Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-01-26 / 8. szám
cjük tavaszszal lehet a lakosokat halva s a barmokat elpusztulva feltalálni. Ilyenforma a többi baromtenyésztő vándornépeknek is az életmódjuk. Mindezt azért voltam olyan bátor elősorolni, mert sokszor voltam tanúja annak, hogy az ázsiai orosz birodalom említésére némelye Jenek a háta borsózni kezdett ; pedig nem egyéb, mint „múltúm clamoris par rum kinae“. Hanem már most bölcsel- kedjünk • gy keveset. Mint látjuk, az ázsiai orosz birodalomnak legnagyobb részében, Szibériában a népesség gyér s ennek is háromötöd része vándor népekből áll. A művelődés a bennszülöttek között nem haladhat, mert nincsen állandó lakhelyük, — tehát t anintézetekről szó sem lehet ; a vándorlást pedig nem lehet megszüntetni, mert a sivatag íöl- de (die Steppe) nemcsak hogy sok helyt erősen sós, hanem a megtett próbák szerint a legszorgal- illatosabb mivelős után sem terem egyebet fűnél. tak annyira, hogy alkalmazni lehessen őket; de ezen segiteni akarnak, mert egy szibériai egyetemet szándékoznak felállítani. Szeretném megérni azt, hogy az oroszok hogy fognak a lappok, samo- jedek, mordvinek, kirgizek, kara-kalpakok (fekete kalpagosok), sirjenek, cseremiszek, csudok, csuva- szok, votjekek, vogulok s isten tudja még hányféle törzsöknek gyermekeiből orvosokat vagy juris doc- torokat faragni. Tehát amint látjuk, az ázsiai orosz birodalomtól nem volna mit tartani és mégis elég nyomorúságot hoztak onnan Európába. A marhavészt onnan hozták, a cholerát 1831 ben onnan hozták be, most megint a szibériai pestis kezd terjedni. Egy további nyomorúság Európára nézve az, hogy sok az ezüst és arany s evei a cár mindenfelé veszteget és zavarja a békét; ehez még hozzájárul az is, hogy az európai s ázsiai orosz birodalomban 11 vagy akkora burjányt, hogy az ember ki se látszik belőle; tehát a nép a természettől van a vándor- életre utalva, melyet most is úgy folytat, mint ez előtt 2000 évvel folytatta. A mi a városokat illeti, azokban vannak ugyan a megtelepedett oroszok számára tanodák, de a tanitás nagyon hiányos ; és ha tanulnak is, nem igen tudják hasznát venni, a mesteremberek s a gyárak pedig nem mehetnek sokra, csak tengnek-lengnek, mert a vándornépek kevés kivétellel szükséges eszközeiket maguk ké szitik, ruhájukat és lábbelijüket pedig Chinából, Bochárából és Chivából készen veszik. Szibériában legelőnyösebb kereskedő lenni ; de a kereskedés nagyobbrészt cserekereskedés, mert például a nomád azt kérdezi: „Hány juhot, vagy juh, marha-, bár íny- vagy borjubőrt kérsz ezért a vasserpenyőért vagy fazékért ?“ Természetes, hogy a kereskedő jól meghúzza a nomádot s legalább is ötszörösen megfizetteti portékájának árát. Hogy meggyőződhessünk arról, hogy húzzák a népet, menjünk el Nikolajewbe, egy nem messze az Amur torkolatától fekvő kis városba sokadalomba. Ott kirakodott egy pétervári német órás s a többi között egy fali órája kakukolni kezd. Egy amuri tatár ezt látván és hallván, egészen magán kívül volt bámulatában. Sokáig nézte nz órát, mintha meg lett volna bűvölve, végre kérdő az órástól: „Hallod-e, hány megirt foncsikát (papír rubel) kérsz ezért a zakatoló portékáért ?