Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-30 / 26. szám
— 102 — Focsa, 1882. márczius 16. Rémletes őrtanyánk és táborunk felett a baglyok és hollók kárognak s majd megöl a nyomor. Folyó hó 11-én Gorazdából ide érkeztünk s zászlóaljamnak fele e hely legveszélyesebb részét, az úgynevezett Gradina sáuczokat azonnal elfoglalta s 24 órai szolgálat után, mely idő alatt előőrseink a felkelők által folyton nyugtai anittattak, a zászlóalj másik fele által felváltatott. Holnap megérkezik a 14. számú vadász zászlóalj s fel fog minket váltani; mi pedig visszavonulunk Gorazdára a 77. számú gyalogezred erősítésére, miután az ottani állomás-parancsnokság távirata szerint ottan újólag többrendü felkelőcsapatok mutatkoztak és nevezett ezred egyik százada velők meg is harczolt. Táborunkat egy elhagyott török mecsetben ütöttük fel s igy legalább az eső, szél és hidegtől némileg óva vagyunk ; — hisz nemsokára 2 hete, hogy folytonosan az isten szabad ege alatt táborozunk; s daczára e sanyarú helyzetnek katonáink bámulatos jókedvüek és kitartók. Már ma-holnap három hete lesz, hogy nadrágainkat ez idő alatt le nem huztuk, mivel min dig készen állunk, hogy az első riadóra kirohanhassunk. Életmódunk, daczára a sok ételczikknek, igen rósz s épp azért is vannak betegeink, már magam is benne vagyok a boszniai betegségben az átkozott gyomorfájásban, mely mindnyájunkat keményen meghúz, e betegségnek okozója pedig egyedül csak a viz, miután kutak vagy források nincsenek, azaz előttünk ismeretlenek és igy kénytelenek vagyunk szomjúságunkat a Drina zavaros és zöld vizével enyhíteni. Déli ebédünk rendesen este 8—10 órakor történik, miután a szolgálat az étel megkészitésére kevés időt enged; ezután pedig eltheázzák vagy kávézzák az időt éjfélig bakáink s jókedvűen csevegnek a hazai dolgokról, vagy csendesen bus dalokba merülnek. Fekvőhelyem épen a török dervis (pap) szószékében van s innen dicsérem az istent a felkelő nap első sugarainál, s hálát adok, hogy valahára ily szállásra akadtam. Dolgunk annyi van, hogy néha magam sem tudom, hányadán vagyok, naponta száz meg százféle parancs jelenik meg s ezeknek mindenikét, ha szigorúan és pontosan teljesíteni akarom, még a rövid éjszakát is munkára kell fordítanom s igy tehát az álmatlanság is tönkre tesz. Hej, pedig sok nyugtalan óránk fog lenni még, mert a hírek szerint a felkelők száma napról napra szaporodik s igen könnyen lehetséges, bogy még a törökbuzaszedést is Boszniában érjük, vagy Montenegróban, melytől csak egy órajárásra vagyunk. Hogy ha minden levelem el nem jutna rendeltetése helyére, ezt csak a veszélyes postai közlekedésnek tulajdoníthatjuk, mert már négy eset fordult elő, hogy a postakocsiit a velők levő fegyveres fedezettel együtt megtámadtattak és a cse- kéJyszámu legénységet felkonczolva, az említett kocsikat kirabolták. Ezen okból dandárnokunk vezérőrnagy Obadich ur elrendelte, hogy ezután mindennemű fedezetre egy teljes század vonuljon ki. Éppen ily veszélyes a gyengélkedők és betegyülölséggel s más mozzanatokkal, megengedni neki a múlt elfelejtését és a jövő előre nem tudását . . . S mivel a szent Írásnak állandóan magyarázatra van szüksége annak kifejtésére, hogy a szók igazi értelme nagyon különbözik látszólagos jelentéseiktől, nekem úgy tetszik, hogy azt tudományos viták alkalmával csupán csak az utolsó esetben kellene segítségül hini. Elvégre is úgy a szentirás, mint a természet az isteni igéből veszik eredetöket: egyik a szentlélek sugalma, másik az isten parancsolatainak