Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-16 / 14. szám

14. szám.

Szerkesztőségi iroda:

Főpiac, Csulak-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kiadó hivatal

Pollftk Mór könyvnyomdája, ho.á a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők.

Sepsi-Szenfgyörgy, 1879. Vasárnap, február 16.

IX. évfolyam.

A fóromszéfet „HáziiparMegjelenik ezen lap két«» kint kétszer:

csütörtökön és vasára**

Előfizetési feltételek :

Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldv# Egész évre . . é frt — W.. Fél évre . . . J frt — )m. Negyedévre . . I frt 5* W.

Hirdetmények dij* :

3 hasábos petit-sorért, r*g$r annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 W. Nyilttér sora 15 kr.

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap.

8!,sep)sc-szeci)lgpirg5ft ímkértytea lizdfei-egjptfti33 lOTaüatos feüiEüaji

a

Budapest, 1879. február 12.

n - r-4-Iogy mily nagyszabású s meglepőleg uj nyomot kezdő monarchiánk történetében Andrássy gróf politikája, újabban kitűnt azon szerződésből, mely Ausztria-Magyarország és Németország közt már a múlt év október 11-én köttetett meg, de melyről a világ csak nehány napja nyert tudomást s mely általános meglepetést, mondhatnék szenzációt okozott.

Ausztria-Magyarország és Németország a mondott napon szerződést kötöttek, melynek erejénél lógva a prágai békekötésnek 5. pont ját megszűntnek, hatályon kivü'inek jelentik ki s e szerződésnek rendkivül ünnepélyes bevezetése van : az osztrák-magyar uralkodó kijelenti, hogy „szándoka avval a két hatalom közt fenn álló barátságos viszonyt még szorosabbá, ben söbbé tenni «

Miben áll tehát e szerződés lényege, mely alkalmas Németországot teljesen lekötelezni s irántunk való baráti viszonyát még bensőbbé, szorosabbá fűzni ?

Mint tudjuk, a prágai békekötés az 1866-i Poroszországgal folyt szerencsétlen háborúnkat fejezte be, ezt pedig megelőzte a Dánia ellen — az osztrák s porosz szövetséges hadak által folytatott s diadalra vitt hóditó hadjárat, melynek várt s képzelt összes vívmányait ránk néz ve tökéletesen megsemmisité az 1866 diki szerencsétlen háború Ama vívmányok egyedüli szegényes maradéka volt a prágai békének amaz 5—ik pontja, mely szerint Németországnak nem szabad Dániától a mi segítségünkkel elfoglalt egyik tartományát északi Schleswiget magába olvasztani, hacsak Schleswig népe egy elrendelendő népszavazásban az iránt kiváhólag nem nyilatkozik ; mig ha a népszavazat e nyilatkozata a Dániához vajó visszacsatlakozás javára ütne ki, akkor északi Schleswig Német- szág által Dániának feltétlenül visszaadandó lenne.

Világos, hogy e pont nekünk semmi hasznot sem nyújt s legfolebb arra való, hogy az abban nekünk fentartott jog megvalósításával s Schleswig végleges hovatartozása kérdésének fölvetésével zavart kellemetlenséget lenne módunk okozni Németországnak, mely északi halárainak biztossága kedvéért ama kis tartó mányt okvetlen birni akarja s mely birtoklás mindaddig praecarius, mig a prágai szerződésnek amaz 5-ik pontja érvényben van S nemcsak ez. Ausztriát az 1866 diki, de még telje sebben az 1871-iki események kizárták Németországból, mely porosz hegemónia alatt egységessé tétetett. Németország ez egységének számos ellenségei vannak magában Németországban, a kik ez egység meggyengitésére, — sőt szétrobbantására egy igen alkalmas emeltyűt láttak amaz 5-1'k pontban, ha azt egyszer mon archiánk érvényesíteni jónak, időszerűnek látja a porosz hegemónia gyöngitésére és saját elvesztett németországi pozíciójának visszanyerésére.

d udjuk, hogy az 1867-ki osztrák-magyar kiegyezés nagy alkotóinak vezéreszméje volt, hogy a megalkotott monarchiái dualistikus alap végleges biztosításának feltétele, miszerint Ausztria teljesen lemondjon Németországban birt hatalmi állásának visszaszerzéséről : a szándék őszinte tartalékgondo'.at nélküli nyilvánítása s tényekkel bizonyítása kcpes csak megszerezni monarchiánknak a német barátságos szövetséget, melyre nekünk a keleten már előrelátott bonyodalmakkal — s orosz hódítási tervekkel szemben életbevágó szükségünk van.

