Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-01-23 / 7. szám

7. szám.

Szerkesztőségi iroda :

F5piac, Csulak-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közleményei; küldendők.

Kiadó hivatal

Pollák М6Г könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendök.

Sepsi-Szen^györgy, 1879. Csütörtök, január 23.

Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! lap.

__________Г . X И Æ.— _ t ,

IX

. évfolyam.

Megjelenik ezen lap heten Jj kint kétszer:

csütörtökön és vasár.-ьр

Előfizetési feltételek : f

Helyben házhoz hordva, vág) vidékre postán küldve Egész évre . . 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 krHirdetmények dija :

3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 hr. Nyilttér sora 15 kr.

I A bárcDüisiéku цН ftzE(p&r~6 jyy let щ ïfflkéejiès titil2Q)ílo;-@^fí@t(í3

Az ázsiai orosz birodalom.

I.

A „Nemeré“nek 1878. november 21-én kiadott számában bátor voltam az о г о s z-s z 1 á v politikáról szólani s egyszersmind érintettem az orosz birodalomnak terjedelmét Európában. A terjedelmére felosztottam a lakosságot és jutott minden négyszögmértföldre 677 lélek; e helyett a sajtóban 6775-et nyomtattak ki. Ez igen sok egyszerre, mert Oroszországban most ünnepeltek meg a statusnak ezer évi fennállását, s ezen idő alatt csak annyira szaporodott, hogy csak 677 lélek jut egy négysz. mértföldre, aránylag véve hát még 9000 év szükségeltetik, hogy 6770 lélek jusson egy négyszmért- földre Ezen helyreigazítás után térjünk már most az ázsiai orosz birodalomra.

Ezelőtt 55 évvel, midőn a földrajzot tanultam, Szibéria egyedül képezte az ázsiai orosz birodalmat, de azóta még sokat hódított ehez az orosz ; vegyük részletenként, hadd lássuk, mire növi ki magát.

Szibéria magában teszen 244336 nszmf.

Ehez hozzá hóditotta a kirgisek területét 20619 nszmf.

Meghódította a Kaukázust 7000 nszmf.

Elcsalta az Amur vidéket Chinától 10000 nszmf. A közép-ázsiai khánságoktól meghódítás következtében elvett haszonvehető területet 4000 nszmf.

Dzungáriából ellopta Ilit _________1000 nszmf.

Összeg 286955 nszmf; igy hát a legújabb tudósítások szerint az egész jelenlegi orosz ázsiai birodalom teszen 286,855 négy- szögmértföldet, melyen csak 10 millió lélek lakik. Ha a népséget felosztjuk a területre, jut minden nszmfdre 42 '/2 lélek, ha pedig különösen Szibériának területére a 4.101,795 lakost felosztjuk, — jut minden nszmfdre io2., ember ; de itt vannak olyan tájékok is, hogy 5 nszmfdre alig esik 3 ember. — Ha a földabroszra tekintünk és Pallas, Humbold Sándor és Cottának földismei búvárkodásait követjük, úgy találjuk, hogy a Feketetenger, az Ural hegyek, az északi jegestenger, a csendes Óceán, az Altai, lián San, Bolor Tan s a persiai Elborus hegyek es havasok között fekvő jelenlegi szárazföld hajdanában tengertől volt borítva, melyből a Kaukázus, a tatár khánságok, az Elborus s előbb említett hegyek és havasok vagy mint partok, — vagy mint szigetek voltak kiemelkedve s ez a tenger nem volt ё^у>$к, mint egy része az északi jegestengernek ; de hogy ez a tenger hová, mikor és hogy lett el, erre még senki sem tudott felelni. A 8000 nszmf. területű Kaspitenger, az 1200 nsz.- mértföld nagyságú Arai, továbbá a Bajkai, Balkas és más sós tavak és mocsárok a sivatagokban bizonyítják azt, hogy ők csak maradékai a visszavonult jeges tengernek. Különben a Mózes mytholo- giájából tudjuk azt, hogy valamikor egy özönvíz volt s egy Noé nevezetű angol hajóskapitány pompásan az Ararátra felmászott s igy megmaradott családostól együtt ; az örmények még mai napig is szedik össze a hajó forgácsait és reszelve gyomorfájás ellen beveszik, [— A népmondák is arra mutatnak, hogy magának a Kaukázusnak egy jó része valaha viz alatt volt ; akkor az emberek azokon a tetőkön laktak, de akkor azok nem voltak kopárok, hanem termékenyek, mert az emberek szántották, vetették és mai napig is láthatók oda fenn a lakosok házainak és királyi palotáknak romjai ; de oda felmenni ahoz istennek különös kegyelme szükséges. Hogy olyan kopárok, annak annak oka következő.

