Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-23 / 7. szám

7. szám. Szerkesztőségi iroda : F5piac, Csulak-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közleményei; küldendők. Kiadó hivatal Pollák М6Г könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök. Sepsi-Szen^györgy, 1879. Csütörtök, január 23. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap. __________Г . X И Æ.— _ t , IX . évfolyam. Megjelenik ezen lap heten Jj kint kétszer: csütörtökön és vasár.-ьр Előfizetési feltételek : f Helyben házhoz hordva, vág) vidékre postán küldve Egész évre . . 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr­Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 hr. Nyilttér sora 15 kr. I A bárcDüisiéku цН ftzE(p&r~6 jyy let щ ïfflkéejiès titil2Q)ílo;-@^fí@t(í3 Az ázsiai orosz birodalom. I. A „Nemeré“nek 1878. november 21-én kiadott számában bátor voltam az о г о s z-s z 1 á v politi­káról szólani s egyszersmind érintettem az orosz birodalomnak terjedelmét Európában. A terjedel­mére felosztottam a lakosságot és jutott minden négyszögmértföldre 677 lélek; e helyett a sajtóban 6775-et nyomtattak ki. Ez igen sok egyszerre, mert Oroszországban most ünnepeltek meg a statusnak ezer évi fennállását, s ezen idő alatt csak annyira szaporodott, hogy csak 677 lélek jut egy négysz. mértföldre, aránylag véve hát még 9000 év szük­ségeltetik, hogy 6770 lélek jusson egy négyszmért- földre Ezen helyreigazítás után térjünk már most az ázsiai orosz birodalomra. Ezelőtt 55 évvel, midőn a földrajzot tanultam, Szibéria egyedül képezte az ázsiai orosz birodal­mat, de azóta még sokat hódított ehez az orosz ; vegyük részletenként, hadd lássuk, mire növi ki magát. Szibéria magában teszen 244336 nszmf. Ehez hozzá hóditotta a kirgisek te­rületét 20619 nszmf. Meghódította a Kaukázust 7000 nszmf. Elcsalta az Amur vidéket Chinától 10000 nszmf. A közép-ázsiai khánságoktól meg­hódítás következtében elvett ha­szonvehető területet 4000 nszmf. Dzungáriából ellopta Ilit _________1000 nszmf. Összeg 286955 nszmf; igy hát a legújabb tudósítások szerint az egész je­lenlegi orosz ázsiai birodalom teszen 286,855 négy- szögmértföldet, melyen csak 10 millió lélek lakik. Ha a népséget felosztjuk a területre, jut minden nszmfdre 42 '/2 lélek, ha pedig különösen Szibériá­nak területére a 4.101,795 lakost felosztjuk, — jut minden nszmfdre io2., ember ; de itt vannak olyan tájékok is, hogy 5 nszmfdre alig esik 3 ember. — Ha a földabroszra tekintünk és Pallas, Humbold Sándor és Cottának földismei búvárkodásait követ­jük, úgy találjuk, hogy a Feketetenger, az Ural hegyek, az északi jegestenger, a csendes Óceán, az Altai, lián San, Bolor Tan s a persiai Elborus hegyek es havasok között fekvő jelenlegi száraz­föld hajdanában tengertől volt borítva, melyből a Kaukázus, a tatár khánságok, az Elborus s előbb említett hegyek és havasok vagy mint partok, — vagy mint szigetek voltak kiemelkedve s ez a ten­ger nem volt ё^у>$к, mint egy része az északi je­gestengernek ; de hogy ez a tenger hová, mikor és hogy lett el, erre még senki sem tudott felelni. A 8000 nszmf. területű Kaspitenger, az 1200 nsz.- mértföld nagyságú Arai, továbbá a Bajkai, Balkas és más sós tavak és mocsárok a sivatagokban bizo­nyítják azt, hogy ők csak maradékai a visszavo­nult jeges tengernek. Különben a Mózes mytholo- giájából tudjuk azt, hogy valamikor egy özönvíz volt s egy Noé nevezetű angol hajóskapitány pom­pásan az Ararátra felmászott s igy megmaradott családostól együtt ; az örmények még mai napig is szedik össze a hajó forgácsait és reszelve gyo­morfájás ellen beveszik, [— A népmondák is arra mutatnak, hogy magának a Kaukázusnak egy jó része valaha viz alatt volt ; akkor az emberek azo­kon a tetőkön laktak, de akkor azok nem voltak kopárok, hanem termékenyek, mert az emberek szántották, vetették és mai napig is láthatók oda