Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-03-23 / 24. szám
— 94 javallat benyújtására kéri utasítani. Toor Antal időszerületlennek jelenté ki Irányi határozati ja\ as- latát, annyival inkább, mert a vallási türelmesig dolgában a magyar állam túltesz Európa bármely országán; a polgári házasságot pedig nem kívánja egy hitfelekezet sem. Hegedűs László Irányi indítványa mellett szálott sikra Trefort miniszter utalva arra a hálás szerepre ,melynek bajnokául Irányi föllépett, kijelenté, hogy a kormány jól ismeri a létező egyházi s vallási viszonyok körül létező hiányokat. s ez irányban meg fogja tenni a maga javaslatait. Addig türelemre és Irányi hatázozatx javaslatának mellőzésére kéri a házat. Helfy t nac az iránt ad be indítványt, ho y a vallás és közök tatási miniszter a közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok évi bevételeinek és kiadásai nak előirányzatát ezentúl a rendes évi kölségve- tésbe vegve föl és alkotmányos tárgyalás végett terjessze a ház elé. Trefort miniszter a határozati javaslatot visszautasittatni kéri. A miniszter felelősségét ez alapok kezelésére nézve is elismeri, csakhogy azok törvény által ő b'elsége patroná- tusa alá vannak helyezve. Egyébbiránt megjegyzi, hogy a kormány foglalkozik az ellenőrzés eddigi módjának célszerűbbé tételével és megállapodásait a ház elé fogja terjeszteni, Molnár Aladár e kérdés tárgyalását elhalasztatni óhaj íja ; a mit a miniszter azon hozzáadással fogadott el, hogy még a jelen ülésszak alatt kívánja e tárgy megvitatását; Hérics Antal — az egyesült ellenzék padjairól — helyeslést és zajt egyszerre támasztott, midőn a vallás- szabadság és a polgári házasság kérdését mint fölöslegest akarta letörülni a vita napirendjéről ; az alapítványokat pedig a katholikus egyház tulajdonának nyilatkoztatta ki. Helfy ezekután beleegyezett indítványa tárgyalásának elhalasztásába. Orbán Balázs Irányi határozati javaslatát egészben mig Hoffmann annak csak a polgári házasságra vonatkozórészét pártolja. Kis Albert a protestáns tanintézetek érdekében. Csertán az Ausztriához csa tolt zalai apátságokra hívja föl a miniszter figyelmét ; mig végül Thaly Kálmán a szlavóniai magyar községek iskoláiban a magyar nyelv tani tása iránt sürgeti a megfelelő intézkedéseket. А к ép visel öli Azat március 19-ki ülésén Szeged sorsa foglalkoztatta. Ha egyébiránt azt mondanék, hogy a különféle oppoziciókat első sorban a kormány és csak azután Szeged sorsa foglalkoztatta : talán nem tüntetnők fel hamis szinben a helyzetet. Bakay határozati javaslata, mely az ülés napi íendjére volt kitűzve, nehány napi pihenés alatt megsokszorozódott. Nemcsak Bakay, de az egyesült ellenzék részéről Molnár Aladár s azon kívül Lónyay Menyhért gróf is terjesztettek elő határozati javaslatokat Bakay eredeti javaslata — úgy látszik a szélbali párttanácskozmányok folytán —■ jelentékeny és nem előnytelen átalakuláson ment át. A minapi javaslat a „mulasztások“ megvizsgálását és a teendőkre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozását kívánta egy képviselőházi bizottságra bízni. A újjáalakított javaslat — legalább formasze- rint — elejtette a „mulasztásokat“ és mindössze a szükséges törvényjavaslat előterjesztésére utasította a bizottságot, négy pontban és egyéb utasítások ban különben eléggé „megkötött marsrutát“ szabva a bizottság működése elé. Az egyesült ellenzék jónak látta felvenni azt, a mit a szélbal elejtett, a „mulasztásoknak“ ha nem is szavát de eszméjét s Molnár Aladár határozati javaslata a kormánynak és közegeinek eljárását kívánta egy bizottság által megvizsgáltatni ; egyébbitánt nagy parlamenti magyarsággal van irva Kár, hogy Pennás és Hájas inkább csak töltelék eyanánt szerepelnek minden cél nélkül. Egészen kidomborodott alakok azonban az említett három főszereplőn kívül a Gyurka és Peták káplár alakjai. Az elsőt valóban eredeti gondolat volt úgy tüntetni fel, mint a ki szerelemből mindennap becsukatja ma át a „kóterbe“, csakhogy