Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-08-03 / 62. szám

— 247 — ral. Van a táncolni szerető ifjúság- számára álli- tt rondo táncoló helyisége. De van a mit elől dl vala említenem, három hatalmas erejű gyógy- rdője. Az első a leglátogatottabb, az ugyneve tt Herkules fürdő, a melynek hideg habjai ól a torjai kénbarlangéhoz hasonló szabadszénsav ■ kén-hydrogen gázvegyület figyelmezteti a fürdő emélyt, hogy lassan ott a testtel. A másik ettől un nagy távolságra a Vasas fürdő, gazdaff vas- rtalommal és egy pár fokkal még hidegebb viz' 1, a melybe a hidegvízhez még meg nem szokott aberi bőr tulajdonosa elfojtott vagy pedig han- )5 jajkiáltás nélkül bele merülni képtelen, már a érint a mint genirozza vagy nem magát a fürdő rsaktól. Mindkettőnek meg van azonban az az Idott sajátsága, hogy csak addig hideg-, a mig alahogy beleülhetünk ; azután kezd a test valami íllemes melegséget érezni s a kijövetel után pe- g- oly könnyűségre szert tenni, mintha acél ru- ákkal látták volna ei a cipők talpait. A harmadik misera plebs részére van fenntartva ingyen für- Sül. Sétányokkal is el van látva e fürdőhelyiség, gyik az emlitett két első fürdő mellett halad, a lásik kívül az oldalon meglehetős keskenyen ágva ki az oldalból s magán hordva a kezdetle- esség bélyegét. A közönség mullattatására nyolc szál cigány­ól álló zenekar működik reggelenként és esten - ént, vegyesen állíttatva ki a marosvásárhelyi és sékelyudvarhelyi zenekarok tagjai körül. Annyit rről megjegyezhetünk, hogy különösen az idei endégek számához és a zenészek jutalmazására sedett fürdői dijakhoz képest ellehetne tűrni e ze ekarnál valamivel többet érő bandát is. A jeleni vendégek száma maghaladja a két zázat, összegyűlve a hazai és Romániai legtarkább emzetiségekből. Van magyar, román, szász, német, irmény. zsidó stb. Mindezek teljes egyetértésben tasználják az idény kellemeit s tűrik a szeles és ideg idők viszontagságait. Ha leáldozik a nap, sétatéren összecsoportosulva felhangzik az ének azok, kik szeretnek beleszólani vagy szeretik azt lallgatni összecsoportosulva teszik rövidebbé az jszakát s nyújtják meg a rövidülő napokat. Van itt fürdőorvos, gyógyszertár, napontai >ostai közlekedés S.-Sztgyörgygyel és Tusnáddal. .Szóval : a málnási fördő teljes fiatali erővel gyekszik oly helyet foglalni el társai sorában, a nelyen magát megszégyelni oka ne legyen. Siculus. Napoleon! sirok Szent Ilona igen kicsiny jelentéktelen pont a déli atlanti tengeren; van nála nagyobb, szebb, egy vagy más tekintetben nevezetesebb sziget a világtengereken száz, de ezer is, még se beszél róluk, még se ismeri őket az ördög se, még ne­veiket se tudjuk, mert a földrajz se tartja érde­mesnek őket külön megnevezni. De Szent Ilona ! Van-e ki e nevet nem is­meri ? A hajón szelve át a mérhetlen Óceánt, elha­lad az ember száz más sziget mellett, megelégedve ha egy pillantást vet rája, sőt megteszi azt is a jártasabb utas, hogy jót alszik a kabinban s oda se néz a közeli tájéknak. De ha Szent Ilona mellett halad, föltéve, hogy van egy kis gondolkozó, elmélkedő tehet­sége, le nem megy a födélzetről, mig a komor sziklák el nem tűnnek előtte a távol ködében. És mikor már messze eltűntek, még akkor is és mindig, ha e szigetre gondol, nem lát ott egye­bet, nem gondol egyébre, mint arra a terebélyes fára, melynek alatta egy nagy kőlap jelöli a he­lyet, a hol az uj kor Prometheusának tetemei 19 éven át pihentek. Égy négyszögéi nagy sirkőlap, közepén N. betűvel. Ez az egész Szent Ilona szigete, semmi egyéb. Mellette elenyész minden. Ez az N betű ural­kodik az egész tájon, tengeren, köröskörül száz mérföldnyi