Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-02 / 88. szám
88. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyon Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendőkKiadó hivatal: JBef^nstein JA Ár к könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők Sepsi-Szenfgyörgy, T87Q. Vasárnap, november 2 IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, s Tpi roda lufi és közjrzdás'/ati A „Háromszék! háziípar-egjlet" hivatalos közlönye. lap. Megjelenik ezen lapheten- kint kétszer: “ csütörtökön és vasárnap. j ELŐFIZETÉSI FELTETE1C Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 fit 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Rélyegdij külön 30 kr. s’yüttér sora 15 kr. Budapest, október 28. A ki figyelemmel szokta kisérni a napi sajtónak nyilatkozványait, az észrevehette már, hogy a mi tisztelt egyesült ellenzékünk jó darab idő óta egészen nj taktikát követ kormánybuktatási czéljának megközelítésére. Eddigi politikája a falnak rohanás politikája volt. Még a legutóbbi alkalommal is, midőn a kormán}' az országgyűlés elé térj észté a Bosznia s Herczegovina ideiglenes közigazgatásáról intézkedő törvényjavaslatot, egyenesen támadták a kormányt s nevezetesen annak fejét Tisza Kálmánt, vádolván őt nem kevesebbel, mint az alkotmány felforgatásával. A támadás alaptalansága kézzelfogható volt most is. A berlini szerződésben az európai hatalmak képviselete monarchiánkra bízta Bosznia s Herczegovina ideiglenes közigazgatását ; monarchiánk pedig duaiistikus alkatú, vagyis két államrészből áll, melyek saját ügyeikre nézve egymástól függetlenek, közös ügyeikre nézve egyenlő paritásos jogokkal bírnak. — A két foglalt tartomány közigazgatása nem saját ügye egyik államfélnek sem, hanem a kettőnek közös ügye; a monarchiának közösügyi organismusába kellett tehát beilleszteni ez uj feladatot az alkotmány sérelme nélkül. Ez pedig szóról szóra igy történt az említett törvényjavaslatban. A törvényhozás ki fogja abban mondani, hogy a két tartomány rendes budgetjét a közös kormány állítja egybe a két államfél kormányának törvényes befolyású beleszólása mellett, s hogy e budgetnek a két tartomány bevételeiben kell fedezetét találni, az eshető defiezitet későbbi recompensatio fejében a monarchia fedezi. A közös kormány közegei viszik a közigazgatást, érettük a közös kormány felelős a delegácziók előtt, melyek budget-határozásai a törvényhozások elfogadása által nyernek szentesítést. Ha a két tartományban a monarchia érdekei szempontjából valami állandó befektetésre lenne szükség, ennek költségei fedezete iránt a két kormány tesz előterjesztést az osztrák s magyar parlamentben, s ba ezek a köh- séget megszavazzák, lesz ily állandó befektetés a két kormányban, de ha nem szavazzák meg, nem lesz. A törvény végül kimondja, hogy a két tartomány mostani közjogi helyzete csak a törvény- hozások tudtával s beleegyezésével változhat]к meg. Tehát a dualisztikus alkotmány egy részecskéjében sem történik sérelem, az egyesült ellenzéknek Tisza ellen dobott alkotmányfelforgatási vádja is — mint eddig valamennyi, otromba ámításnak bizonyult a közvélemény előtt. Rohamainak e sajnálalos sikertelensége, mint mondtuk, uj taktika használatára bírta az egyesült ellenzéket. Mint a halász, ki már szigonyozással egyáltalán nem bir zsákmányt ejteni s bo- londitó esalmaszlaggal hinti be a viz színét a halak elkábithatása s hálóba gyüjthetése végett, az egyesült ellenzék halászai is egy uj nemű állitás- nak bóditó szerével szeretnék megmérgezni a közvélemény vizeit, hogy bő stokfis-aratásuk lehessen. — A legújabb s a közvélemény elbóditására szánt jelszó az, hogy a parlament teljesen elvesztette a nép előtt tekintélyét, a közvélemény teljesen közönyössé vált már az