Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-11-23 / 94. szám

94. szám.

Szerkesztőségi iroda

Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová

a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkRiadó hivatal :

jBERNSTEIN JAÁRK

könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentcsen intézendok.

Sepsi-Szentgyörgy, 1879. Vasárnap, november 23.

IX. évfolyam.

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap.

A „Háromszék! házíipar-egylefc'1 hivatalos közlönye.

Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: " csütörtökön és vasárnap.

ELŐFIZETÉSI KELTETEK Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . I fit 50 kr.

Hirdetmények dija :

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttór sora 15 kr.

Vasút Háromszéken.

Sepsi-Szentgyörgy, 1879. nov. 21.

Örvendetes hírrel lepjük meg olvasóinkat : lesz vasúi Háromszéken ! Gróf S c h w e i n i t z G у ц 1 а, hazánk erdélyrészi nemzetgazdászata hű apostola, kinek neve a közjóiét előmozdítása körül mindig ott ragyog a legelső kezdeményezők között, most is kezdeményezett egy oly üdvös dolgot, mely messze fog kihatni megyénk közgazdasága emelésére. Megyénk tetterős, buzgó főispánjával egyetértve értekezlet tartatott, — mely kimondotta egy vasút szükségességét Háromszékmegyében, s annak kivitele és módozatai felől is tanácskozott. A terv jóformán készen van már, csak a legszükségesebb lépések vannak még hátra s igy Háromszékre a vasút behozatala csak igen rövid idő kérdése. ■— Üdvözöljük a derék hazafiakat, a kik ez áldásos munka kivitelére vállalkoztak! Üdvözöljük a nemes grófot nemes törekvésében, üdvözöljük megyénk főispánját, ki kész szívvel, hathatós erejével hozzálát e jóltevő munkához ! Velünk együtt küldi hozzájok az üdvözletei, a hála legmelegebb kifejezését megyénk minden lakosa, a gazdsg és szegény egyaránt. Mert a terv, mely valósulásra kész, áldást visz be a gazdag palotájába és a pór kunyhójába egyaránt.

Sokat panaszkodtunk közlekedésünk hiányaira, sokat panaszolt a sajtó azon elhagyatottság miatt, melyet a székelyföld s különösen Háromszékmegye lakosai a felsőbb intéző körök részéről éreztek. Újabb fordulatok álltak be. Kezdett gondolkozni népünk anyagi helyzete javításán maga az állam s az ige testté vált. Intézeteink vannak, melyek egyaránt az anyagi jólét emelésére vannak irányozva és ha ez mind nem volt elég: most itt van a közjóiét főfő emeltyűje, itt lesz a vasút.

Mit nyerünk a vasúttal Háromszéken, minő csatornája lesz ez a jólétnek megyénkre nézve, — nem szükség ma már bővebben fejtegetni. Hogy minő helyet fog elfoglalni Háromszékmegye a hazai vasúthálózatok között: azt, a ki megyénk geo- graphiai fekvését, iparát, szorgalmas népét ismeri, azonnal belátja.

A mi a testnek a véredény-rendszer, az egy állam életere a közlekedési eszközök hálózata. Ha valamelyik részecskéje a rendszernek hibás vagy hiányos : az életműködés meg van bénitva.

Ezen hiányt érezzük mi, Háromszékmegye lakossága s e miatt — eltekintve minden egyébtől — bénaságban szenved az állam is. Mert sok kincs hever nálunk parlagon, elrejtve föld mélyébe, elátkozva a messze havasok erdős oldalaira, kopár gerinczeire. Anyagi előhaladásimknak, kulturális fejlődésünknek mennyi tényezője pusztul el hasznavétlenül : fa, érez, szén stb. Kis mérvű kereskedésünk nyers anyagainkkal számot sem tesz, a mellett a mire képesek volnánk s annak haszna is inkább egyesek zsebét üti, mint a mennyiben az általános jóllétet emeli. S ki ne erezné azt, hogy annak oka nagyrészben a szállítás nehézségeiben, a gyors közlekedési eszközök hiányában fekszik. Méltán hisszük, hogy kivétel nélkül örömmel üdvözli Háromszékmegye minden lakója azon üdvös kezdeményezést, melyről fentebb szólánk.

Maga az értesítés, melyet a lelkes gróf Háromszékmegye közönségéhez intéz, a következő:

„Értesíteni kívánom Háromszékmegye közönségét, miszerint kezdeményezésem következtében a főispán urnái Sepsi-Szentgyörgyön tartott értekezlet egy Der estije—Hét falu—-lkon irányában vezetendő, továbbá Földvárról kiinduló, Sepsi-Szent'györgy- ncl átvezetett s az elébbi vonallal való csatlakozás után a hegység alján Nagy-Borosnyó—Zágon— Gclencze—Kezdi-Vásárhely—Bereczkre vezető másodrendű vasút kiépítésének szükségét belátván : elhatározta a szükséges előintézkedések megtételeiét, hogy ezen, a megye jövő felvirágzását bizonyára előmozdító vonal létesülhessen. Legközelebb

a hirlapok hasábjain az egész tervezetet nyilvánosságra hozom, addig az érdeklődők úgy nálam, valamint a megye főispánjánál bővebb értesülést nyerhetnek. Bérceiknek Soósmezövel való összeköttetése tárgyalása további értekezésnek tartatott fenn. — A vonal további kiterjedése Brassómegyében illetékes helyen fog tárgyaltatni.