“ Az órás a mi pénzünk szerint 50 forintot kért érte, de 45-ért oda adta; a tatár el is vitte, de nem azért, hogy tudja, hány az (ira, hanem hogy kakukoljon, mert ez bűvölte volt meg őt. Egész Szibériából a bányászat hajtja a legnagyobb hasznot, erre nagy gond is van fordítva. Mi a katonaságot illeti, azt részint Európából küldik, részint a megtelepedett kozákokból állítják ki ; a hivatalnokokat pedig Európáiból küldik, mert a megtelepedett oroszok még nem haladmeghuzódván, egy kinevezett perécektor felügyelete alatt gyakorolták magukat az abc. könyvnél- kül való betanulásában. A többiek ezalatt írtak és pedig a kisebbek palatáblára felirt „litteras“ után, a nagyobbak, kik a kisebbek mellett nem peré- cektoroskodtak, valamely irásmintáuak egy lrpját rnásolgaták le. Ily formán végződött a délelőtti foglalkozás. A délután ehez hasonló vala, csakhogy akkor a pap nem praesentáilta magát. Négy napot töltöttem már a kalassisban a nélkül, hogy a mester csak figyelemre is méltatott volna. Az ötödik nap reggelén végre megalázta magát s testét nagy kérdőjel alakjáira meghajlítván, leereszkedett hozzám s szigorú hangon kérdé, hogy „hát te már mennyire haladtál ?“ A szokatlan hang által megilletődve, szóhoz sem juthattam s végre is zavaromból perécektorom segített ki, kifejezvén ab éli nézetét, hogy én az abc. könyv- néikül való elmondásában oda haladtam, hogy érdemesnek ítél a „sulyok“ kiszolgáltatására. A mester — úgy látszik, nem bízott egészen benne, mert felém fordulván, felszólított szerzett tudományom előadására. Én az abc-t azon sorrendben, a mint az le van Írva, a nélkül, hogy valaha egy betűt is láttam volna, úgy elmondtam neki, hoçry szeme szája elállóit a bámulattól. Meg is jósolta ekkor, hogy valaha nagy ember lesz belőlem s hogy mindez még nem teljesedett be rajtam, annak oka nem bennem, hanem azon publikumban rej ik, mely a kicsiny tehetséget is, ha jó kedve úgy hozza magával, gyakran egekig tudja megasz- talni. Elég az hozzá, hogy még aznap megkaptam a „sulykot“, mely által képesítve lettem eeryszersmind arra is, hogy ezután perécektor nélkül haladhassak a t adományokban. Hogy mikép lehet önszorgalomból olvasni egy 5 éves fiúnak is megtanulni, — annak kifejtését bátor leszek a jövő számra halasztani. Szemes. millió lónál többet tenyésztenek, melynek nagyobb része Ázsiában neveltetik és az orosz háború alkalmával sok lovasságot állíthat, de ennek van orvossága. Innen ered az, hogy minden lovas sorezrednek egy szinü lova van, mert van honnan választani. Lukáts Károly. *A vám és kereskedelmi bizottság a képviselőház nyilvános ülése után megalakulván, elnökévé Péchy Manó grófot, jegyzőjévé Baross Gábort választotta. Legközelebbi ülését f. hó 22-én d. e. 10 órakor tartá meg. Tárgya volt az Olaszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalása. Az orosz-török alkudozások, csakugyan megakadtak s bár hivatalosan "folyton remélik, hogy ezen, a „szövegezés“ közben fölmerült nehézségek rövid idő múlva el fognak hárittatni, az orosz részről támasztott újabb meg újabb kifogások igen kevéssé igazolják e reményeket. A múlt napok hírei még arról szóltak, hogy a főnehézség a hadikárpótlás kérdésében rejlik, mely a nyugati hatalmakat is közvetlenül érinti, annyira, hogy, mint a „Pol. Corr.