országgyűlés működése iránt, ennek sikertelensége, népellenes volta miatt, hogy az országgyűlési többség is egészen elvesztette érzékét a nép java és saját kötelessége iránt, érdek- konzorcziumot képez csak s nem egyéb, mint szavazó gép, mely ellenmondás nélküli eszközként működik mestere kezében. A „nép“, a „közvélemény“ bámulva érti meg immár az egyesült ellenzék közlönyeinek hosszú- lére eresztett tirádáiból, hogy ötét ily apathia lepte volna meg egyszerre; a „nép“, a „közvélemény“ bámulása annál nagyobb, mert arról eddig maga sem tudott semmit. De hát a népnek számos rétege van, a közvéleményt pedig még eddig egy népszerüség-hajliászónak sem sikerült úgy összecsü- riteni, hogy ezt valamely határozott helyen szemlélhetné; tehát úgy okoskodhatik bárki is, hogy ámbár maga és vidéke ez apathiáról, az ország- gyűlés e kicsinyléséről mitsem tud, tán mégis meg van az más vidéken, más vidék más néposztályai között. Persze, hogy erre spekulálnak az ellenzéki lélekkufárok, hogy ily összetett hazugsági, úmitási eszközökkel lehessen a közvéleményt a kormány kárára s igy a maga hasznára megdolgozni. Kísérletei, a hol arra igyekeznek, hogy valamely végbevitt ténynyel fordítsa a közvéleményt rokonszenvesen magára s kormányfoglaló igényeire, — rendre csütörtököt mondanak. így legújabban az inség- ügyet szerette volna kizsákmányolni. Ámde a mielőtt felvette volna e fegyvert, Tisza már ki is üté azt kezéből az országgyűlés elején tett azon nagyfontosságu nyilatkozatával, hogy a kormány- figyelmét nem kerülte el a rósz termés folytán kitöréssel fenyegető baj, hogy a kormány e baj megakadályozására meg is tesz minden szükségest. — Nemsokára aztán az egyesült ellenzék csánkot akart vetni Tiszának s egy interpelláczióban Bu- janovics Sándor által meg akarta examinálni, hogy íudja-e, mily nagy a szükség Sáros megyében, hogy ott a nép közt már is fenyegetőleg lép löl az éhínség, hogy nincs vetőmag is, hogy a nép már kivándorolni készül stb. Tisza rögtön felelt, megmutatva, hogy a miről az ellenzék csak harangozni szokott, azt a kormány pontosan, részletesen ismeri. Válaszából, melyet a legnagyobb részletezéssel adott, kitűnt, hogy igenis Sáros megyében baj van, de először nem olyan nagy, mint az ellenzék czélzatosan hirdeti, s másodszor, amit az ellenzék nem tudott meg, azt, hogy a kormány már gondoskodott vetőmagról, a szükség enyliitéA „Nemere“ tárczája. A temető. — 1879. november 2. — „Csendes a holtak hazája, Csendes a mohlepte sir, Mély s öröklő éjszakája, Nem zavarja föld csatája, Földi ösztön s földi hir !“ Az őszi szél csendes fuvalma halkan susog a néma sirhantok keresztjei között s néha-néha meg- zörren a szomorú füzek sárguló lombja, mintha ezt susogná. : „Szomorúan zúg, búg a szél, Csendről s nyugalomról beszél.“ Halkan, mint a távolból jövő viszhang, felel rá a néma sirhant : „Édes lesz itt megpihenni, Ide lent majd nem fáj semmi.“ Néma, csendes az est . . . síri csendjét csak az estharang kongása zavarja s busán hirdeti, hogy ünnep van ma a halottak hazájában, hol néma hantok alatt nyugosznak kedveseink porai. Előttem terül el a temető síri csendességben, mely csend szent ihlettel tölti el a lelket s kiemeli a mindennapiság sötét tömkelegéből s közelebb viszi alkotójához. Itt elfeledjük az élet küzdelmes perczeit, el a földi élvek gyönyöreit s keblünkbe szállva, múlandóságunk felett elmélkedünk. Mi is voltaképen az emberi élet? .... Hullámzó tengeren egy gyönge sajka, melyet a bősz hullámok, az élet küzdelmei, folytonosan ide s tova hánynak, mig végre összezúzva, összetörve eljut a révbe, melynek neve: a temető. Az élet fárasztó küzdelmei után a jutalom egy néma sirbolt, melynek tótét göröngyei elfödik megtört testünket. Fény, pompa, jó és balszerencse, boldogság, boldogtalanság, melyek után küzdénk s melyek az élet változatai valának, mind, mind elmaradnak s mi, kik a sir felett állunk, méltán sóhajthatunk fel igy : „Oh, a sír sok mindent elfed, Bút, örömet, fényt, szerelmet !