Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-09 / 3. szám

10 —

* Az GPzirAfc-mnsynr bank megalakulásával kapcsolatiján megalakult a választott bíróság is, melynek felállítását a banktörvény 53. ipa rendeli. Ezen választott bíróság tagjaivá magyar részről Majláth György országbíró, mint a semmitőszók elnöke, Soltész Albert, Vertessy Sándor és Manoj- lovics Emil semmitőszéki bírákat, — о ztrák részről Schmerling lovag, az ottani semm'.tőszék elnöke, Stocker, Schubert és Mages udvari tanácsosokat nevezte ki.

A válasz ott bíróság, mint a „P. L1.“ jelenti, rnég c hó folyamán megalakul és megválasztja elnökét. /V bíróság feladata rendkívül fontos, menynyiben mindennemű jogorvoslat kizárásával végérvényese ’ dönt, valamely kormánybiztos részéről a bank közgyűlésének, úgy a főtanácsának határozatai ellen emelt óvás felett, ha a kormány és a bank közt megegyezés nem jön létre.

A választott bíróság előtt érvényesitendők továbbá mindazon igények, melyek az osztrák-magyar bank kormányzója, alkormányzói és főtanácsosaira nézve a banktörvény 35. és 43. szakaszai ban megállapított felelősségből erednek, végre a választott bíróság dönt a társulat feloszlása alkalmával a társulati tagok közt felmerülő vitás kérdésekben.

:i: Az osztrák miniszterfálSiisTíi nézve a „Pest. Ll.“-nak Pécsből távirják, hogy nem valósul az újabban felmerült ama hir, miszerint Potocki gróf volna az osztrák kabinet fejévé kiszemelve. Beszélik ugyan, hogy a fejedelem nem régen Potocky gróf irányában azon reményének adott kifejezést, hogy készen fogják őt találni, ha a koronának szüksége volna reá ; de nem hiszik, hogy ez a kabinet- alakításra vonatkozott volna.

Oroszország lojális szándólini ól ma két oldalról is kapunk biztosításokat. Londonból jelentik, hogy Sándor cár legújabban Alice hercegnő halála alkalmából részvétnyilatkozatot intézett Victoria királynőhöz, mely lényegesen különbözik az ilynemű szokásos levelektől s bár tulajdonképi politikai tartalma nincs, mégis hozzájárulhat a kölcsönös közeledés elősegítéséhez. Szentpétervárról egyidejűleg távirat érkezett Londonba azon hírrel, hogy Sir Ali Oroszország közbenjárása mellett kész azonnal békét kötni Angüiyal, mire a londoni kabinet értesítő lord Lytton sztpétervári angol nagykövetet ii békefeltétetekről, melyeknek legfontosabb része az, hog'y az angolok az egész Jusu-völgy et Dsellabadig megtartják. Másrészt Szentpéterváriéi a „Pol. Corr.“ egy hosszabb levele bizonyítgatja, hogy mind azon híre к, a melyek az (.rósz kormány és közegei magatartásáról terjesztetnek. csupa rágalmak, mert Oroszországnak semmi része sincs a bolgár mozgalmakban, Oroszország loyáiisan törekszik az egyetértésre Angliával, Ausztria-Magy arországgal s a végleges béke megkötésére Törökországgal stb. — Sajnos, hogy ezek mind csak épen olyan hivatalos biztosítások, minőkhöz már évek óta hozzá szoktunk s melyeket épen a „Pol. Corr.^ пек egy Úrinápolyból kelt s alább terjedelmesen küzlött tudósítása alaposan meg cáfol, kp ezért csak természetes, hogy Anglia fokozott éberségéről is kapunk híreket, melyek ar ról tanúskodnak, hogy a londoni kabinet nem hajlandó magát meglepetni olyanforma fordulat által, mint volna pl. az, ha Oroszország ápril hóban egyket délnek, másikat északnak indítottam útnak,— egyiket (így borvizes szekérrel, másikat egy ismerősömmel.

kinézek szénagyüjtőimhez a rétre.