a biróné közelében lehessen. Peták is egy szépen előállított alak a maga tiszta, katonás becsületével Kósza Gyürkának komikuma bár a kóterbe csukódik, még sem tűnik el nyom nélkül s ezért említjük meg. Az egész darab figyelmet keltő s a szerencsepróbáló színműírók közül Csepreghynek ez határozott tehetségére vall. * Az előadást illetőleg csak gratulálhatunk az egész társulatnak. Itt-ott látszik ugyan némi készü- letlenség, a kisebb szereplők között bizonyos za- vartság, de általában kerek, összevágó előadást láttunk. Nagy érdeme volt ebben Bércynének (Zsófi), a ki különben passzív szerepét kedélyesen játszta végig s bár szerepében a drámai akció nem sok. ő mégis Kiket öntöttt abba - - s különösen a 3-ik felv. igen sikerültén játszott. Énekelhetett volna több dalt, a darabban több van előírva, de ő úgy látszik, szeret takarékoskodni. Bércy (Csillag) igen sok természetességgel átszőtt, hanem nagyon kevés hatással énekelt. Szabó (Török Mihály) szintén osztozott a darab sikerében. D e m é n у (Peták káplár) nem volt ugyan eléz „katonás“, de gondot fordított szerepére. Miskolci (Kósza Gyurka) valamivel t bb élénkséget mutathatott volna, különben pedi.r tetszett a közönségnek alakítása. A többi szereplők közül megemlítjük Szabón t (Suták Kata), S z а к á 1 11 (Pennás M.) és Nyékit (Hájas). apintattal érintetlenül hagyván a kormány kezdeményezési jogát ; és megengedvén a kormánynak hogy a mig félfejével a képviselőházi bizottság előtt védelmezi a múltban tett intézkedéseit ; addig a másik fél fejével találja ki, fogalmazza meg és részpen hajtsa is végre a legjobbat, a mit Szeged javára törvényhozás és kormányzat terén a jövőben tenni leitet. Lónyay gr, aztán a két javaslat közt foglalt helyet, és mellőzte a mulasztások kérdését ép úgy, mint a Szeged javára vezető szélbali marsruta kitűzését; hanem egész általánosságban kívánt egy parlamenti bizottságot a szükséges törvényhozási és kormányzati intézkedések javaslatba hozására. A szegedi vesznapoií. Végre valahára egy kis nyugalmat szerezhet' tem magamnak, — írja Szegedről a „N H.“ leve lezóje március 11-i öl — ho. y a távirataimban jelzett esemény eket kissé részletesebben leírhassam. A nyolc napi izgatottság, fáradtság, nemalvás igaz annyira kimerített és az idő oly kévé», hogy csak igen nehezen rendezhetem az anyagot. Nem szándékom ezúttal a mostani nyomort és viszonyokat leírni, hanem kronológiai rendben a március n iki gyászos éjjeltől kezdve az események egymásután ját úgy elmondani, a mint azokat személyesen magam láttam és azt, a mit ma am tapasztaltam. Március n-én reggel a leggyönyörűbb verőfá- nyes napon indultunk a „Csongrád“ gőzösön Tápéra, Algyőre, mely hely égek most már teljesen háttérbe szorultak. — Délután visszaérkezve, még mindig a legszebb idő volt Este 7 órakor Dáni főispán ur derült arccal mondá nekem, hogy a helyzet tetemesen javult és számokban 70°/ kedvező és csak 30 /„ százalék nem az. Midőn 8 órakor távoztam a városházáról, az eget sötét felhők takarták és gyenge szél kezdett fúni. Még ekkor sejtelmem sem volt, ,ho у néhány óra múlva azon a helyen, hol járok, felbőszült habok fogják a házak falait dón etni. Elmentünk az „Újvilághoz“ címzett vendéglőbe, hol egész nyu alommal beszéltünk a folyó eseményekről és egy hírlapíró társam épen ama reményének adott kifejezést, hogy Szeged meg fog menekülni a veszélytől, midőn fél xokor egy közkatona lélekszakadva rohan be és akadozva jelenti két vadász tisztnek, — ho»y az ár az alföldi töltést áttörte és a víz rombolva rohan a városba. Elsápadtunk, felu róttunk helyeinkről és rohanva szaladtunk a városházára. Az utcák borzasztó képet nyújtottak. A menekülők sürü tömegekben tódultak a hid felé Uj-Szegedre. Mindegyik valamit vitt magával, a mit épen a na^y sietségben magával vihetett, rendesen a legértéktetenebb dolgot. Elszabadult marhák össze-vissza szaladtak keresz- tül-kasul az utcákon a megrémült menekülő lakosság még nagyobb rémületére. Gyermekek sírása, anyák