Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1879-07-27 / 60. szám
Miklós fráter azonban határozottan tagadja azt. Van I lamme egykor a clericálisok választási kortese volt, Miklós fráter pedig a jezsuiták kollégiumában a könyvtárban volt alkalmazva egyszersmind totum fac is volt. _ Van Hamme a sajátkezüleg irt plakatot Alsel- berh nevű emberhez vitte, hogy^ Írja le. a mely jó cselekedetéért ötven frankot Ígért neki. A négy példányt a királyi palotára, az igazságügyminisz- terium palotájára, a városhazára és a szt. Katalin templomra akarták ragasztani. Asselberg antwerpeni és körülbelül hat hete egy pálinkásboltban ismerkedett meg Van Hammemal. Asselbergh elfogadta a megbizást és jelentést tett az esetről. "V an Hamme nem is tagadja, hogy ő adta át a plakatot Asselberghnek leírás végett. A „Stándard* jelenti, hogy az egyptomi kérdés megoldása kedvezőleg halad. Bligniéres meglátogatta vasárnap Salisburyt Hatfieldben: Beaconfield és Károlyi meg voltak akkorra liiva. Németbirodalmi kormány, mint Berlinből távirják, elrendelte az ezüsttalléroknak ismét forgalomba helyeztetését és a birodalmi banknál a kisebb és hosszabb lejáratú váltóknak is leszámitolhatóságát. A brassói „Gazeta Tran ilvaniei“ 54. számában egy profeticus hangon irt vezércikket hoz, melyben azt jövendöli, hogy miután Ausztriában a dualistikus párt megbukott, azon bukás, de leginkább a Magyarországban elterjedt corruptio maga után fogja vonni az uralkodó nemzet (vezér nemzet) bukását is, azért cikkiró előrelátónak nevezi a „Deutsche Zeitung“ ot, a mely lap a Várady- Zichy ügyet a katastrofa előjelének tartja. Ezen alkalommal a „Gazeta Transilvaniei“ felhívja az összes románságot, hogy résen álljon, nehogy a bekövetkező katastrofával meglepettessenek. Egyúttal hozzáteszi, hogy itt csak is azon románokhoz intézi felhívását, a kik a román nép jogaiból mit- sem engedtek el, s a kik szilárdul el vannak határozva kivívni a román nemzetiség számára a teljes politikai és nemzetiségi egyenjogúságot. A „N о V о j e V r e m j a“ konstantinápolyi levelezőjének július 8-áról kelt levelét közli, melyből átvesszük a következőket : „Törökország jelenlegi állapota ilyen : a szultán kénytelen választani az angol és az orosz politika között. Az angol politika lényege a következő: nem adni pénzt Törökországnak s nem engedni, hogy más adjon, kényszeriteni a portát, hogy nagy sereget tartson a görög-török határkérdésben adott ravasz tanácsok által s végre megszerezni az arabok fölött a befolyást. Ennek ellentéte az orosz politika, mely fenn akarj \ tartani az ázsiai Törökországot és a szultán meg van győződve, hogy kezet fogva Oroszországgal, képes lesz megmenteni birodalmát. E végből hívta vissza Mahmudot, de Layard nem engedi, hogy ez lépjen Cheireddin helyére. Layard- nak két-célja van : először nem akarja, hogy Khei- reddin lőbb legyen kegyvesztett, mint Anglia Tunist vagy Tripolis!, vagy Egyptomot meg nem kapta ; másodszor borsot akar törni a franciák orra alá. Mióta Mahmud Nedim megbukott, az angolok azt mondják: esztelenül cselekedtünk. Ha mi azt tennők Mahmuddal, a mit Ignatiev tesz, az összes haszon a mi részünkön volna. Ez a lecke javainkra szolgált s meglátja, hogy Layard legalább nekem úgy tetszik, nagyobb befolyást nyerem! Mahmudon mint az orosz követ.