Andráísy politikájában már Kezdettől fogva a német szövetség megszerzése s biztosifása

volt a vezéreszme. Az események folyása bízó- nyitja, hogy lassanként sikerült az osztrák-ma- gyar-német szövetség erős bolthajtását felépíteni s ebben a hatalmas zárkő épen a prágai szerződés eme pontjának eliminálása, mely az osztrák-magyar politikának minden német hagyományáról való teljes lemondását képezi s egyúttal teljes érvényű biztosíték monarchiánk azon szá' dékának őszintesége iránt, hogy németországi hatalmi jogának félre tételével állami léteiének súlypontját teljesen keletre helyezte át.

Az Andrássy politikának e ténye tehát — megszabadította Németországot azon aggodalomtól, melyet az osztrák aspirációk újra éled- hetésének lehetősége okozott s monarchiánk súlypontját keletre helyezte át véglegesen, — mely eszme megvalósdása Bismarck politikájának mindig egyik alapgondolatát képezte Monarchiánk midőn ama békekötési pontban foglalt jogáról lemondott, az 1867-iki alap alkotóinak meggyőződéséhez képest jövője biztosítása tekintetében elhatározó hasznossága lépést tett s egyúttal Németországot is meggyőzte önzéstelen- ségéröl s hátsó gondolat nélküli barátságáról s evvel a német szövetségét mindenesetre biztosította magának.

E tény világításában reánk — magyarokra nézve Bosznia s Hercegovina okkupációja ismét sokat vészit azon veszélyességéből, melyet a közvélemény ösztönszerüleg ráruházott. S most, mikor tudjuk, hogy e szerződés már október

il-én kész volt, -- teljesen felfoghatóvá válik Andrássy azon önbízodalma, melylyel a delegációkban az okkupációra nézve nyilatkozott aggályok alaptalanságát s oknélküliségét iparkodott megértetni. Ha Bosznia okkupációja alkalmas is volt Magyarországon aggályok keltésére, úgy az októberi szerződés monarchiánk s Németország közt oly kompensáció ránk magyarokra nézve, mely még alkalmasabb azon aggályokat leküzdeni, mert kezesség az iránt hogy Ausztria-Magyarország önmagára szorítkozik s e monarchiában a magyar befolyás sohasem szenvedhet kisebbséget s hogy Magyar- ország nézeteit s érdekeit Andrássy úgy tudja képviselni, mint kívüle senki más Az októberi szerződés óta bizonyos, hogy a dualistikus Magyarországnak nincs mit félnie a pansz’avizmus- tól, hóditó Oroszországtól, mert számíthat az érdekeit tőlünk nem félthető s érdekeiben ránk utalt Németország szövetségére.

* A llároinszékmegjébe járó házalók, - kik ■rendesen tavasszal szoktak megindulni, — az idén korábban jöttek meg. Hoznak magukkal Orosz- Lengyelországból szőnyegeket, különféle térítőkét, vászönnemüeket s útközben csere-berélni szoktak régi elavult prémes ruhákat, gyapjú és szőrkelméket. Ezen házaló zsidók nagyrésze Lengyelországból szokott bejönni hozzánk, de a többiek — mint már tavaly és azelőtt konstatálva volt. épen Asz- trakánból és a Volga tájékáról hordják be csempész-áruikat. S miután tudvalevő dolog, hogy ezek a vámok kikerülésével szokták dugáruikat becsempészni, hogy ne kelljen a tetemes vámpénzt fizetni, igen természetes tehát, hogy minden ellen őrzés nélkül jutnak el hozzánk s a fertőztelenités óvszabályain egyik sem megy keresztül — Lehet, hogy a legtöbb része gyanútlan helyről jön, de miután ugyszólva, szöknek át a vámok mellett — mégis jó lesz az illető hatóságoknak e körülményt figyelmen kivid nem hagyni. — A minap egy pár városunkban időzött s innen Kézdi-Yásárhelynek vette útját ; a mennyiben tehát most az eféléket a legszigorúbb ellenőrzési szemle alá venni, nem tartottuk fele legesnek az előrígyázatra való figyelmeztetést.

* Tisza Káliliáu miniszterelnök február n-én délután Bécsbe érkezett s este Andrássy gróffal értekezett. A miniszterolnök Bécsben való időzése ezúttal három-négy napra fog terjedni. Taaffe megbízatása tökéletesen meghiúsultnak tekinthető. A miniszterválság kérdése a legközelebbi napokban fog eldőlni. Gróf Taaffe még nem utazott el Bécs- ből. (B. C.)