fenn a lakosok házainak és királyi palotáknak romjai ; de oda felmenni ahoz istennek különös kegyelme szükséges. Hogy olyan kopárok, annak annak oka következő. Ugyanazon ős időkben élt egy remete, ki nagyon istenfélő volt és szent életet élt, de az ördög mindent elkövetett, hogy magahoz hódítsa. A remete megsokalván az ördög incsel kedéseit, az úristenhez fohászkodott és könyörgött, hogy sza­badítsa meg őt az ördög látogatásaitól, vagy en­gedje, hogy állhasson boszut rajta. — Az úristen megjelenvén a remetének, őt megdicsérte es meg­engedte neki, hogy az ördögön boszut allhasson. Erre a remete egy kemény harapófogót a tüzbe dugott és megveresitette s a hogy az ördögöt kö­zelíteni hallotta, az izzó harapófogóval az ajtó kö­zé állott. A hogy az ördög- szokása szerint a fejét az ajtón bedugta, a remete a harapófogóval meg­csípte az orrát. Az ördög hátrálni akart, de a re­mete nem eresztette őt s a huzalkodásoknak a lett a vége, hogy az ördög orra a harapófogó között maradott, — ő pedig a Schah dagtól (királyhegy) kezdve az Elbruson, Kasbegen (azaz a kaukazi hegyláncolatnak gerincén) végigfutott, de kínjában és fájdalmában a kakas- és lólábával a termő föl­det a hegyekről mind lerugdosta, a farkával pedig olyan keményen csapdosott, hogy a kősziklákat is mind összezúzta s ezért olyan kopárok a hegyek. Tehát mint látjuk, — még a népmondában is megmaradott az, hogy ős időkben a Kaukázusnak nagyobb része vízzel volt borítva ; hanem ez mind mende-monda, most viz helyett szárazföldet talá­lunk. Tekintsünk hát már most erre, de kizárólag Szibériára. Szibéria a kirgizek területének szélé, tői kezdve Kamcsatkáig, a jegestengertől az Altai hegyekig egy síkot képez, melynek emelkedése a a jegestengertől az Altai hegyekbe megy át. Szi­béria a persa Elborus, Hindu kus s a Himalaya hegyek által a déli, az Ural hegyek által pedig a nyűgöt! szelektől van elzárva, csak a jegestenger felöl jövő északi s a keleti szél azok, kik uralkod­nak, ezek azonban szárazok és hidegek s ennek következtében Szibéria éghajlata egészséges ugyan, de jóval hidegebb, mint Európának ugyanazon szé­lességi fok alatt fekvő része. így Európában Pé- tervár környékén a 60. fok alatt még haszonnal mivelik a földet, mig Szibériában csak az 55-ikig lehet mivelni, azon túl kétséges, a 60-iknál pedig végképen megszűnik a földmivelés. A földet leg­inkább a déli részekben a megtelepedett oroszok mivelik ; ezek termelnek búzát, rozsot, zabot, ár­pát, haricskát, pityókát stb, a gyümölcstermelés azonban nem akar haladni, hanem vannak olyan Ж Ám Ж C Ám A nőegyleti bálból. — Karcolat — Mintha már a nőegyleti bál nem olyan volna mint a többi, — hogy az ember külön tárcacikkre érdemesíti. No, a ki azt várja, hogy itt valami spe­cialis báli tudósítást fog olvasni : az csalódik. Mert hát egy valódi „báli tudósitó“ sok olyan kellékkel van a gondviseléstől felruházva, a mikkel alulirt nem rendelkezik. Először is borzas hajának kell lenni, a fürtöket illatos bodrokba egy műértő fod­rász szedvén össze. Másodszor szükséges, hogy vé­kony ujjai, magas nyaka, fülig érő „zengő kragli- ja“, sovány lábai, bő pantalionja és szalonképes penecilus hangja legyen. Mindezeknek — mondom, álulirt nincs birtokában s következésképen tolla hegye alól csak amolyan báli tudósítás fog kike­rülni, a minőt talán Kordován Palkó úri barátom is írhatna jókedvében. Azért bocsássanak meg a nőegyleti tagok, ha mindenik számára nem jut egy „mosolygó fény“ az „illatos holdsugárból“ s az „ébenfekete haj sötét éjszakájából“ nem fonok zivatart ez alkalommal. Bocsássanak meg a gavallérok is, ha elfelej­tek szépet mondani rólok. Fenntartom erre nézve kötelezettségemet máskorra. * Mint minden bált, ezt is megelőzték a „meg­bízottak“ konferenciái s mint minden kon­ferenciának, ennek is általános mozgósítás lett a vége. Esti 9 órakor lehetett észrevenni az első c s