Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-12-29 / 104. szám
— 417 — fordult elő. Egy törvénykönyv, emberbőrbe kötve. Ez alkalomból egy londoni lap következő elmefut- tasást ereszti meg : „Ha emberbőrbe fogunk kötni könyveket, ez lesz a furcsa világ. Milyen jól fogják magukat kivenni egy kaczér nő öltöző asztalán szerencsétlen imádója fejbőrébe kötve azok a versek, melyekbe fájdalmát öntötte. A régi tudós világ disznó- és szamárbőrre irt s ezekbe kö tötték a legnemesebb gondolatokat. Most már más világ lesz, az emberi tudomány emberi bőrben marad fenn. — Az arabok legszentebb esküje Marseillben e hó 15-én Poubello polgármester meghívta Marokko küldöttjét Sidi-Ali-el-Missionit az operába hol épen a „Hugenotákat“ adták, az arab követ tiszteletre méltó leereszkedéssel válaszolt : „Szemeimre és fejemre mondom, hogy el fogok jönni.“ A dragomán, ki a polgármesternek a választ meghozta, megmagyarázta, egyúttal, hogy ez az arabok megtörhetlen esküje. S csakugyan, Marokko szultánjának Muley Hasszánnak képviselője ugyanazon pillanatban, midőn a függönyt felhúzták, megjelent négy tisztjével, a dragomán nal és titkárával a páholyban. Az operát a marokkóiak a legnagyobb álmélko.dással nézték végig, — Szoptató férfiak. Egy külföldi or vosi szaklap a chicagói orvosi és természettudományi társaságban az ottani kuruzsló szakember által tartott felolvasásról tudósit. A felolvasás tárgya ez volt : „ Szoptathatnak-e férfiak ? A felöl vasó idézi Aristoteles egyik példáját, a kecskebakokról, melyek a gödölyéket sokszor szoptatják s azt, hogy a lemnosiak a kecskebakokat fejték. Felolvasó szerint Alexander Benedictus egy siryai férfiúról tesz említést, ki neje ravatalánál kétségbe esve szorította azt melléhez s emlőiből tej jött. Maga Humboldt is említést tesz ilyen esetről, melynek szemtanúja volt. Az oroszoknál az anatomikusok sok tejelő férfit találtak E példád után a felolvasó a pro és contra felemlitésére tért át s elérte czél- ját, mert voltak olyanok, kik elhitték bizonyításait. Ha ilyen különlegességeknek hinni -'lehetne, meg volna oldva a dajka-ügy. — A szerencsétlenség ritkán jár egyedül. Súlyosan nehezedett a végzet egy gyárkülvárosi szegény családra Temesváron. A családban három gyermek volt, melynek legidő sebb tagja egy leány, a napokban a Bégára ment vizért, és mintha csak előérzete sugalta volna, ezen szavakkal hagyta el a szülői házat : „azt hiszem, engem nem láttok többé élve “ És valóban, a Béga partján kisiklott s a jég alá csúszott, hol nyomtalanul eltűnt. A szülők még várták leányukat, midőn azon hiób-hir érkezett, hogy fiuk, ki egy szeszgyárban volt alkalmazva, egy nagy kazánba esett és ott veszedelmes égési sebeket kapott. A szerencsétlen szülök még nem ocsúdtak fel ezen hír lesújtó hatása alól, midőn legkisebb, honn lé ö és szint n veszélyes égési sebeket kapott. E hár más szerencsétlenség oly borzasztó hatást gyakorolt a szegény szülőkre, de különösen az anyára, hogy az óta képtelen az ágyát elhagyni. — Furcsa eset adta elő magát a napok ban a debreczeni kapitányi hivatalnál. Egy nyir- madai lakosnak kis szekrényét, melyben értékes tárgyak, ezek közt több ezüst pénzdarab is volt, el to Hajolták. A kárt szenvedett felkérte egy épen Debreczenbe jövő ismerősét, hogy ez az esetet jelentené be itt a kapitány hivatalnál s erre nézve írásbeli meghatalmazást is állított ki. A panasz I csakugyan meg is tétetett, de a vizsgálat közben ! azon érdekes eset tűnt ki, hogy a tolvaj nem más, mint a tolvaj kutatására felhatalmazott egyén. £ nem várt fordulat után az ellopott szekrény is megkerült, de a tallérokból már csak egy darab volt meg. — T r ombita az ezre d n e k. Több fővárosi, különféle konyha- és seprű osztályhoz tartozó fehérszemély között egy felszóllitás kering, a mit már a mosógató-tekenő mellett is amuncipá- czióért buzgó fő.'