Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-11-02 / 88. szám
— 850 íéi'c pedig a főispán kezéhez nvolezezer forintot, utalványozott, s ezenkívül elrendelte egy megyei útnak megesinálását, hogy igy a közérdeknek is legyen egy szolgálat téve s egyúttal a szegénység jutalmazó munkát nyerjen a szükség idejére. Persze az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette a kormány válaszát, az ellenzék pedig azóta uj- ságczikkeiben még jobban dühöng, hogy a csánk- vctés nem sikerült s fel-fel sóhajt, hogy ez a zsarnok Tisza örökké akar-e már élni s uralkodni? Természetes, hogy Tisza miniszterelnök nem akar megbukni csak azért, hogy a tisztelt egyesült ellenzék hatalomvágyának szolgálatot tegyen. S egyesült ellenei hiába akarnák őt a légszivattyú alá helyezett sorsára juttatni, álhatatos liazudo- zással a közvéleménynek tőle elfordulását hiresztel- vén, azon czélból, hogy az ezután történjék meg. A józan közvélemény már nem teremthető, hanem maga ól jő létre a közdolgokat figyelemmel kisérő polgárok közt, — sa nép józan felfogása teremt ugyan közvéleményt, de ez egyenesen a hazugsággal dolgozó, tehetetlen ellenzéket Ítéli el. N. A kép viselő ház október 28-iki ülésé ben a pénzügyminiszter előterjesztette a jövő év budgetjét, mely egy-két százezer forint híján teljesen megfelel azon számoknak, melyeket az „Ellenőr“ a napokban közzétett. Most csak consta- tálni akarjuk azon rendkívül kedvező benyomást, melyet a jelentés a ház összeségére tett. A képviselőház véderő-bizottsága megalakult s elnökévé Tisza Lászlót, jegyzőjévé pedig Márkus Istvánt választotta. Az osztrák ura к házának október 27-iki ülésében nem tudta elfogadtatni akaratát Taaffe kormány elnök. Arról volt szó, hogy kiegyeztessék a fölirati bizottság többségének és kisebbségének javaslata közt az elértést. Sajnáljuk a kiegyezés érdekében, hogy gyöngének bizonyult be, hogy az urakháza fejtett ki a szükségnél, nagyobb makacsságot. Mi csak két esetet képzelhetünk. Taaffe gróf vagy azért szenvedett vereséget, mert nem lépett kellő contactusba az urak házával és elmulasztotta kifejteni, hogy minő fontosságot tulajdonit a csehek jogfentartásának és hogy minő mértékben kívánja azt tekintetbe venni. Ezzel a mulasztással szemben, nem csodálhatnék, hogy az urakházának többsége nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem egyezik bele az alkotmány megingatásába. De az urakháza is tévedett, ha a kormány biztosításával szemben is ragaszkodott e formalitáshoz. Az urakháza beérhette volna azzal, hogy semmi olyasmit nem akar adni a cseheknek, a mi nem foglaltatik a jelen alaptörvényekben és ennek fejében csonkitatlanul engedhette volna át a cseheknek azt a dicsőséget, hogy még a felirat is megemlékezik jogfentartásunkról. Megemlítjük végtére, hogy az urakháza ezen fontos ülésben Albrecht, Károly Lajos és Lajos Viktor főherczegek is jelen voltak is támogatták Taaffe gróf javaslatát. A kormányelnök azon eljárásának helyessége legalább is vitatható, hogy a dynastia tagjait tanúivá tette vereségéi ek. Külföldi szemle. A t á V i r a t о к változásokat jelentene k, melyek az osztrák-magyar külügyi hivatalban történtek és történi fognak. Ezen változások közt legnagyobb figyelmet érdemel az, hog-y az osztrák-magyar nagykövet Konstantinápolyban, Zichy Eerencz gróf is beadta lemondását és hogy ezen lemondás elfogadtatott. Még eddig utóda nincs kijelölve, némelyek ugyan csak azt hiszik, hogy Kállay Béni fogna oda kineveztetni, mint olyan ember, ki a keleti ügyekben legtöbb jártassággal bir. Törökországban a dolgok ismét bo- nyolulnak s igy