távolságban. Mert ezen a földön járt, itt halt meg s itt volt eltemetve az a halandó, a kinél fényesebb pályája nem volt senkinek, a kikről a történelem az ó és az uj testamentum emlékezik. Cheops piramisánál szinte elmosolyodunk, s fölkiáltunk a rómaival : claudite portas, ne urbis exeat. Ekkora emlék oly parányi dicsősé ш-к ! De ez egyszerű kődarabnál meghatva állunk, érezve önkéntelen, hogy mit fejez ki, mekkora di­csőséget ez az aránylag kicsiny kődarab. Mintha az emberi gyarlóság abbeli tehetet­lenségét vallaná be szerényen, hogy minek hordj 1 össze hasztalan a világ minden gránitját úgyse fe­jezhetné ki vele ama férfiú dicsőségének nagysá­gát, a kinek porhüvelyét ide helyezé el előbb a kegyelet. íme a porhüvelyt rég elvitték innen azért ez a sziget mégis mai napiglan is és mindörökké a mig ez az emberi ivadék ki nem pusztul e főidről Napoleon temetője marad, erről lesz örökké emlé­kezetes. * * * Ezzel azonban még nem mondtunk valami keveset arról a történe mi alakról, a kit Hugó Viktor „le petit“ (a kis) melléknévvel ruházott föl. Látszhatok valaki az első Napoleon mellett ki­csinynek, azért még mindig jó nagy lehet a tör­ténelem csúcsai között. A jelen gyakran csalódik úgy csodálatában, mint gyűlöletében. Ismeretes történelmi dolog, hogy a nagy Na­póleonról Waterlooi bukása után, maguk a franciák igen szigorúan ítéltek, s meglehetősen elitélték őt. Voltak ám akkor is alantias fölfogása, részint egyéb érdekből ellenséges indulatu tömbök me­lyek azt óhajtották, hogy a nagy hadvezérnek nem kellett volna túlélnie Waterloot s nem ill-tt az an golokhoz menekülnie. A hangulat általán igen Napoleon ellenes volt. i\ szenvedély sohasem ig'azságos biró : az indulatok legszi.lidebbike is elfogult hamis ítész. Idő kell az emberiségnek arra, hogy bizonyos történeti nagyságok iránti Ítélete mérlegének nyel­ve megállapodjék. A nagy Nápoleon egy ma-a áll a nagyság tetőpontján. Vele senki sincsen egy sorban. Ö ugyanaz a cselekvény a mi Shakespeare a szelle­mi alkotás terén. Már a második sorban többen vannak : Cue sár, Nagy Sándor, Attila, Hannibal — stb* A III dik Napoleon még ezeic közé se jut soha az bizonyos, ö leg'alább harmad negyedrendű A sedanai kard átadás soha sem fog szép nagyság lenni. Jelenleg- tán még* ennyi se Az már azonban néni csak kérdésnek jogo sült de sőt szinte valószínű, hogy a későbbi kor, á közelebbi ivadék már valamivel kedvezőbben fogja megítélni őt is. Illetőleg nem fogda oly mélyre ta szítani a nevezeteségek lépcsőzetén, mint a men­nyire ezt a jelenkor az események s a politikai szenvedélyek izgalmának hatása" alatt tette. A sedani kard-átadás soha sem fog szép szin • ben föltűnni, de talán a higgadtabb utókór ke vosbbé látja azt majd csúfnak, megbélyegzőnek, mmt az a jelen, melynek e tény fölötti fölháboro dasát növelte ama hadsereg és személy iránti el­lenszenv is, ki előtt a cynikus jelenet végbe­ment. \ é re is nem minden történeti nagyság tud idejében meghalni. Az öregség, testi elgyengülés nem egy nagy­ságot ránt le amaz eszményi magaslatról, hova ifjúkora erőteljében fölemelkedett. „Lassanként halunk meg“ énekelte Moore Ta­más. De azért Garibaldit sem azok után ítéljük meg, a miket most, hanem a miket 1861 táján és odáig cselekedett. Egy szó mint száz, Chislehurst is azon nevek közé tartozik, melyek kimondását, bármi kínos, de be kell tanulnia a világnak. Annál inkább, mert legújabb lakója sokat letörült abból a foltból, melyet Sedan emléke a Napoleon néven ejtett. — jd. KÜLÖNFÉLÉÉ — Br. Kémé n y Gábor földmivelési minisz­ternek Erdélyben tett körútja alkalmával a szar­vastenyésztés emelése érdekében megtartott érte­kezlet