“ A szült á n Kheireddin emlékiratát elfogadta s ez által a nagyveziri krisist megszüntette. Bécsből írják az „Ellenőrinek, hogy Kheireddin ezen iratot vagy két héttel ezelőtt nyújtotta át a szultánnak. Meghatólag jelzé abban a kormányelnölc a porta állapotát, mely képtelenné és tarthatlanná Élőpataknak szépen berendezett olvasó terme is van, a mit nem akarok szó nélkül hagyni. A panaszkönyvben 1S75 röl keltezve Kéthy Lajos, Ferenc J. Lőwy L. stb. aláírással azon panaszolnak, hogy a magyar lapok túlságos csekély számban vannak az idegen nyelvűek mellett. Nem tudom ezen felszólításnak, vagy minek lehet köszönni, de ma már sok magyar lapot láttam ott. Ide is jegyzem azok neveit. Jár az olvasó társaságnak : „Ellenőr“, „Pesti Napló“, „Hon“, „Egyetértés“, „Magyarország“' „Kelet“, „M. Polgár“, „Nemere“, „Magyarország s a Nagyvilág“, „Magyar gyógyterem“, „Bolond Istók“, „Borszem Jankó“, „Telegr. Rom.“, „Unu pentru aítu“‘ „Kikeriki“, „Pester Lloyd“, „Pester J.“, „Floh“, „Messager de Vienne“ „Interna1 ionales Reise Journal“, „Gazeta Transyl- vaniei“. „Der Coursalon“, „Tageblatt“, „Kronstädter Zeitung.“ Feljegyeztem azért a hírlapok neveit, mivel úgy hallottam, hogy élőpatak birtokossása az olvasni szerető s különösen a magyar közönség kényelmére keveset ad. Fényes cáfolata ennek a fentebbi névsor. Különben a magyar közönségre lehetne inkább panasza a birtokosságnak, nem pedig- megtol ditva. Élőpatakon legkevesebb magyar vendég \an, Háromszékmegye birtokosságát eddig csak к é t család képviseli. Hanem ez nem nagy baj. Mindaddig, mig a távol nemzetek hasznát tudják venni a fürdőnek, miért vennék el mi elölök. Csupa vendégszeretet. r % ^ * válik az által, hogy a szultán minden részletbe beleavatkozik, rendszer és vezérelv nélkül jár el, személyes benyomásait és érzületeit mindenben előtérbe nyomja és döntővé teszi, a minisztertanácsban általa elfogadott határozványokat akkor semmisiti meg, midőn kivitelük már legjavában foly — szóval megható és hűséges rajzát adta azon viszonyoknak, melyek a t.rölc kormányt a legfontosabb ügyekben számba nem vehetővé teszik, az európai diplomatiát elkeserítik és a bokros bajokból való kibontakozást oly mérvben akadályozzák, hogy a török uralmat veszélylyel fenyegetik. Az emlékirat őszinteségénél, férfiasságánál és hazafiasságánál fogva nagy benyomást tett Abdul Hamidra. Nem bírván azonban magát elhatározni, a maga módjára bánt az okmánynyal : agyonhallgatta. Kheireddin azonban el volt határozva kenyértörésre vinni a dolgot. Ennélfogva az utóbbi napokban kijelentette, hogy ő többé a portán nem fog megjelenni. Ez a szokatlan szilárdság eleinte felbőszítette a szultánt és Defvet pasát (jelenlegi földmivelési, régebben oktatási minisztert s kitűnő török tudóst, ki egy Tízkötetes török történelmet is irt) bízta meg a minisztertanács vezényletével Kheireddin „betegsége“ alatt. Későbben azonban a nagyur különösen az angol nagykövet közbenjárására, az emlékirat conclusumait mégis elfogadta. Már most csak azt kell bevárnunk, hogy az uj dispositio meddig fog tartani. Wenheim Béla báró végrendelete, Az elhunyt báró végrendeletét, melyet 1877, január 25-én tett papírra, s melyet e hó 17-kén bontottak föl a budapesti törvényszéknél, a „N. P. Journal“ a következő, főbb vonásokban közli. „Az Atya- Fiú és Szentlélek isten nevében ! Korlátlan, szabad rendelkezési jogomnál fogva melyet törvényeink értelmében birtokaim fölött bírok, nem lévén köteles részre igényt tartó örökösöm, s mivel különösen családom férfiágának javára s emelésére törekszem, Békésmegyében fekvő Fás pusztámat s vele határos Kis-Fás birtokomat minden néven nevezendő tartozékaival, beruházásaival, épületeivel, fundus instructussal, berendezett házammal s az ottani ménes engem illető harma dával szeretett László testvérem második fiának Józsefnek hagyom. Remélem, hogy