* Zay Adolf képviselő a kereskedelmi miniszter urnák az általa tett interpellátióra adott felelet alkalmával határozottan azt állitotta, hogy az állategészségügy érdekében szükséges határzárnak tilalma Romániával szemben jelenleg fönn nem áll. Nehogy a képviselő urnák ezen positiv nyilatkozata az üzleti világot és az érdekelt vidékeket tévútra vezesse, a legmegbizhatóbb forrásból közöljük a következőket : Miután Romániában a marhavész kitört és jelenleg is uralkodik, az 1874. XX. t. c. 13. §.a értelmében Románia irányában szoros határzár alkalmaztatik, s ennélfogva valamennyi kérődző állat — minden ezen állatok nyerstermékeihez számitható cikk — továbbá használt istáló eszközök és marhaszerszám, végre viselt ruha és rongy feltétlenül visszautasittatik.

Hogy pedig ezen szoros határzár jelenleg tényleg teljes szigorúsággal fentartatik, mutatja az a körülmény is, hogy a legutóbbi időben több határszéli megyéből, jelesen Csik és Fogarasmegye közönsége részéröl kérvények érkeztek be a kereskedelmi minisztériumhoz, a melyekben a határzár megszüntetése kérelmeztetik, azonkívül egyes vidékek némely cikkek, pl. bőr, marhaszőr, gyapjú stb. szabad beviteléért folyamodnak.

Taaffe grófnál nem sikerült az osztrák cabinet megalakítása. Hogy miért nem sikerült, azt könnyen kitalálhatjuk. Parliamentáris kormányt akart alakítani a mostani reichsrath ínye szerint, a melylyel az Auersperg cabinetjsem tudott kormányozni, Taaffe minisztériumának az lett volna föladata, hogy megszavaztassa a reichsrathtal a költségvetést, azután pedig a maga kedve szerint való képviselőházat választasson. Egészen természetesnek találjuk tehát, hogy azok, a kik a nagydobot verik Cislajthánban, semmi jóval sem biztathatták az ilyen minisztériumot. Taaffe gróf fáradozásának idejében hire járt, hogy nem államjogi akadályokkal kell küzdenie, hanem azzal, hogy a képviselők, a kiket tárcával megkínált, vonakodnak helytállani a költségvetésért. Azt hisszük, hogy fején találjuk a szeget, ha ezt aképen igazítjuk helyre, hogy az osztrák képviselőház nagyemberei államjogi engedményért akarják megszavaznia költségvetést. Azok, a kik két héten át rostálgatták a berlini szerződést, más hova néztek, nem oda, a hová ütni akartak. Most azonban Taaffe grófnak valószínűleg tudtá- ta adták, hogy csak akkor szavazzák meg a megszállás költségeit, ha reájuk telekkönyvezik a két tartományt. Ennek különben napfényre kell jönnie előbb utóbb, és akkor látni fogja a mi ellezékünk, hogy mekkora közösség van a berlini szerződés lajtáninneni és túli ellenségei közt. Nálunk azért ütik Andrássy grófot, hogy Bosznia nem a szultáné, amott pedig hogy nem az övék.

Taaffe missiojünnk meghinsulüsa — jelenti a „Bester Lloyd“ Bécsböl — nagy izgatottságot okoz. A meghiúsulás oka kétféle. Az egyik azon föltételekben rejlik, a melyeket a miniszterjelöltek a hadi költségvetés és a hadsereg létszámának csökkentésére nézve tettek, a mely föltétel most nehezen volna teljesíthető. A második pedig az, hogy Taaffe észrevette, hogy kabinetjének nagy akadályokkal kell megküzdenie a parliamentben, a melyek föl fogják emészteni erejét, mielőtt a választásokra kerülne a sor. — Taaffenak sohasem volt szándékában pusztán ügykezelő vagy hivatalnok minisztérium alakítása, sőt arra sem gondolt, hogy az uralkodónak olyan férfiakat ajánljon, a kik kívül állanak az alkotmányhü pártok táborán. An- drássyval folyton érintkezésben állott laaffe gróf. Azok a férfiak, a kikkel értekezett, kivétel nélkül ajánlották a berlini szerződés szentesítését. — Azt senki sem tudja, hogy mi fog most következni ; sokan azt hiszik, hogy ismét napirendre kerül az Auersperg-kabinet újjá alakítása. Az alkotmányhü párt talán most összeszedi magát és pártprogram- mot szerkeszt, annál is inkább, mert a párt több tagja kijelentette, hogy itt az ideje, hogy Pretis újra megkísértse a kabinet megalakítását és pedig sikerrel.