Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-09 / 12. szám

— 46 лак húsával jóllakjanak s a betegségnek csiráját a közelebbi falvakba elhurcolják- Ezen állításom­nak csattanós bizonysága a következő: A marha­vész 1869 ben ősszel Tomsk on át Mariinskig (egy falu nem messze doniaktól) elhurcoltatott s a ke­letre fekvő Jelán nevű faluban egy tehén kivéte- vel minden marhát elpusztított s ez is csak úgy maradt meg, hogy gazdája a szántónál levő tanyá jára hajtotta s a bevégzett őszi vét és és más dol­gai után hajtotta haza. — Más falvakban, melyek a Mosklm Kiachtai ut mellett feküsznek, avval mentették meg a marhákat, hogy félelmökben messze az őserdőkbe behajtották és hónapokig ott tartották s igy az infjciált tájékokról jövő embe­rekkel és állatokkal való érintkezéstől megóvták. Mig az ilyen falvakban egyetlen marha sem ment kárba, addig az ezektől keletre s nyugatra fekvők­ben mind egy lábig elhullottak. Közönségesen a sűrűn járt utak mellett szokott a marhavész dű- höngeni, midőn a távol eső falvakban ritkán mu­tatkozik és ha mutatkozik is, bizonyosan kutyák, farkasok, varjak vagy szarkák által hurcoltatott be. Ha kormányzó és policinbi ztos urak az efélé- vel gondolnának, ■'a marhavészt könnyen lehetne lokalizálni és úgy ennek, mint más betegségeknek melyek a sekély es, édes vizű tavaknak és mocsá­roknak vizeiből erednek, elejét lehetne venni. Alig lehet hinni, hogy vannak olyan falvak, melyekben évenként több száz ember hideglelésben szenved s marhák varasok és rovarosak. Az ilyen falvak nagyobb részt egy nagy sivatagi tónak partjától pár száz lépésnyire feküsznek, mely megint egy ismeretlen terjedelmű mocsárral összeköttetésben van. Ezen tavak vizeit könnyen le lehetne csapol­ni, ha csak egy pár száz lábnyi vagy ugyanannyi méternyi hosszú árkot húznának egy alattabb fek­vő folyúnak vagy egy mély árokban csergedező pataknak árkában. Ez táirmeg is történnék,— ha nem tennék a legképtelenebb embereket, melyeket csak gondolni lehet, kormányzóknak, mint a mi lyen példának okáért Samjaíni tábornok s a hozzá hasonlók.“ így szól a névtelen iró a marhavészről. Cotta azonban már 8 évvel az iró előtt említi a szibériai pestisnek szórványos megjelenését. Ü azt mondja, hogy a marhavészből ragadott el az emberre, és mindazon jeleit említi, melyeket a hírlapok előso roltak, csak azzal a különbséggel, .hogy dagana- natok nem mutatkoztak, a betegség még nem volt ragadós és jókori orvosi segítség által a beteget meg lehetett menteni. b, ab könyvnélkülözése nem volt oly nehéz, mint egyelőre gondolni lehetne. Sokkal gyorsabban be­tanultam, mint talán magam is reméltem. Az első órán lehető leggyorsabban el tudtam egy szuszra mondani : ab, eb, ib, ob, ub, üb, üb ; ba, be, bi, bo, bu, bö, bű. A gyors elmondás pedig sokat nyomott a mester­nél a latban. Ke\ es idő múlva nem volt oly mássalhangzó inelv ^ előbbiek mintájára a magánhangzókhoz ragasztv a le nem tudtam volna órleni. Még H há­rom hét telt bele, mig az összes ábéab sulykomra felkerült. ^ Az első bUnquetten csak a ga, ge, gi, ïyOf gu, gö, gü-ig voit, a másodikon a pa, pe, pi, p°, pu, pö, pii-ig s a harmadikon végig. Minden egyes blanquette egy hétig vesztegelt a sulykon s csak azután került a heves utcai harcok által megviselve, — valamelyik szögletébe a kalas- sisnak. Két hónapig hordoztam íu sulykot a nélkül, hogy percre is meguntam volna Mikor nyakamból ki kellett akasztanom, sírtam, mint a fegyverleté­telre kényszeritett honvéd Világosnál. A