Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-04-02 / 27. szám

— юб —:

ben keresztül vinni, akkor talán már sikerült a felkelést is legalább rövid időre elnyomni.

Természetes, hogy a csendőrség^ feloszlására még most gondolkozni sem lehet, annál kevésbé pedig arról, hogy az ottani lakosság, mely századokon keresztül rablóéletet folytatott, most egyszerre az osztrák-magyar fegyverek félelmes csör- renésének behatása alatt, az ez által terjeszteni vélt czivilizácziónak a terére fog lépni és visszatér földjeinek megműveléséhez.

Lukováezból jelentik, hogy Forta, Tungucz és Kanovácz felkelő vezérek, egy kisebb csapatnak az élén Kluczányból Bjelicza Dlanina felé nyomultak, miután Lukovácz lakosait a további ellentál- lásra hiában ösztönözték. Ugyan e környéken tartózkodott Kovacsevics Sztoján is, a kiről nemrég tévesen Írták, hogy megsebesült. Kovacsevich most is ott tartózkodik még, több százra menő felkelőnek az élén.

Belföld.

Л képviselőhöz befejezte a véderő-törvényjavaslat tárgyalását. A 21., 25. és 27. §§. körül folyó vitánál Ernuszt Kelemen fentartani kívánja azon lehetőséget, hogy az önkénytesek szolgálatuk «alatt tanulmányaikat is folytathassák. Steinacker Ödön az egyévi önkénytességi intézménynek az iparosokra való kiterjesztését kívánja. Szende Béla honv. miniszter kijelenti, hogy a törvényjavaslat nem gördít az elé akadályt, hogy az egyetem- hallgató önkéntesek tanulmányaikat folytathassák. A 25. íj-nál Leskó István módositványt nyújt ba az iránt, hogy a papjelöltek, a kik nem kapnak bizonyos határidő alatt lelkészi alkalmazást, ne köteleztessenek a tényleges szolgálat utólagos teljesítésére. Turgonyi Lajos a szakasz kedvezményeit a segédlelkészekre is kiterjeszteni óhajtja. A szavazásnál e szakasz 106 szóval 76 ellen a bizottság szövegezése szerint fogadtatott el.

A 27. § nál Leskó István módositványt nyújt be, mely szerint a végleges alkalmazásban működő néptanítók a honvédsereghez besorozandók. — Rakovszky István pedig a mezőgazdasággal foglalkozók érdekében nyújt be módosítást, melyben azt ajánlja, hogy azok, kik örökösödés utján jutottak valamely gazdaság birtokába s abban maguk gazdálkodnak, s ezen gazdaság földjövedelme elég egy 5 tagú család eltartására, de nem haladja túl annak négyszeresét, azon esetben, ha az ujoncz- jutalékba jutnak, a póttartalékba helyezendők át, ha pedig a honvédséghez jutnak, a gazdaság kezelését legkevésbé akadályozó időben 8 hét alatt kiképezendők, azután szabadságolandók és béke idején szolgálattételre be nem hívhatók. Kiss Albert pártolja Leskó módosítását, Ivánka nem fogadja el Rakovszky módosítását, Szende Béla ellenben hozzájárul Rakovszkyéhoz. Apponyi Albert felszólalása után, ki Leskó ind tványát pártolja, a ház elfogadta Raszkovszky István, Szathmáry György és Hegedűs Sándor módosításával az ilczius 5 én az Index gyűlése a Copernicus müvét kijavításáig kárhozatra Ítélte.