ökanál gárdista ákombákolt s igy szól : „AJ magyar fiák, kikkel annyiszor kellemetes estéket töltöttünk, már nincsenek Budapesten. Ha igazában megakarjuk vallani a vitéz Mollináry- fiaknak árva szivünkben üresen maradt a helye, legfőkép azoknál a rendbeli nőknél, kiknek oldalán trombitás járt A ki a bánatra nem talált még fügefalevelet, a mit adni tud, adjon és írja nevét a lisztába, hogy egy szép trombitát küldhessünk a Mo’.lináry ezrednek. Ez a levél csakugyan kering a cselédek körében és már folynak az adakozások is. Különben nem első eset, hogy a szolgálók egy ezredet ajándékkal lepnek meg egy franczia zuav ezrednék most is megvan az a trombitájá, mit 1814-ben a párisi szolgálók csináltattak. — Ы a t e u g y, én is úgy. Bart Jozefa nyolez nap előtt azt mondta férjének, hogy anyjához utazik Pozsonyba. A férj nem tett ellenvetést, kikisérte kis feleségét a vasúthoz s gyöngéd tanácsok mellett útnak ereszté. Hogy a szalma özvegység unalmait elviselhetőbbé tegye, felkereste egykori „barátnőjét“, a ki eleinte duzzogott a hü- telensóg miatt, de csakhamar megbékült és együtt átmentek Budára. A mint a Rudasfürdő felé kar karban sétálgatnak, egyszerre csak felesége bukkan elé egy csinos gavallér karján. Alig ismerték fel egymást : a régi szerető itt, az uj udvarló ott azonnal köddé vált. A házasok pedig lehor- gasztott orral ballagtak egymás mellett hazafelé. Egyik se érezte magát feljogosítottnak a szemrehányásra s hazaérve kölcsönösen megbékültek. — Kuriózu m. A szegedi járásbiróság előtt olyan polgári pörben tartott tárgyalást, melynek szereplői a véletlenség összetalálkozása folytán egy természeti kategóriába tartozó névvel bírnak. A felperes neve Rigó, az alperes Veréb Mátyás. A tárgyalásnál tanuk voltak; Sas Lajos, Varjú Gábor és Szarka Máté. Tehát valamennyien madarak. — C z i k-c z a k. Alapos ok „Miért van az, — kérdi a napokban valaki, hogy önnek a szakálla fehér, a haja pedig korom fekete“. — „Ez onnét van, — volt az őszinte válasz, — hogy a szakállam húsz évvel idősebb a hajamnál“. — „Nyújtsa ki a nyelvét“, — szól az orvos betegéhez ; — „még jobban, na még egy kicsit . . .“ — „Azt hiszi ön — tör ki a beteg, — hogy az én nyelvemnek nincsen vége?!“-------Párbajt vívott két fiata l ember s egyiknek mellébe épen a szive táján fúródott be a golyó. — Hol a pokolba lehetett az ön szive, — kérdé az orvos,-— hogy a golyó illegnem találta ?“ — A lábcm szárában“, — volt a felelet. — Beküldetett hozzánk a \r adás z1 a p mutatványszáma. Tartalma : A szerkesztő előszava. Téli vadászatok az ország különböző részeiben és nagy vadászterületein. Kopaszát med vére és vaddisznókra a sárosi erdőkben br. Hhil- lányinál. Körültekintés a fővárosi vadhús piaczon. Tárcza czikk : Megyei farkas vadászat 1847 ben. Rudolf főherczeg- vadászata medvére és vadkanra gr. Schönborn-nál. Vadászat akadályokkal (Humo- resk.) Körül tekintés a külföldi vadászatokon (Franczia és Németországban ; amott Gambetta, Grévi, az orleanti és bourbon herczeg vadászatai ; emitt a német császári nagy vadászatok ismertetése.) Mint egy szerkesztői megjegyzés tudatja velünk, a magyarországi vadászatokról szóló czikkek mind eredetiek. Szerkesztő Sárkány János Ferencz a Vadász és versenylap szerkesztője. A lap díszes kiál litásban. 