megtestesülése; mindazonáltal úgy illenék, hogy a szentirás nyelvezete a nép felfogásához alkalmazkodnék — sok tekintetben, hol a látszat a valóságtól nagyon eltér. Mert a természet kérlelhetetlen éis változhatatlan s egyáltalán nem ingatag, mint az érvelések és leplezett utak, melyek által munkál, akár vannak s akár nincsenek az emberi értelem látkörében, mert nem lepi soha át ama törvények határait, melyek elébe vannak írva. Tehát úgy tetszik, hogy a midőn a természeti tüneményekről van szó, érvékelhető kísérlet áll szemeink előtt, vagyis a midőn mi a szükségképi jelenségekből következtetünk, semmiféle tekintetben sem lehet azokat kétségbe vonni a szentirás helyeinél fogva, melyek ezer különféle magyarázatokra alkalmasak lehetnek, minthogy a szentirás minden egyes sza va nincs oly szigorú korlátok közé szoritva, mint természet minden egyes jelensége. . . . E11 azt hiszem, hogy okos dolog volna meg nem engedni senkinek, hogy a szentirás szövegét elővegye s azt bizonyos mérvben kötelezze arra, hogy való ság gyanánt tekintse a természettudomány némely tételeit, melyek ellentéte egy napon be fog bizonyulni előttünk az értelem világánál vagy a ma- thematikai elméletek folytán.“ ( F oly tatása kö v étkezi к.) gek szállítása is egyik tábori koródából a másikba. Focsának van 9 török mecsetje, pedig hitvány város s ezek mindenike katonasággal van tömve, a mecset körül a temető és igy a sírkövek képezik evő asztalunkat. A krkosjei felkelő bandák most a dversni fensik északi részén a montenegrói határ közvetlen közelében, fészkelték be magukat, a nélkül, hogy a határt átlépték volna. A „GlasCrnagorca“, a montenegrói kormán}' lapja, tagadja, mintha Montenegró eltérni szándékoznék eddigi szigorú semlegességétől; emlékezett, hogy Montenegró lebeszélni egyekezett a felkelőket az Ausztria elleni fellázadásról, de sikeretlenül, s azt mondja, hogy ha az összes nagyhatalmak együttvéve nem képesek diplomatiai módot lelni a további vérontás megakadályozására, Montenegró kénytelen a dolgokat a maguk folyására hagyni az eddigi szigorú semlegesség szemmel tartása s amaz élénk óhaj mellett, hogy a felkelés a legkisebb áldozattal megszűnjék. A felkelők vízhiány miatt 10—15 emberből álló csapatokat küldenek nyaktörő ex- pedicziókra. — A Krivosjében táborozó csapatok számára barakkokat építenek. Belföld. A képviselőim márcz. 24 ki ülésében megválasztotta a fiumei regnikoláris bizottság tagjait, s azután folytatta a véderőtörvény-javaslat részletes tárgyalását. SzilágyiDezső 23-iki indítványára előbb gróf Ráday előadó tette meg észrevételeit s utána Szén de miniszter fejtette ki az indokokat, melyeknél fogva az indítványt el nem fogadhatja. Helfy Ignácz pártolta Szilágyi indítványát. Baross Gábor elle nezte az indítvány első részét, második részét pe dig, a tisztképezést, e törvényjavaslat keretén kívül is megvalósíthatónak tartja. — Mocsáry Lajos tiltakozott az ellen, hogy az alőadó közös törvényeket említett, a mire az elnök megjegyezte, hogy az előadó szavait rögtön helyre igazítván, a közösügyi törvényekekl szólott. Pulszky Ágost azt állította, hogy úgy az előadó, mint a miniszter alkotmányellenes tanokat hirdettek az indítvány ellen felhozott indokaikban. Erre Tisza kormányelnök szólalt fel, s azt fejtegette, hogy a törvényjavaslat éppen a honvédség érdekében foglal magában javításokat. — Ezután még Hojtsy Pál szólott Szilágyi tartotta meg záraeszédét. A képviseiőház Uö/.gazd. btzofdsiígsi az oszrák- magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló törvényjavaslat tárgyalását megkezdte. Ealk Miksa elnök megnyitván az ülést, a napirend előtt Baross Gábor bemutatja azon adakokat, a melyek Zichy Jenő gr. határozati javaslatára vonatkoznak és a melyek szerint a további eljárást szabályozni kell. Ezen adatok összeállításával Baross Gábor előadó bízatott meg. Az elnök megjegyzi, hogy a birodalmi tanács képviselőháznak közgazdasági bizottsága a vámtarifán változásokat tett, azért kéri. a bizottság, hogy ezen körülménynyel szemben állapadjék meg a követendő eljárásra vonatkozólag. Ezután a bizottság elfogadja Baross Gábor indítványát mely szerint az általános vita elhalasztása mellett a bizottság megkezdi a részletes tárgyalást azon fenntartással, hogy esetleg az egyes tételekre visszatérhessen. Gaál Jenő és He gedüs Sándor kérdést intéznek a kormányhoz a vámpolitikát illetőleg, melyekre a kereskedelmi miniszter válaszolván, következett a tvjavaslat 1. rézsének I. osztálya : a gyarmatáruk. Ennek tárgyalásánál felszólaltak Kemény miniszter, Wahr- mann Mór, Baross Gábor, s miután még György Endre indokolás kíséretében ajánlotta az I. ősz tálynak elfogadását, ez a bizottság részéről változatlanul elfogadtatott, csak a theára vonatkozó 3. tétel hagyatott függőben, minthogy az ezen áru- czikknél 100 frtra tervezett vámösszegnek felemelése vétetett fel. Külföld. Bukuresfcböl írják az „E-s“-nek : Jól értesült politikai körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy Hoyos gróf előléptetése egyúttal Beust gróf lemondásának tekinthető, mert az uj osztályfőnököt rég kiszemelték a párisi nagykövetségre. Hoyos a legmagasabb körök kiváló kegyeltje. Bizonyosra veszik, hogy bukuresti követté Wrede herczeget fogják kinevezni. Az angol alsó ház ban Gladstone indítványozta, hogy Lipót herczeg apanage-ját évi 10000 fonttal szaporítsák meg ; arája számára pedig esetleges özvegyi apanage fejében évi 6000 fontot tűzzenek ki. Sir Stafford Northcote pártolja a kormányelnök indítványát; Labouchére kéri annak elvetését. Végre a ház meglehetős élénk vita után 387 szavazattal 42 ellenében elfogadta Gladstone indítványát. Az orosz kormány tudvalevőleg, indíttatva a felháborodás azon nyilatkozatai által, melyeket a dél-oroszországi zsidóüldözések az egész czivilizált világban előidéztek, külön bizottságot hivott volt egybe a zsidókérdés tanulmányozása s ez irányban való javaslattétel czéljából. E bizottság nemrégiben befejezte működését, s tanácskozásainak eredményét egy öt pontból álló jelentésben terjesztette elő. A jelentés első pontja azt kivánja, hogy miután a zsidó pálinkamérések szolgáltattak legtöbbször okot a csőcselék támadásaira, a zsidók tiltassanak el minden szeszes ital elárusitásátói. Hogy a további üldözéseknek eleje vétessék s azt ajánija a jelentés, hogy azon helységekből, melyekben zsidóüldözések fordultak elő, a zsidók tiltassanak ki. Javasolja továbbá, hogy az eddigi törvények, melyek a zsidókat ingatlan vagyon szerzésétől eltiltják, szigorúan hajtassanak végre, hogy a községi elöljáróságok tagjai még azon helyiségekben is, melyeket tulnyomólag' zsidók lak- nak, legalább kétharmad részben keresztyének le- gy^nek, s végre, hogy az eddigi lakhelyeikről elköltözni kényszerülő zsidóknak engedtessék meg' a káspi tenger mellett földet szerezni és művelni, a nélkül azonban, hogy a kormány e czélból az illetőket segélyezné, vagy rájok e tekintetben kényszert gyakorolna. Látni való, hogy e javaslatok épen nem tanúskodnak valami jó indulatról a zsidók irányában. Úgy is