kétségbeesett jajai, emberek káromkodása, marhák bőgése tölté be a levegőt. A városházán a legnagyobb zavar. Nem tudnak határozni : félre verjék-e a harangokat, vagy sem ? Itt jő egy fiatal ember, kikelve arcából és lihegve beszéli, hogy ép most törte át a viz a gátat, ő maga csak alig tudott menekülni ; szavai bizonyítására mutatja sáros vizes ruháit. Jön azonban egy másik fiatal ember, és azt mondja, hogy a viz nem tört be, csak hullámok csapkodnak át olykor-olykor a nyul-gáton. Hogy a bizonytalanságtól megmenekedjem, kocsiba ültem és kihajtani az alföldi töltésre. Midőn oda értünk, ezer meg ezer fáklya viiága impozáns rémesen lobogott a koromsötét éjben. A főügyész biztatólag mondja, hogy még nincs minden veszve csak karó és zsák legyen. Leszállottunk kocsinkról, karókat tettünk rá és vittük az őrházig*. Katonaság vigyázott mindenütt, ho-y a megrémült munkások ne szökjenek el. Töltöttek erősen. Felmentem a töltésre és itt a legborzasztóbb látvány terült el szemeim előtt. Az orkánszerü széltől korbácsolt viz mint sziláján ágaskodó, két méter magasságú hullámokat vet és zúgva veri a gyengülő nyulgátat. — A felbőszült habok mind gyakrabban csapnak át gáton és a fris földhányás nem bir soká ellentállni. A munkások menekülnek, de a katonaság visszatereli őket. Láttam, hogy emberi erő itt nem segíthet, de mérnökök szavai alapján biz tosan hittem, hogy ha a viz most betör is mégis kell legalább hat óra, mig a városház terére ér. De az ember, ha mérnök is, nem ismeri a bőszült elemek számadásait. A töltésről vissza mentünk a városházára jelentést tenni a látottakról és bevárni a történendőket. Minduntalan a legellentmondóbb hírek. Bizonyos csak e.-y volt : ha még nem tört be az ár, a 1 éj folytán okvetetlen bekövetkezik a katasztrófa, mert a szélvész nemhogy engedne, sőt kétszeres erővel dühöng. Félelem, aggódás, rómü let és itt ott egy csepp reménysugár az arcokon. Minden higgadtan gondolkodó láthatta, hogy leg- fennebb órák, ha nem pillanatok vá asztanak el a katasztrófától, és még semmi intézkedés a veszély esetére. Örökké megfoghatatlan lesz előttem, hogy 80 ezer lakossal biró nagy kiterjedésű városban olv csekély mentő eszközökről van csak gondoskodva ily élethalálharc esetére. Egy óra után mind sűrűbben érkeznek a hírek, hogy betört az ár, de rögtön betöltötték a nyílást. Végre nehány órai kínos várakozás után jelentik : „Végünk van ! A töltés elszakadt, a viz rohanva ront a városba.“ — .Siettünk ki az utcára. A szél megreszkettette "a. házak kéményeit, melyeket másnap már viz borító t. Mentünk a budai országúton (egyik magasabb pont) a viz elé. Egyszerre tompa zúgást, morajt j hallunk a jobboldalról fekvő utcák felől ; — arra J siettünk. Iszonyú kép ! Az ár a makkos e»-áő felől í oly hirtelen és gyorsan jött. hogy a lakosok leg- - nagyobb része nem ért rá kijönni a házakból. Egy A házból három fiatal leány rohan ki jajveszékelve. . Nem érek rá kiáltásaikat hallgatni, a viz engem is elért, bokáig vízben állok, megyek vissza az országúira. Útközben me. látom, hogy egy házban aj egy szalmakazal tetejére menekült e y család. Ki tudja, meddig nyújt az nekik menedéket ? Mi azért j csak bátran előre haladunk a viz elé. Jobbra-balra j menekülők lepik el az. utcát. — Most megkondul a j vészharang. Ez újabb erőt önt a már zsibbadó tagokba. Mindenki életét s a mit lehet vagyonából ! igyekszik menteni. Egyszerre balfelöl is hallom a j rémes tompa zúgást. A viz már három felől ront ; be a városba. Forduljunk meg, különben magunk j is beszorulunk és akkor nincs mentség. Visszatértünk alkalmával egy menekült mérnökcsalád alig . bir előre jutni a kis gyermek miatt; a nő gyöngén s nem bírja, a többi a vesztett vagyon töredékeit viszi. Felkapom a gyermeket, viszem : midőn elfá- - radok, társaim veszik át, — igy félválla u segítünk > vinni. Alig értünk a városháztérre, midőn a három t felől rohanó viz összecsap és a térre tolul. Tehát 1 nem egy egész óra alatt jutott idáig, hova a