Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-03 / 62. szám

— 246

szeget és még némi kis segélyt : akkor remélhető leg szép jővedelem folyna be, melyet egy ipar-mu- zeum felállítására lehetne legcélszerüebben forditni. Erre nézve az indítvány már megtétetett a városnál és remélhetőleg el is fog fogadtatni.

Hl,

A felhozottak után még csak egy-két szót akarunk felsorolni a brassói szakkiállítás érdekében.

A kiállítás tudvalevőleg idegeneket is szokott az illető városba vonzani, minél fogva az ilyes alkalom rendkivül kedvező hazai iparunkat az idegeneknek is bemutatni, sőt az még jó jövedelmet szokott némelykor csinálni.

Mindezeknél fogva tehát mi, részünkről nem hisszük, hogy helyesléssel ne találkozzék kérdéses kiállítás eszméje, annyival is inkább, mivel annak sikere előre is biztosítottnak tekinthető, a mint ezt tanusitja az is, hogy már a kereskedelmi miniszter ur is kilátásba helyezett bizonyos összeget jutalmakra s igy elismerési okmányok és pénzbeli jutalmak is oszthatók a kiállítók között; remélhetőleg Brassó városa is fog áldozni e célra egy kis összeget.

A kiállítással táncvigalom lesz egybekötve ; ennek, valamint az egész kiállításnak tiszta jőve delme egy iparmuzeum alapítására fog fordittatni, mely nemcsak Brassóra, de az össes délkeleti er. délyi részekre nézve már valóságos szükségletté lön.

Minthogy az esetben, ha a pompás fekvésű Lövölde helyiség átengedtetik a kiállitás céljaira, Brassó városának az egész kiállitás igen kevés költségbe fog kerülni ; ez okból nem lehet kételkedni a kiállítás létrejövetelén s remélhetni, hogy nagy részvét fog az iránt nyilvánulni, annyival is inkább, mivel iparosaink részéről nincs szükség semmi előkészületre, a mennyiben nem arról van szó, hogy kiállitás számára dolgozzanak, hanem arról, hogy mindenki állitsa ki azt és úgy, a mit és a mint dolgozott, a mi mindig található nála készletben, a mit azonnal piacra vihet, rts aztán ez legyen jó és kitüntetésre érdemes.

Br. Kemény Gábor ő excellentiája Brassóban időztekor többször kijelentette, hogy Brassó javát ő és az egész kormány szivén hordozza. A legnagyobb reménynyel lehetünk tehát, hogy a sérelmek orvosoltatni, a bajok eltávolittatni fognak s igy Brassóra valóban szép jövő vár s egy nagy termelési vidék kereskedelmi központjává fog emelkedni.

A romániai vasúti csatlakozással föl vagyunk már most véve az európai vasúti hálózatba s ezzel közgazdaságunkra nézve uj korszak nyilt meg.

Iparunk pang ugyan, sok kemény csapás sújtotta : de ez nem ok az elcsüggedésre, mert még mindent jóvátehetünk. A gyárszerü termelést is fejlesztenünk kell és virágzásra emelhetjük, csak ne veszítsük el bátorságunkat.

Végül meg kell. jegyeznünk, hogy a jövő évben a fogarasi ménes lovai Kolozsvárit fognak eladásra kerülni. A kiállítást tehát akkor, hasonlóképen összeköttetésben a lóvásárral, Kolozsvárt ismételni lehetencl. Ekként a lótenyésztéssel kapcsolatos iparágak támogatását mind szélesebb körre lehet majd kiterjeszteni. Mert ne feledjük, hogy Kolozsvár már most nincs messze sem Bukurest- töl, sem Gáláétól s igy a Feketetengertől sem, ugy- annyira nincs messze, hogy még a dunai gőzhajózással szemben sem kedvezőtlen ez irányban a kelettel való forgalmi összeköttetésünk.

Végül még egy szót. A brassói kiállitás minden esetben csak a gazdasági egylet vándorgyűlése által Sepsi Sztgyörg*yön rendezendő termény- háziiparkiállitás után fog megtartatni.

Gr, Schweinitz Gyula.