e rendelkezésem ő császári s apostoli királyi felsége legkegyelmesebb jóváhagyását meg fogja nyerni oly értelmében, hogy a birtokot, mint elidegenithetlen s íel- oszthatlan hitbizományt utána isten kegyelméből születendő s a római katholika valláshoz tartozó első szülött fia, s igy tovább nemzedékről-nemze- dékre mindig azon férfi utód fogja örökölni kit az elsőszülötti örökösödés törvényesen megállapított rendjénél fogva e birtok jövedelme megillet. Az itt jelzett hitbizomány kiállításáról s az örökösödési sorrend megállapításáról is okmányt állítok ki s erre vonatkozólag ő császári és apostoli királyi felségének legkegyelmesebb jóváhagyását ki fogom kérni. Drága rokonunk Marburg-Regényi Terézia bárónénak hagyom Békésmegyében fekvő kondo- rosi pusztán birt birtokrészemet azon óhajom kifejezése mellett, hogy halála után e birtok fölött két gyermeke egyenlően osztozkodjék. Pest- kiskun- megyében fekő Rákos kérész túr birtokomat Marburg báróné, Regényi Terézia fiának : Marburg Rudolf bárónak hagyom oly ki kötéssel, hogy e birtok jövedelme s rendelkezési joga anyját illeti haláláig. Azonkívül emlék gyanánt két kettőscsövü puskát, egy pár pistolyt, egy kardot, lovagló korbácsaim és sarkantyúim közül egy egy darabot hagyok neki. Nagykorusitásának napján, 1882-ben december 22-én B. 4509 szám alatt A mi élőpatak szépítését illeti, valami feltűnő előhaladást nem láttam ugyan, de hallottam, hogy tervben van. A terv igen szép csak egyet nem értek belőle. A most befödött és sétányul használt patakot ugyanis az „Ördög árká“-hoz hasonló boltivezet alá akarják szorítani. Tervnek ez is járja, hanem a kivitelre nem lenne elég Élőpatak összes jövedelme. Ez pedig egy kissé drága mulatság volna. Megnéztem a „rózsa lugast“ is. Igaz, hogy szép rózsák, csakhogy „lugas“ hónapos rózsákból soha sem lesz. Nem jobb volna ezekért Margitszigethez vagy Kolozsvárhoz fordulni : szebb is lenne, jobb is lenne. Aztán mennyi uj meg uj díszcserjéink is vannak. Ezek nem ártanának Élőpatak szépségének. * * Ha lehet, még innen meglátogatom egyszer a „Nemeré“-t, mert még van mondani valóm, különösen egy „p e r g e 11 y ü“ féle históriáról, a mi úgy látszik, a'fürdő-rendőrség figyelmét nolle-veile kikerülte. Innen lusnádra megyek s igy reménységem van, hogy többször felvehetem a kalamust. Szerkesztő ur pedig hagyja oda pár hétre legalább azt a kis várost, mely ma a miniszterek és isten kegyelméből olyan országos hírre vergődött. Aeolus. kiállított alkulevél szerint 8000 lorintot fog számán kifizetni. Marburg Ilona bárónőnek férjhezmenetele alp kalmából ha ezt nem találnám megérni, az aláblj < pontok értelmében László és Viktor testvéreimnél eső birtokából fizetendő 20.000 forintot fog számárl kifizetni. Többi birtokaimat, nevezetesen a gácshátj kereki-i és sáréti pusztákban birt részeimet, mii! den ingó és ingatlan vagyonomat, ladányi háza mat, a herényi, ladányi és tárcsái regálékból é* malmokból engem megillető részt, esetleg hátraha gyandó készpénzemet cselekvő követeléseimet, ér ^ tékpapiraimat, melyek jegyzéke számadó könyvé imben található, fegyvereimet s drágaságaimé László és Viktor szeretett testvéreimnek hagyom! nyozom : tetszésük s belátásuk szerint rendelkea :.i zenek fölötte. Adósságaimat, melyek főleg idősb nővéren Kray János báró özvegyének követelése alapját állanak fenn, a sárréti puszta jövedelméből törlés* szétek, vagy ha e birtokot el lehetne adni, egyen litsétek ki véglegesen sa fenmaridó összeget osztozzatok meg. Bécsi és Budapesti házberendezésem Máj burg Teréz bárónénak jusson, ha