“-nek Rómából jelentik, Corti gróf konstantinápolyi olasz nagykövet is utasítást ka pott, érvényesítse befolyását a rövid keletű török államkötvények tulajdonosainak érdekében, nehogy ezek az Oroszországnak teendő engedmények által károsuljanak. Olaszországban mintegy 600 millió franknyi török államkötvény van elhelyezve, Angliában és Franciaországban még nagyobb összeg. Lemondott-e Oroszország ez irányban követeléseiről, arról távirataink nem tudósítanak ; most azonban a főnehézség ismét a berlini és san-stefanói szerződések összebonyolitásában rejlik. Mintegy félhivatalos közlemény jelenti, már fölmerült újból az a terv is, hogy a berlini határozatok végrehajtásának ellenőrzése s a folyton fölmerülő nehézségek elhárítása végett egy neme az utókongresszusnak üljön egybe ; ez indítvány azonban egyik kabinetnél sem talált kedvező fogadtatásra. Kelet-ííumélia szervezési sfa!uí untai, most már kissé gyorsabban készülnek, mert általános a kívánság, hogy a berlini szerződésben meghatározott kormányrendszer itt mielőbb életbe lépjen. De hogy ez csakug-yan meg fog'-e egyhamar történni, ahhoz mindenesetre hozzáfér némi kétely, s ha nem is alapos talán, de mindenesetre jellemző, a mit ez ügyben „Pol. Corr.“ konstantinápolyi levelezője a következőkben jelent : „A diplomáciai körök egy része nagy kíváncsisággal lesi a Kelet-Ruméliá- ra vonatkozó határozatokat. A Philippopolisból érkező hírek mind azt jelentik, hogy a nemzetközi bizottság tagjai mindnyájan egyetértenek abban, hogy Kelet-Ruméliát lehAetlen a berlini szerződés határozatainak alapján szervezni, s más megoldást kell tilálni. A török hivatalos körök el vannak készülve oly megoldásra, hogy a Kelet-Rumélia egyesittetni fog Bulgáriával.“ — Ha a török kormánykörök erre talán el is vannak készülve, kétségtelen, hogy a többi hatalmak nem adnák hozzá beleegyezéseket, s ha valóban ilyféle kísérletek történnének, a bonyodalmak uj, beláthatatlan soro zata is következnék. Az osztrák hiro.talmi taiuRsbnu ma folytatták a berlini szerződés felett a vitát. A vita érdekes nek ígérkezett, mert a szónokok sorába Plener, Starkenfels, Greuter és br. Scharschmidt is felíratták magukat. Magára azon dologra nézve, mint a „P. Eh“-nak írják, most azon kérdés merül fel, hogy mi történik ha a berlini szerződés a képv.-ház által ..jóváhagyatott?“ Az alkotmányban sehol sincs szó valamely szerződésnek a képviselőház által való jóváhagyásáról, hanem mindig a birodalmi tanács, azaz mint két ház jóváhagyásáról. Tehát az urak házának is nyilatkoznia kell, és ha ez nemet mond vagy magát illetéktelennek jelenti ki, akkor nincs helyreállítva a két ház közötti egyetértés, a jóváhagyás nincs meg adva és mi történik akkor ? És nem valószinü-e, hogy az urak háza magát illetéktelennek fogja kijelenteni, miután a kormány dr. Unger által illetéktelennek jelentette ki a birodalmi tanácsot ? Végül táviratilag jelentik ez ügyben Becsből, hogy a balcentrum kijelentette, hogy hozzájárul a linti-féle határozatai javaslatnak Scharschmidt 3 által indítványozott módosításához. Berlin, jan. 21. Bismarck herceg' a birodalmi i gyűlés büntető hatalmára vonatkozó törvényt vissza • akarja vonni és a kezdeményez ist a birodalmi gyű lésnek átengedni. Bees, jan. 21. A külügyminiszter és a montenegrói meghatalmazott közti tárgyalások már any- nyira haladtak, hogy azoknak befejezése a legkedvezőbb körülmények között, minden napra várható. A montenegrói meghatalmozottnak, Vrbieának, hir szerint, sikerült Montenegrót a berlini egyezményben rendelt és az antivarii kikötőre vonatkozó osztrák-magyar gyámság alól megszabadítani. (?) E lépésnek kezdeményezése oly irányodó oldal- • ról történt, hogy azzal szemben diplomatiánknak minden ellenvetésről le kellett mondani (?) Lemberg, jan. 21. A szentpétervári „Viedom.