Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-02-09 / 12. szám

— 47 A pestis. A magyar kormány intézkedéseiről a hi- vata’os lap 5 ki száma a következei rendelete­ket közli : A ni kir. pénzügyminiszter körrendeleté valamennyi magy. kir. pénzügy-igazgatósághoz és vámhivatallvuz. Az Oroszországban kitört pestis behurco- lásának megakadalyozása céljából a magy. kir. miniszteri tanács határozata alapján és az osz- r ák cs. kir. kormánynyal történt megegyezés folytán, a magy. Mr. belügyi és kereskedelmi miniszter urakkal egvetértóleg a következők rendeltetnek ; 1) Mindazon ti'almak, melyek különböző árucikkek bevételére nézve 1878. év folyamá­ban 16481,32388 sz. a. március 23 és junius 18-án kiadattak s időközben részben (az ágy- tollakra nézve) megszüntetve lettek, újból tel­jesen érvényre emeltetnek, megti.tván egyide­jűleg a következő tárgyaknak Oroszországból való be- és átvitelét: Használt fehér- és ágynemű, használt ru­ha, mindennemű rongyok, papírhulladékok, pré mek (Pelzvverk), szücsáruk, nyers bőrök, félig cserzett (Halbgarn) kecske- és juhb mök és ir­hák (síimisch zugerichtetes Ziegen und Schaf­leder), hólyagok és belek fris állapotban vagy szárítva, sózott lelek (Saitlinge), - cikgyapju (ZaekelwoÜe), nemez (Filz), hajak, szőr, sörte és tollak, Caviar halak, szarepta balzsam. 2) Oly fehéi neműre, ruházatra és más úti eszközre, - melyet utasok sa át használatukra visznek magukkal, az 1) alatti tila’om nem ter­jed ki. Mily terjedelemben és mily módon fér- tótlenitendők e tárgyak, külön utasításban fog megállapittatni 3) Oroszországból hozott gyapjú, a meny­nyiben be-, iletőleg átvitele eddig, tekintettel már a marhavészre, meg nem tihatott és az 1) alatt említetthez nem tartozik, be- vagy átvi­telnél elébb fertőtlenítendő; oly gyapjúnál azon­ban, mely gyári mosásból került ki, a íertőt- lenités csak a borítékra (csomagolásra) terjesz­tendő ki. A fertőtlenítés a veszteglési szakkö­zegek utasítása szerint kénes savval (schwefe- lige Sauer) zárt helyiségekben eszközlendő Hol a fertőtlenítés szakközegek hiányában nem teljesíthető : a gyapjú egészen visszautasítandó — A fertőtlenítés költségeit a felek tartoznak viselni. Budapesten, 1879, február 3*án. Gr. Szapáry Gyula, s. к Az orosz kormány, mint Becsből újabban jelentik, elhatározta, hogy haladéktalanul meg­kezdi mindazon intézkedések foganatosítását, a náelyek az asztrakáni kormányzóságnak lehető legteljesebb elszigetelésére céloznak Loris-Me- likoff főhadsegéd tehát parancsot kapott, hogy Asztrakánba érkezése után azonnal kezdje meg egy nagy kiterjedésű kordon felállítását, A vonal Szamjanszkiban a Volga-lapályon kezdő dik s Szvetli-Járig a fe’ső KMmuk-pusztáig ter ( Jjfid, körülbelül tehát mintegy 510 versztnyi y lesz. Heiden főhadsegéd szerint e kordonhoz :;.i fo,ooo ember lesz szükséges, mivel az egyes őrszemeknek az egész vonalon folytonos láncQt lékeli képezniük, VA * Biztos értesülés szerint a cár utasította a pénzügyminisztert, hogy 4 hadtest mozgósitá- tására tegye folyóvá a szükséges pénzt s azt haladéktalanul adja át a hadügymi­niszternek Szentpéterváron azt reményük, hogy p? jntézkekéí? két hét alatt ténynyé válhat A felállítandó hadsereg jelentékeny részét fogja képezni a lovasság. A moszkvai katonai kerü­letből 6 eziedet szántanak Zaricinbe. * A tNationalZeÍLung*-nak jelentik