Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-26 / 8. szám

— 31 I boszuságára a bérkocsitulajdonosoknak, kik kocsi­jukból kifogva, a szánut vették elé. A hó alig tar­tott egy napig s akkor olyan sáros idő lett, hogy biztosan se kocsin, sem szánon nem lehetett járni. Pár nap óta a levegő meghűlt s a hó, mely har­madszor esett, még áll s most nagyban igyekszik felhasználni mindenki az alkalmat, hogy ne marad­jon szánkázatlanul. Mint Írják, Dobrudzsában nehány nap óta ir- tóztató hózivatar dühöng, melynek már több em­berélet is esett áldozatul. Az Izsakcsából elindult posta nem érkezett meg Tultsába s még eddigelé minden utánjárás sikertelen marad fölfedezésére. X. X. Tő rví ny hat ósagi ssabál y rendelet az IS7 7. évi AA (örvénycikk JA ik lejezet §§ ai almtján létesítendő össze sited y y dm pénztár kezdéséről. (Föl) tatds ) 13. §. A gyámoltak v. gondnokoltak számára az összesitett gyámpénztárba befolyó készpénzek bekönyvelésénéi a kamatozásra alkalmas összegek az I forinton alóli nem kamatozó összegektől elkü lönitendők elválasztva kezelendők; azonban mihelyt a nem kamatozó tőke összegek további befizetés által annyira növekedtek, hogy 1 írttal elosztha­tók s igy kamatozásra alkalmasok, ezen utóbbi azonnal kamatozó összegkép jegyzendő fel s egy­úttal mint nem kamatozó töke apadásba hozandó. 14 §. Az ily összegek kamatozásának kezde- te az utolsó készpénzbeli betétei megtörténtének napjától függ. Ha például valamely gyámolt szá­mára már letett nem kamatozó tőke összeg 96 krt. tesz és ha április hó 26-án ugyancsak részére újó­lag 50 kr. tétetett le készpénzben : akkor az ösz- szesen I irt. 46 krt. tevő összegből 1 frt. juniushó i-től kamatozó tőkekép jegyzendő föl; a fennma­radó 46 kr. pedig mint nem kamatozó tőke ke­zelendő. Ha az uj betétei ápriihó 2 án, tehát a hó első felében történnék : akkor az 1 frt. töke májushó i-étől lesz kamatoztatandó. 15. §. Minden gyámoknak vagy gondnokolt­nak az összesitett gyámpénztároni kamatozó köve­telésétől járó 6* ,,'j, kamatok, a naptári év végé­vel számláján követelésül irandÓK. 16. §. Ha a számadás berekesztése után fenn­maradó kamat követelés vagy a netaláni nem ka­matozó tőkekövetelés hozzászámító iával 1 frtnyi összegre növekszik : akkor a kamatozásra alkalmas összeg a gyámoknak vagy gondnokoknak számlá­ján a legközelebbi évre a tőkekép követelésül írandó s attól 63/,„% kamat fizetendő. Oly kamatok vagy kamathátralék összegek, melyek 1 írtnál kevesebet tesznek : a legköze­lebbi évre mint nem kamatozó tőkék írandók be. Az év folytán a kamatok sem magukban vé­ve, sem pedig a feljegyzett nem kamatozó tőkék­kel avagy uj betétekkel együtt nem tőkésittet- hetnek. 17. §. Ha g*yám vagy gondnok az árvaszék által a kamatoknál az 1S77. évi XX. t. c. 290. §. szerint február i-én és augusztus első napján le­endő rendes kivételére följogosittatik : úgy az év végével ki nem vett kamatok tőkésitendők. 18. §. Ha az év folytában az árvaszék külö­nös engedelmével az évi illetmény róvására rész­letes kamatfizetés történik : úgy az év végével magától érthetőleg csak a maradék tőkésítendő és pedig a fentebbiek szerint mint kamatozó vagy nem kamatozó tőke. 19. §. A kamatok tőkésítése valamint a nem kamatozó összegeknek kamatozó tőkékké leendő változtatása a naplóba nem iktatandó be. hanem csupán a számlakönyvbeni föl és lejegyzés tárgyát képezi. 20. § Miután az összesitett gyámpénztár ju­talékként a tartaléktőke alakítása és kezelési költ­ségek fedezetére az általa kölcsön adott tőkepén­zek után kapandó kamat 7°'0-át például 100 frt. kölcsöntőke után kapandó 7 frt. évi kamatból 70 krt. huzza : a gyámoltak vagy gondnokoltak vég­kielégítésénél dij levonásnak helye nincsen. 