A B a 1 к á n-félsziget kiürítésének elhalasztá~ a. „Standardénak Bécsből jelentik —

több Ízben tettek sikeretlen kísérletet az oroszok, de a legutóbbi időben mégis szükségesnek tartották a nagyhatalmak, hogy a rendes diplomatiai utón kérdést intézzenek Pétervárra, vájjon meg- fogja e tartani az orosz kormány az au.'. 3-iki határidőt. '• 0

Giers az válaszolta, hogy az ő tudomása szerint megtartják ; de ígérte, hogy a hadügyminiszterhez is kérdést fog intézni ez iránt. Ugyanakkor, hogy minden ürügyet eltávolítsanak a hatalmak, felszólították a román kormányt, hogy Arab-Tábiát illetőleg engedjen Oroszország követelésének. Romania meg is tette ezt, bizonyára nem Oroszország iránt való háládatottságból, hanem hogy megsza baduljon az oroszoktól. E tekintetben az is befolyást gyakorolt, hogy meghiúsította az izgatók munkáját, a kik Moldovának Oláhországtól való elválását hirdetik.

Az orosz jelentések a legsötétebb színekkel festik le Kelet Rumelia és a többi megszállott tartományok állapotát, de a hatalmak erélyes magatartása mindeddig visszatartotta az orosz kormányt ezen ürügyeknek vagy a technikai akadályoknak a kivonulás elhalasztására való felhaszná’ásától. A nagyveziri válság azonban valószínűleg befolyást fog gyakorolni arra, hogy minő választ adjon az orosz hadügyminiszter Giers kérdésére.

Akkor kifogják fejezni a nagyhatalmak szilárd elhatározásukat a szultánnak, hogy nem engedik meg a berlini szerződés megsértését. Különben a görö" kérdésben is legközelebb ultimátumot fognak intézni a hatalmak a portához.

Az utolsó muszka katona is elhagyta Ke let-Ruméliát ! Ez az örvendetes hir érkezik, hivatalosan megerősítve, Burgaszból, hol az utolsó orosz csapatok hajóra szálltak. Kelet levegője, a berlini szerződésben megjelölt határidő alatt tehát megtisztul a muszka ragálytól. Kelet felszabadul a kozák uralom alól.

Ezen tény fontosságát nem szükséges fejtegetnünk. Mindenki tisztában lehet azon következményekkel, melyek abból folynak.

Európa, s első sorban Ausztria-Magyarország és Anglia tekintélye érvényesült Oroszország duzzogva bár, de engedelmeskedik. Még a legutóbbi időben is mindent elkövetett, minden diplomatiai követ megmozdított, hogy Rumeliában maradhasson. Ismételten feltárta, persze feketét szürkére festve, a kelet-ruméliai viszonyokat, s határidő meghosszabbítást kért Európától, a rend fenntartásának nevében. Ausztria-Magyarország és Anglia azonban kötötték magukat a szerződéses határidőhöz.

,cs Oroszország engedelmeskedik.

л távirat csak pusztán csapatokról beszél ugyan, s nem egyszersmind arról, vájjon a tüzérség és hadi anyagszer is teljesen elszállittatott e Relét Ruméliából.

De habár muszka hadi anyagszerek vannak is még Kelet Rumélia földjén, ez nem változtat azon örvendetes tényen, hogy a berlini szerződés teljesült, a muszka csapatok még aujp 3-ika előtt kivonultak, a mikorra Oroszország* kihordja Kelet- Ruméliából minden sátorfáját.

Örömünkbe azonban a sajnálkozás is bele vegyül. Sajnáljuk ellenzékünket, mely ismét csalat kozott jövendőlgetésében, hogy a muszkák nem vonulnak ki.

Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, mihez fog nyúlni ellenzékünk, miután nem csak a botrányokból, hanem a muszkákból is kifogyott.

A zuluk veresége

A Times következőket jelenti az Ulundi mellett vívott csatáról : „A foglyok azt beszélik, hogy Cetewayo és régi emberei megunták a háborút és nem hiszik, hogy a zuluk még egyszer támadni fognak. Az asszonyokat gyermekeket és a barmokat már jóideje küldözték Mazainebe. A fő zului ezredelc a király oldalán maradnak mint testőrsereg. A csapatok száma, a melyek az angolokat körülveték 18000 ember volt. 8000 nem vett részt a harcban. Az ellenség vereségét 15000 emberre teszik. A győzelem teljes s Cetevayo hatalma eléggé meg van törve. A brit csapatok megmutaták a zuluknak hogy a szabadtéren époly jól tudnak küzdeni mint táborban.