megállapodásai értelmében szükséges intéz­kedések nyomon követték a megbeszélést. Az ér­tekezleten jelen volt főispánok a minisztérium ré­széről ellátattak a szükséges pénzösszeggel a bor­juk bevásárlására. A bevásárlás úgy egyes neve zetesebb gulyákból, mint a nagyobb vásárokon is fog történni, egyúttal felhatalmaztattak a főispá­nok, hogy ezen vásárokat borjú jutalmazással kös sék össze és az eladásra kiállított legjobb borjukat megfelelően jutalmazzák. Az összevásárlott borjuk egyelőre a kolozsmonostcri gazdasági intézet gaz­dasági intézet gazdasagában tartatnak, onnan pe­dig Rettegre szállíttatnak, hol időközben a szük­séges istállók be fognak rendeztetni. — Hymen. Pünkösti Lajos, megyei pénz­tárnok ma (szombaton) vezeti oltárhoz Gidófalvi László kedves és müveit leányát Vilmát. A boldog párt kisérje áldás és szerencse. — Tűz. Ma (szonbaton) délben ismeretlen okból meggyuladt a Mihály János csüry s csakha­mar le is égett. Szerencsére a szél iránya épüle­tek felé nem terelte a tüzet s igy minden na­gyobb szerencsétlenség nélkül végződhetett. Ez alkalommal különös dicséretet érdemelne'; a tűz­oltók, kik élükön a derék rőparancsnokkal, gyor­san a hely színén termettek, és sikerült nekik a tüzet azonnal elfojtani. — Egy s z étzüllött élet. Sztupa An­dor színtársulatának egyik tagját, Murayné szül. Huszka Máriát temették el a városi közkórházból. A szerencsétlen, még fiatal nőt a hányódott élet viszontagságai vitték kora sírjába. — Jó családból származott Békésmegyéből s a színpad csillogása igen korán elvakitotta. Sok társulatnál megfordult, mig végre nejévé lett egy romlott erkölcsű, része- geskedő embernek, kinek nevét hordozá. A durva ember a szó teljes értelmében kegyetlenül bánt a szegény nővel ; ütötte, kínozta, éheztette, — mig végre aztán a nő odahagyta az őrjöngő vadállatot. Majd ezek következtében gyógyithatlan tüdővészt kapott s teg íap általános részvét között temette- tett el a kórházból, hol hat hétig feküdt betegen. A derék színtársulat a kegyelet adóját szépen le rótta az elhunyt iránt. Koporsóját virágfüzérekkel ékesiték fel; testületileg megjelentek a temetésen s kikisérték a négylovas gyászkocsit a temetőbe, hol örök nyugalomra helyezték a szegény sokat hányódott, sok szenvedéstől megtört nőt. —- A gr. Zichy Ferraris Viktor állam­titkár lemondása folytán megürült belügyi állam­titkári hivatal vezetésével, mint értesülünk, addig mig a végleges betöltés megtörténik, a belügymi­nisztérium elnöki tanácsosa Lukács György min. tanácsos fog ideiglenesen megbizatni.-— A brassói ügyvédi kamara ré széről ezennel közhírré tétetik, miszerint Sorsich Gusztáv baróthi, Deák Gyula kovásznai ügyvédek elhalálozásuk folytán a kamara ügyvédi lajstromá­ból kitöriiltettek; Manaradiánu Gergely brassói la­kos ügyvéd pedig abba to’ytatólig fölvétetett. — Bonapartista proclamatió Ma­gyarországon. Több magyarországi munkás, kik ezelőtt Párisban voltak alkalmazásban, s most Pé­csien dolgoznak egy bonapartista munkásbizottság-- tói proclamátiót kapott, melynek másolatát beküld- ték a „Pester Journalénak. A fölhívást nagyon forradalmi szellem lengi át, s aláiró gyanánt „Ba- ein gai“ szerepel. (Badinguet III. Napóleonnak gúnyneve) . A fölhívás minden sorából kirí azon erőlködés, hogy célzatát s valódi értelmét elpalás­tolja. így az elesett Napoleon herceget kiválasz­tottnak majd „fils de G:*nie“-nek (fils d’Euge- nie), nevezi aki a l’an pire t (l’empire) vissza fogja állítani. Mellékesen aztán megtámadja a köztár­saságot, mint a mely csak a hangulatcsinálásáoz ért. A proklamatió maga nem egyéb szánalmas csi- nálmánynál, melynek csak az kölcsönöz érdeket, hogy látjuk belőle, mily eszközt használ a bona- partista párt s Különösen mily sokat vár a mun­kások f, lizgatásától. Nem tudjuk mi által lettek rá érdemesek magyar munkásaink, hogy e proclamá tióval megtiszteljék őket. .