a- patmozgalmakat, fél tízre a gárda tökéle­tesen berukkolt. Az ellenséges csapatok (a gavallérok) a Schwarzenberg csarnok disz-szalonja közepén foglaltak állást, mig a gyöngébb fél a garde-des-dames-ok sok csatát kiállott tisztes csa­patja által támogatva p о s i c i ó t vett a piros di- Vinokon, félón'cM viugüvauz ell ínséges csapató kát, ha elégséges számmal van na к-e arra nézve, hogy a nők pozíciójukból felkel­tetve, folytonos tevékenységben tartassanak a nagyterem síkságán. A gavallérok serege ezúttal is elég nagy csa­patokban flankirozott a térség közepén, egyik-má­sik már előre is erősítéshez folyamodott a kredenzben, hol piros csákókkal díszített és haia- gos vörös válszalaggal s még karminabb szinü ко- ténynyel vértezett amazonok várták a támadó fe­leket Ezek az amazonok voltak a hadviselő felek markotányosnői is. A bátoi szívü gavallé­rok bizonyos előőrsi csatározást kezdettek meg s e<ryes gyöngébb erődök ostromlásához tüzes szem- nyilazással hozzá is láttak s az udvarlás rakétáit pattogtatták fortifications rayonjuk közül. Szóval minden rendben volt. Egyszerre meg­szólalt a harci jel ; riadalt harsogtak a trombiták, busán bömböltek a brugók s haldokolva zokogott a Grergő megijedt hegedűje. A csatara e ng ag ei- r о z á s megtörtént, a kihívás elfogadtatott es megkezdődött a zűrzavar, akarátn mondani a b á 1. , Benn a táncterem tanúja volt a gyöngébb es erősebb fél között vívott táncküzdelemnek — míg künn egyremásra repültek a markotányosnek alias к el Inerek, piros főkötővel, piros kötény nyel es pi­ros arccal az éléstárból segélyezni a harcban kifá­radt bajnokokat. Különben a kellnereknek, kik szám szerint huszonnégyen valánalc, ezennel legőszmteob e is­merést szavazok azon emberbaráti, nemes magavi­seletükért, hogy csupa nemzetgazdasági szempont­ból benn hagytak rekedni meg egy par fо untot a bugyellárisomban. Pedig hihetett vo na o. többet is költeni. Az ízletes eledelekkel m igrakott asztal görnyedett a tehertől. Válogatott borok to- rokcsiklándoztató palackokban kacérkodtak az em­ber felé. A süteményes tálakból csak úgy mos0- lvogtak ki a cukormalacok, cukorsonkak, telko 1 t ig náci ózott torták s isten tudja még miféle retor­ták, hogy kedvem jött kiirtani a tésztanemüek ezen specialis fajait nekem is. Csupa gyönyörűség* volt nézni az urakat, kik most az egyszer csakugyan urak voitak, hogyan szolgáltatják magukat. Egyik barátom, — ki, közbe legyen mondva, otthonn nem szokott „u r“ lenni — hatalmasan csenget az asztalnál : — Sie, Emma kellner ! hozzon nekem va­csorát ! Emma kellner (neje az én fenn tisztelt bará­tomnak) elmosolyodik s vállára teszi kezét a ren­delkezőnek s hamis tréfával azt súgja fülébe : — Csakhogy valahára maga is megérte már, hogy nekem parancs ölj on! Természetesen az eféle uraságnak megfizettük mi az árát busásan. Egy fiatal ember, a kinek sokkal nagyobb szive van, mint a mekkora a tárcája, egy kis pa­lack bort akart kifizetni s odahyujtott eg-у tizes új­donatúj ropogós bankót.-— Mennyit adjak vissza? — kérdő Mad kell­ner oly hangon, mely lehetetlenné tett minden to­vábbi disputát. — Semmit, — válaszolt a fiatal ember, s ott hagyta az egészet. Feljegyeztem ezt az esetet itt, mert alig Íri­szem, hogy neve erről a bálról a felülfizetők között valahol megjelenjen. Még az igazság kedvéért ide kell iktatnom azon örömöm Pott kifejezését is, hogy a szépszá­mú közönség s különösen a nők, egy-két ártatlan kivétellel, teljes hódolattal viseltetének az „Egy­szerűség“ magas személye iránt. Ha azon pár „dekortirt“ (báli műszó) ruha talán zavarta volna a harmóniát, — azért bocsánatot kérek : kijelentem, hogy nem én voltam annak az oka. Sepsi-Szentgyörgy clküldé szépeit e bálba mind s az előkelőség ez alkalommal fényesen bs- bizonyitá, hogy „a tett többet ér a szónál“. Erdővidékről kedves vendégeink voltak. Mint-

Next

/
Thumbnails
Contents