“ a következőket jelenti: Titkos társaságok Boszniában e tartománynak Szerbiához való csatolása ügyében izgatnak. E társaságok kinyilatkoztatták, hogy a Bécsbe és Budapestre jött deputációk nem bírtak a lakosság részérő meghatalmazással. Bukurestböl. Baku; est, 1879. január 17. Az újév beálltával volt magyar lapunk : a „Bukuresti Híradó“ másfél évi szünetelés után megint megindult. Mi külföldön lakó magyarok csak üdvözölni tudjuk és életet kívánunk neki. Törekvése és célja első száma vezércikkében van körvonalazva ; magunk is elismerjük : „román-magyar szövetségre van szükségünk, ezt érezi és éreznie kell minden román hazafinak épen úgy a mint azt érzi minden magyar.“ Ez a jelszó. Csakhogy e szövetségre előkészíteni a talajt mulhatlanul szükséges volna, hogy a lap románnyelven is megjelenjen. Hiszen írhatunk szépeket, nagyokat, de mit ér, ha nincs, ki olvassa és megértse a románok között. Hinni szeretjük, hogy tömeges pártolás esetében a „Bukuresti Híradó“ derék szerkesztője oda fog működni, hogy ez is meglegyen. Ez annyival is inkább jelentékeny mozzanat, mert bizony még nem jött el reá az idő, hogy a románok habozás nélkül nyújtsák felénk a baráti, egyetértési jobbot. Ennek élénk bizonysága az, hogy még készséggel adnak helyet az olyan cikkeknek, melyekben a magyar kormány vagy Magyarország gáncsoltatik. Eltekintve ezt, úgyis örömmel nézhetjük e lapot, mely külföldi állapotunkkal igyekszik megismertetni hazánkfiait s némi nyugodtsággal hatja át a jobbak szivét, hogy’édes anyan) elvén is olvashat bukuresti magyar újságot. * Román újév napján — mint a hivatalos lap közli — számos üdvözletek intézteitek Románia uralkodójához az ország minden részéből s ebben Dobrudzsa is élénk részvétet tanúsított. A minisztérium részéről az elnök távollétében br. Sturdza miniszter ur fejezte ki a hódolatot és jókivánatot ő fensége előtt. — Szavaira az uralkodó igy válaszolt : „Nagyon meg vagyok hatva szívélyes érzel- mök és jókívánságuk által, melyet önök ma élőmbe hoztak. Adja isten, hogy a beállott ujesztendő hozzon a mi hazánkra szerencsét és virágzást. — Még ez évben is sok nehézséget kell leküzdenünk, de meg vagyok győződve, hogy mindnyájan egyesülve, sikerülend elhárítani ezeket s Romániának békés fejlődését eszkölni. Jövőre is számitok önök támogatására.“ Ugyancsak újévkor Románia uralkodója 35 szökevény elitéit katonának s 25 civilnek engedte el hátralévő büntetését és 3 elitéltnek fogsága idejét lejebb szállította. * A politikai események mezején valami nevezetest nem irhatok önöknek. A függetlenség, az az irányban való teendők foglalkoztatják leginkább a napi sajtót. E célból teszi jelenleg körútját Ro- setti ur is. Nagy baj az a zsidó emancipáció Oláhországban ! Majd meglátjuk a végét. * Végre, valahára a tél is beköszöntött, melyről azt hívők már, hogy az idén elmarad. — Két rendbeli hó a mint jött, el is ment hirtelen, nagy