— Nihilisták minden szöglet- b e n. Az orosz cár feltűnő gyorsan utazott vissza Livádiából. Erről az „Erm. Ztg.“ a következőket írja : „Bár hivatalosan az a hir volt elterjedve, hogy a cár az egész nyarat s az ősz egy részét Livádiában fogja tölteni, a cári család váratlanul a fővárosba visszaérkezett. A politikusok törik a fe­jüket, hogy mi az oka ennek a gyors székhelyvál­toztatásnak. Itt egy szomorú, de az egész dologra világot vető eseményről beszélnek. Dacára hogy a közönségre nézve a legszigorúbb elővigyázati rendszabályokat hozták, a parkban körutat tevő tiszt két ismeretlen egyént fedezett fel, kik a tiszt megjelenésére rögtön eltűntek. A kertet a legbe- hatóbban átkutatták, de a két ismeretlenre nem akadhattak rá, hanem heyettök egy végvonaglás- ban levő őrt találták, ki pár órával később meg- halt, a nélkül, hogy csak egy percre is eszméletre lehetett volna hozni. Az orvosok a holttest fölbon­colása alkalmával mérgezést állapítottak meg. E titkos eset különösen a cárnét oly rémületbe ej­tette, hogy a különben oly nyugodt és kedves Li- vádiát mint felette gyanús helyet a cári család rög-- tön odahagyta. — Azorosz f orr adalmi üizottság akadálytalanul folytatja üzelmeit. Sokszor azonban nehány ügyetlen ember is fel akarja használni a nihilismus álarcát, de rendesen rajta veszt. — ^ Az odesszai „Novorosijsky Telegraph“ következő tényt közli : A mi ismeretes milliomosunk Ralli S. J. a napokban egy levelet kapott, melyben felszóllita- tik, hogy éjfélután 1 órakor a boulevard legutolsó padja alá a Woronzoff palota mellett ezer rubelt tegyen egy borítékban. A levele 1 „a forradalmi bizottság tagjai“ aláírás volt. Ellenkező esette 1 halállal fenyegették. Rali ur a level t átadta a rendőrségnek s a pénzt a rendőrség felügyelete alatt kívánt helyre tette. Éjfélkor valóban meg is jelent a boulevardon két ember, a mondott pa Ira ültek, s a pénz után nyúltak. E pillanatban azon­ban az ott vigyázó rendőrök elfogták őket “ — Véres dráma Brüsselben. Az „Independance Beige“ a következő szomorú esetet közli : Pár hónap előtt egy francia nő érkezett Brüsselbe s a Rue Midi egyik szállodájába szólt. A nő Sampygny Mária grófnénak nevezte magát. Rövid ott tartózkodása után fölvétette magát^ az irgalmas nénék közé, s ugyanakkor egy fűszertce- reskedőnél, a Laeken utcában egy butorozT-t szó• bát bérelt ki állítólag volt kertésze Hamii Mi­hály számára. Ez azonban nem kertészé, h mem Toussaint Tauvé, a grófné hajdani kocsisa voit. A múlt héten a grófné egy m isik szoo.it b u*e t ki egy szabónál, nem maga, hanem rokona számára, ki Franciaországból fog érkezni. Két nap múlva csa- kugyan meg- is érkezett a mondott rokon a f -nem- litett kocsis Toussaint s a számára kibérelt szo­bába telepedett. így állottak az ügyek, mikor e hó 26-án reggeli 8 órakor a grófné komornej inak Van Boren Eugéniának kíséretében a mondott la­kás felé tartott. Azonban férje is követte, miről a grófnénak legcsekélyebb tudomása sem volt, ki ugyanazon reggel érkezett Brüsselbe s a Hotel du Monarque ba szállt. A férj tehát utána ment nejé­nek s a alig lépett ez át a mondott ház küszöbén 4-szer lőtt rá egy revolverből. A grófnőt két go­lyó halálosan találta, eszméletlenül rogyott a földre A tett után Sampygny gróf azonnal a városházra ment, s feljelentette magát. Letartóztatták. E köz­ben a grófnő föleszmélt, s kérte hogy férjét ne

Next

/
Thumbnails
Contents