Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-09-28 / 78. szám
78. azàm. j Szerkesztőségi iroda h Sepii-Síentg yCrgyüa I a ref. kollégium épületében, hová la lap szellemi részét illető közlemények küldendők" j Kiadó hiratal : J j^OLLÁK JAÓ R könyvnyomdája és könyv- kereskedése, j hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szenfgyörgy, 1879. Yasárnap, szeptember 28. IX. évfolyam. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. Л „Háramszékí házírpar-egyletii hivatalos kizltaje. Megjelenik ezen laphetcn- | kint kétszer: “ | csütörtökön és T«,s£ranp. a ELŐFIZETÉSI FELTÉTEK ' Helyben házho* hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . I fit 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 к». Nyilttér sora 15 kr. a "ívT "Хч /Г вТаич жГаР I__1 ы уу eJeaNI «£^««1 mAaS/oLn гзмаяз^ ш1вя V яЛшшЛ IX. évfolyamának IY. negyedére--------1 ---------------------El őfizetési feltételek : Október deczernber .... 1 frt 50 kr Egy hóra.................................— frt 50 kr. Eg ész évre ....... 6 Irt — kr. Külföldre egész évre .... 8 frt — ki*. Az előfizetési pénzek a »Nemere* kiadó- hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani, miután felesleges példányokat nem nyo- mattaihatunk. A „Nemere“ kiadó hivatala мирившим—аииди Bismarck látogatása után« Bismarck Bécsbe érkezett Andrássyval értekezni a Németország s Ausztria-Magyarország közös érdekei által követelt politikáról. Bismarck, Európa leghatalmasabb államfórfia, Andrássyval, a már lemondott s állásától nehány nap múlva megváló miniszterrel. — Miért nem Haymerle, An- drássy utódja lesz e tanácskozásokban Bismarck átellenese ? Bizonynyal azért, mert Haymerle kizárólag az Andrássy által kijelölt s megkezdett külpolitikai irányban fog haladni, s azt jelenti, hogy Savfet basa török külügyminiszt érnék az Andrássy visszalépése alkalmából a török birodalom érdekében kifejezett óhajtása, hogy továbbra is Andrássy eszméi maradjanak mérvadók monarchiánk külügyi politikájában, teljesen meg fog valósulni. Bizonynyal epochalis esemény Bismarck mostani bécsi látogatása. Az eddig fennállott úgynevezett hármas szövetség ma már nem létezik, mert Oroszország külügyi vezetője teljesen a panszlávok karjai közé dőlt s velük együtt fújja haragjának lángját monarchiánkra s Németországra, a miért nem hagyták kizsákmányolni az orosz győzelmek következményeit. A ket birodalomnak most tehát az a kötelessége, hogy a megváltozott helyzettel szemben elfoglalandó állását meghatározza. S a mi különösen jellemzi Németországnak s monarchiánknak kifejlődött viszonyait, — teljesen világos tény az, — hogy ezen közös állásfoglalás meghatározása első sorban nem monarchiánknak, hanem Németországnak áll érdekében. Mert Oroszország Németország elleni gyűlöletének az által ad kifejezést, hogy Francziaországgal kaczérkodik s annak Németország elleni revanche-hajlamait iparkodik feltüzelni, a franczia könnyen hevülő képzeletet Oroszország szövetségével kecsegtetvén. Szerencse, hogy Francziaország élén meggondolt államférfiak vannak, kik épen nem hajlandók Fram cziaországnak eddig elért, de még teljesen be nem fejezett megerősödését az orosz szövetségben biz- va koczkára tenni s különben is elég higgadtak arra, hogy kellő mértékben tudják megbecsülni erejét a most szövetséggel kínálkozó Oroszországnak, mely még a török háború előtt impozánsnak és félelmetesnek tartathatott, de ma bizonyos annak hiányos szervezete s hir szerint milliókra rugó száma nagy részének csak papiron való létezése s tudvalevő, hogy a gyenge, készületlen Törökország hadserege egyszernél többször mily válságos helyzetbe hozta e borzasztóknak hirlelt nagy haderőt s hogyha a török hadvezérek Szolejman s S a lombos erdők hüves árnya A fáradtnak nyugalmat ad ; Mehemed Ali egyenlő erők lettek volna a lángeszű „plevnai oroszlán“ Osmannal, bizony gyorsabban lett volna visszaverve a Dunán, mint mily gyorsan azon áthatolt. Szerencse — mondjuk, hogy e tény ismeretes s a franczia államférfiak nem kalandhaj- hászók, mert különben Oroszország mostani dühében képes volna uj háború lángját fellobbantani s abban Európa békéjét elperzselni. De mind ennek daczára nagyon komoly az európai helyzet s emiatt csak üdvözölhetjük a Né metország s monarchiánk közti barátságos viszony izmosodását, mert az bizonyos, hogy a béke biztosítása lesz. De miután a bizony nyal bekövetkező franczia boszu-háboru s Oroszországnak ehez kötött intriguái nem a mi monarchiánkat, de Németországot fenyegetik, — világos, hogy az orsztrák magyar-német szövetség Németországnak áll érdekében, e szerint követhetjük Bismarck saját szavainak tanúságát, melyeket egyszer a birodalmi gyűlésen a szövetségkötésnél mondott, melyekben Faustnak Mephistóhoz intézett mondása : „mit adhatsz nekem te szegény ördög ?