Alig pihenek meg a boglya tövében, inasom által vezéreltetve kit látok?

Ki ez a kedves ismeretes arc ? Mintha együtt ringatták volna bölcsőnket, mintha egy emlőről egy tejet szoptunk volna, mintha együtt játsztuk volna el gyermekjátékunkat, együtt élveztük volna az ifjúság örömeit!

Egyszerűen, de tisztességesen öltözött nemes magatartásu ilju közeledik felém mosolyogva. Önkénytelenül megöleltük, megcsókoltuk egymást,

_

pe

dig ezen eisó találkozási percig* soha sem láttuk egymást.

— En már ismerlek tégedet ; úgy látom, te is ismersz engemet, de tán még sem tudod nevemet. r.n D ö m ö t ö r J án о s vagyok Pestről.

E nevre nehány kisebb költemény viszhang- zott lelkemben, melyeket nemrég olvastam.

fogadjátok örök hálámat kolozsvári, maros- vásárhelyi barátaim, hogy hozzám utasitátok ez ifjút, kiben az életben egyik legszebb, legrokon- sz .'*:ívesebb lelket ismertem meg.

Két és' fél napot töltött el nálam az én János öc-c m ; ezek voltak életem legkedvesebb percei. Szerény^ hajlékomban testvériesen osztottuk meg azt a mi volt. Két párnám volt ; szegény jó anyám adta ezeket ; megosztottuk Jánossal; a "nagyobbik \0il az öve, a kisebbik az enyem. Sokáig veszekedtünk az osztály fölött, aztán hogy mindkettőnknek ket-kot párnája legyen; egyik párna helyét bibliákkal, a másikat kurzusokkal pótoltuk. Az Olt partján a boglyák és füzek árnyában, Nagy- avas sűrű karcsú cserfái alatt madárdal mellett mist két szerelmes órákig csevegtünk, órákig hallgat unk. Ilyen átlászátö lelket soha sem láttam. Min: így mngbüvölve mint egy oltár előtt múltamszerre mégis azt találná mondani, hogy nem hívhatja haza csapatait Ruméliából.

Konstantinápolyban, mint a táviratok bizonyítják, a viszonyok nem javulnak, a kormány nem képes segíteni a zavarokon s az izgatottság oly nagy, hogy a szultán nem meri megtenni szokásos látogatását a mecsetben. «А zavargásnak nagyrészben oka ugyan a kétségbeejtő pénzügyi helyzet, de nem kevésbé a személyes klikkek azon szomorú harca is, mely évek óta lehetetlenné tesz Konstantinápolyban minden komoly lépést a viszonyok javítására. Mint a „Times*1 konstantinápolyi levelezője konstatálja, minden összeesküvésnek, zavar gásnak, melynek hire a török fővárosból, fájdalom oly gyakran érkezik, két forrása van : vagy a hatalmon levők akarnak megszabadulni ily módon veszedelmes versenytársaiktól, vagy e versenytársak akarják megbuktatni a kormányon levőket, s e folytonos marakodásban az állam mind végzetesebb válságokba jut. — E személyes küzdelmekre nézve legjellemzőbb az, hogy a száműzött Mahmud Damad basa számára fentartják a tüzérségi föpa- rancsnoki állomást, számítván arra, hogy rövid idő múlva visszatér.

A fi ancia tuniszi konfliktus ügyében terjesztett hir, mintha a francia kormány ultimátumot intézett volna a tuniszi bejhez, alaptalannak bizonyul, sőt remélik a viszály békés kiegyenlítését, annál inkább, mert Kheireddin basa nagyvezir sürgönyt intézett a bejhez, felszólítván őt, hogy engedjen Eranciaország kívánságának s kímélje meg Tunist és a portât a különben várható kellemetlenségektől.