21. §. Minden gyámolt vagy gondnokolt szá­mára az összesitett gyámpénztárba befolyt vagyo­núkról bélyegmentes beíró könyvecske adatik az 5. sz minta szerint, mely minden betéteinél vagy kiadásnál, illetőleg pénzkivételnél előmutatandó s s melybe minden bevételek és kiadások beikta- tandók és bizonyitandók a gyámpénztár által 22. §. A beíró könyvecskét mihelyt előmu- tattatnak, a tartozási könyvillető számlájával össz- hangzólag évenként berekesztendők és a kamatok kiszámítása folytán keletkező köteles a megelőző §§-sok határozataihoz képest a gyámolt vagy gond­nokolt javára feljegyzendő. Ezen beíró könyvecske a gyámolt v. gond­nokolt elkülönítve létező vagyonának beiktatására is szolgál. 23. §. A beíró könyvecske a gyám vagy gond­nok által őriztetik és általa a gyámság v. gond­nokság megszűntével a gyámolt v. gondnokoltnak és ha ezek elhaltak volna, az igazolt örökösöknek átadatik. (Kolytut.ísa következik ) Megnyitó beszéd. (i,4i(*.tott a< ilyeulvi «ifjúsági Önképzőkör* idei első gyűlésén László Lukács körelnök által) (yége.) kiig ellenben meg kell vigasztalódnom, vala­hányszor széttekintek gyűléseinken, látva, hogy a fiatalság, mégis mindig nagyszámmal van jelen; és oly jól esik látnom, midőn egy és más felolvasás alkalmával a figyelemnek egész teljével csüngnek a felolvasás tárgyán ; és oly jól esik látnom és hallanom őket, midőn egyik ügyesebben szaval mint a másik ; oly jól esik hallanom az ők ajkaik­ról hirdetve — a költő szavaival — a hazaszere­tetei, a szerelmet, a jellemet, a hűséget, a becsüle­tet, ezen sarkalatos hazafiui es emberi erényeket. Lehetnek-e az ily ifjak rosszak, lehet-e az ő keb- lök hamis ; oh nem ; en azt nem hihetem, sőt erős meggyőződésem, hogy az irodalom e remekeit mi­nél tovább olvasgatják, szavalgatják, érezgetik, annál inkább meggyökerezendenek azon nemes érzések keblükben, s hiszem, hogy idővel egy kifogyhatian gazdag forrássá válik, melynek jóté­kony hatása áthat barátra, családra, hazára. Tett-e az ilyenekért ifjúsági önképzö körünk valamit, teljesitette-e irányokban feladatát? Igen, bőven eleget tett, mert alkalmat szolgáltatott, keblök e nemes érzésének fejlesztésére, művelé­sére ; mert pártolá, bátoritá, serkenté őket a ne­mes versenyre. En ezekből derék honfiakat és honleányokat várok. Honleányokat mondék, s nem öntudatlanul ejtém ki e szót ; mert önképzőkörünknek feladata vala a nőnevelés elémozditása is. És itt azt hiszem, hogy önképző körünk újra nemes feladatot teljesí­tett ; mert a nőké a családi élet birodalma, a nő­ké a szivek országa, a nőké a boldogitás szent feladata, a nőké az ártatlan kisded mosolya, a ke­sergők megvigasztalása, a nőké az ifjú bátorsága, a nőké a férfiak erelye, a nőké a szerelem menny­országa, a nőké -~ minden a nőké ; a miénk erős férfiaké semmi ; ha tölök nem kapunk erőt, báto­rítást a küzdelemre, semmik vagyunk ; ha tőlök nem kapunk vigasztalást, enyhítést fáradságainkért nyomorultak vagyunk. Es ha azt mondám, hogy önképzőkörünk ne­mes feladatot teljesített, midőn a nőnevelést is fel­adatává tűzte : nem helyesen mondám e ? Avagy nem szent, nemes feladat-e nemesíteni — százszo­rosán , ezerszeresen nemesíteni azt a szivecskét, melynek tisztaságától függ nekünk, az erős férfi­aknak minden jóllétünk, minden boldogságunk ? Nem mondom, hogy önképzőkörünknek ifjú nő-tagjai már fel volnának fegyverkezve a legma­gasabb női erények véghez vitelére, mert hisz még addig az élet nagy iskolájában sok okulást kell nyerniök : de már is tanúságát adták nemes szivüknek. — Midőn a török nemzet vészkiáltása behangzotta hazánkat, ifjú nőink siettek összegyűj­teni