12 — ió negyedrét oldalon jelenik meg minden szombaton. Élöfizetési ára egész évre 5 frt félévre 2 frt óo kr, mely a szerkesztőséghez, Pest, Nemzeti Casino II. em intézendő. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. A baróthi bálról egyik ottani levelezőnktől hozott tudósításunk polémiát idézett elő. Bármenynyire óvakodunk is az eféléktől s akármennyire nem szeretjük is lapunkat a személyes polémiák színterévé átengedni, sokszor elkerülhetetlen az. ; Biró Lajos úrtól egy választ vettünk Baróthról- ! mely semmi tekintetben sem állott volna a közöl- ! hetőség színvonalán, de mivel közleménye megta- : gadása, úgy látszik, kellemetlen magyarázatokra ad ott alkalmat, ám legyen. Bíró Lajos ur igy ír ma hozzánk. Tekintetes szerkesztő úr ! Bíró Albert, felsőnépiskolai tanító, itt azon hirt terjesztette el, hogy mi bármit is Írhatunk, mert szerkesztőséged, a fennálló barátság alapján, csakis az általa jóváhagyatottakat fogja közölni. Az illető tanitó ur szavainak nem adtunk hitelt, de úgy látszik a tények eléggé igazolják, mert még nem jelent meg semmi a Nemerében. Ezeknek alapján, tisztelettel felkérem a t. szerkesztő urat, hogy a nevem alatt beküldött czikket posta fordultával vissza küldeni szíveskedjen, hogy más lapba feleletünket meglehessük. Kérésem megújítása mellett vagyok. Baróth, 1879. decz. 22. tisztelettel Biró Lajos. A ki ilyen erős argumentumokkal kényszerit, az elől nem térhetünk ki. S hogy lássa meg Biró Lajos ur, hogy mi Biró Albert úrral semmiféle összeköttetésben nem állunk, ime itt közöljük a választ ; lelje ön gyönyörűségét benne, az olvasó pedig bocsássa meg, hogy ily haszontalan dolog, gal ezúttal u t о 1 j ára untatjuk az év utolsó napjaiban . Baróth, 1879. decz. n. Tekintetes szerkesztő úr ! A „Nemere“ 98-ik számában, felső népiskolai tanitó Bíró Béla ur által, mint az ifjúság által adott bálrendezőség tagjai, nyilvánosan megtámad- tattunk a mely támadásra szigorú kötelességünknek tartjuk kellően megfelelni. Tisztelettel felkérjük tehát a t. szerkesztő urat, hogy szerény védelmünket, becses lapja hasábjain közzé tenni szíveskedjen. Legelőször is alaptalannak nyilvánítjuk a czikk- iró urnák mindjárt tudósítása első sorait ; mert az adott bál megtartása felett, — az ifjúság — nem pedig mint a czikkiró ur írja : „egy pár kereskedő segéd és a gyógyszerész-segéd“ határozott. Nem tudjuk miként jutottunk azon kiváló nagy szerencséhez, hogy czikkiró ur által a rendezőség közül annyira kiemeltessünk, mint pláné olyanok, kik egészen uj emberek vagyunk, s kiknek czikkiró ur állítása szerint, úgy Baróthon mint vidékén kevés, vagy épen semmi ismeretségünk nincs. Úgy látszik, szándékosan kerülte ki figyelmét czikk iró urnák az, hogy minden ösmeretségünk daczára is, úgy Baróthon mint vidékén, a társadalmi életben vezér szerepet vivő családok által voltunk felkarolva ; kik közül többen, a szeretetteik iránt viseltető kegyeleti tiszteletnél fogva, bálunkban személyesen meg nem jelenhetvén, csak anyagilag pártolhattak. Hogy többi rendező társaink miért ki- méltettek meg, okát a sógorság alapján könnyen kitalálhatni. Igaz, még csak fél éve, hogy baróthi lakosok vagyunk, s igy ösmeretségünk nem terjed nagyon messzire, de véleményem szerint, egy bál adáshoz még nem szükség az általános ösmeret- ség, mert jótékony czélnál nem a rendezők személyiségét, hanem a czélt kell tekinteni, hisz maga czikkiró ur mondja „czél szentesíti az eszközt.