egyenjogúságot élveztük és élvezzük, s hogy az alkotmányos szabadságot a legtostvérie- sebb egyetértésben s a legnagyobb szabadságban gyakorolhatjuk. Hogy anyanyelvűnket, úgy az is­kola, egyház, mint a községi és magán ügyekben; nemkülönben a nyilvánosság előtt, minden aka­dály nélkül használhatjuk. Hogy mi maguukat nem tartjuk idegen nem­zethez tartozóknak, hanem a magyar nemzet ki­egészítő részének, s egy testet óhajtunk képezni minden bű és bajban a magyar állammal ; s to­vábbá azon meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy a magyar nyelvet államunkban a történelmi jog­nál fogva az első és domináló hely .illeti meg ; következőleg a törvényhatóság és kormány azon igyekezetét, hogy a nemzeti nyelvet minden állam­polgárral elsajátíttatni törekedjen, a legőszintébb köszönettel és osztatlan tetszéssel üdvözöljük. Ép igy taníttatjuk mi a magyar nyelvet is­koláinkban már évek óta önkéntesen ; s ugyan­csak már több mint négy éve önkéntesen, üzleti és közigazgatási nyelvül használjuk a magyart. S vég­re, hogy mi és minden német nyelvű szepesin«- gyei, ragaszkodik a magyar nemzetiséghez, mely­hez hétszáz éves dicső múltja köti s megosztja a magyarral szenvedéseit, örömét, szerencséjét., bal­sorsát. és nyomorát, S mely idő alatt annyira ősz- szeolvadtunk, hogy daczára német származásunk­nak s a németekhez való szimpathiánknak, — mi magunkat mégis magyaroknak akarjuk és óhajtjuk tudni és tartani ; s szivünk és lelkünk minden legkisebb érzelmével ragszkodunk magyar hazánk­hoz, anyaföldünkhöz, mely bölcsőnk volt s mely egykor sírunk fog lenni, s melyhez ragaszkodá­sunkat egész a halálig meg fogjuk őrizni.“ * Háromszék megye a pénzügyi és kereske­delemügyi minisztériumhoz kérvényt intézett, mely­ben a vadászati dij elengedését kérelmezi. Ezen kérelmet a törvényhatóság — igen helyesen — azza i indokolta, hogy az 1881'. év második felében hiva­talos kimutatás szerint megyénk területén a te­nyészállatokban ragadozók által okozott kár 11 ezer 485 frt 70 krra rúg és a vad állomány csök­kentése csak adómentes vadászat mellett vihető sikeresen keresztül. A „Nemere“ tár ez,íj a. Eppur si move. Francziából: Perdi Emil. (Folyta üs.) II. Egy Ízben tehát az engedelmeskedés által melyben már megnyugodott vala, Galilei hallga­tásra kényszerittetyén, az inquisitio czélja el vala érvé. Semmiféle fölösleges szigor nem követte az első perfolyamatot. Föltéve, hogy az elitéit nem beszél többet a föld mozgásáról, a római udvar nem kívánt egyebet, csak azt, hogy egy felfordult pillanatban ügyesen bánjék el egy nagy szellem­mel, kinek lángelméje és tudományos dicsősége érintetlen maradt. A pór lejárta után Galilei még negyedévig maradt Rómában s a pápa által jóin­dulattal fogadtatott. S minthogy ama hir terjedt vala el, hogy 6 a szentszék által megbüntettetett s köteleztetek bünbánatra és véleménye visszavo­nására, Bellarmin bibornoktól erre vonatkozólag egy czáíoló bizonyítványt kap*" „Csak arra szo­rítkoztunk, — monda a hi! -i-ue-c — hogy neki megtiltassék védelmezni « ugatni a Coperni­cus rendszerét.