használni vagi emlékül megtartani akarja. Könyveim és albumain fási könyvtáraim kiegészítésére Fásra viendők. I Nagyuram a király kéziratai, a miniszterré n való kinevezésemre vonatkozó okmányok, nyilvá nos működésemre vonatkozó iratok, rendjeleim ok mánya:m a kőrös ladányi levéltárba teendők. Ősz trák magyar rendjeldiszitményeimnek egy-eg; példánya az illető rend kancellárjához visszaszár - mazfatandó. Többi apróságaimat kedves testvéreim fogad > játok emlék gyanánt, s részeltessétek belőlült ü bármi néven nevezendő szeretett rokonaimat unokaöcséimet és húgaimat s esetleg még élő 3 általatok is ismert jó barátaimat. A nemzeti kaszinónak egy mïgemlékezéss!!- tartozom halálom után. Kérlek kedves testvéreimen készíttessetek legalább 100 arany értékű arany ser leget rókafej alakban, hogy a kaszinóban régi szak kás szerint megtartani szokott lóverseny- és Huber Vadászat banketen a nemes sport kedvelői és űző e serleggel a lóversenyek és kopó szimatok fölál 61 lására, a lótenyésztés emelésére s a telivér anyag megőrzésére koczczintsanak. Fejér Imre gazdatisztemnek Fás tulajdonos, о azon perctől kezdve, mikor nyugdíjaztatását ki vánja évi 1000 forint nyugdijat ad. Kisebb leányé nak Etelkának, ki keresztleányom 2000 forintot lu gyök kiházasitásául s kérem László és Viktor tesi véreimet, hogy az összeget fizessék ki. Épen ig} lm gondotokra bízom régi hü szolgáim megjutalmaz* sát, nyugdíjazását, s különös figyelmetekbe aján lom András lovászomat, Sándor, tenyészlovaim fe ügyelőjét, Pista kocsisomat, fási szolgáimat s rég n cselédjeimet Temetésem lehető egyszerű legyen. Öltöztet setek vörös frakba, s kifogástalan lovas vadászol, tözetbe. Vadászlovaim a temetőig kisérjenek. A ladányi szegények közt a temetés napjáéi 200 forintot oszszatok ki. Végrendeletem végreha /I tójának drága barátomat, Németh wmal ügyvédeit- kérem föl. Ismételve drága rokonaim s barátaim bará’li emlékébe s szívességébe ajánlom magamat. Buda Lu pest, 1877. január 25 Báró Wenkheim Béla s. 1< gróf Erdődy Sándor s. k. és báró Mesznil Viktoré s. k. tanuk. VIDÉKI ELET. Egy lelkész keigtatása. Ilyefalva, 1879. julius 22. .SS Tekintetes szerkesztő ur ! A közelebbi napok községünkre, illetve egyhu 7 zunkra és annak tagjaira névé az örömek és üTi nepélyek napjai valának. Engedje meg a t. szerkesztő ur, hogy azoUos ról becses lapjában egyet és mást elmondhassak engedje meg annál is inkább, mert nem ujságoláéb, vágyból teszem, hanem teszem azért, mert jól es>^ lelkemnek, ha a napjainkban annyira háttérbe szí:* rult vallásosságnak némi nyilvánulását láthatom, .m. Örömünknek s ünnepély ünlcnek tárgya szeretett lelkészünk, tiszteletes Kis Albert ur val ev Örömünk volt azért, mert egyházunk tagjai eddi.ÖL kedves lelkészünk vezetése alatt megszokták azo hitnek élni, hogy a földi javakon kívül még* rná.ui egyéb javak is vannak, melyek nélkül az emb<drr nem lehet el, sőt a melyek egyedül képesek mej&m adni az ember fáradságainak boldogító jutáimé; S midőn szeretett lelkészünk távozta után — mi m pásztor nélküli nyáj — újból azon édes tudat i . Ь ébredtünk, hogy a mi nyájunknak ismét pásztó: leend, a ki az előbbihez hasonló buzgalommal, ocL adással vezetend minket Krisztus anyaszenteg \ házának építésében és a vallásos élet javainak ki g resésében : egyszersmind a mi örömünk is betes э És mert a valódi, az igazi öröm a keblet ünnuT pélyes érzelmekkel tölti el : azért a mi keblünknél; ünnepe is volt. És hadd kezdjem tudósításomat legelői. 1 hó 15-én egyháztanácsunk a sürgős munkaidő db cára is, érkezendő lelkészünk elé bizottságot ki .