“ / Temető !... E szó hallatára minden kebel elszorul. Pedig néha óhajtva várjuk az enyhet adó örök nyugalmat s midőn annak szélénél vagyunk, fájdalommal tekintünk vissza az élet színterére, a hol oly sokat ürítők a sors keserű poharát s hol néha-néha hir, dicsőség, fény és pompa vett körül. Fájdalommal válunk el az élettől ; pedig midőn szótdult reményeink romjai felett sirva fakaé tunk, óhajtók a halált. Midőn lejárt életünk homok-órája s el kell válnunk a földi élvek gyönyöreitől, zokogva könyörgünk életért, nem gondolva meg azt, hogy itt e földön „hir, dicsőség, fény, pompa nem boldogít, csak az, a mit a szív magába zár, az a miénk.“ Halottak napja van ma . . . A kellemetlen sáros idő daczára mindenki siet a temetőbe, hol elvesztett kedveseinek néma sirhalma felett, halvány mécs világánál — felidézve a múlt kedves emlékeit, könnyűvel öntözze azoknak rideg sirhantját, kiktől a kegyetlen halál megfosztá. Uh, mily megható jelenet tárul a szemlélő elé !... Amott egy agg nő térdel, kÖnytelt szemeit a sírkeresztre függeszti s lelkében a múlt boldog emlékeit felidézve, zokogásba tör ki, s ledül annak néma sirhantjara, a kivel azokat élvezé. Itt siró gyermekek könytelt szemekkel s a hidegtől megdermedt kezekkel csinálnak helyet a mécsnek a fagyos sirhalomra, mely szeretett szülőik porait fedezi. Amott kesergő aggok térdelnek szeretett gyermekük sírja felett, kit az ég éltük alkonyán ápolóul rendele, de kitől a kegyetlen halál megfosztá őket. Itt szerető testvér siratja elvesztett testvérét, amott egy ifjú borul elvesztett kedvesének sötét sirhalmára. .... A fájdalom, mely e jelenet alkamával keblünkben dúl, f ’kiált : sors! balcsapásaid között ez utolsó, mely legfájdalmasabban sújt. De végre megnyugodva a sors hajthatatlan vasakaratán, s visszaemlékezve a múlt keserű fájdalmaira s gyö- törtetve a jelen küzdelmes perczeitől, igy sóhajtunk fel, keblünkbe zárva a kint: „Nem mondom, e kebelben Mily nagy a fájdalom, Az ilyen fájdalomnak Legjobb a sirhalom!“ Kelet felől az éj királynéja, a hold szende arczczal emelkedik a láthatár fölé, s halvány sugarai elözönlik megyénk szép térségét, melynek keblében nyugosznak jeltelen sírokban az elesett honfiak. Nincs sirhalmuk feldíszítve s kivilágítva, de dicső tetteik csillagként ragyognak emlékezetünk egén. Mintha hallanám a csatazajt, az elesettek utolsó sóhaját, mintha hallanám, mint küzd e föld népe a zsarnok ellen, s mint dűl le a földre s ömlik ki drága vére, ajkán e szavakat rebegve: Isten hozzád bérezés hazám, .... Isten hozzád szent szabadság .... ajka elnémul, de felszálló lelke átkot szór a zsarnok ellen fejére. . . . Nyugodjatok dicső harezfiak csendesen jeltelen sirhalmoto'é alatt, melyre nem borul e napon utódotok, de keblünkben mig- vérző szivünk dobog, emléketek örökre élni fog. Halhatatlan költőnk Petőfi szavaival kérjük mi is az istent, hogy mit mi most nem tevénk, adja meg a természet által : „Ne legyenek szemfödetlen Puszta sir alatt. Hintsd reájuk szemfedőül A virágokat !“ Beállt az éj . . . sötét felhő borul az ég kárpitjára, mely közül csak néha néha süt ki a méla hold. Mindenki elhagyja a temetőt s könyebbült szívvel távozik, mivel az itt töltött pár óra alatt azzal társalkodóit képzeletben, ki boldogsága, mindene volt neki .... Egymásután alusznak el a kis mécsek, mig végre beáll a sötét éj . . . s tovább susogja az őszi szél : „Csendes a holtak hazája, Csendes a mohlepte sir, Mély, s öröklő éjszakája Nem zavarja föld csatája Földi ösztön, földi hir !“ Yóncsa György,