“ Hogy bálunk nem volt zsúfolásig népes, korántsem hozzuk összefüggésbe a tanitó urak elmaradásával, legkevésbé pedig a czikkiró tanitó úréval ; mert ha a pártolatlansága mentségéül felhozott halál eset be nem következett volna is, aligha széles ösmeretsége daczára, családjához tartozó egy két tagon kívül, befolyását érvényesíteni tudta volna, és legyen meggyőződve, hogy bálba- ni megjelenését senki sem várta, de igenis elvártuk volna mint tinitótól és tehetős embertől, hogy bármi csekélységgel hozzá járuljon a nemes czél előmozdításához. Azt mondja továbbá czikkiró ur: „a szegény tanulók felsegélése szépen hangzó frázis, de megtestesítése valódi érdem.“ Es ebben tagadhatlanul igaza van. Es azt hiszem, midőn az ifjúság a szegény tanulók felsegélését tűzte ki czélul, megtestesítése érdekében a rendezőség tőle kitelhetőleg mindent meg tett, mit czikkiró ur is elösmer. Eredményt is tudunk felmutatni s ha a bálhoz kötött reményeink valóságban a várakozásnak nem feléltek meg kellően ; — oka — à sors csapásaiban, nem pedig a rendezőségben keresendő. De úgy látszik czikkiró ur a sors csapásait a rendezőség hibájául akarja felróni, midőn azt mondja : „a rendezőség egy kétes kimenetű bálból luxust csinált,“ s Állítása bizonyítékául a zenét és a cotillon ordókat hozza fel. Hogy czikkiró ur jzene-érzékét a helybeli zenekar képes kielégíteni, elhisszük; de hogy a kezdetben oly kedvező sikert igérö bálban miként tudott volna kötelességének megfelelni, a zeneértők minden érdeknélküli véleményére hivatkozom. A cotillon-ordókra csak annyi megjegyzésem van, hogy azokat az ifjúság saját költ- , »égéből fedezte, tehát a jövedelmet legkevésbé sem csökkentette. Hogy a rendezőség egy szép publikum méltó elfogadására keliő lépéseket tett. ezért úgy hiszem elismerést, nem pedig megtámadást várhatott volna. Па a czikkiró urat, egyedül az bántotta, hogy a „Nemere“ 96-ik számában, könnyelmű mulasztásokért az illető tanitó urak eljárása felett sajnálatunkat nyilvánítottuk : — akkor kár volt, a rendezőség eljárását birálgatás alá venni, hanem egyszerűen, mint czikke elején is irja, az iskola „repu- tatióját“ kellett volna okszerűen védeni. Higyje el czikkiró ur, nagyon szép, ha nagy hazafiak mondásait tudjuk idézni, de sokkal szebb és nagyobb érdem, ha tettel igyekszünk hatni, — mert legyen meggyőződve, „minden Demosthénes nél szebben beszél a tett.“ Biró Lajos, bizotts. alelnök. Hivatnlos árfolyamok a budapesti áru- és értéktőzsdén 1879. decz ember 23-án Magyar araiiyjáradék .......................................90.85 Magyar vasúti kölcsön...............................114.50 Ma gy. kel. vasúti államkötv. I. kibocsátás . 74.50 Magy. kel. vasúti államkötv. II. kibocsátás . 80.75 Magyar kei. vasúti államkötv. 1876. évi . 1 7.25 Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . 107.— Magyar szőlődézsmaváltsági kötvény . . 88.50 Magyar földtehermentesitési kötvény . . 88.20 Magy. földteherment. kötv. záradékkal . 80.— Temes-bánáti földtehermentesitési kötvény 87.— Temes-bánáti földteherm. kötv. záradékkal 84.75 Erdélyi földtehermentesitési Ív Horvát-szlavon földteherment. Osztrák járadék papírban Osztrák járadék ezüstben Osztrák járadék aranyban ISO 0-iki államsorsjegyek Ősz trák-m agy ar bankrész vény Magyar hitelbank-részvény . .Osztrák hitelintézet-részvény Ezüst.................................. Cs. és kir. arany...............................................5.51 20frankos arany (Napoleon’dór) . . . 9.30 Német birodalmi márka .................................57.75 Lon don (3 havi váltókért) . 116.71 Felelős szerkesztő: Málik József. Kidótulajdonos : Bernstein Márk. ötvény . kötvény 84.75 68.75 70.— 81.— 130.50 830 — 267.— 283,—
