Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-02-09 / 12. szám
12. szám Szerkesztőségi i • о ti a Fapiac, CUulak-féle ház, hevá a lap szellemi részét illató közlemények kttldendók. Kiadó hivatal Pell&k Mór könyvnyomdája ко , á a hirdetések és előfizetési pénzek bermentesen intézendő!?. Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, február 9. IX. évfolyam. ftápuraszéfei „Háziipar Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. Mcej csütörtökön elenik «zen lap kataal kint kétszer: Jrtokön és vaskr**f I Előfizetési feltételek: [Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve ! Rgénz évre . . é frt — W. ! kél évre ... J fit — kr. I Ncgvedévre . . í frt 5« W. Hirdet menjek dija: 3 hasábos petit-sorért, » > ff , annak helyéért i kr. Bélyegdij külön 30 Ur. Nyilttór sora 15 kr. es a „sepsi-szentgyürgyi imkénytas tűzoltó-egy let" hivatalos közlönye. Ne bigyj a muszkának ! A hirlapok jelenleg kisebb-nagyobb mérvben az Oroszországban kitört pestissel foglalkoznak ; az orosz kormány azonban mindent elkövet, bogy Európával elhitesse azt, hogy ez a kórság nem az ö birodalmában vette eredetét, hanem hogy Ázsia nak belsejéből hurcoltatott be hozzá. Hogy ezen hamis állítását bebizonyítsa, azt mondja, hogy egy a háborúból hazajött kozá^j ki a szeretőjének Ázsiából valami kartont "bűzött, ez hurcolta volna be a pestist Asztrachánba. Ezen állítása az orosz kormánynak egy csinos fillentés, mert ha egy tekintetet vetünk a földabroszra, a három khánság közül Chiva az, mely legközelebb fekszik Asztrachán- hoz ; nem veszem a távol fekvő fővárost Chivát, hanem az Arái tónak nyugati partját. — Ha ettől irónnal Asztrachánig egy vonalat huzunk, — sokat nem mondok — a kettő között 80 mértföld távolság lehet. Szeretném én azt az embert látni, a ki csak az Arai tavától tudna Asztrachánba eljőni, Па a pestis reáragadott; de hol van még Bochara és Chocánd ? Nézzünk tovább a földabroszra s azt fogjuk látni, hogy a kis kirgiz horda határát keletre az Emba folyója képezi, a nyugati szinte a Volgáig terjed; déli határa lejő a Kaspi tengerig, azaz az északi szélesség 42. tokáig, az északi pedig felrúg az 50. fokig. Ha tovább vizsgálódunk a földabroszon, úgy találjuk, hogy a kis horda ha tára alig lehet 10 mértföldre Asztrachántól ; ha tehát egy kozák hozta a kórságot Asztrachánba: nem hozhatta máshonnan, mint a kirgizektől. Az orosz kormány még egy más mentegetőzést is hoz elé s azt mondja, hogy 1828-ban is megtörtént az, hogy a Törökországba előnyomult hadsereg nagy veszteséget szenvedett a pestis által. Ez egy finomul kigondolt vád, melylyel az orosz kormány azt akarja mondani Európának, hogy a mohamedánok is hurcolják a pestist Európába. Ez a vád hamis, mert 1828-ban szeptember havában én magam voltam mint katonatiszt 82 legénynyel Verestoronyban a veszteglő intézet őrizetére. Ekkor a beyégGyermekkori emlékek. VI. A sulyok, mely az én gyermekkoromban az abc-és könyvet helyettesítette, semmiben sem különbözött külalakjára nézve azon általánosan ismert eszköztől, melylyel a székely asszony mosás alkalmával a meglugzott „rongyát“ szokta agyba főbe verni. Anyagára nézve bükkfa volt s a mester nem annyira célszerűség, mint inkább egyformaság tekintetéből rendesen a helybeli asztalossal készíttette el. Ez már az én gyermekkoromban haladás volt, mert régibb időben minden apa, ki a faragásban valamennyire jártas volt, maga készítette el isko lába járó csemetéjének ezen — nem könnyen szét- szaggatható tankönyvet. Ily taneszközök beszerzésére egy helybeli tanügybarát évenkint nehány forintot szokott a mester rendelkezésére bocsátani, mely körülmény folytán minden szorgalmas múzsa ingyen jutott sulyokhoz. V Ha valamelyik fiú vagy leány kézhez kapta : első kötelessége volt „felszerelni“, a mi abból állott, hogy a nyelét, — melynek végén egy jókora nagy gomb kevélykedett, átfúrta fúróval vagy átsütötte izzóra melegített csörlő vassal s azután egy meglehetős vastag spárgát húzott rajta át, — hogy alkalmas legyen a nyakba vetésre. így elkészülve megjelent a kis múzsa a kalassisban, hol aztán