“ az irányadó. Andrássy politikája annyira megerősítette s a tekintély oly magas fokára emelte monarchiánkat, hogy ez Bismarck előtt kívánatos s teljes biztosítékot nyújtó szövetséges gyanánt tűnik fel, — mely neki megszerezheti az általa kivánt előnyöket. Ennél fogva nekünk is jogunk van, de alkalmunk is van e jó szolgálatok árát kérni. Kölcsönös területbiztosítás? Minket birtokunkban nem fenyeget számbavehető ellenség ; az olasz ásitozik egyedül Triestre, Fiúméra, de avval fél kézzel is végezhetünk. A területbiztosítás Némát - ország részéről nem gyakorlati haszon hát reánk nézve. Gyakorlati haszon egyedül az lenne a jelen viszonyok közt, ha Németország beszüntetné a monarchiánk ellen kezdett vámháborut s nevezetesen elhárítaná a nyers termények bevitele elé gördített akadályokat, — mely föltétel különösen Az utolsó iköltő. (Grün Anasztáz.) „Mikor fáradtok el ti költők ? A lantot birja még a kar? Mikor lesz már kiénekelve Egyszer az örök, régi dal ? Vagy telve méga bőség szarva? Dalolni tárgyat mindig ád ? Nincs kimeritve minden patak S leszedve minden kis virág?“ Л mig a nap izzó tekéje Kimért pályáján fenn halad S egy perezre bár feléje szállhat Egy röpke, múló pillanat ; A mig a mennynek boltozatját A bősz elem megrengeti, Egy szív,rettegve zord haragját, Kezét imára fölveti í A mig az égen egy szivárvány Engesztelő mosolya leng S egy tisztajjsziv, hogy megpihenjen, A csöndes békéért eseng ; A mig az éj a végtelen űrt Csillagmaggal behinti fenn S e míndenség csodás köny[vének Aranybetüit érti szem ; A mig a hold rezgő világán A múltba száll egy gondolat A mig a rózsa nyitja kelyhét Egy szép tavaszi hajnalon S az ifjú szív dagadva kéjtől, Mosoly vonul az ajkakon ; A mig a sirhant cziprus-ággal Elhunyt reményeket befed, Egy szem a holtért könyet hulat S egy szív a kíntól megreped ; Addig a költés istennője E földön is zarándokol És mellette örömdalolva * Fölszentelt papja vándorol S ujjongva, verve lantja húrját Mint végső költő hagyja el Ez ódon, roskadt földi házat A legutolsó hült kebel. Bár tarta még tovább kezében Az úr Teremtés nagy müvét, Mint most a szellő friss virágot S mosolygva néz körötte szét; De majd ha e nemes virágnak Minden kis szirma elvirul S a föld, a nap, a miljom csillag Mint hímpora, el, szerte hull : Akkor kérdjétek először, Hogy — bár a föld, a nap kishalt : — Kiénekelték már a költők Mégis az örök, régi dalt ? Böhm József. — Breisach után. — 3 ik Folytatás. De az ifjú atyjára gondolt, kinek egy kívánsága volt : Bolognában halni meg. Mégis eljött hamar az óra, mely elszakasztá az atyát fiától. — Az utolsó perczekben gyakran kiálta fel az ősz í „Istenem, tehozzád megyek vissza s fiam egyedül lesz. Ö feltalálja Rómában nevét, mire méltó ; — küldj rá édes boldogságot. Guidó sokáig tartózkodott Rómában. Az örök város hírnevét nagyban sietteté. V. Pál is mint művészt fogadta el s sokszor gyönyörködött festményein. A pápa példáját követve maga a kardinál is nagy kitüntetéssel s tisztelettel halmozta el. Végre Rómában van, miért annyira rajongott, hol az elhunyt mesterek szemlélésén úgy lelkesül. Majd a márvány oszlopokat csodálta, melyeknek látására lelke nagy mértékben hévül. Boldognak érezte magát a művészet e valódi külföldjén, e városban, a melyet ő csodálatot keltő képeivel még nagyobb mértékben megdicsőitett. Itt teremté meg* „Fortuná“-ját a Capitol, „Helena“-ját a Spade palota s „Aurorá“-ját (egyik legremekebbjét) a Ros- piglioti palota számára. Mégis élt Rómában egy férfi, ki mindenáron az érdem koszorúját letépni készült Guidoról. Ez Guido iskoláját — verekedő s vérmes reményeket tápláló társaival megtörni_ igyekezett, hogy ódon, homályos, nyers compositioját vetélytársa tiszta s ragyogó képeinek helyére függeszthesse. Guido ez elleneit sohasem lehete látni tőr s viszablya nélkül s valóban kerülték is sokan erős, indulatos természetükért. E férfi neve : Caravaggio. Az alban Domenichinoval s maga a Laufraneoval való csata nemes verseny volt, mely a nagy érdemet még nagyobbitá; mig a Caraggioval tartó czi- vódás — az fegyverszünet s szánalom nélküli vala, oly csetepaté, melynél becsülettel egybekötött élet volt koczkára téve. Vége kijvetkacik