filléreinket, siettek sebeiket bekötözni ; midőn magyar harcosaink vére patakként folyt a déli tartományokon, ifjú nőink elsők valának vigaszta­lásukkal. S én hiszem, hogy ha nem is íátandom őket — Szécsy Mariaként — Murány várfalain páncéllal övezve, de hiszem, hogy miként Karthá­gó női képesek lennének levágni hajaikat, hogy abból nyilakat készítsenek az ellen, ki hazájolcat bántani merészelné. Es hiszem, hogy ha egykoron részökbe jutand a nemes feladat, hogy egy férfi sz> vet boldogítani lesznek hivatva, ezen feladatokat is híven teljesitendik s hiszem hogy majd, ha bir­tokosai lesznek ama legszentebb névnek—az édes anyai szent névnek, — mint megannyi Corneliák lesznek, ki büszkén mutatandnak ékszereikkel kér­kedő bíirátnői előtt gyermekeikre, azt mondván : ezek az én gyémántjaim ! Volt-e a múltban, s leend-e a jövőben befo­lyással az ifjúsági önképzőkör, az én önök iránti hitem teljesülésére? nem tudom; de hiszem, hogy ha nemes irányú munkálkodását folytatandja, sege­delmére leend önöknek szivnemességök kiképzé­sében. Tisztelt nők ! önöké minden — minden az önöké ; az ifjúsági önképzőkör is az önöké ; ha az önök jó lelke segitend. tán fenn fog állhatni ezu» tán is folytatni fogja áldásos munkásságot , de ha de ha önök nem segítenek, megsemmisül, mert önöknél van a hatalom. Legyenek azért önök nők a szó valódi, nemesebb értelmében ! íme tisztelt közgyűlés, ez vala feladata, célja, munkássága ifjúsági önképzőkörünknek a lefolyt 3 évben. Midőn 3 év előtt a kör első gyűlését megnyitám s fejtegetém ezen feladatokat, sokan nem jövendőitek életet a körnek. Isten után a 3 év elmúlt, és ma már gazdagok vagyunk, gazda­gabbak, mint akkor legjobb reménységem mellett is — hivém. — Es most 3 év tapasztalataival gazdagodott, bátran folytathatjuk nemes munkánkat s mit a mi gyenge erőnk el nem bírna, azt kipótolandja azon könyvtár, mely értékiben ily rövid idő alatt, már felül haladta a 600 forintot, s mely a nemzeti és külföldi írók legjelesebb müveivel ékeskedik. A mi gyenge erőnknek segedelmére jő egy Eötvös egy Jókai, egy Arany, egy Petőfi, egy Schmidt, egy Horváth M. stb. s az egyik szívben, a másik erkölcsben, az egyik észben, a másik hazafiságban bátorít, buzdít. Igen tisztelt kör, mert jól esik tapasztalnom, hogy könyvtárunk diszkötetei nem porosodnak a polcokon, hanem szünet nélkül körutaznak közsé giikbm, h Tiltva a hívőket m igák számára. Az egyik Petőfit óhajtja, a másik Bernstein nagy természettani olvasmányát kéri, az egyik Aranyt szeretné, a másik Jókaival akar mulatni, az egyiknek Schmidt Kristóf, másiknak Hoffmann Ferenc kedvesebb, az egyik Bajzában, Tompában gyönyörködik, a másikat Horváth „szabadság har ca“ lelkesíti. S mi örvendetes jelenség tisztelt kör látni, hogy a szegény, egyszerű ember hajlékába is eljut <?gy egy sziynemesitő, becsületre intő, munkásságra serkentő könyv; mi örvendetes jelenség látni, hogv az alsóbbtól a felsőbbig, mindeniknek van valami lelki szüksége, s annak kielégítésére nem késik felkeresni az illő táplálékot. Ezen állásponton áll ma t. közgyűlés az ifjú­sági Önképzőkör munkásságának eredménye ; hogy tovább haladjon s maga számára mind nagyobb nagyobb hódítást tegyen: a nőktől, az önök jó lei­kétől függ. Az én gyenge erőm mindig szolgála­tában fog állani a nemes ügynek ; s hiszem, hogy ha önök pártfogásokkal támogatni fognak, sikerü- lend oly eredményt felmutatnunk, mely magunk­nak becsületére, a jövő nemzedéknek 1 elvirágzá­sára váland. E téren, ez irányú munkásságában kívánok én az ifj. önképzőkör s minden egyes tagjának boldog ujesztendöt. Ilyefalva, 1878. dec. 30. Egy kis észrevétel „az agyonhallga­tott