harmadik hónapban könyvet kaptam, melynek első lapján vörös betűkkel vala az abc. lenyomatva, talán azon számításból, hogy zavarba hozza a tanulót a fe­kete betűk betanulása után. Meg volt benne az ábéab is s mikor erre a lapra fordítottam, emlék­szem, milyen jól esett, hogy az én kedves barátai­mat, kikkel annyi jó estét töltöttem, itt is föllelhe­tem. De végtelenül elszomorított az, hogy az isko­lai harcok leghalhatósabb fegyverét, a sulykot ez utánra nélkülöznöm kell. Mert hiába, a könyv csak könyvnek marad s bármily erős legyen is a verekedő emberke az meg sem ér fel a sulyokkal. - Később szereztem ugyan egy jó cserefa line át, vagy miként ma sze- retik nevezni, vonalzót, meg aztán egy kőtáblát de mindezek csak olyanok valának, mint a kato­nánál a vuktöltés. Nem tudom, hogy ezen sulykoknak vagy egy példánya került-e be a székely nemzeti múzeumba öc mindenesetre szükséges volna szerezni, hogy lássa a mai elpuhult nemzedék és az ezután jövők hogy minő oktatás és taneszközök segélyével ve­tettük meg alapját annak, a mit ma tudunk. Szemes. Nézzük ezek után a legújabb szibériai utazó­nak véleményét. E A Baraba vagy Barabinci sivatag az újabb időkben leiratott a szibériai utazása által híressé vált tudós akadémiai tag : A. v. Middendorf által. („A Baraba.“ Szentpétervár, (870. Az orosz tudós akadémiának emlékirata ) Middendorf következő leg szól : „A Baraba egy lapályos sáros hely, mely az északi szélességnek 53 ik fokától az 57-ikig terjed s az Trtis, Qm, Ob s Aly folyók között fekszik, számos tavakat és mocsárokat foglal magában. — Különben a Barabinci sivatag keveset különbözik a már beutazott tájékoktól és kínzó legyeknek és rovaroknak fogamzó helye. A íennebb fekvő \ az- jugan tó elárasztja a tért, pocsolyákat képez, meg­rontja a levegőt, minek következtében a szibériai pestisnek eredetét itt kellene keresnünk. Ez a be- t e g s é g eredetileg m arhavész volt, mely az emberre elragadott és pe s- tissé vált, és különösen a sivatagon mutatko­zik, de soha sem hegyek között. A kórság fejfá­jással kezdődik, mire a daganatok következnek és különösen a iödetlen részeken, úgymint az arcon, nyakon és akarókon mutatkoznak. A daganat ez­után egy fekete üszögös (Brand) fekélybe megy át. Ha a daganatot kezdetben felvágják és dohány­tejből és szalmiakból készített folyadékkal (Aufgus) borog-atják (igy mondja Gusztáv Rose tanár, ki Humboldot ázsiai útjában kísérte) a kemény daga­natot el lehet oszlatni s a beteget meg lehet gyó­gyítani, de ha a betegség a belrészekro vetette magát, akkor gyógyíthatatlan, Ezen veszedelmes betegség okával még nincsenek tisztában, de hogy a barabai tavaknak ártalmas kigőzölgései nem kis szerepet játszmák bene, az elhihető. Különben — mint állítják qzßk,ef a tavakat le lehetne csa­polni, mert a sivatag íennebb fekszik q vele hatá­ros fplyóknál.“ Ha mindezek után a névtelen írónak nyilat­kozatait tekintjük, meg vagyunk győződve arról, hogy a keleti marhavész, mely a gazda emberre oly keserves csapásokat mér, az ázsiai orosz biro­dalomból ered ; de látjuk egyszersmind azt is, hogy a hivatalnokok, kiknek kötelessége volna ezt a csapást elhárítani, ugymondva semmit sem csinál­nak. Hogy ennek a tétlenségnek közömbösség-e, hanyagság-e, vagy tudatlanság-e az alapja, nehéz meghatározni, de úgy hiszem, az utóbbi. Mint lát­juk továbbá, 1865-ben már a marhavész egy — az emberre nézve is veszedelmes stádiumba lépett s az orosz kormány semmit sem tett. Tovább 1870- ben már tisztán állott