Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-12-29 / 104. szám

— 41G — tését felhasználását illeti; csak legyen egy fővo­nal á tő vásár-térre vezetve, akkor lehet az r-rdők közelében gyárt Állítani, a mi feldolgozza, a szállí­tása a vidékről a központba olcsóbba kerül mint a vasúti szállítás. Ebben azon haszon is 1-n ne, hogy a fuvarozás által több ember boldogulna, a kik most is csekély földb rtokuk mellett eiry részben abból élnek; az ily körülmény tekintetbe vétele is men fontos ; másrészben, hogy a mostani meg­levő0 utak felvétessenek a tervezett vasúthálózat fel- használására és egy uj mellékút épit essek a nép­pel, ez is ez idő szerint tu ságosan terhelné ne oünket. Ez lévén e város polgárságának nézete, mindazonáltal egy ily na'<ry niu ka keresztülvi tele a nagy többség vé.eményétől függvén, jó Jenne ha többen is e tekmtetben nyilatkoznának, mert e vá*-os polgársága a jónak mindig pártolója. Nzécs József, polgármester. Nyilt levél a „Nemere“ tkts. szerkesztőjéhez S Szentgy'őrgyün. az iskolai takarékpénztárakról pro et contra évek óta vitatkozunk. Egyik tanító pár­tolja, a másik harczol ezen uj intézmény ellen. Én kezdettől fogva pártolója voltam az isk. t. pénz­táraknak s ennek folytán {a mármarosszigeti ált. tanitóképezde gyakorló iskolájában ma is fennáll és annak tanítója léczfalvi Nagy Károly a múlt évben 2 arany jutalomban is részesült A közelmúlt őszön tett körutam alkalmával g községi iskolaszék nyilatkozott az isk. takarék- pénztár mellett s csak azt kivánták tudni, hogy mimódon keli az isk. t. pénztárt ke­zelni? Közlöm alább a rovatos ivetjés rövid utasítást, melyet-a 9 közs. iskolaszék elnökéhez és 4 áll. isk. gondnoksághoz meg'KÜldöttem s egyúttal szívesen kérem a t. szerk. urat közölje mind a kettőt becses lapjában is. „Ha nem használ, nem is árt“ — mondja a példabeszéd. Megjegyzem, hogy a m.-szigeti áll. iskola gy. iskolájában ma is ilykép kezelik az isk t. pénz­tárt és pedig kellő eredménynyel. Azokkal, kik ezen intézmény ellen ezután is támadólag lépnének fel a „Nemerédben, én tollharczba nem fogok bocsátkozni. Nem azért mon­dom ezt, mintha magamat csalhatatlannak s az isk. takarékpénztárt a haza eg-yétlen megmentő intéz­ményének tekinteném; hanem azért nem fogok polemizálni, mert nézetem szerint ezen intézmény mellett és ellen már elég tintát és papirost fo­gyasztottunk el. Itt az ideje, legalább is igy tartom, hogy a tollat tegyük félre és kezdjünk a munkához. Szó a mi szó, de előre is tudom azt, hogy az isk. t. pénztárak kezelése közül merülni fognak fel olyan körülmények, melyek úgy ellene, mint mellette is fognak tanúskodni. Jegyezgessék fel mindezeket a tanítók híven és pártatlanul, mert épen ezeknek összevetéséből fogjuk mijd levonni a tanúságot, melyet annak idejében én is őszintén fogok közölni a „Nemere“ t. olvasóival. Brassó, jЯ79 decz. 23-án. Koos Ferenez, tanfelügyelő. I. szám. Betevő neve: Jakab István. Év IIÓ H Betétei Betét Kiadva ___ • ___1 frt J kr; írt I kr 1880 ....... jan . !. ‘ T) , 1 ......1 Be tét — IO j 5 — 8 Betét í; — 1 _____________li — » n 15 B etét — 10 1 — 1880 jan. 20 Kiadás irkára — ! 1 — 2 n » 25 L_. Betét 6! 1 — — » i 28 Betét 4 1 — V ?» 29 Kiadás irkára J 2 n 1 ?» ЗО Betét IO — 1880 . jan. 1 V j 31 jj Összes betét 1 jj és kiadás j _ 4.S _ A 1160 Brassó-Fogarasme gyei kir. tanfelügyelőségtől. 