Ugyanazon ős időkben élt egy remete, ki nagyon istenfélő volt és szent életet élt, de az ördög mindent elkövetett, hogy magahoz hódítsa. A remete megsokalván az ördög incsel kedéseit, az úristenhez fohászkodott és könyörgött, hogy szabadítsa meg őt az ördög látogatásaitól, vagy engedje, hogy állhasson boszut rajta. — Az úristen megjelenvén a remetének, őt megdicsérte es megengedte neki, hogy az ördögön boszut allhasson.

Erre a remete egy kemény harapófogót a tüzbe dugott és megveresitette s a hogy az ördögöt közelíteni hallotta, az izzó harapófogóval az ajtó közé állott. A hogy az ördög- szokása szerint a fejét az ajtón bedugta, a remete a harapófogóval megcsípte az orrát. Az ördög hátrálni akart, de a remete nem eresztette őt s a huzalkodásoknak a lett a vége, hogy az ördög orra a harapófogó között maradott, — ő pedig a Schah dagtól (királyhegy) kezdve az Elbruson, Kasbegen (azaz a kaukazi hegyláncolatnak gerincén) végigfutott, de kínjában és fájdalmában a kakas- és lólábával a termő földet a hegyekről mind lerugdosta, a farkával pedig olyan keményen csapdosott, hogy a kősziklákat is mind összezúzta s ezért olyan kopárok a hegyek.

Tehát mint látjuk, — még a népmondában is megmaradott az, hogy ős időkben a Kaukázusnak nagyobb része vízzel volt borítva ; hanem ez mind mende-monda, most viz helyett szárazföldet találunk. Tekintsünk hát már most erre, de kizárólag Szibériára. Szibéria a kirgizek területének szélé, tői kezdve Kamcsatkáig, a jegestengertől az Altai hegyekig egy síkot képez, melynek emelkedése a a jegestengertől az Altai hegyekbe megy át. Szibéria a persa Elborus, Hindu kus s a Himalaya hegyek által a déli, az Ural hegyek által pedig a nyűgöt! szelektől van elzárva, csak a jegestenger felöl jövő északi s a keleti szél azok, kik uralkodnak, ezek azonban szárazok és hidegek s ennek következtében Szibéria éghajlata egészséges ugyan, de jóval hidegebb, mint Európának ugyanazon szélességi fok alatt fekvő része. így Európában Pé- tervár környékén a 60. fok alatt még haszonnal mivelik a földet, mig Szibériában csak az 55-ikig lehet mivelni, azon túl kétséges, a 60-iknál pedig végképen megszűnik a földmivelés. A földet leginkább a déli részekben a megtelepedett oroszok mivelik ; ezek termelnek búzát, rozsot, zabot, árpát, haricskát, pityókát stb, a gyümölcstermelés azonban nem akar haladni, hanem vannak olyan

Ж Ám Ж C Ám A nőegyleti bálból.

— Karcolat —

Mintha már a nőegyleti bál nem olyan volna mint a többi, — hogy az ember külön tárcacikkre érdemesíti. No, a ki azt várja, hogy itt valami specialis báli tudósítást fog olvasni : az csalódik. Mert hát egy valódi „báli tudósitó“ sok olyan kellékkel van a gondviseléstől felruházva, a mikkel alulirt nem rendelkezik. Először is borzas hajának kell lenni, a fürtöket illatos bodrokba egy műértő fodrász szedvén össze. Másodszor szükséges, hogy vékony ujjai, magas nyaka, fülig érő „zengő kragli- ja“, sovány lábai, bő pantalionja és szalonképes penecilus hangja legyen. Mindezeknek — mondom, álulirt nincs birtokában s következésképen tolla hegye alól csak amolyan báli tudósítás fog kikerülni, a minőt talán Kordován Palkó úri barátom is írhatna jókedvében.

Azért bocsássanak meg a nőegyleti tagok, ha mindenik számára nem jut egy „mosolygó fény“ az „illatos holdsugárból“ s az „ébenfekete haj sötét éjszakájából“ nem fonok zivatart ez alkalommal.

Bocsássanak meg a gavallérok is, ha elfelejtek szépet mondani rólok. Fenntartom erre nézve kötelezettségemet máskorra.

*

Mint minden bált, ezt is megelőzték a „megbízottak“ konferenciái s mint minden konferenciának, ennek is általános mozgósítás lett a vége.

