Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-08-10 / 64. szám
64. szám. "GmaawPK., 1,1, шт-гвт ^адмишашю jSzerlsesztôségi iroda I Sepsi-Szentgyfirgyön a ref. kollégium épületében, hová lap szellemi részét illető özlemények küldendők’ Kiadó hivatal : j-^OLLÁK JAÓR könyvnyomdája es könyv- kereskedése, hová a hirdetések és j előfizetési pénzek ! bérmentesen intézendők. к „Háramszéki I Г, .... UH ÓT JfJILHI limit WM ■■Ilii IMI ТИРТЧПГ* Se psi-Szen(györgy. 1879. V»sárnap, augusztus 10 IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és tázftpaF-egyleí;“ a Mseps(-szentg?äFg»i ЫЬ közgazdászat! lap. Megjelenik ezen lap heten j! kint kétszer: " |* osütörtökön és vasürnsip. * ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK Helyben házhoz hordva, vagy i vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. j Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . i fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy I annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr. hivataEffis kUzieraye, A legújabb taktika. Kifogyott a tisztelt ellenzék Boszniából, ok- cupacióból, vége van a Váradi processusnak, hallat a Zichy-Asbóth kró.Jka, az újságírónak thema cell az ellenzéknek skandalum. Ha nincs, keres b ha keres, talál is hamar. A politikai életnek sokfél ejs*l toz a tosságai vannak, csak keresztül kell aéznTa prismán és legott lát szem nem látta dolgokat, hall fül nem hallott csodálatos hangokat. Az „Egyetértés“ ma közbeszéd tárgya Budapesten. Nem azért, mintha megérdemelné, hogy oeszéljenek róla, hanem azért, mivel ismét rajta csípték egy akkora füllentésen, a minőt mostanában még a „Pesti Napló“ atyánkfia sem követett el. A Budapesten irt bécsi levél „jól értesült körökből“ hirli, hogy Taafe gróf alkudozásai, a „birodalmi párt ‘ alakulásának kísérletei solid összefüggésben vannak Magyarország politikai viszonyaival. E szerint az udvari párt már legközelebb elérkezettnek látja az időt, az osztrák választásoknál tett győzelmei következtében, az ó konservativ politika felélesztésére Magyarországon, a mely föltétel és utógondolat nélkül fog kezet az osztr. feudális clericalis áramlattal. Hanem hát — véli a jól értesült forrás — belátták azt, hogy a voltaképeni ó-konservativ párt Magyarországon még fellette gyönge, hogy átvegye kormányt s hidat verjen alkotmányos és parlamentaris utón az absolutizmushoz ; ezért mégis csak Andrássyhoz és Tiszához folyamodtak. Andrássyt a tervnek megnyerték. Örült szegény feje, hogy külügyminiszteri állásában megmaradhatott, Tisza pedig rabja a hatalomnak s az egész dolog ódiuma úgy is az ő nyaka közé zudul, annnálfogva két feltételben egyeztek meg. Két feltételben lett megállapítva Andrássynak és Tiszának megmarasztalása és A „székely" név,*) A kik a székelyek telepitvény voltát elfogadták, nem nyugodtak meg abban, hogy a székely név lehet ép oly eredeti nemzeti név, mint a hun vagy kun, gépid, kozár, bolgár, besenyő, magyar, német, lengyel stb., hanem a székelyeknek Erdély keleti határán teljesített honvédelmi missiójából elvonva, s úgy a hogy indokolva, felállították a tant, hogy „székely“ annyi mint: „határőr.“ Eennebb kimutattam, hogy a székelyek határ őr voltáról szóló tant először Timon állította fel ; Pray, Schlőzer, Berúgni, Schuller stb. elterjesztették, Hunfalvi nyelvészetileg kimagyarázni megki- sérlette, пе.л látván bé, hogy e név magyarázat ép oly alaptalan, mint Engel „szökélye“, Fejér György „szék-őre“, vagy a mily alaptalan Horn állítása, hogy „székely“ hun nyelven „népmaradványt“ (reliquias) jelent. Hunfalvi szerint a székely (szék-elv) név azt teszi : széken túli, vagy székmegetti ; mint az er dely (erdő-elv) szónak jelentése is : erdőn túli, erdő megetti. „A kifejezés : székely — igy ir Hunfalvi — valóban a német mark (mark gráf) szónak felel meg, mit bánságnak neveztünk, nem mervén a magyarosabb és helyesebb székelyt alkalmazni.