Az afgán-kérdésben az angol közönséget kissé kellemetlenül érinti annak bebizonyulása, hogy Ja- kub khán csakugyan nem ment Dsellalabadba s egyelőre aligha tervez is ilyesmit ; e szerint a háború rögtöni befejezése nem várható. Mindazáltal katonai körök nem hiszik, hogy az afgánok ellenállása még sokáig tarthasson, mert habár Jakub khán derekabb vezér, mint atyja s a népnél kedveltebb is, hadsereget alig fog többé összetoborozhatni, annál kevésbé, mert Sir Ali az összes kincseket, 30 millió rúpiát magával vitte Turkesztán- ba ; a katonaságot nincs többé miből fizetni Azt hiszik,.hogy Kandahar elfoglalása után a háború be fog fejeztetni ; táviratok pedig* már jelentették, — hogy az angol csapatok közelednek Kandahar felé.

Az 11 j olasz kormányról Bismarck hg lapja a „Nordd. ZtgN igen dicséretes dolgokat jegyez föl. Dcpretis ur körrendeletét intézett valamennyi megyefőnökhöz, rendőri hivatalhoz stb., hogy a forradalmi izgatásoknak útját állják s a különböző felforgató egyletek, ezek közt az Ausztria-Magyar- ország ellen működő „Irredenta“ ellen is a törvény teljes szigorával járjanak el. Az illető hatóságok meg is kezdték a rendelet végrehajtását. — Most csak az kérdés, hogy a rövid idő múlva egybeülő parlament korai véget nem készít e Depretis ur rendcsinálo buzgalmának.

búi olyanokat beszéltem el, olyan vágyaimról, reményeimről szólottám, a miket még édes anyámnak, testvéremnek sem említettem soha egy szóval is ; viszont ő is. Ha anyjáról, családjáról szólott, mindig könyek csillogtak szemeiben ; viszont az enyémben is.

О elolvasta nekem tárcájából egy pár kiadatlan költeményét, melyek később a Vasárnapi Újságban jelentek meg ; én elolvastam neki nehány prédikációmat, imámat (melyek tán sehol sem fognak megjelenni). Mikor a Demeter Sándor fölött mondott imámat olvastam el, mint egy gyermek kezdett zokogni.

— Bár én is ott nyugodnám, a hol Demeter Sándor ! Vájjon én megérdemlem e, hogy fölöttem ilyen szép imát mondjanak ? — monda ő, aztán órákig — előttem megfoghatatlan — búskomorság szállta meg.

Nemes lélek ! tán már akkor szakadozni kezdettek azok a kötelékek, melyek téged e porhazához füzének ! Vájjon találkozunk-e mi még egy boldogabb haza virányain ? Vájjon égi hazádból látod-e te barátod örömeit, fájdalmait ?

Dömötör elment ; egy betőlthetetlen ürességet hagyott szivemben.

Ezután nem vártam a vendéget, a magányt kerestem. Újabb vendégeimhez nem tudtam többé sokáig olyan nyájas, vendégszerető házigazda lenni, mint voltam azelőtt.

De most veszem észre, hogy e sorok elején azt Ígértem, hog*y Izsó Miklós látogatásáról fogok csévegiii.

iürelem szerkesztő ur! türelem nyájas olvasó! Majd — ha meg nem untatok — a jövő számok valamelyikében bemutatom elhunyt szobrász barátomat.

К-У

Kheireddin nagyvezir programmia

A „Pol. Corr.“-nek írják Konstantinápolyból, hogy Kheireddin pasa a múlt szombaton meghívott három európai nagy hirlaptudósitót és körülbelül a következőképen nyilatkozott előttük :

„Mindenki elismeri bizonyos reformok behozásának sürgősségét. Л szultán azért hivott meg* engem a nagyvezirségre, hogy megkezdjem a reformok és az átalakítás müvét. Remélem, hogy ez sikerülni fog nekem, az lesz nagyravágyásom, hogy a jogosság is méltányosság által az igazság és a haladás embere legyek. Azok, a kik olvasták szerény irataimat, — tudják, hogy az alkotmányos és parliament kormányzás hive vagyok. Az én szándékom tehát az, hogy a birodalom képviselőit nagy mértékben használjam fel a kormányzásra, azért mihelyt a körülmények megengedik, össze fogom hívni az ottomán pariiamentet. Ez az idő nem érkezett még el, mert a két ház ülés zése -^s-‘k szenvedélyes vitákra nyújtana alkalmat, a melyek föl- ingerlik az országot, de hasznot nem hajtanának.