1879. Tekintetes községi iskolaszéknek. ^ szerencsém az iskolai takarékpénztár élet- bé léptetésér ï s illetőleg annak szakszerű kezelésére szükséges rovatos ivt t a következő megjeorvzések kíséretében megküld ni ; I. Szükséges egy több ívből álló főkönyv a takarékpénztárt kezelő tanító számára a melléklet ben kimutatott rovatokkal. Az év hó, nap róva tokba a betevés ideje jegyeztetik be. A második rovatba, vagy a legnagyobb rovatba betétei alkal mával csak őzen szócska Írandó be ; „Betét“; ha pedig valamire kiadunk, akkor e szócska Kiadva“ és azon tárgy neve, a mire a kiadás tétetett. A harmadik vagy betét rovatba jegyeztetik frt. kr. t i. a mennyi betétetett ; a kiadási rovatba szin­tén az, a mi frt vagy krban kiadatott. 2. A főkönyven kivül mindenik betevő nővén dók az iskolai takarékpénztárba való beállásakor készit magának egy iv papírból ló oldalú kis köny­vecskét, e helyett zsebkönyvecskét is használhat ; ezt a kezelő tanító hasonló módon a főkönyvhöz rovatozza; ez a tanítónak a szülékkel szembeni meg nyugtatásául szolgál s egyúttal úgy a gyermeket mine a tanítót ellenőrzi. 3. A kezelő tanító a főkönyvben minden hó­nap végén a betett összeget összegezi, valamint a kiadást is, és erről az iskolaszék utján hozzám ki­mutatást kü d, én pedig felküldöm Budapestre, t. AVeisz В Ferenez úrhoz. A gyermeknéli levő kis könyv felette szükséges, különben sok gyanúsítás nak van a kezelő tanító kitéve. 4 Az iskolai takarékpénztárból csak év végén a szü-ö határozott к vánságára adatnak ki betett összegek, évközben soha sem ; legfőlebb tanezkö zök tanszerek beszerzésére. 5. Ha valamely növendék az iskolai takarék- pénztárba I frtot meghaladó összeget gyűjtött meg, azt a brassói takarékpénztárba helyezi a kezelő tanító, hogy ezzel a szülőknek is példát mutasson gyermekeik által a takarékosságra. 6. Az isk. takarékpénztárba a betételek na­ponként kétszer fogadtatnak el u. m. d. e. fél 8 órától 8-ig, d. u. fél 2 órát >1 2 óráig. Az azután betenni akarók más napra ulasittatnak. Ezeket tartottam szükségesnek az isk. taka­rékpénztárak kezelésének mikéntjéről tájékozásul megemlíteni, a többi a tanító belátására bízandó ; intézze azt ő el legjobb belátása és meggyőződése szerint. Brassó, 1879. decz. 21 én. Koós Ferenez m. k. kir. tanfelügyelő. Házi-ipar ügy. Sepsi Szenfgyorgy, 1879. decz. 25-én. A háziipart és ipari oktatást terjesztő egye­sület f. hó 17 én d. u. ülést tartott, mely alkalom­mal az egyesület eddigi tevékenységének és mun­ka körének mintegy elismerésére vonatkozó több elismerés és segély terjesztetetett elő : Nevezete­sen : a budapesti műegyetem hazafias tanárai közül 10 en az „Első székely szövő-gyár“ részvényeiből 10 darabot alájegyezvén s annak árát elküldvén Nagy Dezső tanár egy meleg hangon irt levélben kinyilatkoztatja, miszerint a 10 drb. részvényt a „szövő tanműhelynek“ ajándékozák, melyet a vá­lasztmány midőn örvendetes tudomásul vett, egy­szersmind az iparügy iránt oly hazafias érzelmű tanár uraknak köszönetét is szavazott, melyet e helyen is közölni hazafias kötelességünknek isme­rünk. Hasonlólag pávai Vájná Elek ur az erdélyi gazdák V. vándor gyűlésének kiállítására küldött terményeit a szövő tanműhelynek ajándékozta, me­lyért szintén köszönet szavaztatott-, s melyek bár nem szorulnak dicséretre, de minden esetre ügyünk iránt oly meleg érdeklődést tanúsítanak, hogy azt nyilvánosság- elé hozni kötelességnek ismerjük. Egy nőipar tanműhely berendezésének vidé­künkön való megkezdése, hogy minő