csakugyan szükség van arra, hogy oda nagyon ügyes és szemfüles diplomatát küldjenek a hatalmak. Az arnauták legutolsó felkelése Szerbia és Montenegro ellen a dolgok állását még bonyulultabbá teszi. A LIadzsi albán törzs ugyanis a felkelő arnautáknak 400 embere küldött segítségül. Az albán liga pedig Gosinjébe és Plavába élelmi és lőszereket küldött. De magában Konstantinápolyban is növekedik a zavar, Mahmud Nedim ugyan Hirch báróval egy 5 millió fontnyi kölcsön megkötése felett alkudozásba állott. Anglia ezen kölcsön megkötése ellen tiltakozik, de Layard konstantinápolyi nagykövet a portának egy szerződést előterjesztett Cyprus sziget megvételére nézve, de itt meg Lobanofi herczeg konstantinápolyi muszka nagy- követ tiltakozik és kijelentette, hogy ha ezen szerződés meg is köttetnék, ezt Muszkaország soha sem fogja érvényesnek elismerni. A görög delegátusok Konstantim'i- polyból Athénbe kormán) aknák azt írják, hogy itt időzésüknek semmi czélja nincs, mivel előrelátI ható, hogy a határigazitási Léi.dóé nem fog megoldathatni és épen azért haza akarnak menni. Marseilleben 20-ika óta a nagy munkás kongressus folyvást tart, abban a nők is vesznek részt és már több határozat hozatott, jelesül ezen elvek áliapittattak meg: a föld a földművelőké, a szerszámok és gépek a munkásokéi. A nő mindenben egyenjogú a férfiakkal. Mindeniknck joga van a munkára. A szocziál-demokraczia czélja : béke és szabadság. Nincs jog kötelesség és nincs kötelesség jog nélkül. Nagy feltűnést és egyszersmind aggodalmat okozott Berlinben azon hir, mely szerint dr. Struck, Bismarck házi orvosa, hirtelen Varzinba hivatott. Gorc.akolf oda november 20-dikára váratik. De nem csak Európába n bonyolulnak a viszonyok, hanem Ázsiában is. Az, hogy a muszkák Gök-Tepénól a tekke turkománoktól keményen megverettek, nem szenved többé kétséget és veszteségük többre mint ezer emberre megy, sőt még több ágyukat is vesztettek, most már a hivatalos lapok ’ is beismerik, hogy veszteségük 500 ember, de azzal vigasztalják magukat, hogy egy 20.000 emberből álló turkomán sereget ugrasztottak szét. Ilire jár, hogy az angoloknak sikerült volna a teherlni udvart egy Angliával kötendő szövetségre birni, sőt némely hírek szerint ezen szövetség már mégis köttetett. Epen ezen oknál fogva határozta el a muszka kormány Mérv elfoglalását bármi áron és bárminő áldozattal. Hogy ezen hadjárat minél elébb bevégeztessék, Skobeleff tábornok neveztetett volna ki főparancsnokul, kit valamannyi muszka tábornok közt legerélyesebbnek tartanak. A muszkák még Mérvén kívül Iieratot is elakarják foglalni. Ez alkalmasint azért történik, hogy a persákat tartsák sakban, ezen körülmény még inkább látszik oda mutatni, hogy Anglia és Persia közt szövetség köttetett. Gough tábornok, mint Pasawurból jelentik, a mangátokat, kik seregét körül fogták, szétverte. De most 17 ezred érkezik Herátból a felkelő afgánok segítségére, Roberts tábornok Kabulban nyolez afghánt, kik Cavagnari meggyilkoltatásában részt vettek, kivégeztetett. GarvettWolselei a transvaaliknak kijelentette, hogy csak akkor fog Anglia Transvaal amnexiojáról lemondani, ha a Vaal folyó a Drachensberg hegyen keresztül vissza felé log folyni. A boerek elkeseredése az angolok ellen nőttön nő, s az angolok a boerek általános felkelésére ellehetnek készülve. Kossuth leveléből. Kossuth Lajos Helfy Ignácz orsz. képviselő nek levelet irt, melyben válaszol a „Zásztava“ tudósítója azon megjegyzésére, mintha К. a zsidók emancipatiója ellen nyilatkozott volna előtte. Leveléből adjuk a következőket : Kedves Barátom ! л. mult hó vége felé a