mér- - nökök számítása szerint csak b óra alatt vagy még később juthatott. A városháztér ugyanazt a képet 3 nyújtja,melyet előbb, mi i n a hir niég nem volt:) való, csakhogy a rémülés most fokozottabb. A jaj- veszékelök közt megpillantjuk azt a három leányt, , kik a mellékutcában menekültek ki a házból. Szü- • lóik oda szorultak. Itt gyorsan segíteni kell mert J a viz emelkedik. Széttekintek mentő eszközért. A városházterén megpillantok két nyomorult facsónakot, melyekben hidászkatonák nyugodtan pipál nak Oda siettünk, megmagyaráztuk a katonáknak a dolgot, azok készségesen rö„tön felugornak, — megfogjuk a csónakot és levegőben visszük a tő - - lünk alig 10 lépésnyire ömlő vízre. Az egyik lány \ szintén beszáll, hogy megmutassa a katonáknak a házat, én tovább rohantam ; remélem, sikerült a j; katonáknak a mentés. Katonákról lévén szó, nem.и mulaszthatom el kiemelni, ho y a katonaság példásan viselte magát. Úgy dolgozott, ly ernyedet- lenül, hogy a legnagyobb önfeláldozással müízűdült J és működik most is mé^ folytonosan, дреп tegnap értesültem Uj-Szegeden a ezolgabiró, hivatalban, ti hogy egy hidász életét veizté. 1 lármán voltak egy pontban. Egy már roskadozó házból akartak egy családot ki menteni. Az egyik hidász bemegy a j házba, a másik már szintén bemenni készül, egy- - szerre recsegés ropogás, kis porfelleg és a haznak nyoma sincs. A. pontont a lökés visszavetette, de baja nem történt. A réméjszakáról még csak fi annyit, ho -y az időjárás a viz betörése után, mint- - ha csak gúnyolni [[akarna megváltozott. A felhők •! eltűntek az égről a csillagok ezrei busán nézték a borzasztó változást, mely két óra lefolyása alatt J végbement. A lakosság többnyire Uj-Szegedre és - a Tisza parton levő tájékra menekült. Mint emlitém, kora hajnalban indultunk el i másnap, hogy Szegeden a mentés munkáját folytas- -í suk. Menteni ! — Milyen könnyű ezt mondani an- -x nak, ki nem ismeri a helyi körülményeket, kinek fi mint nekünk, előbb fogalma sem volt az ily \ óriási csapás által előidézett tolongásról és zűr- - zavarról. S mily nehéz a kimondott szónak, az el- -1 határozásnak úraivá lennünk, mily nehéz csak egy \ silány vizi járműhöz is jutni, hogy a mentést foga- -í natositsuk. Elég korán érkeztünk Szegedre s még sem д elég korán arra, hogy mások által meg ne előz- - tessünk, kik talán az éjt is ott a parton, szabadég -<r alatt töltötték, csakhogy reggel elsők jussanak. A mentőeszközökhöz. Már Szőregre érkezvén, lépterx-nyomon talál- - koztunk a nyomorral és inséggal, mely száz és százféle változatban szivszakasztóbbnál xs szivsza- -j kasztóbban szakadatlanul ismétlődött be egész Uj j szegedig, hogy onnan fokozottabb mérvben tárul- -í jón elénk az egész elöntött és vizboritotta te--', rületen. Nincs Szeged 70.000 lakosa közül talán 1000 o< ki mindent ne veszített volna a hullámsirban, ki L előtt kétségbeejtőcn föl ne merülne a kin és nyo : morteljes jövő képe ; s e sok mindenét vesztett XJ ember közül, ki tudja hánynak adatik még oly \ életkor, hogy megfeszített munkaerővel küzdve és fáradozva, érje el és nyerje vissza azt, mit egyszeri már elvesztett, hogy hátralevő agg napjait anyagi jV gondoktól menten leélhesse ? Koldusraj fogja ellepni az országot; nyomo- c rult, reményvesztett koldusraj házról-házra, ajtóról ló ajtóra járva, hogy magát a borzasztó élihaláltól iö megóvja. De félre e sötét jövő képeivel, félre e szó- -c moru gondolatokkal, melyek teljesültét sem a ma- -1. gyár kormány, sem az országgyűlés meg nem en- -r. gedheti. A jelen elég sötét, elé,x szomorú és kétség- -r beejtő — térjünk vissza a jelenhez. Mint mondám m könnyebb volt kimondani azt, hogy csekély tulajdonunkat megmentsük, mintsem azt foganatosítsuk, .fi A fejetlenség Újszegeden és bent a városban n. tetőpontját érte. Az egész vizvonalat végig barangoltuk, minden kikötő helyen fél óráig is várva, . reménykedve, hogy valahára csolnakhoz juthatunkf de reménytelenül. Eljuttunk végre az államvaspálya £ indóházához.