hírlik, hogy a czár nem osztozik a bizottságnak ezen jó indulatában s habár Ignatiev határozottan pártolja az előterjesztést s annak elfogadását szükségesnek és sürgős lek nyilatkoztatta ki, a czár megtagadta attól a szentesítést, s kijelentette, hogy ily rendszabályokhoz sohasem fogja beleegyezését adni. Rz ntpéíervArott folyó hó 21-én jelent meg a „Narodnaja Wolja“ nihilista lap húsz oldalra terjedő száma, mi azt bizonyltja, hogy a nihilisták korántsem vonultak vissza végleg, mint azt orosz kormánykörökben hinni szeretik, csak kevésbé feltűnően működnek. A forradalmi párt helyzetéről szóló vezérczikk a forradalmi működés lankadatlan folytatását jelenti be. Érdekes az is, hogy a lap a „Szent liga“ tovább fennállását constatálja. Hogy valami van készülőben, azt sejtik az orosz udvarnál s e körülménynyel van összefüggésben a moszkvai koronázás elhalasztása is. A „Herold“ szerint 23-án a szentpétervári zsidó gyógyszertár- tulafflonosok előtt felolvasták a belügyminisztérium rendeletét, mely szerint azoknak egy év lefolyása alatt gyógyszertáraikat nem zsidóknak kell eladniok. A gyógyszertárakban működő zsidó kezelőkkel azonkívül tudatták, hogy a belügyminiszter rendelete folytán működésük az illető gyógyszertárakban a mai naptól fogva megszűnik. Ugyancsak Szentpétervárról érdekes tudósítást közöl a Politik, mely szerint Kaufman tábornokot el fogják mozdítani állásából, mivel a Németországgal határos erőditvényeket elhanyagolta; annak, hogy az orosz lapok oly kadveaötlen krtikát irtuk az osztrákmagyar hadseregről, oka és forrása : az irigység és a szándék, ezáltal meg- dönteni az osztrák-magyar német szövetséget, mely megtörhetlen gátat vet minden orosz külakeziónak. Zay és Kovács Albert. Budapest, 1882. márczius 26. Zayt, a mint látom, a „Nemere“ olvasói nagyon jól ismerik ; nem szükség tehát róla biogra- phiát írnom. Nagy hős ő kigyelme intra muros et extra: a képviselőházban és a bizottságban, a h-iz folyosóján s a brassói klubban. Ismeri őt mindenki, mint a rósz pénzt. A hol izgága kell, ott van ő; a hol szájhősre van szükség, a nélkül, hogy eszmékkel bajlódjék: csak Zayt kell előrántani. (!) kész a csillagokat is letagadni a magas menyekről annak bebizonyítására, hogy a szász náczió „kulturvolk“ és hogy annak van létjoga egyesegyedül széles Európában. Hogy bennünket, istentől elvetemedett barbár magyarokat egy kalán vízbe ezer örömmel befullasztana, az már többé nem újság; de hogy ennek a nyájas férfiúnak a magyar képviselők között párja is akadt: az már csakugyan érdemes a följegyzésre. Zaynak nemcsak képviselő-, hanem elvtársa is Ko vá cs Albert. * Wie heisst Kovács Albert ? Ki az a Kovács Albert ? Hát bizony az egy jámbor theologus professor és pedig vastagnyaku kálvinista — a széna - térről. Régebben foglalkozott theologiai tudományokkal is, de a homiletika nem elég p г а к t i к u s kenyérkereset s ennélfogva csavaritott egyet a cura pastoralison, azt a földhöz vágta s beállott honatyának a mérsékeltek közé. S mivelhogy ő theologus korában liberális eszméknek hódolt s mint ilyen, szerkesztője volt az „Egvházi Reforménak is: annálfogva ma határozott ellensége minden újításnak a hazai kultúra terén. Mert hát Kovács Albert ma „par excellence“ tanügyi férfiú. Kiválóan a középiskolai törvény- javaslattal foglalkozik s mivel pár ízben sikerült neki jegyzőkönyvet szerkeszteni, el is hitette magával, hogy ebben a szakmában szakember. Mondják, hogy hébe-hóba még a theologiára is fellátogat s hogy rászolgáljon a tanári fizetésére^