a dolog s az orosz kormápy — ha eddig szintén nem is tudta yoina, mily ve­szedelmes vendég van van az országban - mégis a Middendorf emlékiratának megjelenése a zsarnok orosz kormányt figyelmetossé kellett volna tenni ; de még ez sem volt képes őt hanyagságából s eh tompultságából felrázni. Iiiiháts Károly. * Az „Egyetértés“ febr. 3-dik száma a követ­kező közleményt hozza : A kölcsön sikere semmi­féle föltétien vagy föltételes megállapodással biz­tosítva nincs és hogy a pénzügyminiszter a pénz­ügyi bizottság előtt a valóságos tényállást homály­ba burkolta. — A konzorcium igenis megígérte, hogy ideiglenes hitelműveletekbe belebocsátkozik s bizonyos összegű előleget adni is fog, de a köt­vényeknek fix árfolyam szerinti átvételét határo­zottan megtagadta, és másra, mint közvetítő ágens szerepre az egész ügyletnél nem vállalkozott, erre is csak relative magas provisió mellett. A „Pest. Corr.“ illetékes helyről felhatalmaz­tatok kijelenteni, hogy e közlemény merőben alap­talan. A franc-hí köztársasáir uj elnöke, Wáddington urat, az eddigi külügyminiszter bizta meg a kor­mány alakításával, s e választása szerencsésnek mondható. Wáddington teljes mértékben bírja az európai vezérlő államférfiak bizalmát, mérsékelt s határozottan konzervatív irányú, e mellett azon­ban jó viszonyban van G-ambettával is, úgy hogy bár kinevezése a radikális elemeknek talán nem igen fog tetszeni, nagyobb megtámadásoktól alig­ha kell tartania. A monarchista franciák ellenben talán Waddingtont látják legkevésbbé szívesen a kormány élén, nemcsak mert egyénisége az állan dóság biztosítékául szolgál, hanem mert protestáns is. A régi miniszterek közül valószínűleg megma­radnak Freycinet, Say Léon, Eresley, Marcére és Pothnau ; a nagy republikánus pártból mint uj mi­niszterek alkalmasint Leroyer és Ferry lépnek a ka­binetbe. Az orosz belviizonyokról szentpétervári tudó­sítások szomorú képet rajzolnak. A cár ismét bus- komor és haragos és a nem régiben megindult mozgalom, mely „alkotmányit kívánt, csak azt az eredményt szülte, hogy a rendőri és katonai uralom még inkább virágzik. Szentpétervárott ismét igen szomorú véget ért tanuló zavargás volt. A minapi zavargás miatt elfogott egyetemi hallgatók jan. ig­én bírói ítélet nélkül „közigazgatási utón“ Szibéri­ába deportáltattak. A szentpétervári egyetem hall­gatói kérvényt szerkesztettek a trónörököshöz s küldöttség által kívánták átnyujtatni. A cárevics palotája azonban csukva volt, az ott várakozó ifjú­ságot nagy naptömeg vette körül s kívánta a ke* gyelmi kérvény felolvasását. Ez meg is történt s a tömeg fenyegető szitkokba tört ki a kor­mány és rendőrség ellen. Csakhamar katonaság és rendőrség jelent meg, szétkergette a tömeget s 300 embert elfogott. Másnap 33 egyetemi hallgató már szintén aklbitkában ült s „közigazgatási utón“ megindult a szomorú útra — Szibériába! лил Szerb izgatások Boszniában. Bj él inából írják a „Bosn. CorrAnek jan. 23-áról : Vidékünk sokat szenved az izgatások által, melyek a Drinán túl­ról erednek. Áz agitátorok a lakosságot az osztrák­magyar hatóságok ellen izgatják, s nemcsak a szerbek, hanem a mohamedánok közt is bujtogat- nak, mely utóbbiak közül egyike a legfőbb izga- tóknak, Mohamed bég a napokban elhagyta Bjeli- nát, s egész családjával Kcnátantlnápolyba költö­zött. — Egyébként az itteni kajmakáfn, Abdi bég sem látszik- egészen megbízhatónak. A szerb kor­mány valószínűleg egészen távol áll (?) az izgatá­soktól, de Szerbiában kell bizonyos társulatoknak