“ Mb /- v<n..u-Galileit magas rang­jában kisebbiter' miben ő a közvélemény előtt állottr Bírái - -'véhez képeit elég volt száját be­fogatni. , Azt hit hogy r finden rendén van, mind- ázom Ital a pai'ancsoj/ói szükségen felül szándékoz tál: Eőtérbe vonni az igazságot, mi a tudományos jellem lényege. Galilei nem tudta eszéből kivetni a bizonyításon alapuló hitét, sem arról lemondani, hogy uj fölfedezéseket tenni iparkodjék, sem pe , dig tartózkodni attól, hogy azokról beszéljen olya- ! nők előtt, kik csillagászati munkálkodásaik köze­pek tőle tanácsot kértek, vagy a kik az ő müvei iránt érdekkel viseltettek. Beuregard magányában, hol Rómából visszatérte óta elvonultabb életet élt, mint valaha, számos, többnyire a tudomány szeretetétől áthatott látogatót fogadott, épen mint azelőtt. Az olasz tudományosság újból felismert és I megbámult fejedelmévé vált. Hogyan is re beszélt ! ! volna a legfőbb tételről, a föld mozgásáról ama ! fiatal tudósokkal együtt, kik tőle tanácsot és lecz 1 kéket kérnek vala. Egy előkelő olasz beszéli ne­künk, hogy Gabiéi első pőre befejezte után nehány napot töltvén nála, az ő szájából hallotta Coper­nicus rendszerének említését, visszatért nézeteire, miközben valóságos Campanellavá változott át, kit akkor a nápolyi börtönben tartottak fogva. Galilei engedelmessége tehát csak látszólagos vala ;• később joggal vethették szemére, hogy nem tartolta meg adott Ígéretét; mindazonáltal nyil­vános megsarczoltatását kikerülte s első müvében, á Saggiatore ben, a tudományos és szellemes iró­nia mérvadójában úgyszólván mitse koczkáziaiott, mi a Copernicus rendszerére vonatkozott volna. Nem sok idő múlva azonban egy uj pápaválasztás azon reménynyel kecsegtette, hogy a római udvar iránta tanúsított szigorát enyhíteni fogja. A Bar- berini-házból való VIII. Orbán florenczi vala, ba r .tja a tudományoknak s különös jóindulattal vi­seltetett Galilei iránt, a kihez bibornok korában egy dicsérettel telt verset intézett. Galilei, hogy őt meglátogassa, Rómába ment s ott tőle hat hosz- szu kihallgatáson fogadtatott s kapott egy fest* menyt, érmeket, Agnus Dei-ket, fia számára bizo­nyos neveltetési dijt, s kétségkívül műveltségének megfelelő társalgásban részesült. Ebből gyanitni lehet, hogy ők egymás barátai vohak. Némelyek azt állították, hogy VIII. Orbán akkor a Coperni­cus rendszere felé hajlott; mások azt, hogy ellen­kezőleg Galilei előtt ki fogta mutatni, hogy a föld mozgása elméletének támogatása tarthatatlan. - - Csak az igaz, hogy semmit sem tudni bizonyosan. Sem a pápa, sem a tudós nem nyilatkoztak tár­salgásaik természetéről; sőt talán, mint mindjárt látni fogjuk, azt hitték, hogy ők, kik oly mélyen megkülonöztek, elvégre össze fognak férni. Mindenesetre úgy látszik, hogy VIII. Orbán főpapi uralkodása kezdetén Galilei elég kényelem­ben érezte magát arra, hogy kerülő utón újból kö­zeledjék tárgya védelmczéséhez. Hogy ez a főpapi egyedim túlságos barátságában vetett bizalomnak vagy nehány jó indulatu szava igen kedvező ma­gyarázatának kifolyása vala-e, avagy annak tulaj­donítható, hogy lehetlen vala neki hallgatnia ak­kor, midőn Kepler Italia határain kívül férfiasán beszélt s midőn az itáliai területen folytonosan iz­gatták tudatlan ellenfelei, ki markában hordozta az igazságot, — nem lehet tisztán kideritni, A „Párbeszédek a világ két nagy részéről “ czimii müvéből, a mely Galileire nézve a bánkódás oly nagy forrása leve,!kivilá.'Tjik* hogy midőn azt osz- szeállitotta, tusakodott ' 1 ^.egyfelől л beszólás égő vágya, másfelől a rrnf. Vzoltatás félelme Eszméit inkább olasz fmonruuggahCsempészi be mintsem határozottan állítana. Nem vádiba Coper- ; nicus rendszerét, csak előterjeszti; sőt óvMit isság- ; ból előszavában, melynek váza Rómából ..üldöt- ték meg neki, kijelenti, hogy az A könyvémVV va­lódi czélja kimutatni, hogy Lámá an nem ité4k el az eszméket a nélkül, hogy ismernék s hogy e kedvencz tárgyról a világ bármely más országá­ban sem tudnak többet, mint az itáliaiak. Ezen­kívül gondosan kerüli a következtetéseket; ama személy, kit ő felvett, hogy a Ptolemeus rendsze*

Next

/
Thumbnails
Contents