“ — „Merte ám — úgy mond — a régi nyelv szokás (?), midőn a szónak értelme még világos vala, mert székelyek az ország nyugati határain is valának Soprony, Pozsony, Nyitra vármegyékben. Jelesen Sopronban a Vág helységbeli székelyek (Siculi de Wagh) tűnnek elő, Árpás mellett, mely fészke vala a besenyőknek (?); a nagyszombati apácák íőldje egy nagy erdőig ért a székelyek felé stb. pedig a nyugati székelyek valóság szerint besenyőn valának. * Mutatvány dr. Nagy Jánoseak *A székelvek Scytha-hun eredetüségc és az ellenvélemények" cimli müvéből. támogatása à kamarilla által : az egyik a sajtó megszorítása a másik a megyék végleges megsemmisítése a kinevezési rendszer behozatalával. A kormánypárti lapok s azok között az„El- lenőr“ sietett is mindjárt „illetékes helyről“ vett értesülés után az egész hirt koholmánynak nevezni. Kár volt. Minden józan eszü ember, a ki a politikai élettel csak kissé ismerős is, meg tudja tenni a különbséget az osztrák feudalis-clericalis irány s a magyar kormány eddigi magatartása közt. Az egész szélnek eresztett kacsa ne egyéb az újságíró kétségbeesett fantáziájánál. Tárgy hiányában szükség volt ismét olyas valamire, a mi a nemzet szivét eltöltse keserűséggel, epéjét bo- szusággal kormányával szemben. Kár volt tehát a cáfolgatássa! fárasztani magát a sajótnak. Hanem a mi ebből ránk nézve örvendetes tanúságul szolgál, azt mi sem mulasztjuk el följe gyezni. Értjük a sajtó megszorításától való rettenetes félelmüket. Csakhogy valahára már félni is kezdenek attól, a mi büntetés gyanánt követi a bűnt. Ez a félelem, kimondjuk kereken, nem alaptalan és legkevésbé indokolatlan. Ha az ellenzéki sajtó a sajtó- szabadság köpenyege alatt ki nem rúg a hámból^ ha a sajtó morálját tiszteletben tartotta volna avagy csak eg*yszer is politikai kérdéseknál a nagyon tisztelt ellenzék : most nem kellene attól félni, hogy a sajtó szabadság korlátoltatni fog. A hazafiság leple alatt az ellenzék terjesztette a leghazafiatíanabb elveket, meghajolt államellenes nézeteknek akárhányszor, ha ezzel a kormánynak vált árthatni. Szégyenkőre állította a nemzeti erényt, a magyar nemzeti becsületet, kárörvendett a külföldi sajtó becsmérlésein, melyekkel a magyar nép épen az ők agitatiojuk folytán közelebbről illetve volt. Nem törődött a társadalmi morál törvényeivel ; előtte csak egy szükséges dolog lebegett : A székely nem jelent tehát külön népfajt, hanem határőrzőt, ki bármilyen eredetű is lehetett.“ így adja elő Hunfalvi a székely névről nézetét. E szó származtatás és értelmezés azonban sehogy sem állja ki a kritikát. Lényeges hibája első sorban, hogy az „elv“ képzőt nyelvtörténetünk nem ismeri, s ily alakban, mint a nagy tu- dományu iró leírja (szék-elv) soha soha elő nem fordul. Erdély (nem—erdely) nevét, mely latinul Altrasilvani, és Transylvániának iratilc, K é z a i krónikája: Erdewt-lu, Mark: Erdeehv, a pozsonyi krónika : Erdevevu, a budai : Erdeel, és végre Turóci : Erdewelwe alakjában közük ugyan, de legalább is vitás, vájjon az : Erdőelvnek vagy Er- dőelönek olvasandó. S elismerve annak lehetőségét, hogy Hunfalvi olvasása e kérdésben helyes : vájjon ez egyetlen adatból lehet-e s szaoadm azt következtetni, hogy a székely név a székelv, székentuli alakra visszavihető volna. Én ezt lehetségesnek, s indokoltnak nem tartom. Csodálatos, mily különösen igazolja sokszor a véletlen ama közmondást ; magna ingania con- veniunt. Hunfalvi merész állítása épp azon az utón indult s épp annyi alappal is bir, mint egykor Dankowszki állítása, midőn a szlávok tót elnevezését, Efunfalvi ötletét megelőzve, — a szlávoknak á magyarok mellett valamely „ton-tul“ való lakásából magyarázta ki. Feltéve azonban hogy mégis 'elfogadtatik Hunfalvinak, mint nyelvtudományi tekintélynek, állítása az „Erdő elv“ — erdöntuli, s a „szék-elv“ — székéntuli jelentésre nézve rmég akkor is fennmarad az a további kérdés, hogy a „székelv“ szóban mi teszi azt, hogy : őr és épen határőr ? ! n-vagy a mi valamin túl van, az egyéb nem lehet mint: őr, határ-őr? És ha a székely név jelentése annyi, mint határőr, akkor minő jelentésű a felh0. zott hasonlat (?)alapján az Erdély név (?) Ebben js valami előre tolt őr rejlik talán ? Hiszen акко^ч szidni és megbuktatni a kormányt. S ha ezt nemzete, becsülete árán érheti vala el : ezzel sem törődött semmit. Most a következmények előtt maga is meghökkent. Látja, hogy messze haladtak e gyönyörűséges téren s belátja, hogy az állapot már-már tarthatatlanná vált. Tudja, hogy a kormány magának a sajtós szabadságnak biztosítása érdekében tenni fog valahára valamit. Eszközökhöz fog nyúlni, melyek a sajtómorált az efféle túlkapások ellenében megvédelmezzék. Ezért ijedt meg' az ellenzék oly nagyon s ezért költ maga előre is rémhíreket, hogy a netalán bekövetkezhető intézkedések készület lenül ne kapják a közönséget. Ez a legújabb taktika, mondhatjuk, igen elmésen van kigondolva, csakhogy nagyon is meglátszik rajtak az erőlködés. Részünkről várjuk a kormánynak ilyenforma intézkedését, mert a valódi sajtószabadságot szeretnék megvédelmeztetni minden áron. A mi a megyei rendszer eltörlését, illetőleg a választások megszüntetését illeti, még vissza fogunk rá térni. Egyelőre csak annyit akarunk megjegyezni, hogy ezt legkevésbé Tisza Kálmán akarja, ki az autonómiának mindig hive volt. S ha mégis megtörténik, az a többség* akarata lesz mely előtt kénytelen lesz Tisza Kálmán is meghajolni. A. M. A novibazári szandsák megszállását illetőleg azt jelenti a „Deutsche Zeitung“ hogy a főpontokban egyetértés jött létre Huszni pasa és az osztrák-magyar meghatalmazottak közt. A csapatok elszállásolása képezi a legnagyobb nehézséget. Minthogy a Korán nem engedi meg, hogy muzulmán asszonyok keresztyénekkel egy födél alatt lakjanak, abban állapodtak meg, hogy az osztrák magyar csapatok részére külön házakat fognak bérelni esetleg* barakolcat építeni. Azt hiszik, hogy augusztus közepéig befejezi per analogiam, a hely, hüvely, pehely, gerely, kehely, zsindely, pendely, tengely, stb. szavakban melyek a székely szóval összehasonlításra úgy alak mint hangtani tekintetben még alkalmasabbak, mint a Hunfalvi által felvett Erdély : mind az elv képzőt, valamin túl valót s valami „őr“ jelentésűt kereshetnénk. De megcáfolja Hunfalvi szó értelmezését az is, hogy a magyar nyelvnek azon korban, — mikorra ő a székelyek állítólagos telepítését helyezi . őrségi egy tagú „őr“ szava már megvolt : sőt bátran mondhatni, hog*y „ut“ és „határőr“ jelentéssel csakis e szava volt meg. Mert hiszen épen Szent László III-ik végzeménye második fejezetében említés van őrökről, „qui dicuntur Ewrek.,,) Lám, aHunfalvi által emlegetett „régi nyelvszokás“ e helyen sem „merte“ a székely nevet használni, már pedig nem látom át, miért ne hasznilta volna a végzemény szerkesztője az őrük megjelölésére a „székely“ nevet, ha t, i. a székely név jelentése valósággal annyi volna, mint ! őr, határőr. Nem kevésbé téves Hunfalvi azon további állítása is, mit, a „régi nyelvszokás“-ra hivatkozva bizonyítékul hozott fel tévnézete mellett, mintha a „Vág helységbeli székelyek“ ily határőrök és pedig besenyő eredetűek lettek volna. E tévnézet megá- lapitoi azonban Fenéi György és Jernei voltak. A valószínűleg IV-ik Béla által által Erdélyből az anya Székelyföldről kitelepített Yág-vidélci székely telep emlékét ugyanis két okleveli adatban bírjuk : mindkettő IVik Béla korából maradt fenn. Egyik a nagyszombati apácák rászéra 1248. adományozott birtok 1249,beli határleirása, melynek a székelyekre vonatkozó része igy hangzik ; „Prima meta incipit .... inde per riuum tendit ad magnam Syluam (Fehérhegység) versus Si- colus- et ibi sunt tresmete versus occidentem. una méta pertinet ad villám S. secunda ad villám Ba- ralach tertia méta pertinet ad Siculos“) (Vége köv,)