— Előbb a függő külügyi kérdéseket kell elintéznünk, az országban állandó rendet csinálnunk és csak akkor hívjuk össze a pariiamentet, hogy ennek segélyével kidolgozzuk a reformáló és újjáalakító törvényeket.

A szultán becses támogatására is számitok, a kinek bámulatraméltó a hazaszeretete. Szerencsét, lenségére — és ezzel semmi újat sem mondok — a szultán nyugtalanságot érez a nagy ijedelmek és aggodalmak miatt. A trónja ellen való bűnös kísérletek következtében most már joggal lát mindenütt cselszovenyeket és összeesküvéseket. Ezért van, hogy azokat, a kiket tanácsába meghí, soha sem ajándékozza meg teljes bizalmával és hogy a miniszterek sohasem tudják, vájjon bizhatnak-e támogatásában.

Ez a k örülmény — a melyet hangsúlyozni szi. veskedjenek hírlapjukban - - nagyon kényelmetlenné teszi a nagyvezir állását. Elhihetik uraim, hogy Thiers, Guizot és Palmerston is zavarba jönne, ha ilyen körülmények közt kellene kormányoznia és talán súlyosoknak tartanák a terhet. Az én kívánságom az, hogy a fejedelem, a nép és a miniszterek közt helyrcállittassék a bizalom. Ez a bizalom ma nincs meg elégséges mértékben, pedig elen- gedhetlen föltétele e három tényező összhangzó működésének. En törekedni fogok minden jó tervet támogatni, a melyet indítványozni fognak.

Azok, a kiknek akár* a pénzügyekre, akár a a közigazgatásra, rendőri ügyekre, vagy az igaz ságszolgáltatásra vonatkozólag mondani valójuk - van, jöjjenek hozzám, én szívesen meghallgatom őket és ez többet fog* használni, mint a miniszterek megtámadása, pedig ez — tudom — a porta hivatalaiban és a sztambuli kávéházakban nar' renden van.

Szigorú leszek a rendszeres becsmérlő ira... ^ és elismeréssel fogok adózni a komoly embereknek, a kik jószándékkal jó tanácsokat adnak. Mi készséggel megkezdjük a reform müvét. Kollegám Szaid pasa már foglalkozik áz igazsáügy reformálásával.

Mi a külügyeket illeti, épen most foglalkozunk az Oroszországgal való kiegyezéssel, a mely épen oly hőn óhajtja azt, mint mi. Oroszország tudatta velünk föltételeit. Nagyon rövid idő alatt közölni fogjuk vele ajánlatainkat, a melyek jelentékeny mértékben nem ütnek el az övéitől. (Serkis bej és a külügyminisztérium több főrangú hivatalnoka csakugyan a szerződés tervének szerkesztésével foglalkozik. Két más tervezetet már elvetett a minisztertanács.)

Poldorica ügye némi nehézséget okoz, a mely - nek azonban nem mi vagyunk okai, hanem azon vidék muzulmán lakosai. Ezek nem akarnak sem kivándorolni, pedig jelöltek ki számukra máshol területei, sem az uralkodó cseréjébe beleegyezni. De azért szilárd szándékunk végrehajtani a szerződést és rövid idő alatt visszahívni arról a vidékről az ottomán hatóságokat

Ausztria-Magyarországgal még könnyebben ki fogunk egyezni. Most már csak formakérdés választ el bennünket tőle, a mennyiben fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a szultánnak a megszállott tartományokra való felségi joga megóvarsék.

Azt tudják önök, hogy Görögországgal tárgyalásba bocsátkoztunk a végleges megállapodás céljából, és hogy Muktár pasát neveztük ki első biztosunkká, a ki teljes bizalmunkat megérdemli. A görögök azt fogják tapasztalni, hogy keveset íjánlun-k nekik, de életérdekeink tiltják, h)gy to-