Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-09-25 / 77. szám

Magyarországra nézve egyike az életkérdé­seknek. Örvendünk a német osztrák-magyar szövetség folytonos szilárdításának, de követeljük, hogy kéz­zelfogható hasznot nyerjünk az általunk nyújtandó előnyökért. Bizunk Andrássyban s kedvező jelnek vesszük azt is, hogy a külföldi fürdőzésből haza­térő Tisza miniszterelnök épen a fontos találkozás előtt utazott haza Bécsen keresztül s ott Andrássy- val hosszan értekezett s a királynak hosszabb ki­hallgatáson jelentést tett. Andrássy bizonynyal va- lósitni fogja Tiszának a haza érdekeire irányuló intenczióit, azon Tiszának, ki az ő sikerre vitt po­litikájának a készülés, a megpróbáltatás napjaiban törhetlen támasza s lehetségessé tevője volt. N. A belügyminiszteri tárczát Tisza Kálmán miniszterelnök — mint teljesen megbízha­tó forrásból értesül az „Egyetértés“ — legközelebb letenni szándékozik. E tárczára mint már közöltük s mint újabban megerősíthetjük, br. Majthényi László főispán van illetékes oldalról kiszemelve s a tervnek egyúttal meg is nyerve. Hogy kinevez- tetése az ülésszak elején megtörténik-e, vagy to­vábbi halasztást szenved: erre nézve illetékes kö­rökben még nem történt végleges megállapodás. •i* Azon minisztertanácsokra nézve, melyek a legközelebbi napokban Bécsben fognak tartatni, a „P. Corr.“ illetékes oldalról a következő értesítést kapta ; A két parlamentnek rövid idő múlva bekö­vetkező megnyílása a két országos minisztérium és a közös kormány kebelében élénk tevékenysé­get hozott folyamatba. A legközelebbi napokban Bécsben a két mtniszterium közt egyrészt és a közös kormány kebelében másrészt, fontos tárgya­lások fognak megejtetni, melyek első sorban mind­azon javaslatokra fognak vonatkozni, melyek a két parlamentnek és delegáczióknak terjesztetnek be. Ezen tárgyalások természetesen a magyar minisz­tereknek Bécsben létét követelik. A 24-iki esti vonattal Szapári, Péchy és Ke­mény miniszterek, holnap pedig Szende honvédmi­niszter követik a jelenleg már Bécsben időző mi. niszterelnököt. A közös minisztertanácsban a kö­zös költségvetés előirányzata a következő évre fo;^ megállapittatni. A tanácskozásnak igen fontos részét a véd- törvényjavaslatnak a közös hadügyminiszter és a két honvédminiszter között véglegesen megállapí­tandó szövegezése fogja képezni. Ezen javaslat csakis a jelenlegi védtörvénynek egy évre való meghosszabbítását fogja kimondani. Ellenben már rao. t a védtörvényhez tartozó kiegészitő határoza­tok jgy egész sora fog beterjesztetni, mely hatá­rozat-, к főleg az egyévi önkéntes szolgálat intéz­ményére vonatkoznak.] Tekintve, hogy a magyar kormány tulajdon­képen uj osztrák minisztériummal áll szemközt, több ügy, melyek tárgyalások tárgyát már képez­ték, újra lesz felveendő, hogy végleg sikeresen megoldassanak. A kereskedelmi miniszter osztrák társával és a külügyi hivatallal a külfölddel kö­tendő kereskedelmi szerződések, a közlekedési mi­niszter pedig több függő vasúti kérdés tárgyában fog tanácskozni. * A román hivatalos lap közli az alkot- mányozó gyűlés szept. hó 19-én tartott ülésének lefolyását. Napi renden volt a kamarai többség törvényjavaslatának letárgyalása. mely alkalommal az ellenzék leveté az álarczot s többé úgyszólván nem is annyira a zsidó kérdéssel, mint inkább a miniszteriális kérdéssel foglalkozott. Legelső szó nők a ki a miniszteriális kérdést felveté, ez úttal is Blarenberg képviselő volt, kit azután Maioresen Jonesen (a román szónoklat „nagymestere“) Ver- nesku stb. követtek s innen kezdve a kamra csakis személyes támadásokkal foglalkozott. A miniszte­rek közül beszélt Cogolniceanu belügyminiszter, a ki hatalmas dialektikájával védte a minisztérium álláspontját és visszautasította azon vádakat, a me­lyekkel az ellenzék a miniszeriumot megtámadta. Ezzel az ülés bezáratott s a legközelebbi ülés sept 22 ik napjára tűzetett ki. Az „Első székely szövő gyáva Sepsi-Sztgyörgy, 1879. szept. 