Esti 9 órakor lehetett észrevenni az első c s a- patmozgalmakat, fél tízre a gárda tökéletesen berukkolt. Az ellenséges csapatok (a gavallérok) a Schwarzenberg csarnok disz-szalonja közepén foglaltak állást, mig a gyöngébb fél a garde-des-dames-ok sok csatát kiállott tisztes csapatja által támogatva p о s i c i ó t vett a piros di- Vinokon, félón'cM viugüvauz ell ínséges csapató

kát, ha elégséges számmal van na к-e arra nézve, hogy a nők pozíciójukból felkeltetve, folytonos tevékenységben tartassanak a nagyterem síkságán.

A gavallérok serege ezúttal is elég nagy csapatokban flankirozott a térség közepén, egyik-másik már előre is erősítéshez folyamodott a kredenzben, hol piros csákókkal díszített és haia- gos vörös válszalaggal s még karminabb szinü ко- ténynyel vértezett amazonok várták a támadó feleket Ezek az amazonok voltak a hadviselő felek markotányosnői is. A bátoi szívü gavallérok bizonyos előőrsi csatározást kezdettek meg s e<ryes gyöngébb erődök ostromlásához tüzes szem- nyilazással hozzá is láttak s az udvarlás rakétáit pattogtatták fortifications rayonjuk közül.

Szóval minden rendben volt. Egyszerre megszólalt a harci jel ; riadalt harsogtak a trombiták, busán bömböltek a brugók s haldokolva zokogott a Grergő megijedt hegedűje. A csatara e ng ag ei- r о z á s megtörtént, a kihívás elfogadtatott es megkezdődött a zűrzavar, akarátn mondani a b á 1. ,

Benn a táncterem tanúja volt a gyöngébb es erősebb fél között vívott táncküzdelemnek — míg künn egyremásra repültek a markotányosnek alias к el Inerek, piros főkötővel, piros kötény nyel es piros arccal az éléstárból segélyezni a harcban kifáradt bajnokokat.

Különben a kellnereknek, kik szám szerint huszonnégyen valánalc, ezennel legőszmteob e ismerést szavazok azon emberbaráti, nemes magaviseletükért, hogy csupa nemzetgazdasági szempontból benn hagytak rekedni meg egy par fо untot a bugyellárisomban. Pedig hihetett vo na o. többet is költeni. Az ízletes eledelekkel m igrakott asztal görnyedett a tehertől. Válogatott borok to- rokcsiklándoztató palackokban kacérkodtak az ember felé. A süteményes tálakból csak úgy mos0- lvogtak ki a cukormalacok, cukorsonkak, telko 1 t ig náci ózott torták s isten tudja még miféle retorták, hogy kedvem jött kiirtani a tésztanemüek ezen specialis fajait nekem is.

Csupa gyönyörűség* volt nézni az urakat, kik most az egyszer csakugyan urak voitak, hogyan szolgáltatják magukat.

Egyik barátom, — ki, közbe legyen mondva, otthonn nem szokott „u r“ lenni — hatalmasan csenget az asztalnál :

— Sie, Emma kellner ! hozzon nekem vacsorát !

Emma kellner (neje az én fenn tisztelt barátomnak) elmosolyodik s vállára teszi kezét a rendelkezőnek s hamis tréfával azt súgja fülébe :

— Csakhogy valahára maga is megérte már, hogy nekem parancs ölj on!

Természetesen az eféle uraságnak megfizettük mi az árát busásan.

Egy fiatal ember, a kinek sokkal nagyobb szive van, mint a mekkora a tárcája, egy kis palack bort akart kifizetni s odahyujtott eg-у tizes újdonatúj ropogós bankót.-— Mennyit adjak vissza? — kérdő Mad kellner oly hangon, mely lehetetlenné tett minden további disputát.

— Semmit, — válaszolt a fiatal ember, s ott hagyta az egészet.

Feljegyeztem ezt az esetet itt, mert alig Íriszem, hogy neve erről a bálról a felülfizetők között valahol megjelenjen.

Még az igazság kedvéért ide kell iktatnom azon örömöm Pott kifejezését is, hogy a szépszámú közönség s különösen a nők, egy-két ártatlan kivétellel, teljes hódolattal viseltetének az „Egyszerűség“ magas személye iránt. Ha azon pár „dekortirt“ (báli műszó) ruha talán zavarta volna a harmóniát, — azért bocsánatot kérek : kijelentem, hogy nem én voltam annak az oka.

Sepsi-Szentgyörgy clküldé szépeit e bálba mind s az előkelőség ez alkalommal fényesen bs- bizonyitá, hogy „a tett többet ér a szónál“.

Erdővidékről kedves vendégeink voltak. Mint-