Szentpé­tervárról : Fjatopolszk herceg főhadsegéd Asz- trakanba megy. Sok pén2t kap a mételyes he­lyek megsemmisítésére és a lakosok kártalaní­tására. A kózdi-vásárhelyi harmadik gyógy­szertar. K. Vásárhely, 1879. február 5. A к-vásárhelyi harmadik gyógyszertárra vonat­kozólag bátor vagyok egy pár megjegyzést tenni. A Kézdi-Vásárhelytt felállítandó harmadik gyógyszertár szükségének közgyülésileg történt el­határozásánál magam is részt vettem. Indokot ezen elhatározásra az szolgáltatott, hogy több éveken keresztül a jelenleg fennálló két gyógytár közül hol az egyik, hol a másik bizonyos V. nevű dok­tor ur protekciója alatt állván, a mellett, hogy e doktor felügyeleti joga lett volna azok tisztán tar­tása és az orvosi magasra nőtt tudományoknak megfelelő gyógyszerek kötelességszerü megrendel- tetése is, folytonos rendetlenség£és szerekbeni hiá­nyokról hallott panaszt az ember. Mint olyan falusi ember, magam is jól tudom, hogy a gyógytári jogviszonyokat sem ipar, sem kereskedelmi törvények nem szabályozzák ; — de lenni kell mégis egy eféle törvénynek is, vagy ha nem lenne, kezünkben állott a józan felfogás tör­vényének paragraphusa megbírálni, hogy ha a két gyógytárnál mutatkozó rendetlenségeken semmi áron, még tálán a rósz es hiányos berendezések miatt provisoris intézkedés által sem vélhető segí­teni : ekkor a szabad versenyrnek kellett tért en­gedni, egy olyan polgárnak, a ki igazán odaadás­sal, nem kontárságbol, hanem az egészségügyi vi­szonyoknak teljesen megfelelő szakértelemmel fogja a gyógyszertári kötelességeket teljesíteni s a kit igen kitűnő bizonyítványok támogatván pályáza­tán, feltehető, hogy a törvényszabta feltételeknek s feladatának várakozás szerint tud és fog megfe- felelni. Köztapasztalatu dolog lévén az, hogy a leg­jobb recipe is elveszti hatását, vagy a kívánt ered­ményt korántsem hozza meg, — ha a gyógytárak rendetlenül kezeltetnek, elavult s fel nem Yrisitett szereket szolgáltatnak; vagy plane ha nincs meg a kivánt szer : kész a veszély. Pedig' ezek a ba­jok hosszú időn keresztül uralkodtak a két gyógy­tárnál; igazolta ezt tekintélyes odavaló doktorunk hiteles bizonyitványa, igazolta és pedig a közgyű­lés előtt is feltüntetett 20—30 község beszámítás alá vehető bizonyitványa. Kérdés tehát : mit mond­hatott ily körülmények között a közgyűlés, tekin­tettel az 1870. XIV. törvénycikk 134. §. („okleve les gyógyszerész“) 6) pontjára, melyben az áll, hogy ez esetben az illető község véleménye meg­hallgatandó. A község pedig az érintett okokból szükségesnek látta meghatározni. Pártolhatta-e te­hát a közgyűlés az ellenkezőt, mivel alkotmányos téren állván s nem lát-yán a törvénynek ez irány­ban semmi különös megszorító intézkedését, egy­hangúlag — 5 nem mint cikkíró helytelenül állítja : 5 ellen 6 többséggel — mondotta ki határozatilag a harmadik gyógytár felállítását. Végül, az emberiség szájával beszélve, köte- les-e egy megye eltűrni magánosok érdekei legyez- getésével azt, a minek megváltoztatását vagy mó­dosítását ezerek érdeke követeli? S ha a k.