E hitelre méltó tényeknek az az eredménye, hogy az újkori történetírók jó része csalatkozik, vagy minket vezet félre, midőn úgy adják elő a dolgot, hogy a szent szék a kárhoztatás alatt nem a Copernieus-féle rendszert, hanem ama theologiai magyarázatot értette, melyet Galilei adott vala. Ide vonatkozólag semmiféle theologiai magyarázat nem létezik. Sem Copernicus könyve, sem a nap foltjairól szóló levelek nem tartalmaznak egyetlen egy oly mondatot is, hol a szentirás magyarázva volna. Ha Galilei a vallás iránti tiszteletből olykor megkisérlette is levelezései alkalmával a Biblia szövegét a tudomány tételeivel kibékitni, ily- szerü fejtegetéseit soha a nyilvánosság elé nem bocsátotta; nem e magán kéziratokat és adatokat ítélték kárhozatra. Egyetlen egy vádindok gyanánt egy, a theologiától merőben idegen és tisztán tudományos jellegű nyomtatott müve szolgált. Semmi érvelés által sem éreztették annak szükségét, hogy egy papokból álló törvényszék illetékes volna ítéletet hozni egy tudományos kérdés felett s azt egyszerűen tekintélye által semmisítette meg. A szent-szék nem is annyira a Copernicus- féle rendszer elfogadását és tanítását tiltotta meg, minthogy e tan még nem is volt bebizonyítva, mint ezt a szent-szék némely védői el akarják hitetni ; — nem engedte meg annak bebizonyítását, hanem előre „képtelenségnek, eretnekségnek és a szentirás szövegével ellenkezőnek“ nyilvánította. Tíz az egyszerű igazság a Galilei első pőrében, mint azt Berti Domokos nagy dialektikai elmeéllel kifejti.

Ez csupán a dolog alakjára s egyáltalán nem lényegére nézve bir említésre méltó fontossággal. Galileinek megtiltották ama nézetek hangsúlyozását, melyeket előbb Copernicus kimondott vala ; azután kárhozatra ítélték az egész rendszert és tant. Mi értéke lehet tehát annak, hogy nem e rendszer elfogadását és tanítását tiltotta meg, hanem nézetei s ő maga kárhozatra ítélésének terhe alatt mindenkinek egyéni tetszérére bizták, hogy azt elfogadja és tanítsa,

(Folytatása következik.)

lető szakaszt. A 31. §-t változatlannl elfogadták, mely után a gyűlés véget ért.

A 28-iki ülésen a 32. §. felett, melyben a negyedik korosztály esetleges igénybevétele foglaltatik, névszerinti szavazás volt. A ház 57 szótöbbséggel elfogadta a szakaszt s elfogadtattak változatlanul a többi szakaszok is. Ernuszt azt kérdi a minisztertől, hogy mennyi lesz a honvédség létszáma és mily intézkedések szolgálnak ezen létszám biztosítására. Szende miniszter kijelenti, hogy jelenleg a honvédség létszáma 260,000. Ezen létszám már a jövő évben csökkenni fog, mert az első korosztályok elbocsáttatnak. Számításuk alapján azonban a honvédség létszáma 200,000-re lesz tehető. 1876-tól fogva évről évre körülbelöl 11 —12 ezer ujoncz soroztatik be a honvédséghez. Ráday gróf előadó felszólalása után a 32. §. 143 szóval 86 ellenében változatlanul a bizottság szövegezése szerint fogadtatott el. Az 56. §-nál, melyben a hadmentességi dijról van intézkedés, Szapáry Gy. gróf pénzügyminiszter indítványára felvétetett a hivatkozás az 1880 : 27. törvényczikkre. Szende miniszter rövid felszólalása után az eredeti szöveg változatlanul elfogadtatott. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, annak végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetett ki.

A képyiselöiiiíz márc. 30-kiJülésében a javaslatok végleg megszavaztattak. Tárgyaltatván, elfogadtattak : a közigazgatási előadókról, a szerb hajózási szerződésről, és a közösügyi tartozásról szóló tja- vaslatok. A határvám feleslegről szóló tjavaslatot Szilágyi Dezső élesen megtámadja; Láng előadó, Fáik és a pénzügyér védelmezik. A vita folytatása másnapra halasztatott. Végül Kiss Albert a phil- loxera zár fentartása iránt interpellálja a kereskedelmi minisztert.

A függetlenségi párt Helfy Ignáczot kérte fel, hogy Simonyi Ernő felett gyászbeszédet tartson.

л. Zsámbokrétre menő küldöttségbe a párt Helfy Ignáczot, br. Prónay Gábort és Orbán Balázst vá lasztotta meg. A sírnál Orbán Balázs beszélt; a koporsóra a párt tölgykoszorut tett.

A tengerészeti kormányhatóságok, a városi tanács testületileg Abazziába utaztak, megadni Simonyi Ernőnek a végtisztességet. A holttestet külön gőzösön vitték Fiúméba; a parton a városképviselet, a kereskedelmi kamara, a tűzoltók ze, nekarral es roppant tömeg fogadták a koporsóti melyet innen az indóházhoz kisértek ki.

Külföld.