magyar lapok legtöbbje egy cikket vett át a „Zász- tavá“-ból, melyben az újvidéki szerb gymnázium egyik tanára nálam tett látogatásáról írva, többek közt azt állítja, mintha én azt mondtam volna, hogy : „A zsidók teljes emancipációját addig nem kellene keresztül vinni, mig ők a többi honpolgárokkal társadalmilag és politikailag ki nem egyenlődnek, míg meg nem szűnnek magukat mint különvált idegen elemet tekinteni; hanem csak akkor, ha majd egyedül vallás dolgában fognak különbözni a többi honpolgároktól, mint ez tényleg Anglia, Eranczia és Olaszországban van.“ Sok mindenféle badarságot összeirkált már felőlem egyik-másik „látogató“ Nem szoktam vele törődni. Ezzel a badarsággal sem törődném, ha ez állítólagos nyilatkozatnak az nem volt volna következése, hogy még most is folyvást egész levél- őzön árad hozzám zsidó-valiásu hazámfiai köréből, akik, ugylátom, nagyon reá érnek egy újvidéki szerb tanár utazási jegyzeteit figyelembe venni ; de arra nem értek reá, hogy az én nyilvános életemre és számtalanszor ismételt nyilatkozataimra csak legkissebb figyelmet is fordítsanak ; mert aki engem erre méltatott, az józan észszel csak mégsem lehetne képes rólam ily ostobaságot föltenni. Nekem ezen levélözön nagy alkalmatlanságot okoz, annyival inkább, mert, amint tudja ön, terhes munkával vagyok elfoglalva, melyben haszontalan levelezésekkel zavartatni — nagyon ter- hemre esik. Szerb tanár látogatóm csak egyes szavaimat véste emlékezetébe ; de azokat kikapkodva akként fűzte össze, hogy merőben fonák fogalmat adnak nézeteim felől. Olyan bolondat biz én nem mondtam, sem nem gondoltam, hogy a zsidók teljes emancipációját addig nem kellene keresztülvinni, míg a többi honpolgárokkal társadalmilag és politikailag ki nem egyenlődnek. Hisz ez annyit tenne, mint az emancipációt soha napjára utasítani. Emancipáltatniok kell a zsidóknak, hogy „ki- egyenlődhessenek.“ E nélkül a kiegyenlődés lehetetlen. — Lehetetlen politikailag, mert a nem emancipált zsidóknak nincs politikai joga : hát miként eg'yenlődjék ki a „nincs“, meg a „van“? De lehetetlen társadalmilag is, mert esik a jogegyenlőség, I csak az egyenlő szabadság idézhet elő társadalmi kiegyenlődést. Jin hát nem azt mondtam, hogy a zsidók tel jes emancipációját addig nem kellene keresztülvinni, míg a többi honpolgárokkal társadalmilag és politikailag ki nem egyenlődnek; hanem azt mond-j tam, hogy ha száz emancipacionális törvény hoza- tik is, azért az emancipáció sem társadalmilag, sem politikailag nem lesz teljesen a gyakorlatias ólét-1 ben keresztül vive sehol, a hol a zsidók magukat külön-faj gyanánt viselik és szokásaikban, életmódjukban a többi honpolgároktól különvált nép maradnak ; teljesen emancipálva csak akkor lesznek, ha szokásaikban, életmódjukban magukat any nyira azonosítják a többi honpolgárokkal, hogy köztük és ezek között az egyedüli különbséget csakis a vallás tegye. — E nézet illusztrációjául hivatkoztam Anglia-, Eranczia- s különösen Olasz-I országra, hol, nem ritka kivételkép, mint minálunkj hanem széliében találkozik az ember zsidó-valiásu olasz polgárokkal a köz- és polgári élet minden ágaiban, közhivatalokban, parlamentben, még aj hadsereg tisztikarában is; — a lársasélotben pedig teljességgel nincs semmi elkülönítő \onál köztük és a többi polgárok közt. És miért van ez igy? Azért, mert annyira beolvadtak az olasz nemzetiségbe ; szokásaikban, életmódjukban, társadalmi alkalmazkodásukban tetőtől talpig anyira olaszok, hogy itt a zsidó-minőség nem faj, hanem ■ csakis vallásminőség, s mint ilyen a politikai és társadalmi kiegyenlődésnek nem szolgál