-vásár­helyi két gyógytár, melyek egyike még jóformán fióknak sem ifiepék be, ha a sepsi-szentgyörgyi, b^róthils kovásznai gyógytárak tisztaságával, rend szeyességévél dicsekedhetnék — a mint ezen szem­pontoknál fogva nem volt egy harmadik gyógy szertárra szükség Sepsi-Szentgyörgyön, úgy nem lett volna oka ama bizonyos beteges embernek a közgyűlés eljárása ellen elferdítve, ig_-n téves ala­pokra fektetett megjegyzéseket tenni. Bizonyos cikkező betegesnek is betegsége azért lett oly hosszú, hogy igen sok rósz orvossá­got ivott. Egyébiránt ismervén azon beteges em­ber szenvedéseit — akarám mondani szenvedélyeit — annyit vett be már bizonyos gyógyszerekből, hogy maholnap teljes javulásának fog örvendeni mindenki. Gyógyulást neki ! Azon megjegyzés fs tétetett, hogy Budapestre f#lmentéje, fiz illetők s majd meglátjuk, mit fognak eredrpsnyezni. — Én a legjobb forrásból Írhatom, hogy épen Kovács gyógyszerész utazott fel, hagy­ván gyógytárát isteni gondviselésre. Bizonyosan, ha fient érezpé hibásnak magát Kovács ur, útra fient kelt volna. Mi mindnyájan itthon jó egészségnek ör­vendünk. Egészséges. VIDÉKI ÉLET­N.-Bacon, 1879. február 3. Folyó hó I - én este : lélekemelő ünnepélye volt N.-Baconnak. E lélekemelő ünnepély : célját lefolyását és eredményét akarjuk a szer­kesztőség engedőimével bemutatni a „Nemere“ ol­vasó közönsége előtt. Ünnepélyről lévén szó : azt valakinek ren­dezni kellett, rendezte pedig ezt az ünnepélyt a n. baconi „dalkör“, mely ezelőtt alig 15 nappal ala­kult, a. mi egyik lelkes községi népiskolai tanítónk Boc Péter vezetése alatt. És tudod-e kedves olvasó, hogy kikből áll a „dalkör1 ? A pap, kántor és a község derék jegy­zőjén kívül 25—30 olyan ifjú emberből, kik most részben az erdőre mentek fáért ; részben itthon hasogatják a már hazahozott „tönköt“ ; másik ta­lán épen lovat vakar; oly 25—30 ifjú emberből, kik mig az ujesztendőt az utcán való éktelen kur- jongatásokkal üdvözölték „faluhosszat“, de már ma szabatos összhang, erőteljes férfi nég'yeskarban, velökigható érzéssel gyujtnak rá Lágyan cseng az estharangszó“. Oh milyen szép is az ! De mennyivel szebb mennyivel nagyobb jelentősége van annak : mikor az utcáról is belehet fogni az embereket ? ! Mily nagy erkölcsi nyereség' : ha az addig léha kedvte­lések, haszontalan korcsmái mulatozások helyéről minden este a legnagyobb pontossággal 6 — 8 órá­ig- a „dalkörbe“ siet ez a 25—30 ifjú ember : Oh, de nem csak ez ifjak jönnek el a dalkörbe ; ott lathatod soknak apját, bátyját s oly nagyszámú hallgató közönséget, hogy alig férnek a házban. A kik be nem férnek :'az ablak alul hallgatják; s a mig Boc Péter heg'edüje oktatja a bennlevőket egy-egy hamis leány meg is tanulja künn a prím­tenort s az összepróbáláskor jót mosolyog künn, ha a nóta rosszul megyen odabe ? Csak türelem ti hamis leányok ! Mához egy évre jobban megy a nóta, talán épen azért; mert ti is ott lesztek a dalkörben ! Ez a mi fiatal „dalkörünk“ febr. 1 én estére 40 kr. belépti dij mellett a n.-baconi „kisdedóvóda“ javára táncestélyt rendezett. Este 'j,8 órától, reg­gel 8 órakorig javában folyt a tánc, \ igán s a legszebb rendben. Eredménye lett : 41 frí. tiszta­jövedelem s még valami! Épen ezt a valamit akar­juk e helyen részletezni. A n. baconi „kisdedóvóda“ javára mondók fönnebb. Hát hol van kisdedóvódája N.-Baconnak? \an és pedig a folyó évben megnyitható. 1878-ik év elején, Barabás Elek ev. ref. ének vezer 150 frtot tett le eg'y N.