Miután elláták a sebesülteket az angol csapatok előre nyomultak a lovasság* támogatására és fölégeték Ulundit Undalakonombit Ukaget és még nehány kralt. Ulundi dombláncolat aljában fekszik és több ezer kunyhó volt benne. A két hétfontost a melyeket Izandulánál vesztettünk, megtaláltuk. A zuluk minden értékest Amanzekanzába vittek. Ez egy uj kral, a melyet a háború kezdetével épitetett a király: Ulunditol 15 mérföldnyire fekszik északra a fehér és fekete Umvolosi folyó mellett. A terület Ulundi és ezen kraal közt igen dombos és cserjés. A kralhoz az ut hosszú és szűk szoroson vezet.

Ulundi lerombolásával tetőpontját érte el h'i- boru. Ha azt akarjuk, most már abba hagyhatjuk a hadműveleteket. Az a kérdés, hogy megadja-e magát Cetewayo kevés jelentőséggel bir. A Zuluország síkján megtehetjük főnöknek Nhamot és igy bástyát állítunk Natal közt és Cetewayo népe közt: Oham kevés segítséggel már az első években képes lesz megvédelmezni magát, sőt valószínűleg szökevény zulukkal is szaporodni fog népe* Ha a háborút folytatjuk fáradalmas és gyümölcs- telen munkára válalkozunk, mere Ulundi mögött olyan vadon kezdődik, a melyben sokkal nagyobb bajjal haladhatnak előre csapataink.

VIDÉKI ELET.

Kézdi-Vásárhely 1879. jun. 31-én.

(Prielle Cornelia Holt idény. Zichy Viktor. K.-Vásárhely mint nagy közs ég.')

Elmentek a színészek. Ez a legelső és legna- gyoob újság nálunk. Sztupa Andor színtársulatával elköltözött városunkból a művészet szelleme. Unalmas „saison morte“ állott be, a melynek lelket ölő napjai mindnyájunkon meglátszanak. El mélkedhetném egy kissé K.-Vásárhely városnak

Sztupa színtársulata iránt tanúsított rész vétlensége okai felöl is ; de nem zavarom fel senki vérét vele. Az igazságot nem szívesen hallja senki, hátha még azt szemökbe mondják s plane nyomtatva olvassák. Sztupa színtársulata pedig s különösön a hozzájuk vendégszerepelni lejött, ragyogó csillag gyanánt tündöklő művésznő, Prielle Cornelia meg- érdemlette volna a kézdivásárhelyiek „nemesebb“ pártfogását is. „De hajh, csak igy jár minden a nap alatt.“ „Forgó szerencsénk kénye hány-vet“ s ki tudja, mikor éri meg egy művésznő, hogy mindenütt érdemeihez méltóan viselje magát a közönség* iránta. Prielle C. pár napi itt időzése, a. t hiszem mégis kellemes emlék lesz rá nézve. Ifjúkori emlékeit járta sorba itt nálunk s a vidéken ábrándos lelke. A múzsa fenkölt lelkű kedvence szel- lemdus, örök ifjú kedélye varázserővel hatott kör nyezetére. E sorok írója csak „hírből“ ismerte öt s hogy most közelről szinről-szinre láthatta a színen és azon kívül : el nem fogja feledni kedves emlékét soha.

Nem hiszem, hogy valaki a szertelen tömjé- nezés vádjával illetne engem ; nem hiszem, mert meg vagyok győződve hogy művészetét méltányolni mi kis emberek vagyunk s igy a mit róla mon dunk, lehet s о к, de semmi esetre nem elég. A kik a kitűnő művésznőt körünkben szerencsések valánk látni és hallani, azok bizonyos önérzettel, a magyar művészet iránti lelkesedéssel tiszteltük meg benne a magyar szinpad egyik első rangú csillagát. Egyszersmind bizonyos fájó érzéssel bocsátjuk el őt körünkből, mert „jönnek évek, muL nak évek“ és sok idő eltelik, inig Kézdi-Vásárhely még egy második Prielle Corneliát saját városában látni fog.