A fejedelmek találkozásához annyit irhatunk? hogy — mint a prágai „Politik“ levelezője kijelenti — tényleg tervben van Ferencz József ő F'elsége és a czár találkozása. A czáfolatok csak azért valók, hogy előkészítsék a hangulatot azon esetre, ha a találkozás csakugyan nem történnék meg. Mind Bécsben, mind Pélervárott megvan a hajlandóság-, hogy bizonyos ügyek felett személyesen értekezzenek az uralkodók.

A román királyság követséggé emelte belgrádi képviseletét. Az eddigi miniszterrezidens, Catardi, megmarad jövőre is követnek.

A franczla köztársaság történetében örökké nevezetes napok lesznek az elmúlt hét végső napjai, mert azoktól fog datálódni a népiskolai tör vény, mely iskolakötelezettséget állapit meg s a lelkészeket kizárja világi tárgyak oktatásától. — A szenátus ugyanis a múlt héten szavazta meg 171 szóval 105 ellen a kötelező népiskolai oktatásról szóló törvényt a képviselő kamara által elfogadott szöveggel.

A török fővárosban egyre szaporodnak azok a jelek, melyek azt bizonyítják, hogy a szultán meg akarja változtatni a kormányzás formáját és a maga kezében akarja konczentrálni a hatalmat. Szaid pasa utódját is emlegetik már. A szultán azonban halogatja még a döntést, mert a porta megszüntetése nem népszerű, minthogy a portán számos török keres kenyeret. A prágai „Politik“ szerint a khedive találkozni óhajt a szultánnal, hogy loyalis javaslatokat tegyen, miképen kelljen az európai szerződésekkel megegyezőleg és a szultán auctoritásának megszilárdítása mellett uj alapot teremteni Egyiptom külön érdekeinek biztosítására.

ír és angol katonák összeütközése. Galway ban Írországban mult vasárnapon márcz. 26 án a 84-dik gyalog angol és a 88-ik gyalog ir ezred legénysége közt véres összeütközés történt. A két ezred közt a súrlódások már régóta tartanak. A 88 ik irgyalogezred ugyanaz, mely már egyszer, midőn azt tisztjeik a nép ellen vezették, megtagadták az engedelmességet és több tüntetésben az elfogott landligista vezérek Parnell, Dillon, Davitt stb. mellett részt vettek. Ezt az ezredet egyszer föl akarták már oszlatni, de akkor valamennyi többi ir ezred azzal fenyegetőd«zött, hogy elhagyja zászlóit s igy a felosztás abba maradt, nem különben nem akarták elhagyni szülőföldjüket sem. A nevezett napon este a 88-ik ezredből egy század megtámadta a hazatérő 84 ik ezredet. E kiáltással: „Éljen Írország!“ rontott rá. Mind a két részről többen sebesültek meg, a 84-dik ezredből két halott is van. Most az egész galwayi őrség konzignálva van a laktanyákban. Általános katonai fölkeléstől félnek.

A tisztviselők minősítéséről szóló törvény- javaslat tárgyalása.

A köztisztviselők minősítéséről szóló törvény- javaslat tárgyalására kiküldött bizottság 29 én d. u. 5 órakor ülést tartott. A törvén) javaslat 5 ik íjának szövegezésével Tisza Kálmán, Dárday Sándor és Bochkor Károly felszólalásai után az előadó bízatott meg. Tibád a tiszteletbeli tisztvizelő- ket is felvétetni kívánja; s e javaslatot a bízott ság el is fogadja.

Horánszky a fővárosi polgármesterek, tanácsosok és jegyzőknél a közig, tisztviselőkre tervezett minösitvényt kéri alkalmaztatni. Tibád csak azzal- polgármestereknek véli helyesnek Horánszky indítványát. Ráday a tanácsnokokra nézve tartja szükségesnek a képesítést kimondatni, Tisza elfogadja Horánszky indítványát az alpolgármesterekre, jegyzőkre, a jogi és közigazgatási szakosztály élén álló tanácsnokokra, s ezt a bizottság is magáévá feszi.

Hosszabb vita fejlődik ki az iránt, hogy a tanácsnokok birjanak-e közigazgatási jogi qualifiké- czióval. Unger, Apáthy és Chorin felszólalási után Tisza kijelenti, hogy nem osztja azt a beteges nézetet, hogy csak a jogászból lehet valami; csakis a közigazgatási osztályra kívánja a qualificatiót. A bizottság Tisza nézetéhez csatlakozik.