-Baconban létesíten­dő „kisdedóvóda“ javára, ezt az összeget az ak­kori iskolaszék io°, mellett, egy jóbirtoku egyén­nél el is helyezte. Minthogy 1872 april 12-től fogva a roncsoló toroklob egyfelől, emlékezetet meghaladó idő óta, a szegénység miatt másfelől gyermekeinknek 1-3 részét veszítjük el évenként ; mind hangosabbá lett a gyermekek védelmérőli gondoskodás szüksé­gessége. Ahol és a hányszor egybejöttünk : mind­untalan a helyi bajok megbeszélgctése között ha­tározta el Boc Péter magát, hogy a dalkört ve­zetni fogja: a szót hamar követte a tett, 14 nap alatt alakulása után bemutatta magát nagyszámú hallgatóság előtt. A cigányzene elhallgatott, a részben helyi, részben idegen vendégek által zsúfolásig töltött táncterem közepére egy kis asztalt hozattak be: e körül csoportosult a „dalkör“ és meglehetős sza­batossággal zengte el : „Lágyan cseng az est ha­rangszó.“ Erre Barabás Elek rövidke felolvasást tartott, melyben hangsúlyozta és kiemelte : a kisdedóvó­dák, Erőbel-féle gyermekkertek, hasznos és szük­séges voltát. Ezután Révay Pál helybeli lelkész rögtönzött beszédében a hallgatóság mély csendje és oda­tapadt figyelme között jelzé a pillanat ünnepélyes voltát, mely N Bacon életében egy jobb jövő, egy újkor hajnalát jelenti. A lelkész beszédét, a hallgatóság gyakori él­jenekkel szakitá félbe s mily mértékben emelked :k a lelkész beszédének melegsége, oly mértékben nyomult az be a hallgatóság leikébe. A szemek­ben úgy ragyogott valami ! Midőn lelkész, a szegény napszámosok ott­hon hagyott és sokszor éhező gyermekeiről, az ut­cán kóbor'ó árvákról és arról beszélt, hogy a lefolyt 1878-ik év 78 halottja közül 43 gyermek volt, kik az 5 éven aluli korban vesztek el, a szemekben meg­eredt a könny és sok elfojtott sóhaj niondá : az enyém is azok közt volt! Még nagyobb és leirhat- lanabb volt a hatás, midőn jelzé, hogy minő kis- dedóvódára van nekünk szükségünk, a mi helyi viszonyainkhoz mérten ! mjdőu kijelenté, hogy — ha szükséges ! — minden nap, házról-házra kéreg'et, s az egy krajcártól egy falat kenyérig* “és egy ler- tály tej vagy tányér levesig : mindent elfogad és a kisdedeknek összegyüjtögeti, s mikor ezt kér­dezte ; „kinek nincs egy falat fölösleges kenyere, mit az éhezőnek adhat?“ Látni lehetett "a lelkese­désnek nem mindennap nyilványuló emelkedését a hol és a melynek hatása alatt a leg'fásultabb ke­bel is megszokott indulni. De itt nincs még vége ! Mikor le1 kész kije­lenti, miszerint a „kisdedóvódának“ rendelkezésére áll — ha holnap megnyílnék is az — egy sveizer tehén Barabás Elek ur újabb ajánlatából, hogy Nagy Ferenc a helybeli birtokos, 1879-ik évi terméséből 5 hectó, 1880 tói fogva pedig a mig él évenkint 1 hectó kenyérnek valót ajánlott, hogy Révay Pál szintén a maga részéről az óvoda meg­nyitása napjától mig él évenkint 1 hectó kenyér­nek valót, Nagy István földbirtokos 10 évig éven­kint I hectó kenyérnek valót ajánlott, Imreh Do­mokos baróthi kereskedő ur 5 gyermeknek éven­kint I — I rend öltözetet, id. Bardoc Ferenc ott a helyszínén kifizetve 5 o. é. forintot ajándékozott. A lelkesedés és szűnni nem]akaró éljen — ragyogott az emberek szeme, illetőleg hangzott föl ajkaikról. És kedves olvasó hiszed e hogy a csodák ideje lejárt? Ne hidd ! Olvasd csak; Tiszteletes ur ! — ez van írva egy tenyérnyi kis papirosra — én is egy piculát adok a kisdedóvóda javára“ Benedek Pál stketnéma.“ íme „a siketek hallanak“ a néma meg­szóllak Bizony lélekemelő jelenet volt az ! Hát az a községi jegyző mit csinál, ott a po-

Next

/
Thumbnails
Contents