26-án. Egy felhívás küldetett ma be hozzánk, több városi tekintélyes polgár aláírásával. A felhívás maga lényegében semmi újat nem mond; nem tár­gyal semmi olyat, a mit már rég meg ne gondolt volna valaki, a minek a szükségét régen ne érez­tük volna mindnyájan. És ebben áll az alábbi felhivásnak legnagyobb érdeme. Hozzá szól az népünkhöz; orvosolni akarja a legnagyobb betegséget : népünk szegénységét. Rátapint azon eleven sebre, mely éget bennünket s gyógyiit igér arra, gyökeresen gyógyító bal­zsamot. Munkát igér a népnek. A felhívás elég világosan szól ; nekünk fe­lesleges kommentárral kísérnünk azt. Lehetetlen azonban, hogy pár szóban legalább rá ne mutas­sunk ennek czélzatára. Azon nemesen érző ember­barátokat, kiknek lelkében megfogamzott az első székely szövő gyár“ megalapításának gondolata, azon szükség érzete vezette, hogy megyénk, a székelység iparra termett népének oly munkát ad­janak kezébe, mely által, természettől adományo­zott tehetségét párosítva szorgalommal, biztos jö­vedelmi forrást találhassanak. A most fennálló szövő tanműhely csupán t a- nit, de kereseti forrást nem nyújt ; csupán utat jelöl ki a munkás számára, csak előkészít a mun­kás életre, de nem kiséri ki tanítványát az életbe. Pedig nekünk épen arra van szükségünk, hogy ha például a szövés mesterségét népünknek megtaní­tottuk, helyezzük is el őket olyan helyre, a hol megszerzett kézi ügyességüknek hasznát is ve­hetik, a hol folytonos munkát és pedig jövedel­mező munkát találhassanak. Erre lesz hivatva egy nagyobb szabású székely szövő gyár. A szövő gyár részvényekre lesz alapitva. Ezer drb. 10 frtos részvény mellett megkezdheti és már az első hetekben is haszonnal, nyerességgel foly­tathatja áldásos működését. Ezen gyár gazdag tárháza lesz a székely szövő iparnak s nagy ke­reskedelmi, tömeges kiviteli czikké emeli a székely nők eddig elrejtett kincsét : a szövet-ipart. Fel tehát munkára ! A vidék se maradjon hátra! Megvárjuk minden községtől, hogy legalább 4—5 részvényt vesz. A szoigabirák, községek elöl­járói, lelkészek, tanítók legyenek buzgó apostolai ez ügynek : magyarázzák meg ezt azoknak, a kik talán idegenkednének tőle. Ez oly vállalat, mely hazafias is, de egyszersmind jövedelmező is. Ne féljünk a „gründolás“-tól. Ennek a szónak solid értelmezése, hazafias szellemű lényege lesz ezután. Nekünk, ha általános jólétet akarunk te­remteni, „g|r ündolnunk“ kell ezután: vagy más szóval, utánoznunk kell azon azon nagy nemzetek példáját, kik népök fogékonyságát, ter­mészeti hajlamát felhasználják a közjó, a n *mzeti jólét, a társadalmi boldogság megteremtésére. Igenis ! Vállalatokba kell bocsátkoznunk, nem szabad visszariadnunk kicsinyes okokból azoktól, ha elenyészni nem akarunk a nagyobb, gazdagabb országok czivilizatiója mellett. A felhívás, melyet bevezettünk, a következő: Az újabban országszerte megindult azon üd­vös mozgalom, hogy hazánk ipari fejlesztésén ösz- szetett erővel munkáljunk, eljutott hozzánk is. A nrrgas kormány atyai gondoskodása folytán léte­sült Sepsi-Szentgyörgyön a házi-ipar egyesület ál­tal felállított szövő tanműhely. Mindnyájan érezzük ezen intézmény szükségességét ; — tudjuk nagyon jól, hogy népünknek, ha életet akarunk számára biztosítani, munkát kell adnunk. Ma már, istennek hála, eljutottunk oda hogy magunk se­gítünk önmagunkon. Ámde a sepsi-szentgyörgyi szövő tanműhely is csak alkalmat ad a tanulásra, csupán a módot mutatja meg, melylyel népünknek mun­kát adhatunk : betanítjuk leányainkat a szövés okszerű kezelésére, megmutatjuk nekik az utat, — melyen haladniok kellene, de szorult anyagi hely­zetünk nem engedi meg, hogy számukra a szerzett tanulmányok alapján megélhetést is biztosítsunk. Nincsenek gyáraink, a hová az innen kikerült leá­nyokat alkalmazhatnék. Alakítsunk tehát egy első székely szövőgyárt melyben a nők szakadatlanul munkát kapjanak, a hol munkáikért tisztességes jövedelmi forrást találjanak. Ezen szövőgyárt ezer, tízforintos rész­vényekre megteremthetjük. A részvényekből négy forint az aláíráskor lenne fizetendő a fennmaradó 6 forint pedig a következő három hónap alatt. Az első „székely szövőgyár“ feladata volna a székelységnek háziiparra termett leányait a szövő tanműhelyben nyert kiképeztetésük alapján elhe­lyezni s ott oly munkát adni kezükbe, melylyel — 310 — biztosan