akadályul. Ez az, amit én mondottam ; s nem az, ami nekem tulajdonittatik, de aminek egész nyilvános életem ellentmond. A deési kiállítás. Valamennyi hazai kiállítás mindinkább meg-1 győz bennünket arról, hogy iparunk emelésében a társadalomra és kormányra egyike a legszebb j feladatoknak, de e mellett bizonyára a legnagyobb sikernek is, a bőripar terén vár. Minden feltétele] megvan az országban az egészséges bőriparnak, | egyrészt a nagy piacz benn és a keleti tartományokban, másrészt a roppant mennyiségű anyag úgy hazánk, mint a szomszéd országok állattenyész-, tésében. A bőrkikészítésben annak idején mint minden keleti népnek, úgy Erdély lakóinak is meg- í voltak saját speczialitásai, hogy többet ne említsünk, ilyen volt a nehány világkiállításon is fel-j tűnést keltő piros kordován, a mely azonban, mond • hatnék csaknem az egész magyar bőriparral elve- ] szett. Nem szorul bizonyításra, hogy a bőrök ki- lcészitéte tisztán vegytani titkokon alapszik. A fran- ! cziáü például chemikusokat küldtek ki Ázsiába a 1 keleti bőrök készítésének elérésére s ez utón árasztották el a világot a juchten, chagrin, saphian, maroquin stb. nevű franczia bőrökkel. Egy, a kor j színvonalán álló, szaktudósok kezelese mellett működő, chemiai laboratoriummal kiegészített szakiskola megbecsülhetetlen szolgálatot tehetne a ha j zai bőriparnak, sőt e nemben legnagyobb képzett- I séggel biró iparosokat bocsátván szét az országban, eddig nem is sejtett virágzásra emelhetné e nagy- fontosságú iparágat. Egy ilyen szakipariskolának a felállítása annál kevésbbé sorozható a szép államok közé, mi- 1 vei az országnak, vagy mondjuk, egy városnak ! tényleges pénzalapja is megvan reá. Igénytelen ! nézetünk szerint a székesfehérvári kiállítás tiszta] jövedelme ennél helyesebb és üdvösebb czélra alig ] volna fordítható. Ez összeg különböző ipari ezé- V lókra forgácsoltatván szét, csak csekélységénél j fogva is nem biztosíthat magának maradandó ha- I tást, mig igy a kormánynak bizton várható segé• j lyezése mellett elbukott bőriparunk ujjáteremtése 1 képezné a székesfehérvári kiállítás szép állandó emlékét. Melegen ajánljuk e tervet az intéző körök j figyelmébe. Tudvalevő dolog, hogy a kikészített bőr fel- i dolgozására meglehetős ipara van az országnak : s czipészeink, csizmadiáink talán legnagyobb szám- ! mai vannak, a kik azonban fájdalom, többnyire mind külföldi bőröket dolgoznak fel, ugyannyira, i hogy pl. egyetlen ezég Kolozsvárt évennint 10—15 ]| ezer frt értékű bécsi bőrt használ el. Ha már most [ a mi tímáraink készítményeit tekintjük meg a kiállításon, maguk a bőr felhasználói állítják, hogy ! aránylag kevés javításra volna szükség, hogy a hazai bőrök némely külföldi hason’ó çzikkekkel versenyre keljenek. Kolozsvárit például az /akesz- 1 man által kiállított barkás lóbőr, háromszor üttetett gubicsos talp ; Beszterczéről Demgler Gábor bor- nyubőrei, Braedt Nándor készítményei, Deésről Német Lajos kitűnő bornyubőrei nem sok kívánni valót hagynak hátra úgy áruk mint kiállításuk te-, kintetében s csak egy chemikusra volna még szükség, a ki elárulja nekik a külföldi e nemű bőrök előnyeinek titkait. A mi bőrfeldolgozó iparunkat illeti, nem hallgathatjuk el az elismerést Cserna István kolozsvári szíjgyártó pompás hámai, kantárai, Holstädter F. bészterczei jó czipői, Szilágyi Lajos kolozsvári csizmadia jó cszizmái, Matucsek József és Ferencz[ Ig-nácz kolozsvári czipészek kitűnő munkái felett^ Agyagiparunkra, csaknem szószerint azt mondatjuk, a mit bőriparunkra, azzal a különbséggel, ogy a közönséges konyhai használattól eltekintve, 1