szükséges nem vitatom, csak örömmel említem fel, hogy a s. szentgyörgyi jótékony nőegylet átlátva annak szükségességét 200 frtot ajánlott pénztárából annak felállításához. A választmány örvendetes tudomásul vette az ajánlatot és a nőipartanmühely berende­zésére szükséges előmunkálatok megtételére maga részéről főispán elnök ő méltósága elnöklete alatt tartandó közértekezletre Tarczali Endre, Benedek János, Binder Lajos, Császár Bálint és Molnár Áron tagokat küldi ki, felkérvén a nőegyletet a maga részéről is ezt tenni szíveskedjék. Az ipar, kereskedelem s általában a közgaz­daság előmozdítására oly nagy lendületet gyakor­ló e megyében építeni tervezett vasút előleges munkálataira választmányunk tekintve pénzügyi helyzetét, egyelőre 50 frtot szavazott meg. Tudomásul vette földmivelési, ipar és keres­kedelmi miniszter ur ő nagy méltóságának magas leiratát, mely szerint Binder Lajos gépész mérnö két az erdélyi részekben a háziipar ügy felügye­letére kinevezte, jóllehet ezáltal, miután Bindernek gyakran kell körutat tenni, egyesületünk már meg­indított s szépen haladó ipar intézménye némi hátrán\t szenved, de hisszük, hogy egy értelmes szakértő művezető beállításával pótolva leend a hiány. Nemkülönben tudomásul vétetett Perdi Mi hály levele is, melyben leányának Amáliának szor­galma jutalmául adott szövőszékért köszönetét nyilváni ja. Hamar Etelnek azon kérésére, hogy az egyesület néki a szülői háznál használandó szö­vőszéket adna ki, határoztatott, hogy — miután szövő-zék nincsen úgy jeleni-g készen, melyet ki­adhatna, azonban tekintve pontos és szorgalmas munkásságát, az egyesület haj andó egy szövőszé két felszerelve adni neki egy frt havi részletekbe- ni lefizetés mellett. Azt hiszem ilyen intézkedések eléggé igazol­ják az egyesületnek törekvését iparunk és ipari oktatásunk álta'ánossá tételére; vajha e megye la­kossága is megértené már az idő komolvintő szavát. T. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk mai száma « közbeesett ünnepek mi­att késett. — A szegények karácson fáj át múlt szombaton állította fel a nőegylet. Az ajándékok kiosztása két óránál több időt vett igénybe, miu­tán száznál több szegény részesült pénz vagy ru­hanemű segélyben. Mielőtt az estély megkezdődött volna, Révay Lajos az egylet titkára tartott szív­hez szóló beszédet. — G y a 1 о g-p ostánjÖtt levél. Sepsi­Szentgyögy, I879. dçcz. 27. — Kedves szerkesztő barátom ! Nem tudom, hogy a vadászáti törvény ki van-e már hirdetve a farkasok között, annyit azonban bizonyossággal irhatok, hogy e gaz kópék oly jól találják nálunk magukat, mintha a kan­csukák hazájában élnének. Mint afféle dilettáns állatkedvelő nem fojthatom el magamban az öröm amaz érzetét, mely meglep akkor, midőn látom hogy nagyuraink terjedelmes pusztáikon nem en­gedik meg, hogy minden paraszt vadászhasson a fenevadakra. Mi lenne belőlünk ha e nemes állat­faj kiirtatnék ! Mi lenne nagy urainkból, ha nem rendezhetnének, nagyvadászatokat csak azért, mert az a kegyetlen paraszt ellődözte előlük a farkast, rókát s minden efféle hasznos állatfajokat. Mily szerencsétlen lehet az az anglius farmer, hogy 6 csak nyomda festékből késdtett farkast láthat, az a-felső német országi iskolás gyermek, a leinek nem érzékeltethetik e bestiát s csak úgy a könyv­ből kell bemagolni a farkas egész élettörténetét. Mily előnyös helyzet jutott nekünk e tekintetben, akár Muszkaországnak. Nálunk ha az ember far­kast akar látni, csak menjen ki este*% sétatérre, úgy tiz óra után, s biztosítom, hogy nem egygyel, de tízzel is fog találkozni. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy ünnep másodnapján este egy rokonomhoz menjek nőmmel látogatóba. A házi asszony szives marasztása folytán úgy 12 óra feléig elég jól eltöltötiük az időt. Ekkor azonban haza felé indultunk. A sétatéren, a járásbíróság épülete előtt haladva el, rábukkantunk a farkaiba, a mint az egy szép fehér malaczból szerény va:j çsorâjât költögette el. Nőm a farkas láttára meg­ijedt, én azonban bátorítva őt, a nálam levő pál czát úgy fogtam, hogy ha szükség hasznát vehes- sem. így a lakmározó mellett csendesen elhaladva hazaértünk, s bár forgattam eszemben, hogy vissza megyek s lelövöm a szemtelen tolakodót, ezt tenni, nem lévén vadász engedélyem, csupa törvény tisz­teletből nem mertem. A később utánunk jövő em­berek kergették el. A farkast [különben cseppet se n alteralta az, hogy minket két villogó szemé­vel meglátott, oly nyugodtan falatozott tovább, mintha valamelyik gourmand a hotelben table d’ hote jánal. - Figyelmeztetek mindenkit, hogy ha kénytelen lenne úgy későcskén menni haza, lássa el magát a szükséges doronggal,$mert különben megtörténhetik, hogy malaczliiányában a vadászati törvények aegesise alatt őt magát falja fel vagy egy csatangoló „oldal bahó.“ Szemes. — A magyar országos segélyző I n ő e g y 1 e t (veres kereszt) központi választmánya I tisztelettel kéri az összes ivtartókat, miszerint az I alapszabályok 8—12 §§--ai értelmében a fiókegy- ; leteket és azoknak választmányait megalakításra és az alapszabályok 21 szerint a vidéki választ­mányhoz, vagy a hol ilyen még nem alakult meg, közvetlenül a központi választmányhoz (II. főuteza 105. b.) aláirati ivek, illetőleg évi jelentéseikét ja­nuár 20-ig benyújtani szíveskedjenek. — K, P a p p M i к 1 ó s t, a „Magyar Polgár“ szerkesztőjét súlyos csapás érte. Édes anyja, Mol- doCm Katalin f. hó 24-én üdült vese bajban 54 éves korábam megszűnt élni. rvldás emlékezetén^ — A Tömös-szorosban felállítandó hon­védemlék terveire hirdetett pályázat mennyiségi­leg szép eredménynyel végződött, a menyiben 14 pályamű érkezett be. A bíráló bizottság a napok­ban tartott ülésén ezeket tüzetes bírálat tárgyává tevén, kitűnt, hogy a pályázati programm feltéte­leinek a kőmenyiség és költség összegre nézve csak két tervezet felelt meg és pedig 1. a körbe­irt A és T jelige alatti első tervezet, mely egy­szerű csinos mű, szakavatott kidolgozással, de ará­nyai kissé nehézkesek, az emlék oldalán alkalma zott köralaku mélyítés pedig idegenszerü és nem fér össze az egész komoly^ jellegével. Foganatosí­tás esetén, tekintve a helyet, melyre szánva van, ezen mű nem gyakorolhatná a kívánt hatást. 2. Az „Erdély“ jelige alatt benyújtott pályamű, mely ügyesen rajzolt, német renaissaince stílben gondolt obeliszket ábrázol erős részletekkel. Időhiánya e műnek a túlságosan tagozott talapzatban rejlik, mi­vel ezáltal az egésznek, összhangzatos hatása meg­zavartadig Miután tehát a programúinak megfelelő tervezetek között az első díjra érd mus tnü nem léte­zik, a bíráló bizottság elhatározta, hogy az aránylag legjobb, fentemlitett két tervezet közt a pályadij megosztassék. Foganatosításra azonban a díjazott müvek egyikét sem ajánlhatja. — Törvénykönyv e m be rb őrből. Londonban a régiségek árverésen ritka specialitás

Next

/
Thumbnails
Contents