szép búzalisztből készült csirizzel ráragasztották egyik lapjára a nagy, másikra a kis abc-ét. Volt ilyenkor öröm Izraelben. Alig tudtunk nézésével eltelni. Hogy is ne, hisz az nem volt tréfadolog, ha valaki a tanulásban a sulyokig előrehatolt. Hát még az utcán úgy hazamenéskor ! Hegyesen ftkasz lőttük a nyakunkba s ha járókelőt láttunk közeledni, valami módon, igyekeztünk annak figyelmét zett harc után átjött Szebenbe egy Tileman neve zetü tábornok, azután gróf Geismark hadtestparancsnok neje és végre ő maga Geismark ; mindezek egyenként 10 napig voltak a veszteglő inté zetben elzárva. Ha a török földön akkor pestis lett volna, legkevesebb 30, de még 40 napot is kellett volna ülni a veszteglő intézetben, de nem tizet, azaz a veszteglési időnek legalsóbb idejét. Különben tudjuk azt is, hogy Miklós cár Várna bevételénél jelen volt s ezután lement Adrianápolyig, hol a békét megkötötte. Ha pestis lett volna, Miklós cár bizonyosan nem vitte volna oda az orrát. Szóval az orosz kormány mentegetőzik Európa előtt és mást vádol, holott jelenleg ö a hibás; e mellett még flllent is. Ezért mondám : ne higyj a muszkának ! Talán nem hibázom, ha ezek után az orosz kormány hanyagságát szellőztetem s azt állitom, hogy mind a marhavészt, mind a mostani dühöngő pestist az orosz kormánynak lehet köszönni. Minekelőtte ezt tenném, kénytelen vagyok, hogy érthetőbb legyek, előbb a földrajzból egy pár szót szólani. A kirgizek három hordából állanak : a nagy, középső és kis hordából. A nagy horda a Balkas tavától a Sári suig csatangol. Ezen sivatagos helynek egy részét tatárul Bekpak-Da.lának nevezik, mi magyarra forditva annyit tesz, mint éhség sivatagja. A középső hordának a területe a Bekpak Dalától vagyis a Sári sutól az Emba folyóig rúg. A kis hordáé az Embától szinte a Volgáig. A kö. zépső horda területének egy részét Barabának v. Barabinci sivatagnak nevezik. — Ez a Baraba 100 mértföld hosszú s ugyanannyi széles, tehát 1000 nszmföld terjedelmű, mi Franciaország területének megfelel. Ez a sivatag egy lapályos fensikot képez, imelyen temérdek nagyobb és kisebb tavak vannak, a föld legnagyobb részt süppedékes, mo- csáros és posványos. Ezekbe a Barabában levő tavakba több kisebb folyók és patakok torkolnak, melyeknek nicsen lefolyásuk s igy a föld el van ázva. Tavasszal, mikor a hó s a vizek megáradnak, akkor a Baraba egy tengerhez hasonlít, melyből > — — . Il I——■—— olyan irányba terelni, hogy a sulykot, mely nyakunkban lóginyázott, észrevehesse. Egész tanulói pályámon nem volt olyan boldog napom, mint az, melyen a sulykot először nyakamba akaszthattam. S ezen boldogságot nem csupán az okozta, hogy már ezután az abc-t egész világ szemeláttára sulyokról és nem könyvnélkül tanulom, hanem az hs, hogy ez által oly fegyver birtokába jutottam, melylyel képes lettem tanulótársaim ütlegeit felfogni s ha a körülmények úgy hozták magukkal, egyiket vag*y másikat jól el is páholni. A sulyok csaták különben napirenden voltak. Szerdán és szombaton délután előleges megállapodások után rendeztük, más napokon egyetlen szóváltás elégséges volt arra, hogy heves utcai csata kezdődjék. Nem is volt az akkori ifjúság olyan elpuhult, anyám asszony katonája mint a 'mái, nem fogott azon ki még a diphteritis sem. Ma egy anya kétségbe esnék, ha gyermekét sebekkel megrakva, hólébe megáztatva látná az iskolából hazatérni. Az akkori gyermek olyan volt. mint az erdei fenyő, mely télen nyáron egyformán zöldéi, a mái ? az beteges, virágházi növény, mely a melegségnek emelése, vagy indukálása által azonnal hervadás- nak indul. A mái iskolai paedagogia célja sem több sem kevesebb, mint a gyermeket a természet követelményei ellenére elvonni, megfosztani minden oly örömöktől, melyek úgy testi, mint szellemi életére, csak jótékonyan hatnának. Tömni mint a ludat tudománynyal, csiszolni, faragni, hogy tetszetősebbé, de egyszersmind törékenyebbé váljék. Ez emberi humanizmust prédikálok gratiájából, a folytonos és örökös reformálást sürgetők maniaja folytán hála istennek ma holnap odajutunk, hogy az iskolában a szülék és tanulók fognak