és tisztességesen megélhessenek. Ez a gyár pontos kiszámítások után-előállitott készítményeik­kel, azok elárusitásával dúsan kifizetné magát. Az első „székely szövőgyár“ létesülése fényes bizonysága népünk életrevalóságának; ennek fen- állása pedig a rég nélkülözött társadalmi jólét felé egyik biztosan élvezhető út lesz. Gondolkozzanak rajta honfitársaink és tegye­nek. A nép jóléte, megyénk felvirágzása függ et­től. Munkánk után az áldásos gyümölcs el nem marad, tetteinket pedig az utókor hálája követendi minden bizonynyal. Felhívjuk tehát mindazokat, kik az „első szé­kely szövőgyár“ részvényesei óhajtanak lenni, szí­veskedjenek az aláirási ivre neveiket folyó évi no­vember i-ső napjáig' sajátkezüleg bejegyezni. Az aláíráskor, mint fentebb emlitök, fizetendő 4 forint, deczember 1 ső napján 2 forint, január i-só napján 3 forint és február i-ső napján 2 forint. Mihelyt a részvények egészben vagy részben elhelyezve lesznek, a tagok azonnal szervezkedő gyűlésre hivatnak össze. 2vz aláírási ivek ki lesznek téve S -psi Szent- Györgyön Bogdán Arthur urnái és a hármm-zéki takarékpénztárnál; Kézdi-Vásárhelyit a takarék pénztárnál. Kelt Sepsi-Szentgyörgyön, 187g. szeptember­hó 25-én. Potsa József, Báró Apor Gábor, hl Csá­szár Bahnt, Antal Zsigmond, Beteg Bálint, Gál Antal, Szász károly, Héra y Lajos, Binder Lajos, Kupferstich József, Benedek János, Császár Domokos, (ifves Pál, Csu­tak Péter, Túr élezi András, Kökösi Endre, Háry Gyula, Csutak János, Bogdán Arthur, Foyolgán hr is tó/, Gyárfás Sámuel, Alku Mózes. À habarékpírt pálfordulása. A kormánykörökben ha örvendezéssel fogad- j ják S2 lágyi beszédét és b. Bánhidi Béla czikkeit, annál nagyobb visszatetszést aratnak e nyilatko­zatok a habarékpárt szűkkorü közönségénél. A kormány lapjai majd gúnnyal, majd hideg malitiá- j val tárgyalják a lemondást lefelé, a kacsintást fö 1 felé. л. habarékpárti közönség leforrázva boszan - I kodik, hogy várakozásának legvékonyabb szálait is szétszaggatja e párt, a melyet keletkezésekor halvaszületettnek nézett a nagyközvélemény, s a mely a személyes csatározásnál és bombasztpuffog- tatásnál tovább nem birt menni az akczió terén. Ez a hályogmetszés elég jókor jött, hogy min­den polgár tisztában legyen, mennyire sikamlós er- j kölesre, tevékenységre a rendszer taposó maimá- \ ban forogni. Csak azt nem várták, hogy most fog történni szemeik felnyitása, a mikor hónapokon át • gyürköznek az országgyűlési akczióra. Világos immár, hogy a boszniai közigazgatás és a véderő szervezés kérdésében elszigetelve fog küzdeni a függetlenségi párt. Az ország közjogi hagyományainak, a nemzet szivdobbanásának ez a párt lesz hivatva őszinte szavakkal úgy a kor­mánnyal, mint az udvarral szemközt kifejezést adni. A habarékpárt visszariad a felelősségtől, mert hatalomra vágy minden áron. A hatalmat pedig Bécsben ez idő szerint csak olyanoknak osztogat­ják, akik hátat fordítva a nemzeti élet követelmé­nyeinek, feltétlenül hajlandók a reakeziót szol­gálni. A habarék párt kijelenti, hogy hajlandó, s j г azt hiszi, ezzel nagyobb lépést tett a hatalom leié, mintha a Magyarországon háládatlan ellenzéki tói­dét miveli a jövő számára. Az események meg fogják rá tanitani e pár- - tot, hogy a meghódolást följegyzik Bécsben, de - még nem látják elérkezettnek az időt, hogy olya­noknak helyét foglaltassák el, a kik#a reakciónak ;■ még mindig képesek szolgálatot tenni. Bizonyos dolog, hogy Bécsben nem váloga­tósak, s ha kidőlt vagy lejárt sorok helyén uj igá- sokat foghatnak a hámba, egy pillanatig sem ké- sedelmeskednek másokra ruházni a hatalmat. Miért tennék azonban most ? Azért, mert van egy párt, melynek vezerférfiai mohó vágygyal kidüledt ajkakkal éhezik a kormányzást? Hisz Tiszáék még nagyon munkaképes emberek. Meg- - bízhatók, engedelmesek, begyakorlottak. Az a fordulat Andrássy felé, a melyet előre, s jeleztünk, meg van, Andrássy a Bismarck-féle Iá- togatás dicsőségi ingerei között sem fogja elle- í ledni, de egyelőre majd csak Tiszának és emberei­nek karját veszi igénybe. Szilágyiék sokáig gondolkoztak minő eszkö- i zökkel érhetik el vágyaikat.

Next

/
Thumbnails
Contents