A hódoló tisztelet művészete iránt s azon müveit lélek nemes jellemvonásai mind megany- nyi okok arra nézve, hogy ő kedves emlékekkel távozzék el tőlünk, s hogy feledheti en emlékeket hagyjon itt nálunk. Legyen e pár búcsúszó a távozó művésznő útjában méltó elismerés gyanánt kísérője.

Átment innen önökhöz. Ez sem jelent sem többet, sem kevesebbet, csak annyit, hogy önök is látni fogják őt, de alkalmasint önök is a körülmények korlátái szerint az elismerésnek hasonlóan kevés adóját róják le vele szemben. Koszkor jött ő hozzánk. Most mi „nem vagyunk itthon.“ Pedig egy ilyen művésznőnek mindig ittfon kellene találnia a székely népet. Különben nem fe.vtem az ördögöt a falra. Lehet, hogy csalódom;akkor bo csánatot kérek élőre is a szigorú feltevésekért.

Ezzel, a mint mondám, a „saison morte“ beállott. A bor sem fogy olyan nyakra főre, mint máskor, pedig a mi vendéglőseink eleget igyekeznek, hogy legyen keletők. Nagyokat busulunk rá nagyokat gondolunk s aztán neki fanyalodunk a politikának, a mi sokkal háládatosabb mező.

Elbeszéljük, hogy Zichy Viktor mi a meny- dörgős menkőnek nem köszönt le hamarabb, "ha már csakugyan le akart mondani. Ha pedig megakarta tartani az államtitkárságot, hát akkor hagyta volna, hadd „csaholjanak“ azok a lapok ; tudta talán, hogy úgy sem hallszik az a menyországban.

Ennek sok rósz következései lesznek. Nem utolsó ránk nézve ezek közül az, hogy a mi ellenzéki gavalléraink egy másik államtitkárnak javasolni fogják, hogy alakuljon át К. V á s á r- hely város nagyközséggé! Nem oda Buda! Hallotté ilyet szerkesztő ur ? Hát régebben m. kir. város akartunk lenni s most ne tudjunk egy kis rendezett tanácsot sem fenntartani ? Nincs pénz? Miért nincs ? Azért nem lehet egy iskolát sem se gélyezni, meg egy jótékony ügyben vezérszerepet vállalni, mert üres a kassza.

Biz ezek fura dolgok mind A holt idény alatt gondolkozzanak édes elöljáró véneim ; nehogy mások gondolkozzanak majd helyettünk.

— Nr. 2. —

Málnás, 1879. julius 31.

Azon általános szokásnak akarok hódolni én is ^ ez úttal, miszerint különböző pontokra elszórt hazai fürdőkről csaknem minden lapban küld egyik 3 s másik „r. 1.“ egy-egy rövidebb vagy hosszabb c tudósítást, mely az ottáni viszonyokat, társas életet, a megjelent vendégek számát stb. igyekszik ismertetni. Legyen azért e levél a málnási fürdő < nek szentelve. Azonban ne várja a t. olvasó azt, j ,J hogy e rövid levélben felöleljem mindazt, a mi h egy fürdőnek teljes ismertetését magába foglalná, .j E sorok Írója csak pár napja, hogy Málnáson mu- -j lat s még akkor se merithetné ki teljesen az ottani viszonyok ismertetését, ha oly természettel bírna, hogy minden egyes ott mulató család ismeretsé- T gébé, társalgásában befurakodni igyekezzék.

A málnási fürdő jelenleg még a kezdet nehézségeivel küzdő fürdők sorában áll. Csak most ig kezd felkaroltatni a kezdetlegességnek azon szin- г vonaláról melyben a természet adta szépségeket az sí emberi munka és ész szokta fokozni. Az épületek , száma Tusnád és Élőpatakéhoz képest elenyésző ö csekélység. Alig üti meg a tizet. De azok egy párt kivéve mind csinos Ízléssel, elegendő kényelemmel ; vannak készítve. Van csinosan berendezett vendéglője, ellátva az ott jelenleg elhelyezkedhető vendégek számához képest elég nagy fedett sétány- -y