parancsolni a tanítónak. A félszeg paedagogiai fogás és sok agyafúrt okoskodás elég tápot látszanak erre nyújtani az ifjú nemzedéknek. Egy nád vesszőnek csak mega magasabb helyek szigetek gyanánt emelkednek ki. Ezt előre bocsátva, bátorkodom már most a dolognak velejére térni. Hanem itt egy megjevy* zést kell tennem, t. i. azt, hogy a mit itt németből fordítok, — egy névtelen Írótól ered. Annyit azonban mondhatok róla, hogy lengyel születésű, hogy egy igen értelmes, miveit, tanult és gazdag embernek kellett lenni, e mellett tökéletesen beszé- lett németül, franciául s oroszul. Ezt a névtelen irót 1864. tavasz elején, nagy szombaton, még 400 más elitélttel szállították Szibériába, mely szállítmánynak fele politikai foglyokból állott, őt magát az irót 12 evre ítélték volt el, — mint részest az utóbbi lengyel felkelésben — hanem 6 év múlva megkegyelmeztek neki. Úgy látszik, hogy büntetési ideje alatt folytonosan utazott, sőt a megkegyel- mezés után is még egy évig Szibériában maradott tanulmányozás végett s csak a nyolcadik évben tért vissza hazájába. — Ez az iró tehát következőleg szól : „Humboldt, ki a Baraba civatagot 1829-ben utazta be, azon véleményben van, hogy ezen rettenetes betegség (a marhavész), melyről épen szólottám s mely a lakosoknak sokszor minden marháját elpusztítja, ebből a sivatagból ered. ő itt al kalmasint a sivatagi lakosok nézeteit tolmácsolta, — kik azonkívül azon hiszemben vannak, hogy ez isten akaratával történik, de a nézetek 1829 tői fogva nagyon tisztultak. A marhavész nem a Barabában ered, hanem a száraz kirgiz sivatagból hurcoltatik szét egész Szibériában — s az erélyes egészségügyi rendszabályok hiánya miatt a félvad törzsök iramszarvascsordáiba is elterjeszkedett. Az 1869. évben az egész vonalon Irkutzkig (értetődik Tobolsktól Irkutzkig) elterjedett volt a marhavész s úgy tetszik, a tomski hatóság jutalmat tűzött ki annak terjesztésére, meri a várostól pár száz lépésnyire fekvő sok marhahullát nem ásatta el, hanem a föld színén hagyta (1870. januáriusig) s én magam egész kutyacsordákat s ezer meg ezer varját láttam azzal foglalkozni, hogy a veszett marhápillantása ma is több hatást képest előidézni, mint azon összes büntetési mód, — mely a neveléstant munkákban elő van Írva. De igen eltértem a felvett tárgytól. Térjünk vissza csak a sulyokhoz. Említettem, hogy elébb könyvnélkül kellett az abc-t betanulnom, mely után képesítve lettem a sulyok hordozására. Egy időre, a syllabizálásig, a perécektort is elrendelték tőlem s igy a betűk megismerése egyenesen az én nyakamba háromlott. Mindenek előtt a nagy abc-t vettem elő. így kívánta ezt a mester. — Leültem este a kandalló elébe s a pattogó tűz világánál elkezdettem fenh^igon mondani az abc-t, de úgy, — hogy tekintetemet egy percre sem vettem le a sulykon pöffeszkedő betűkről. Vagy tizszeri elmondás után végre bátorságot vettem magamnak jobb kezem mutató ujját rányomni a nagy A ra, azután а В re, C re s igy tovább mindenikre egész, a W ig. Két napi folytonos gyakorlás útin végre oda jutottam, hogy mindenik betűnek alakja bevésődött emlékezetembe s midőn három nap múlva a mester kiszólitott „felelni“, úgy rendre, a mint le voltak Írva, egyetlen hiba nélkül elmondottam neki a betűket. Másnapra visszafelé hagyta ki, a minek betanulása már nem ment olyan könnyen, mert a visszafelé elmondásban, úgy könyvnélkül, nem valék begyakorolva. — A kitartó szorgalom végre itt is megtermetté gyümölcsét. Hatodnapra már „szökdösve“ kellett tudnom a nagy abc t, ami nem azt tette, hogy feleléskor bizonyos ugrásokat vigyek véghez, hanem csak azt, hogy a mester __ vagy a perécektor, ha rámutatott а К ra, P-re, az után a В-re stb., annak becses nevét rá is tudjam azonnal vágni. Ily módszer mellett két hét alatt teljesen tisz tába jöttem úgy a ragy, mint a kis abc vei — sulykomról levakartatván ezek deli alakja, követs kezeit az „n, b — «b“ ráragasztása. De inig ez meg' történhetett volna, elébb a perécektor felügyelete* és előlmondása mellett be kellett gyakorolnom magara annak könyvnélkül való elmondásában. Az a,