Tárgyalás alá kerül azután a törvényhatósági joggal felruházott városok tanácsnoki állásai. Ráday G. a fővárosra hozott határozatot kívánja ezekre is kiterjeszteni. Chorin szerint csak a köz- igazgatási osztályra terjeszthető ki. — Horánszky nem kívánja a qualificatiót a tanácsnokokra kiterjeszteni. — A bizottság Horánszky javaslatát fogadja el.

A rendezett tanácsú városok polgármestéré- töl Dárday a qualificácziót nem kívánja. Chorin szükségesnek tartja. Komjáthy Béla szerint a qua- lifikált fiatal emberek nem keresik jövőjüket kisvárosokban. Ezért ha megszorittatik a választás, csak kereset nélküli ügyvédek lesznek polgárines- serek. Kéri e tétel kihagyását. Unger Alajos osztja Komjáthy nézetét. Tisza szerint, ha a rendezett tanácsú város nem tud, kit választani polgármesternek, legyen nagy községgé. Horánszky kiha- gyandónak véli a tételt. A többség elfogadja a javaslatot.

Következik a tiszti ügyészek és a törvény- hatósági árvaszéki elnökök minösitvénye, melyet a javaslat jogtudományi államvizsgához köt.

E kérdésnél szólanak Horánszky, Apáthy, Komjáthy, Pauler és Tisza miniszterelnök. A bizottság a javaslatot elfogadja.

Azon szakaszt, hogy a fogalmazó gyakornokoknak, szolgabirósegédeknek az illető miniszter megengedheti, hogy az államtudományi vizsgát szolgálatba lépésük után egy év alatt letehessék. Tibád úgy akarja módosítani, hogy erre ne kelljen engedély, hanem az illető, ha végezte tanulmányait, mégválasztatik és kineveztetik, de egy év alatt letehesse a vizsgát.

Tisza miniszterelnök nincs ellene az indítványnak.

Podhorszky két évet akar engedni.

Chorin és Szász Károly min. tanácsos ennek ellene vannak. A bizottság elfogadja Tibád indítványát.

A községi jegyzők qualifikácziójánál Dárday azt óhajtja, hogy a jegyzői szigorlat letétele legalább az algymnázium, alreál, vagy a hatosztályu polgári, illetőleg a megfelelő katonai iskola végzéséhez köttessék. Tisza azt óhajtja, hogy a szigorlatok rendszere az egész országra egyenlően állapíttassák meg, és hogy a vizsgák letétele hat iskolától tétessék függővé, л. bizottság a miniszterelnök propozicziáját fogadja el.

Simonyi Ernő meghalt.

Simonyi Ernő hosszas betegsége után márcz. 29 én d. u. 2 órakor Abazziában meghalt.

Simonyi Ernő született 1821. deczember 18 án

Nyitra Zsámbokréten.

Munkaszeretete, kitartása, szívóssága a sors csapásai közt, a legkülönbözőbb pályákon küzdve, — ezek voltak jellemének legnevezetesebb sajátságai.

így ő 1848 előtt volt táblabiró, a szabadság- harcz alatt volt guerilla vezér, tüzér tiszt; 48 után menekülvén, magán nevelő lett, majd nyilvános professor külföldön, aztán kereskedelmi ügynök, fényképész és historikus, aczélgyártó- és czement- gyárigazgató, majd jelenleg képviselő és pártjának egyik vezére.

Ez utóbbi — a politikai — oldala volt legerősebb. Igen jártas volt a közjogban, könnyűséggel kezelte a politikai kérdéseket. De mint historikus is nevezetes. Nagy elfoglaltatása mellett időt vett magának sok utazásban nehéz buváriatokat tenni külországi levéltárakban a magyar históriát érdeklőleg. Kivált Rákóczy-korbeli gyűjteménye, melylyel a magyar tudós társaságot ajándékozta meg, igen sok becses anyagot tartalmaz.

1848 ban Nyitramegyének privigyei kerülete választotta meg képviselőnek, de választása meg- semmisittetett; 1861-ben e kerület újra megválasztá, de nem lévén hazatérési engedélye, mire hazajöhetett volna, már nem volt országgyűlés;