cikkére. Megvallom : némi tartózkodással fogtam tollat a kezembe, hogy a nevezett cikkre észrevételt te­gyek azon lap hasábjain, melynek t. szerkesztője az agyonhalgatott cikket legalább részben támoga­tó megjegyzéssel kisérte ; de miután at. szerkesz­tő ur lovagiasságáról feltehető, hogy az ellenvéle­mény nyilvánításának is engedni fog tért, elhatá­roztam hozzászólni a kérdéshez. Nevezett cikk a háromszékmegyei tanító tes­tület közgyűlésének megtartását s annak fontos teendőit tárgyalja. A gyűlés megtartására vonatkozólag azt mond­ja : » Nemcsak télen, még az őszön sem akartuk mi azt a gyűlést megtartani.“ En ezen nyilatkozatra azt mondom : hogy elég rosszul teszik, ha csaku­gyan azt akarják, hogy a gyűlés ne tartassék meg. Hogy az őszön nem lett a gyűlés megtartva, annak bizony mi, szegény tanítók örültünk ; bármi okból maradt el, helyesen volt. Cikkíró (egy tanító) szerint is „Háromszékmegye tanítóinak háromne­gyede augusztus óta nem kapott fizetést s hogy pedig pénz nélkül a gyűlésen szentlélekkel 2 —3 nap megélhettünk volna, erre — megvallom — nem sok kilátásunk volt. Ha a télen nem tartják meg önök a gyűlést, annak is csak örülni tudunk. Ne­künk is csak egy bőrünk és nyakunk van - s ez egyet nem akarnék a téli vihar s a Nemere eshető dühének áldozatul hozni. Hanem már azon nyilat­kozat, „hogy a tavasszal sem lesz belőle semmi“, nagyon lehangoló. Ekkor már lehetne. Ez iránt valóban óhajtanék tisztába jőni s azt hiszem, igy van ezzel több tanitótársam is. — Epen ezért ön „egy tanító“, ki a cikkben mindig többesben beszél, hasznos szolgálatot tenne, ha kinyilatkoz­tatná a hitelesség szempontjából : kiknek nevében teszi ezen nyilatkozatot ? az elnökök, központi vá­lasztmány, vagy valamelyik járáskor határozata folytán-e? — vagy ön egyedül is jogosítva van e tárgyban döntőleg nyilatkozni ? szóval : szeretnék tudni a valót. A mi a leendő gyűlés tárgyait illeti, — arra nézve röviden csak azt jegyzem meg, hogy „önök­kel“ egy tanító nem vagyok szerencsés egy nézetben lehetni. Egy tanitótestületi közgyűlés nem lehet azon forum, hol egy minisztert felelősségre vagy kérdőre lehetne vonni, vagy a hol eljárásait bírálat alá lehetne venni. Fizetést nem kaptunk több hónapon át, — az igaz —_.de ha az „egy ta­nító“ figyelemmel kiséri nem a tanügy eseményeit, hanem legalább a sajtót : úgy tudná, hogy az ál­lamsegély nem lett kiutalványozva a múlt évben bizonyos akadályok miatt, melyet legyőzni nem állott még egy miniszternek sem hatalmában. Ma már ezen is túl vagyunk a közgyűlés határozata nélkül is. Az iskolaszékek teendői, a miniszteri speciá­lis leiratok s több ilyek tárgyalása sem tartozha- tik a közgyűlés sürgős teendői köze. Az ilyen tár- gyakran ma későn ébredünk. A közoktatásügyi ta­nács foglalkozik a népiskolai törvény revíziójával s az országos tanítói kar a III. egyetemes gyűlé­sen e tárgyban kimondá nézeteit, melyet a százas bizottság van hivatva illető helyere juttatni. Ha 3,nezen tárgyhoz akartunk volna szólni, akkor tenni kellett volna az egyetemes gyűlés előtt, mi­kor erre fel voltunk híva. Most nincs "más teen­dőnk, mint várni az eredményt. Jobb lesz talán, ha a népnevelésügy oltára körül annyi megoldásra váró sürgős kérdések tár­gyalásával foglalkozunk. Ezek által — úgy hiszem — hamarább célhoz jutunk, mint olyan ügyek tár­gyalásával, melyek nem függvén tőlünk, megoldá­sukat sem innen nyerhetik. Hogy a központi választmány mit csinál, mi­ben működik, nem tudom, tán tagja sein vagyok ; hanem hogy évi működését most megítélni korai, azt szabadjon egyszerűen állitni. A mi a gyűlés előkészítését illeti, arra nézve is most megnyug-

Next

/
Thumbnails
Contents