Kelt S.-Sztgyörgyön, 1879. nov. 21-én.

Gróf Schweinitz Gyula.“ íme, a nemes gróf saját értesítése. A gróf neve, az intézők erélyessége kezességet nyújtanak a felől, hogy az ige rövid időn testté lesz.

Örvendünk, hogy a kellemes hírrel lapunk lephette meg először a közönséget.

H.

Oly viharos ülése régen nem volt a képviselőháznak, mint a november 18 iki. A boszniai és herczegovinai közigazgatás tekintetében szükséges intézkedések megtételéről szóló törvény- javaslatot részletében is letárgyalták és elfogadták. Vitára cyak az i. és 6. § nyújtott alkalmat. Az elsőhöz Éltes Henrik és Dárday Sándor adtak be módositványt, mely Apponyit, Pulszkyt. de különösen Szilágyi Dezsőt szenvedélyes felszólalásra, heves kifakadásokra birta. Az ennek folytán keletkezett személyes kérdésben való felszólalásokkal telt polémiában említetteken kivül résztvettek Tisza Kálmán miniszterelnök és Jókai Mór. Az

i. §-t azután a miniszterelnök indítványára visszautasították a bizottsághoz. Az utolsó §-nál, melynél Molnár Aladár azt kivánta, hogy a megszavazott törvény csak 1882. decz. 31-ig maradjon érvényben, vita keleLkezett, melyben a miniszterelnök és Szilágyi Dezső vettek részt. Az utolsó § megszavazása után elnök a jövő ülések napi rendjére tett indítványt. Tisza Kálmán miniszterelnök a véderő bizottság jelentésének tárgyalására nézve tett indítványt, mely alkalommal Szilágyi Dezső a miniszter beszéde közben megjegyzést tevő Or- may Károlyról oly módon nyilatkozott, mely a kormánypárt tagjainak felháborodását nagy mérvben magára vonta. Szilágyi Dezső pprezekig nem juthatott szóhoz, a jobboldal „rendre“ kiáltásai s a baloldal helyeslései közt. Végre az elnök többA „Nemere“ tárczája.

A virágokról.

Folytatás és vége,

a fehér liliom kelet virányairól származott hozzánk s mint az ártatlanság, tisztaság jelképe mindig nagy szeretetben és tiszteletben részesült. Tiszta fehér színe bensőleg hatja meg a kedélyt. A trójai ének Helénáról és Medeáról azt mondja, hogy „arezuk rózsás, ajkuk piros volt s bőrük fehér, mint a liliom szirma.“ Igyekeztek is Göröghon és Róma hölgyei később a rózsa és liliom leheletszerű színeit viselhetni orczáikon ; — sőt a hires „Ravissante“ és az „Én Rix Vilma“ is ma valami ilyest akar elérni. Bölcs Salamon minden szépet a mezők liliomához és a rózsafához hasonlít s a persa költők Szádi és Hafiz csak e kettőt dicsőítik. Gyakran olvashatjuk régi hitmondákban, hogy azon a helyen, hol egy martyr vérzett el, liliom sarjazott, annak bizonyságául, hogy a kin- szenvedett ártatlan volt. A görög hitmonda szerint a liliom a Juno tejéből származott s ezen istennő nek volt szentelve. Minthogy a keresztyénség némely dolgokat az ókorból is elsajátított, nem csodálkozhatni, ha a liliomot szűz Máriával hozzák kapcsolatba; régi festvényeken Mária és József közt liliomot látunk ; liliomot tart kezében Gábor angyal, mikor Máriának megjelenik. Innen van az is, hogy némely lovagrendek, melyek Mária tiszteletére alapiitattak, ezen jelvényt viselik. Ki ne tudná, hogy Francziaország történelmében mily nagy szerepet játszottak a liliomos Bourbonok — Legközelebbről olvassuk a lapokban, hogy a spanyol király arájának : Krisztina főherczegnőnek kelengyéjének nagyrésze Bourbon-liliomokkal van hímezve.