lenni, melyek e hajtogatások által akarnak valami- nő célokat elérni. — Az agrárius izgatások is kez­denek a zvorniki kerületből ide átharapózni, ámbár itt a parasztságnak kevés oka van panaszra az adók súlya ellen. A képviselőbáznak tarka ülése volt. Beszél­tek benne pestisről és magyarborról, dohányról és adókezelésröl. A pestisből Simonyi Ernő ur akart politikai tőkét csinálni, de sikertelenül; Tisza Kál­mán ur nyilatkozatai meggátolták nemes igyeke­zetében. Лщк különben Simonyi цг a pestis ellen szeretne már most mogtétetni, azt elkövette .Szer­dai a mi határaink ellen, oly vegyelemzési eljárás­nak vetvén azokat alája, mely felér eg-y kis kor donnai, Kemény báró ur erélyes hangon felelt meg Baross Béni urnák és Szerbiának, mely a magyar csinált borokat nem akarja határain bebo- csátani ; megtorló rendszabályokkal fenyegetvén a nándorfehérvári kormány makacskodás esetére. A bor után a dohány következett, mely ma kivételké­pen annyira neutrális kérdésnek bizonyult, hogy még Németh Albert ur sem talált illő módot a a pénzügyminiszter válaszában való megnyugvás megtagadására. Végül Rakovszky István ur s ve­le a ház megnyugvással és jó reménységgel fogad ták Szapáry grófnak az adókezelés bizonyos ága­inak javítására nézve tett Ígéreteit. Oi •80V:i, febr. 4. Ujfalusy királyi biztos a megye alispánjával bejárta 4 határszéleket. A belügymi­niszternek a ragály behozatala ellen kiadott ren- dejetei a legnagyobb pontossággal és szigqruarj hajtattak yégrs, — Az egészségügy mindenütt a legjobb, Bé(*8, február 4. Az Auersperg-kabinet tagjai jövő csütürtökön fognak utoljára miniszteri pado­kon megjelenni és pedig az urakháza gyűlésén. — Taaffe gróf tegnap és ma több rendű értekezletet tartott parlamenti személyiségekkel, többek között nehány tagjával az urakházának is. Ezen értekez letekre vezethető vissza azon versio, mely szerint az uj kabinet tagjai között emlittetik Hasner báró egykori miniszterelnök is és Taaffenák kollegája első polgárminiszteriumban. Bées, febr 4. A községtanács által kiküldött bizottság ő Felségeik ezüst lakpdalma alkalmával megtartandó ünnepélyességekre nézve a királyj. lak és az udvari muzeum közötti teret szemlélte jsi, hol páholyok az udvar és a hódoló küldöttsé­gek számára- fognak felájlitatni. Az illető épitkezé sek terveit művészek, fogják készíteni. Makarf az ünnepi menet és a csopoftozqtpk művészies render zését magára vállalta. Az ünnepi menet jelmezben fog felvonulni, — de a fekete ünnepi ruha nincsen kizárva. Bées, febr 4. Gróf Taaffe ma értekezett Coro- ninival, lei, miután br Schwegel nem hajlandó tár­cát vállalni, kereskedelmi miniszternek van kisze­melve ; úgyszintén értekezett ifj. Plenerrel is, ki esetleg pénzügyminiszterré fog kineveztetni, — ha Depretis, mint eddig, vonakodnék a minisztérium­ban megmaradni.- Stremayer és Horst megígérték, hogy megmaradnak az ujonalakitandó kabinetben. Ma délben gr. Taaffe, Hasner, br. Hye és br. Fel­der osztrák főrendi tagokkal, továbbá Weber hely­tartóval és báró Wildmannal is konferált. A kabi­net újjá alakítása aUg fog a hét vége előtt meg­történhetni. Páris, febr 4. Biztosan állítják, hogy a minísz-r terium oly összeállításban alakult meg, mint azt a „Journ. des Débats“ közölte. .Say azon feltétel alatt marad, ha a miniszterek mind aláírják a most a ka­marák előtt fekvő általános vámtariffát. A vallás­ügyi tárca még betöltetlen, miután Bardoux -nem fogadta el. £ Jt íj íi ó U 11 Rí X •fi m

Next

/
Thumbnails
Contents