Hanem bármennyi dísznövény ékesítse is kertjeinket és virágházainkat, azért mindig a rózsa marad a virágok királynéja. Még származásának történetét is a rege a legingerlőbb köntösbe öltöz ,

teti. Anakreon a rózsát habcseppből származtatja, a melyet Vénus azon perezben hullatott a földre, midőn a tenger habjaiból partra szállt. Asnor az első rózsát Hárpokratesnek a hallgatás (istenének ajándékozta, a ki ezért neki megígérte, hogy a szerelmesek titkait nem fogja soha elárulni. így lön a rózsa a titoktartás jelképe. A rómaiak éttermeik felső padlatát fehér rózsával ékesiték, jeléül, hogy vendégeik tartoznak az itt hallottakat sub rosa tartani. Tirdusi persa költő szerint mielőtt Mahomed a földre szállott, Isten a paradicsomban oly átható tekintetet vetett reá, hogy a próféta homlokát ijedtében verejték fődé el, melyet tenyerével letörölvén, két csepp a földre hullott s ezek egyikéből a rizs, másikából a rózsa bokor sarjazott. Az ó-korban már nagyon divatozott az ünne pélyeknél a rózsa, azért vala Vénusnak és Bakhus- nak szentelve. Chios szigetén még most is szokás, hogy ifjú leányok a mellettök elmenőkre rózsako- szorut hajítanak, vagy a szívesen látott vendégnek nyakába akasztják. A rózsa a régieknél bátorságot jelentett. Midőn a gallok csatára szálltak, sisak helyett helyett rózsakoszorut viseltek fejőkön s az afrikai Scipió Hannibálon vett győzelme következtében diadalmenetet rendezvén, a 8-ik légió rózsa- koszurut tartott kezében. — A rózsa az életet és halált egyformán jelképezi és ha amott a szerelem és öröm kelyhében rózsák virulnak, itt a fájdalom miatt sírokra ültetik azokat. A rózsa jelentésteljes alakja által lesz az egyesülés, öröklét és viszontlátás jelvényévé.

Virágházaink egyik éke az ártatlan fehér virágú myrtusz, a melyet a boldog menyasszony szokott homlokára tenni a legboldogabb, a legmeg- hatóbb pillanatban. A myrtuszt a költők a szerelem, a házasság és az ártatlanság jelképének tartják. Már a régieknél divat volt a lakodalmas ház ajtaját myrtuszágakkal s a házas párokat myrtusz koszorúval ékitni fel, mely szokás napjainkig fen maradt. De myrtuszt tettek régen a sirokra is, és igy, miként a rózsa, a halált is képviselte. Ereas myrtuszkoszorut viselt atyja temetésén s Elpenor és Polidor sirhalmán myrtuszbokor virult. Ezért

helyezi Virgil a szerencsétlen szerelemben megholtakat myrtuszligetbe. A keleti monda szerint mikor Ádám a paradicsomból kiüzetett, egyik kezében myrtuszágat tartott, melyet azon bokorról tört, hol Évának először szerelmet vallott.

Van egy igen kedvelt virágunk, a melyet nem annyira szép szirmai, mint inkább örökzöld leveleiért tartanak ma már minden házban. Értem alatta a repkényt vagy borostyánt. Ezen növény a vén fák derekait fonja körül s sokszor oly sűrűn befödi azokat hálóival, hogy azok elkorhadása után csak az ő karjai tartják fenn még őket. Epen ezen sajátságaiért a költők eleitől fogva a vénülő aggastyánhoz^ ragaszkodó’ ifjúság és hűség jelképeként tekinték s örökzöld lombjait az érdemesültek megkoszorúzására használták. Azonban mind e dicsőség a borostyánt tulajdonképen nem illeti, mert ő nem szeretetből, hanem csak mint élősködő növény fonja körül a vén fákat s azok nedvéből táplálkozva, háládatosságból öleléseivel agyonszo- ritja. Likacsos fáját a régiek azérc szerették, mert azt tartották róla, hogy a belőle készült kehely a vízzel kevert borból a tiszta vizet átbocsátja magán. Nem ártana, ha napjainkban is ilyen vizet átbocsátó pohárból ihatnók — főleg a vendéglők borait.

Szerénységével, szelídségével lep meg mindenkit a szemérmes ibolya, mely kora tavasszal egyetlen kedvelt virága épen úgy a paloták tündérének, mint a kis pásztorleánykának. Az ibolyát főleg a keletiek becsülik nagyra. Mohamed azt mondta róla, hogy előnyben annyira áll más növények fölött, mint az izlam más vallások fölött. — A görögöknél az ibolya halálvirág volt, mert Plútó ibolyaszedés közben ragadta el Persephonet. Az alázat, szerénység és szelídség, melylyel a költők felruházták, egészen újkori keletű.

Említhetném még a pompás tulipánt, a mely keleten vadon nő és nálunk annyi fajban ismeretes. Európába 1559-ben került, hol csakhamar divatvirággá lett s némely ritkább fajtákat rendkívüli áron fizettek. Minthogy az uj virág kezdetben felette kapós volt, mert mindenki akart tulipán-